Miért  a jóga?

Park, C., Riley, K., Bedesin, E., & Stewart, V. (2014). Why practice yoga? Practitioners’ motivations for adopting and maintaining yoga practice. Journal Of Health Psychology, 21(6), 887-896. doi: 10.1177/1359105314541314

Készítette: Lukács Anna (QRNYV0)

Absztrakt

Ebben a vizsgálatban a Connecticut-i Egyetem kutatói azt térképezték fel, milyen lehetséges motivációk állhatnak a jógázás mögött. Ehhez 360 jógagyakorlót (jógit) és 156 jógaoktatók vontak be a kutatásba. Mindkét csoport eredetileg főként testedzés és stresszoldás céljából kezdett gyakorolni, de számos egyéb ok is szerepet játszott: testsúlycsökkentés, depresszió és szorongás csökkentése, hajlékonyság fokozása. A mozgásforma rendszeres gyakorlását követően a jógik 62%-a, és az oktatók 85%-a újonnan felfedezett motivációkról számolt be, amelyek közül kiemelkedett a spiritualitás.

Bevezető

Egyre nagyobb népszerűség övezi a jógát, nemcsak az Egyesült Államokban, de világszerte egyaránt (Barnes és mtsai, 2008). Természetesen rengeteg altípust differenciálhatunk, elsősorban a fizikai gyakorlatok változatossága alapján, fontos leszögezni, hogy a jóga mély, filozófiai és spirituális keleti gyökerekkel rendelkezik. Egyesek szerint ezeknek az aspektusoknak kéne dominálnia a motivációk tekintetében, a testünket érintő pozitív változások valójában csak „mellékhatások” (Varambally és Gangadhar, 2012). Azért is fontos tisztában lennünk ezekkel a motivációkkal, mert elősegíthetik ennek a sokrétűen hasznos mozgásformának a további elterjedését. Jelenleg kevés adat áll erről rendelkezésre, arról pedig szinte semmit sem tudunk, hogyan változhat a motiváció, ha valaki fenntartja a gyakorlást. Jelenlegi tudásunk főként fókuszcsoportos és kis számú résztvevőkkel készült vizsgálatokból tevődik össze. Ezek közül az egyik daganatos betegségből gyógyult fiatal felnőtt jógagyakorlók motivációit kutatta (n=286). A főbb okok: haljékonyság (96,7%), realxáció (94,5%), békesség (81,3%), boldogság (68,1%), depresszió/szorongáscsökkentés (56%), spiritualitás (41,5%), fájdalom csökkentése (42,9%), testsúlyszabályozás (42,9%), mellékhatások kontrollja (27,5%; Park és mtsai, 2013). Egy másik, texasi jógastúdió vendégköre által kitöltött kérdőív (n=290) eredményei alapján az érvek: általános jóllét (81%), testmozgás (80%), stresszoldás (73%), spirituális élménykeresés (37%), egészségi állapot enyhítése (28%), mások ajánlása alapján (25%), betegségek megelőzése (23%), új hobbi (18%), közösség (16%), orvosi javaslat (5%; Quilty és mtsai, 2013). A gyakorlás okai idővel megváltozhatnak, és számos előnnyel járna, ha kiderülne, milyen tényezők járulnak hozzá ehhez a változáshoz, hiszen ez segíthet a jógiknak, különösen az egészségügyi problémával küzdőknek hosszútávon elsajátítani a jógázás rutinját. Az egyik ilyen tényező lehet jógában rejlő spiritualitás felfedezése akkor, ha valaki testmozgás céljából kezdett jógázni, ezzel az extrinzik motivációt intrinzikké alakítva (Büssing és mtsai, 2012).

A kutatás célja

Jelen tanulmány célkitűzése, hogy kiderítse, milyen okok állnak a jóga elkezdése és hosszútávú gyakorlása mögött, hogyan változik a motiváció, mielőtt, illetve amikor az új mozgásforma szokássá szilárdult.

Módszer

A kutatók keresztmetszeti jellegű kutatási dizájnt alkalmaztak. 110 amerikai jógastúdiónak küldték el a kérdőívet, akik tovább küldték a kitöltőknek. A mintavétel hólabda módszerrel történt. A kérdőív elkészítése a Qualtrics felületen zajlott.

Minta

A kérdőív kitöltésének feltétele volt a belöltött 18. életév, hogy legalább 5 jógaórán való részvétel az elmúlt 3 hónapban. Az 516 résztvevőből 156 vallotta magát jógaoktatónak. Az oktatók életkora 18-78 év volt (szórás=11,89), 93,4%-uk nő, 94%-ban kaukázusi rasszúak, és 84,6%-uk végzett legalább főiskolát. A 360 jógagyakorló (jógi) életkora 18-85 év között mozgott (szórás=14,04), 84,4%-uk nő, 95%-uk kaukázusi rasszú, és 74,9%-uk rendelkezett legalább főiskolai diplomával. Ezek az adatok összecsengenek a hasonló, jógikkal végzett kutatások adataival (Birdee és mtsai, 2008).

Mérőeszközök

Fő motiváció a jógagyakorlás adoptálásához

A résztvevőknek válaszolniuk kellett arra kérdésre, miért kezdtek el először jógázni. Egy listából kellett kiválasztaniuk egy lehetőséget: relaxáció, stresszoldás, testsúlykontroll, fájdalomcsökkentés, hajlékonyság, spiritualitás, depresszió/szorongásoldás, egészségügyi probléma enyhítése, testmozgás és egyéb ok, amit a kitöltő írt le. Ezután a lehetséges egyéb motiváció feltérképezése következett, ugyanazon válaszlehetőségekkel.

Változások a jógagyakorlás motivációjában

Akik igennel válaszoltak arra, hogy történt-e változás ebben a motivációban, szintén a fentebb említett listából választhattak, illetve az egyéb lehetséges, újonnan megjelenő motivációkra is ilyen módon kérdeztek rá a kutatók.

A jógagyakorlás jellegzetességei

A résztvevőknek arra kellett válaszolniuk, milyen jógatípust végeztek az elmúlt 3 hónap során leggyakrabban. Továbbá szükséges volt a heti átlagos jógával töltött idő megadása, illetve, hogy milyen régóta gyakorol az illető.

Eredmények

A kutatók elemzések során korrelációs eljárást alkalmaztak.

Az eredeti motiváció szinte teljesen egyezett a két csoportnál (jógik és oktatók). Az első helyen a testmozgás áll, amit a hajlékonyság, és a stresszoldás követett. A jógik több, mint fele és az oktatók 40%-a az imént említett három motiváció közül többet is jelölt a további motivációk kiválasztásánál. A legtöbbjük motivációja megváltozott a gyakorlás elsajátítását követően. A jógiknál 61,3% volt, és pozitívan korrelált a jógával töltött idő mennyiségével (r=0,12; p=0,025). A megváltozott fő motivációk a spiritualitás, a stresszoldás, és a depresszió/szorongásoldás lettek azoknál, akiknél előzetesen nem szerepeltek ezek a tényezők. Az egyéb, saját válaszok gyakran említették a gyakorlással járó eufóriát, a közösséghez tartozást, a jobb alvásminőséget és az önfelfedezést. Az oktatók 85,5%-ának változott időközben a motivációja és/vagy fedezett fel újakat. Itt szintén pozitívan korrelált a jógázással töltött idő ezzel a változással (r=0,15; p=0,065), habár a korrelációs együttható csak marginálisan szignifikáns. A legfőbb új motiváció ebben az esetben is a spiritualitás lett. Több, mint felük említette a relaxációt, a stresszoldást és a hajlékonyságot, mint új motivációkat. A szabad válaszokban szintén dominált a közösséghez tartozás, a kikaopcsolódás, öntudatosság, mindfulness mellett. Azoknál a jógiknál, akik motivációja nem változott idővel, a spritualitás és a stresszoldás maradt a legdominánsabb, míg az oktatóknál a spiritualitás magasan vezette a listát.

Diszkusszió

Az eredmények arra mutattak rá, hogy az eredeti fő motiváció leginkább a fizikai egészségünk javításával kapcsolatos, mint például a testmozgás vagy a hajlékonyság. Azonban a válaszadók átlagosan 4 lehetőséget jelöltek összesen, ami jól mutatja, hogy sokan komplex pozitív hatásokat várnak a jógától, és milyen prekoncepciókkal rendelkeznek róla. A z oktatók 85%-a, a jógik 61,3%-a változtatott a motivációján, ez összefügghet azzal, hogy az oktatók átlagosan 13 éve, a jógik átlagosan 8 éve gyakorolnak. Valamint elképzelhető, hogy akik motivációja változik, inkább lesznek oktatók, és fordítva. Persze ezt befolyásolja a gyakorlás intenzitása, konzisztenciája és a jógatípus. Az új motivációk közül a jógiknál kiemelkedett a spiritualitás, a stresszoldással kiegészülve, ám emellett a fizikai aspektusok (testmozgás, hajlékonyság, stresszkezelés-összesen 80%) is fontosak maradtak. Ez a jóga holisztikus, „lélek-elme-test” típusú természetét igazolja. Az oktatóknál magasan dominált a spiritualitás, és a személyes fejlődés végzett második helyen. Ez azért különösen hangsúlyozandó, mert a nyugati kultúrában a jóga gyakran csupán edzésmódként prezentált, míg a kutatás rávilágít, hogy a később megjelenő, de központivá előlépő, spiritualitás és összességében a mentális jóllét semmiképp sem elhanyagolhatók.

Limitációk és további kutatások

A keresztmetszeti elrendezés és a korrelációs vizsgálatok miatt nem lehetséges kauzalitásra vonatkozó következtetések levonása. A jövőben longitudinális vizsgálatok elvégzésével a jógagyakorlás hosszútávú hatásai, okának változásai is feltárhatók lehetnének. A hozzáférhetőségi mintavétel a minta reprezentativitását rontja, habár a demográfiai adatok összecsengenek a hasonló „jógás” kutatásokkal (Birdee és mtsai, 2008). Végül, de nem utolsósorban a minta nem tartalmazott olyan jógikat, akik bizonyos idő elteltével abbahagyták a gyakorlást. Ami a jövőre vonatkozó anticipációkat illeti, hatalmas lépést jelentene további vizsgálatok alapján egy jógázásra vonatkozó, komplexebb motivációs modell megalkotása, amely számba veszi a lehetséges hiedelmeket, elvárásokat és akadályokat.