Kognitív faktorok kapcsolata a  depresszióval és a szorongással serdülőkorban

Ho, S. M. Y., Dai, D. W. T., Mak, C., & Liu, K. W. K. (2018). Cognitive factors associated with depression and anxiety in adolescents: A two-year longitudinal study. International Journal of Clinical and Health Psychology, 18(3), 227–234. https://doi.org/10.1016/j.ijchp.2018.04.001

Az összefoglalót készítette: Kocsondi Gábor

Absztrakt

A kutatók a szorongás-érzékenység és a figyelmi torzítás szerepét vizsgálták a szorongás és depresszió kialakulásában hong kongi serdülőknél. A minta 214 diákból állt, akik 7.-től 10. osztályosok voltak. A tesztcsomaggal felmérték a szorongás-érzékenységet, a szelektív figyelmi feldolgozást, és a szorongás és a depresszió tüneteit. Az adatfelvétel két alkalommal, 2016-ban és 2017-ben történt. Az eredmények: A lányok a fiúkhoz képest több szorongásos tünetet és nagyobb szorongás-érzékenységet mutattak 2016-ban. Szignifikánsan növekedett a depresszió szintjének átlaga 2016 és 2017 között. A regresszió elemzések feltárták, hogy a szorongás-érzékenység fizikai aggodalmaival kapcsolatos dimenziója, a pozitív figyelmi torzítás, és a kisebb mértékben a negatív figyelmi torzítás összefüggenek a szorongás és a depresszió tüneteinek kialakulásával is. A mentális képtelenséggel kapcsolatos félelem előrejelezte a depressziót, míg a szorongást nem. A konklúzió: Egy szorongás-érzékenység tréninggel történő intervenció csökkenteni tudja a szomatikus aggodalmakat, valamint a figyelmi torzítás változása is a pozitív ingerekre történő nagyobb figyelem és a negatív ingerekre történő kisebb figyelem által csökkenteni tudja a szorongás és a depresszió tüneteit a középiskolás diákoknál.

Bevezetés

            Ez a prospektív kutatás két kognitív tényezőt, a szorongás-érzékenységet és a figyelmi torzítást vizsgálta mind a szorongás, mind a depresszió kialakulásában egy éves utánkövetéssel.

A figyelmi torzítás kérdőív, az Attention to Positive and Negative Information Scale (APNIS) két dimenzióból tevődik össze: a pozitív információkra való figyelemből (API) és a negatív információkra való figyelemből (ANI).

A szorongás-érzékenység (Anxiety sensitivity, a továbbiakban AS) három faktorból áll: fizikai aggodalom (félelem a fizikai tünetektől), mentális aggodalom (félelem a mentális képtelenségtől) és szociális aggodalom (félelem a szociális értékeléstől).

Az AS-t a figyelmi torzítás egy formájának tekintették/tekintik, mivel az AS-ben magas pontszámot elért személyek jobban figyelnek vagy fókuszálnak azokra a szorongással kapcsolatos érzésekre, amelyek negatív következményekkel bírnak.

A szerzők célja a többszörös kognitív sebezhetőség kapcsolatának vizsgálata a szorongással és a depresszióval serdülőkorban, mivel korábban nem sok tanulmány vizsgálta ezt a területet. A megfogalmazott hipotézis, hogy az egy adott időpontban megfigyelt AS és figyelmi torzítás bejósolják a szorongás és a depresszió tüneteinek a későbbi mértékét a középiskolás diákoknál.

Módszer

Résztvevők és az eljárás

Az etikai engedélyt a Hong Kongi Egyetem adta ki. 2016 márciusában 216 tanulót vizsgáltak egy hong kongi középiskolában, akik 7-10. osztályosok voltak, az átlagéletkoruk pedig 14,02 év. (Szórás = 1,19). 2017 márciusában ismét megkérték a diákokat, hogy töltsék ki ugyanazokat a teszteket. A kutatás céljairól és menetéről levelet küldtek a szülőknek az iskolán keresztül, körülbelül 3 héttel az adatfelvételek előtt. Azok a diákok, akik írásos hozzájárulással rendelkeztek a szüleiktől, 20 fős osztálytermekben töltötték ki a kérdőíveket pszichológiai háttérrel rendelkező kutatási asszisztensek felügyeletével. A köszönetnyilvánításból kiderül, hogy a diákok a Hong Kongi Evangélikus Egyház gimnáziumába jártak.

Mérési eszközök

A szorongás-érzékenységet a gyermekkori szorongás-érzékenységi index (CASI) kínai változatával mérték. A teszt 18 itemet tartalmaz, mindegyik kérdésnél három válaszlehetőség közül kell választani: nincs, néhány, sok. 12 item méri a fizikai aggodalmakat, 3 a mentális, és 3 a szociális aggodalmakat. A kutatók az Amos szoftverrel megerősítő faktorelemzést végeztek a 2016-os adatokon, és az illeszkedési statisztikát megfelelőnek találták. De a szociális aggodalmakkal kapcsolatos faktort kizárták az elemzésből, mert alacsony volt a belső konzisztenciája.

Az APNIS 40 itemből áll, ebből 18 a negatív, 22 a pozitív információkra irányuló figyelmet méri. A kutatásban az APNIS-nak egy korábban, 2011-ben Chan által kidolgozott kínai változatát használták. A kitöltés során 5 fokú likert skálán kell megválaszolni, hogy mennyire igazak rájuk az adott állítások.

A depresszió és a szorongás tüneteinek a mérésére a Revised Child Anxiety and Depression Scale (RCADS) kínai változatát használták. A teszt 47 itemmel méri a szorongás és a depresszió tüneteit 8-18 éves korú gyerekeknél. Az RCADS jobban be tudja mutatni a szorongás és a depresszió közötti komorbiditást, mintha olyan skálákat alkalmaztak volna, amelyeket külön-külön csak az egyik zavar mérésére fejlesztetek ki. A kitöltőknek 4 fokú likert skálán kell válaszolniuk, ahol az 1 a sohát jelöli, a 4 pedig azt, hogy mindig. 10 item méri a major depresszió tüneteit, a maradék 37 item a szorongás szintjét. Az RCADS összesített pontszámát mind a 47 item összesítésével számolták ki, ami tehát nem egyenlő arányban veszi számításba a két alskálát.

            A demográfiai adatok közül megkérdezték az életkort, nemet, születési helyet, etnikai hovatartozást és az első nyelvet is.

Eredmények

A kezdeti 216 tanulóból egy fiú és egy lány évet ismételt, őket kizárták az elemzésből, így végül 214 diák adatait vizsgálták, közülük 117 lány (54,7%) és 97 fiú (45,3%) volt. Átlagéletkor 2017-ben 14,68 (a szórás 1,22, a teljes tartomány 13-18 év). Mindenki kínai volt, 96,3%-nak az első nyelve is kínai. 2017-ben 75 diák (35,0%) a 8. osztályba, 49-en (22,9%) a 9. osztályba, 55-en (25,7%) a 10. osztályba és 35-en (16,4%) a 11. osztályba jártak és nem volt szignifikáns különbség a nemek között e tekintetben.

            A lányok a fiúkhoz képest 2016-ban több szorongásos tünetet mutattak (t (212) = 2,07, p <0,05, Cohen d = 0,29) és 2017-ben pedig több depressziós tünetet (t (212) = 2,10, p <0,05, Cohen d = 0,29). Emellett 2017-ben az AS fizikai aggodalommal kapcsolatos alskáláján magasabb pontszámot értek el, mint a fiúk (t (212) = 2,00, p <0,05, Cohen d = 0,16). Más szignifikáns különbséget nem találtak.

            Páros t próbával megnézték a 2016 és 2017 közötti különbségeket, fiúknál és lányoknál külön-külön. Az egyedüli szignifikáns eredmény az lett, hogy lányoknál az RCADS-depressziós pontszám emelkedett (t (116) = -2,35, p <0,05, Cohen d = 0,22).

Korrelációk

Külön korrelációs elemzést végeztek 2016-ra és 2017-re nemek szerint. 2016-ban az életkor pozitívan korrelált a szorongással (r2 = .03, p < .01)  és a depresszióval is (r2 = .05, p < 0.05), de 2017-ban csak a depresszióval találtak mérsékelt korrelációt (r2 = .01, p < .05). A többi változó a várt irányt hozta. Általánosan elmondható, hogy az AS-nél a magasabb fizikai és mentális aggodalom, valamit az APNIS esetében a negatív figyelmi torzítás összefüggést mutatott a szorongás és a depresszió aktuálisan magas szintjével. Míg a pozitív figyelmi torzítás magasabb szintje a pszichopatológia alacsonyabb szintjével mutatott kapcsolatot. Megjegyzik még, hogy az APNIS két alskálája nem mutatott egymással kapcsolatot sem 2016-ban, sem 2017-ben, vagyis a negatív ingerekre való figyelem nem jelenti a pozitív ingerekre való alacsonyabb fogékonyságot, és fordítva.

           

Regressziós elemzés

            A kutatók három független hierarchikus többszörös regressziós elemzéssel vizsgálták a RCADS 2017-es szorongás, depresszió, illetve teljes pontszámát. Mindegyik regressziós egyenlet esetében első lépésben az életkort és nemet adták meg, második lépésben pedig a 2016-os év AS és ASNIP pontszámait. (Az RCADS 2016-os eredményeit nem vették figyelembe.)

Sem az életkor, sem a nem nem tudta bejósolni a szorongás szintjét. Az AS fizikai faktora (= 0,45, p <0,001) és a API (= -0,15, p <0,05) szignifikáns egyéni prediktornak bizonyultak. Tehát a fizikai aggodalmak magasabb szintje és a kevésbé pozitív figyelmi stílus kapcsolatot mutattak a magasabb szorongási szintekkel. A negatív figyelmi hatás nem volt szignifikáns (= 0,12, p <0,06).

A depressziót vizsgálva az API (= -0,34, p <0,001), valamint az AS fizikai (= 0,24, p <0,001) és a mentális alskálája is (= 0,17, p <0,05) szignifikáns egyéni prediktorok voltak. A negatív információkkal kapcsolatos figyelem itt sem volt szignifikáns.

A harmadik egyenletben is szignifikáns prediktor volt az AS fizikai alskálája (= 0,42, p <0,01), és a pozitív figyelmi torzítás (= -0,20, p <0,01).

Diszkusszió

           

A szerzők azt írják, hogy a szorongás-érzékenység fizikai aggodalmakkal kapcsolatos alskálája és a pozitív figyelmi torzítás mellett kisebb mértékben a negatív figyelmi torzítás, vagyis az ANI is befolyásolja a szorongás és a depresszió szintjét, holott valójában az ANI nem mutatott szignifikáns hatást. Itt a kutatók p < 0,06-os szignifikancia szintre alapoznak, azonban ez is csak az első és a harmadik regressziós egyenletnél figyelhető meg.

            Tehát az eredmények csak részben támasztják alá a hipotéziseket, hiszen a negatív figyelmi torzítás egyáltalán nem mutatott szignifikáns hatást, az AS mentális aggodalmakkal kapcsolatos alskálája pedig csak a depressziót jelezte előre.

            Korábban voltak olyan kutatások, amelyek szerint az AS fizikai alskáláján elért magas pontszám csak a szorongást erősíti, így ez a mostani kutatás azon tanulmányok számát növeli, amelyek szerint a depresszióra is hatással. Emellett elmondható, hogy az AS mentális alskálája a korábbi kutatások szerint is csak a depresszióval mutat kapcsolatot. Lehetségesnek tartják, hogy a mentális képtelenségtől való félelem elkerülő viselkedést eredményez, és ezáltal csökkentheti a környezettől érkező pozitív megerősítést.

            Egyik legfontosabb eredménynek azt tartják, hogy a pozitív figyelmi torzításnak nagyobb szerepe van a szorongás és a depresszió kialakulásában, mint a negatívnak. Ezért olyan prevenciós tréningre van szükség, ami a pozitív ingerekre nyitottabbá teszi a diákokat. Példaként Waters és társai kutatását említik (2015), ahol 31 szorongó gyereknek csökkent a szorongása egy ilyen tréning hatására a 28 fős kontrollcsoporthoz képest. Megemlítik, hogy a pozitív pszichológia egyes technikái, például hálatréning is csökkenti a depressziót és a szorongást serdülőknél (Joseph, 2015).

            Végül a kutatók még egyszer felhívják a figyelmet a nemek közötti különbségekre, vagyis, hogy a lányok jobban ki vannak téve annak, hogy a stresszes események hatására szorongás vagy depresszió jelentkezzen náluk. Ez összhangban áll a korábbi szakirodalommal.

            A kutatás korlátjaiként említik azt, hogy az adatok a serdülők önbevallásán alapultak, kísérleti feladatot nem alkalmaztak, a viszonylag nagy minta és az ismételt mérés miatt. Ugyanakkor az APNIS egy validált skála, amit széleskörben használnak nyugaton és Kínában is. De emellett nem mérték a kétértelmű vagy a semleges eseményekre történő figyelmet.

Az AS-ból a szociális aggodalmakkal kapcsolatos alskálát az alacsony belső konzisztencia miatt muszáj volt kizárni, pedig a serdülőkor egy olyan életszakasz, amikor a kortárs kapcsolatoknak nagy szerepe van, így további kutatásban érdemes lenne vizsgálni az esetleges összefüggéseket.

            Összegezve a tanulmány hozzájárul a serdülőkori szorongás és depresszió jobb megértéséhez azáltal, hogy kiemeli a szomatikus aggodalmak iránti érzékenység és a pozitív figyelmi elfogultság szerepét mindkét zavar kialakulásának folyamatában.