Boldog  te, egészséges én? Egy boldogabb pár függetlenül bejósolja az egyén jobb  egészségét.

Chopik, W. J., O’Brien, E. (2017). Happy You, Healthy Me? Having a Partner Is Independently Associated With Better Health in Oneself. Health Psychology, 36 (1), 21-30.

Készítette: Sinka Ármin

Absztrakt

Cél: Romantikus partner boldogság és egészség szintjének vizsgálata az egyén fizikai egészségére.

Módszer: Nagy elemszámú, nemzeti szinten reprezentatív mintán (N = 1981 pár), többszörös lineáris regressziós modell alkalmazásával került elemzésre, hogy a házastárs élettel való elégedettsége hozzájárul-e az egyén saját egészséghez a saját élettel való elégedettség kontrollja nélkül és emellett is.

Eredmények: Először is, a saját boldogság jobb egészségi állapotot és edzettséget jelzett előre (r > .07), akárcsak előző kutatásokban. A házastárs boldogsága önmagában előre jelezte a magasabb egészséget (r > .06) a saját boldogság hatásán felül és túl.

Konklúzió: A tanulmány egy újszerű, korábban kevéssé vizsgált szociális mechanizmusra világít rá az egészség szempontjából, méghozzá arra, hogy az egyén saját boldogságán túl egy boldogabb pár is hozzájárul a jobb egészséghez. A pontos ok-okozati összefüggések még nem tisztázottak.

Bevezetés

Háttér

Mi teszi az egészséges embert? A kérdés megválaszolásának egy lehetséges módja, hogy megvizsgáljuk az adott személy boldogságának mértékét. A magas élettel való elégedettség magasabb immunteljesítményt, jobb szív és érrendszeri funkcionálást, hosszabb életet és a krónikus stresszel szembeni védő faktort jelent. Ezen kívül, számos kutatás kapcsolatot talált a két változó között a demográfiai, életkörülménybeli, és alap edzettségi szinten túl is. Az általam bemutatott tanulmány a vizsgálódást kiterjeszti az interperszonális változókra is, hisz mindennapi tevékenységeink folyamatos társas interakciók kontextusában történnek. Az emberek jobb hangulatról, nagyobb boldogságról, magasabb élettel való elégedettségről számolnak be, ha olyanokkal vannak körülvéve, akik maguk is pozitívak, boldogok és elégedettek. Hasonlóan fittebbek és jobb egészségi állapotnak örvendenek, ha olyan társas háló veszi őket körül, melyben a tagok fittebbek és jobb az egészségi állapotuk. Jelen bemutatott tanulmány az egyik legjelentősebb és legbefolyásosabb kapcsolatot vizsgálja mindebből: a párkapcsolatot, mely diádikus jellegéből kifolyólag külön figyelmet érdemel a téma vizsgálatakor.

Az uralkodó nézet szerint a két változó között a viselkedés teremti meg a kapcsolatot. A pozitív érzelmi állapotok energetizálnak, facilitálják a motivációt, a cselekvést és az elköteleződést, ezért a boldogabb emberek nagyobb valószínűséggel edzenek, ellenőrzik súlyukat, nagy energiát fektetnek mindennapi cselekedeteikbe, az aktív pihenést preferálják, és szívesebben vonódnak be egyéb egészséghez hozzájáruló cselekvésekbe, mint boldogtalan társaik. Azonban a vizsgálódás ezen módja - mely csak a saját boldogságszintre koncentrál - figyelmen kívül hagyja, hogy egy fontos másik - romantikus partner - érzelmi állapota milyen hatással lehet ennek a folyamatnak a megváltoztatására. Több korábbi kutatás a partner különböző karakterisztikáinak az egyéni egészségre és élettel való elégedettségre való tranzakcionális hatásaira mutatott rá. Ezek a tanulmányok azonban keresztmetszeti jellegükből kifolyólag figyelmen kívül hagyták, hogy a párok hosszú távon is hatnak egymásra. Pl. végstádiumban lévő vesebetegeknél a házastárs depresszív tünetei csökkentek idővel. Vagy ha az egyik tag pozitívan változtat szokásain - leteszi a cigarettát, kevesebbet iszik, többet edz -, akkor a másik viszonylag gyorsan követi őt. Az azonban még mindig tisztázatlan, hogy a másik boldogságszintje miként hat ki az egyén egészségére és egészség magatartására.

Legalább három befolyásoló tényező emelhető ki a lehetséges hatás magyarázatára. Először is, a boldogabb emberek több szociális támogatást tudnak nyújtani, míg a boldogtalanok saját stresszoraikkal vannak elfoglalva. Másodjára, a boldogabb partnerek nagyobb eséllyel vonják be egészséges helyzetekbe és cselekedetekbe párjaikat. Harmadjára, egy boldog pár könnyebbé teheti az életet, ha nem is explicite. Ezek mind azt mutatják, hogy az emberek viselkedésére saját drive-jaikon és emócióikon túl is hatnak különböző faktorok.

Jelen tanulmány

A vizsgálat nagy elemszámú, nemzeti szinten reprezentatív mintán készült az Egyesült Államokban idős házastársak részvételével. Ez azért előnyös, mert az időskori egészségromlásból kifolyólag az egészségmutatók alaposabban vizsgálhatók. A vizsgálatba diádikus elrendezés is bevonásra került.

Az egészséget négy különböző módon mérték. 1. Szubjektív megítélés alapján 2. fizikai gyengülés mértéke alapján 3. krónikus betegség megléte alapján 4. egészség magatartás gyakorisága alapján. A méréseket 4 időpontban 2-2 év eltéréssel végezték.

Módszer

Résztvevők

Az adatokat a University of Michigan “The Health and Retirement Study” biztosította, ami egy reprezentatív prospektív kutatás, melynek keretén belül 2006-tól kezdve 2 évente a résztvevők felével egy személyes interjút és pszichoszociális felmérést készítettek, melynek bizonyos változói egybe estek a jelen kutatásban mérni kívánt változókkal. A kutatásba így 1981 pár - 3962 személy - került bele. Ez bőven meghaladta a minimálisan elvárt 782 főt. A résztvevők 50 és 94 év közt mozogtak (M = 66.88, SD = 8.93). A kiesési arány 16% volt. Azok a személyek, akiknek minden adatuk kitöltésre került, illetve a program egészén részt vettek egészségesebbek voltak, kisebb szintű volt gyengülésük, krónikus betegségeik mértéke, többet mozogtak, és boldogabbak voltak a részlegesen résztvevőknél.

Adatfelvétel

A boldogságot az Élettel Való Elégedettség kérdőívvel mérték. Az egészségre önbeszámolás alapján a következő kérdéssel kérdeztek rá: “Mit mondana, az egészsége kiválló, nagyon jó, jó, tűrhető, vagy gyenge?” A testi leépülést 5 cselekménnyel kapcsolatos akadályoztatottságra való igenleges válasz összegeként kapták meg. Ezek a következők voltak: fürdés/zuhanyzás nehézségei, öltözés, evés, ágyból való kikelés, és szobán való átkelés nehézségei. Több akadályoztatottság nagyobb leépülést jelentett. A krónikus betegségek számát egy listából való választással mérték. Azokat a betegségeket kellett ezen megjelölni, amivel az illető rendelkezett. A 8 betegség: magas vérnyomás, cukorbetegség, rákos elváltozás, tüdő betegség, koronáriás szívbetegség, érzelmi, idegrendszerbeli, pszichiátriai betegség, arthritis vagy ízületi csúz, agyvérzés. Ezek száma összeadásra került, a nagyobb összeg a krónikus betegségek jelenlétének magasabb értékére utalt. A fizikai aktivitást 3 kérdéssel mérték, melyek a mozgás különböző intenzitási szintjeire kérdeztek rá. A kitöltők egy 1-től (majdnem soha) 5-ig (minden nap) terjedő skálán pontozták, hogy milyen gyakran végeznek alacsony (pl. porszívózás, mosás), közepes (pl. kertészkedés, átlagos tempójú séta), és magas (futás, edzőteremben edzés) intenzitású testmozgást. Végezetül arra kérdeztek rá, hogy mennyire aggasztóak a partner fizikai és emocionális problémái az egyén számára (1 = nincs jelen aggodalom; 4 = nagyon aggasztó).

Statisztikai eljárás

A diádikus párokban lévő egyének egymásra hatását multilevel modeling (MLM) eljárásal vizsgálták. Ezen modell mind a saját boldogság és saját egészség közti, mind a saját boldogság, partner egészsége közti kapcsolatokat méri úgy, hogy közben a partnerek közti statisztikai függetlenséget is figyelembe veszi. Az idő lineáris hatását minden vizsgálatban lemodellezték. Erre a maximum likelihood estimation algoritmust használták. A kutatás ok-okozati összefüggések felállítására nem alkalmas, viszont ezen eljárások magas statisztikai kontrollt jelentettek a vizsgálatban. Az elemzéseket SPSS-ben futtatták le.

Eredmények

Az egyén boldogsága kapcsolatban állt a jobb egészséggel és egészség viselkedéssel mind keresztmetszeti, mind longitudinális mérési elrendezésben. A partner boldogsága szintén jobb egyéni egészséget és egészség viselkedést mutatott mindkét elrendezésben. A boldogabb résztvevők jobb egészségi állapotról számoltak be, és kisebb mértékű fizikai leromlásról, valamint enyhébb krónikus betegségekről. A boldogabb résztvevők fizikailag aktívabbak voltak mint a boldogtalanabbak. Ezen hatásokat az idő lineáris hatása nem befolyásolta jelentős módon. A boldog párral rendelkező résztvevők szignifikánsan jobb egészségről számoltak be, kisebb mértékű fizikai leromlást tapasztaltak, és többet edzettek mint azok a résztvevők akiknek boldogtalanabb volt párjuk, még a saját boldogságszint és egyéb életkörülmények kontrollja mellett is. Ezek a hatások idővel sem csökkentek, ami azt sugallja, hogy a partner boldogsága hosszú távon befolyásolhatja az egyén egészségét. Fontos azonban, hogy a partner boldogsága nem befolyásolta a krónikus betegségek számát.

Megbeszélés

Az eredmények egy újszerű együttjárásra utalnak. Számos egészségmutatót vizsgálva egy országosan reprezentatív mintán, a partner boldogságának szignifikáns hatása van az egyén egészségére annak saját boldogság szintjén felül és túl. Ezt számos változó magyarázza, azonban még számos másik szerepet játszhat. Egy kutatás arról számol be, hogy ha a partnernek a Big Five dimenziók közül alacsony a neuroticizmus szintje, és magas a lelkiismeretesség, akkor az egyén egészsége jobb lesz. Azonban, mikor a modelleket újrafuttaták ezen változók kontrollja mellet a hatás változatlan maradt. Egy másik lehetőség, miszerint a megfigyelt hatások erősebbek a férjek esetében, vagy egyenesen férj-specifikusak. Azonban az újrafuttatás ezen a területen sem hozott megváltozott eredményt. Az eddigiekben taglalt felfedezések komoly kihívás elé állítják az irodalomban fellelhető eddigi feltételezéseket. A boldogtalan embereknek nehezebb egészségesnek maradni, mert a negatív érzelmi állapotok aláássák a változtatáshoz szükséges motivációt és kirabolják a tartalékokat, azonban egy boldog partner ellensúlyozhatja ezt a hatást, pontosan azért mert a pozitív érzelmek feltöltenek, és a boldog partnereknek akkor is adakozhatnak ebből boldogtalan társaiknak amikor azok maguktól nem is lennének képesek erre. Továbbá a másik boldogsága a szelfben is mozgósíthat saját erőforrásokat.

Korlátok

Az ok-okozati viszonyok tisztázatlanok. A szerzők a további vizsgálódás szükségességét emelik ki. Továbbá más jellegű diádok vizsgálata is hasznos lenne. Ezen kívül a vizsgálat önbeszámolós adatokat használ egy olyan kulcsváltozó mérésénél mint az egészség, aminek objektív eszközökkel való felmérése sokkal szerencsésebb lenne. Végezetül a jövőbeli munkák nagyobb hangsúlyt fektethetnének a partner boldogsága és a krónikus betegség jelenléte között. Ez az egyetlen függő változó ugyanis amire a partner boldogságának nem volt hatása.