A mindennapi  stressz hatása a pozitív és negatív mentális egészségre:

az énhatékonyság közvetítő szerepe

Schönfeld, P., Brailovskaia, J., Bieda, A., Zhang, X. C., & Margraf, J. (2016). The effects of daily stress on positive and negative mental health: Mediation through self-efficacy. International Journal of Clinical and Health Psychology, 16(1), 1–10. doi: 10.1016/j.ijchp.2015.08.005

Készítette: Farkas Vera (Neptun: IIVEMV)

            A traumatikus események mellett a napi stresszhatásokat egyre inkább elismerik a mentális egészég fontos kockázati tényezőjeként. Az általános énhatékonyság szerepét a napi stressz és a mentális egészséggel összefüggésben azonban még nem vizsgálták korábban. Pszichopatológiai tünetek hiányában az énhatékonyság közvetítő hatásait tesztelték a pozitív és a negatív mentális egészség tekintetében. Az eredmények alapján az énhatékonyság a napi stresszorok hatásainak a közvetítője. A pozitív mentális egészség tekintetében jobb hatásmértékkel rendelkezik, mint a negatív esetében.

            Noha a stresszt fontos kockázati tényezőként ismerik el, nem mindenki rendelkezik károsodott mentális egészséggel, aki stresszt él át. Számos bizonyíték mutatja ugyanakkor azt, hogy a krónikus stressz jósolja be leginkább a mentális állapotot. A napi stresszorok kumulatív hatásai fontos előrejelzői a depresszió és a szorongás tüneteinek megjelenésének. A stressz és a mentális állapot közötti kapcsolat erőssége az eltérő személyes karaktertől és stratégiától függ. A krónikus stressz hatásai személyes tulajdonságok révén egy még nem igazán vizsgált terület. Az énhatékonyság pozitív rezisztenciaforrás, amely része a kognitív értékelési folyamatnak és elengedhetetlen a stressz szabályozásához. Az egyén képes megfelelő módon teljesíteni a kihívásokkal teli helyzetekben ezzel. Ezen stresszszabályozó képesség alapján sok kutatás azt sugallja, hogy közvetítőként működik a stresszes élet eseményei és a depressziós tünetek között. A teljes mentális egészség nem pusztán a pszichopatológiai tünetek hiánya, a hagyományos egydimenziós modell már nem elegendő. A mentális egészség két dimenzióra osztható. A pozitív mentális egészséget a pszichológiai működés és az általános jó közérzet optimális módjának tekintik. Ezzel szemben a negatív mentális egészség magában foglalja az egészségügyi problémákat, pszichopatológiát vagy pszichiátriai rendellenességeket. Összefüggésük ellenére ez a két tényező különbözik egymástól, és viszonylag függetlenül működhetnek A magas énhatékonyság a szubjektív jó közérzet, az optimizmus és az élettel való elégedettség magas szintjéhez kapcsolódik Az alacsony énhatékonyság viszont a szorongás és depresszió további tüneteivel kapcsolatos. A mentális egészség tehát több, mint a pszichopatológiai tünetek hiánya.

            A tanulmány célja az általános észlelt énhatékonyság szerepének vizsgálata abban, hogy a mindennapi stressz milyen hatással van mind a mentális egészség pozitív, mind negatív vonatkozásaira, elsődlegesen egy populációt reprezentáló mintában. Az önhatékonyság felfogása között a kutatók különbségeket feltételeznek, mivel a keleti kultúrákat inkább kollektivistának, kevésbé individualizmusnak és önfókusznak tekintjük a nyugati kultúráknak. A másodlagos célja jelen kutatásnak az általános észlelt önhatékonyság tompítóhatásainak vizsgálata német, orosz és kínai főiskolai hallgatói mintán

            A kutatásban résztvevőket a Bochum Optimizmus és Mentális Egészség tanulmányi program keretében toborozták. Ebben összesen 1031 fő vett részt, 18-87 éves kor között. Életkor, nem, iskolai végzettség alapján is reprezentatív volt a minta a németországi népességhez. Emellet a kulturális különbségek vizsgálatára pszichológia szakos hallgatókat is gyűjtöttek Németországból (394 fő) Oroszországból (604 fő) és Kínából (8669 fő).

            A kutatók több mérőeszközt is felhasználtak. A negatív mentális egészséget a széles körben alkalmazott Depresszió Szorongás Stressz Skálával (DASS-21) mérték. A résztvevők a negatív érzelmi állapotok 21 központi tünetét egy héten keresztül egy négyfokú skálán osztályozzák. A pszichometriai tulajdonságok klinikai és nem klinikai mintákon egyaránt jól meghatározottak. A belső konzisztencia értékei kiválóak, a Cronbach értékének összesített szintje 0,96 a jelen tanulmány mintájában. A Pozitív Mentális Egészség Skála (PMH) a jó közérzet érzelmi, pszichológiai és társadalmi aspektusainak 9 elemét egy négyfokú skálán értékeli. A bemutatott tanulmány mintájában a Cronbach értéke 0,94-es szinten áll. A Brief Daily Stressor Screening kérdőív (BDSS) a mindennapi stresszt kiváltó események 9 elemét egy 5 fokú Likert skálán értékeli. Segítségével figyelemmel lehet követni a mindennapjainkat befolyásoló kellemetlenségeket, mint a családi felelősségek, egészségügyi problémák, pénzügyi korlátok, iskolai vagy munkahelyi elégedetlenség, lakással való elégedetlenség, más személyekkel kapcsolatos nehézségek. A DASS-21 stressz alskálájával ellentétben az általános stresszmutatókból áll, mint a stresszhez kapcsolódó tünetek, például a relaxációs problémák. A magas értékek a napi stressz magas szintjét jelzik. A Cronbach-érték 0,82 volt, jelezve a jó megbízhatóságot. Az általános Énhatékonysági Skálát (GSE) a megértett énhatékonyság általános értelmezésének értékelésére használható 10 olyan elem esetében, amelyeket négypontos skálán értékelnek. Olyan képességeket foglal magában, amelyek képességeinek kiértékelésére vonatkozik váratlan helyzetekben vagy meglepő eseményekben. Jelen tanulmány mintája 0,86 megbízhatósági együtthatót mutatott.

            A statisztikai elemzések során Bootstrap módszerrel mérték azt, hogy az észlelt énhatékonyság milyen mértékben meditálja a napi stressz hatását. Ebben a nem-paraméteres eljárásban a teljes adatkészletből kiválasztott esetek mintájával végeznek műveleteket. Az összhatásokat, valamint a közvetlen és közvetett hatásokat a normál legkisebb négyzetek regressziós analízise segítségével külön becsülik meg a pozitív és negatív mentális egészségre vonatkozóan. A gyorsított konfidencia intervallumok megadásával az 1. típusú hibák aránya kisebb lesz. A méréseket SPSS programban csinálták.

            A német populáció reprezentatív mintájában a BDSS, a GSE és a PMH átlagai mind meghaladták a standard értékeket. A DASS-21 szintje az alsó skálákkal együtt az alsó tartományba esett. Az elemzések azt mutatták, hogy az összes változó szignifikáns korrelációt mutat egymással minden mintában. A Pearson korrelációs együttható szignifikáns volt a napi stresszhatások valamint a pozitív egészség között. A nagyobb értékű énhatékonyság szorosan összefüggött a kevésbé negatív mentális egészséggel és a depresszió, stressz és szorongás ritkább tüneteivel. Fordított korrelációt észleletek az észlelt énhatékonyság valamint a napi stresszorok, illetve a pozitív és negatív mentális állapot között.

            A népesség alapú mintában a Bootstrap módszerű mediáció elemzés szoros kapcsolatot mutatott a napi stresszorok és a negatív mentális egészség, illetve az előbbiek és az alskálák depresszió, szorongás, és stressz értéke között. A napi stresszorok fordítottan kapcsolódtak a pozitív mentális egészséghez. Ennél is fontosabb azonban, hogy a meditációs hipotézisnél az érzékelt énhatékonyság jelenléte csökkentette ezeket a hatásokat. A negatív mentális állapot esetén, a változó kimenetel okán, csökkent a napi stresszorok összesített hatása akkor, ha az észlelt énhatékonyságot is magába foglalta a modell. Depresszió, szorongás és stressz esetén hasonlóan alakultak az eredmények. A pozitív mentális egészség szempontjából a napi stressz együttes hatása szintén csökkent az észlelt önhatékonyság ellenőrzése révén.

            Végül a közvetett hatások jelentőségét vizsgálták meg. Ezek az elemzések további bizonyítékokat szolgáltattak az észlelt énhatékonyságról, mint közvetítőnek a napi stresszorok és a negatív mentális egészség, valamint a napi stresszorok és a depresszió, szorongás és stressz tünetei között. Az észlelési hatékonyságon keresztüli közvetítés szignifikáns volt a pozitív mentális gyógyulási eredmény szempontjából. A pozitív mentális egészség kimenetele esetében nagyobb a mediációs vagyis a közvetítő hatás. A német, orosz és kínai hallgatók mintáinak eredményeiben a mediációs hatások hasonlóan szignifikánsan nagyobbak voltak a pozitív, mint a negatív mentális egészség szempontjából. A pozitív mentális egészségre gyakorolt ​​legnagyobb hatásméret mindegyik mintában előfordult.

            Az észlelt énhatékonyság szerepe a mindennapi nehézségek, valamint a pozitív és a negatív mentális egészség összefüggéseiben mostanáig még kiaknázatlan területe a tudománynak. Jelen tanulmány rámutatott arra, hogy a napi stressz mentális egészségre gyakorolt ​​hatását a napi stressz által az általános észlelt énhatékonyságra gyakorolt ​​hatása közvetíti. A mediációval kapcsolatos elemzések eredményei mentálhigiénés szempontból jelentősek voltak. Mindezek ellenére a kutatóknak a teljes mediációs modellt nem sikerült megalkotni, mivel a mindennapi stresszorok közvetlen hatásai továbbra is szignifikánsak. Valószínűsíthető, hogy többféle tényező alakítja a mindennapi stressz és a mentális egészség közötti kapcsolatot. Olyan más belső erőforrások, mint az önértékelő optimizmus, illetve a külső pszichoszociális erőforrások, a szociális támogatás vagy a társadalmi identitás egyaránt meghatározó szerepet játszhatnak a tompítási folyamatban.

            Az a megállapítás, hogy az általános észlelt énhatékonyság közvetítői hatásai hasonlóak a pozitív és a negatív egészség között is egy új megállapítás a kiterjedt szakirodalomban. A mindennapi stresszorok hatásának fokozottssága jelentősebb a pozitív mentális egészség esetében, mint a negatívnál. Ez illeszkedik a mentális egészség kettős tényezőjéhez, elismerve a pszichológiai működést és a mentális egészségproblémákat különálló, mégis összefüggő dimenzióként. Eredményeink mutatták be először azt, hogy a mentális egészség két dimenziójában eltérő védő mechanizmusok lehetnek a mindennapi élet stressztompító folyamatainak összefüggésében.

            A németországi, oroszországi és kínai hallgatói minták vizsgálatával az eredményeket különféle kultúrákban is tudták igazolni. Habár néhány kulturális különbség előfordult a hatásméretekben, az általános észlelt énhatékonyságon alapuló mediációs hatások mindegyik mintában szignifikánsak voltak. A kutatók szerint a nemzetek közötti kvantitatív összehasonlítást azonban óvatosan kell mérlegelni mindaddig, amíg meg nem állapítják a konstrukciók mérési invarianciáját. Kiemelkedően érdekes tény az, hogy a negatív és a legmagasabb pozitív mentálhigiénés skálák a kínai mintában találhatók meg.

            Az ok-okozati összefüggésekre vonatkozó következtetéseket korlátozza a tanulmány keresztmetszeti jellege és az önjelentő kérdőívek kizárólagos támaszkodása. A kutatók szerint olyan jövőbeli kutatásra van szükség, amely egyrészt magában foglalja a mediátor kísérleti mentális manipulációját, másrészt több sorozatban gyűjti az adatokat a napi stressz hosszú távú következményeinek tisztázására.

            Az egészséges és a lelkileg sérült emberek közötti jobb megkülönböztetéshez klinikai mintára van szükség. Egy korábbi kutatásban bebizonyították, hogy a súlyos életesemények depressziós tünetekre gyakorolt ​​hatását az énhatékonyság csak abban az esetben mérsékelte, ha a személy korábban is depresszióban szenvedett. Akiknél nem fordult elő ilyen probléma korábban, ők náluk az énhatékonyságnak nem volt mérséklő ereje. További vizsgálatokra van szükség a stresszcsökkentő mechanizmusok és a stressz hosszú távú következményeinek pszichofiziológiai természetű megértéséhez. A kutatók feltételezik azt, hogy az énhatékonyság egy évvel a traumatikus stressz után is befolyásolja a neuroendokrinológiai stresszreakciót és a stressz tüneteit. A megküzdési mechanizmusok és az általános pszichológiai erőforrások alapján olyan teljes mediációs modellre lesz szükség, amely figyelembe vesz számos külső és belső erőforrást, valamint a mentális egészség mindkét oldalát, hogy teljes átfogóbb képet kapjunk mindennapi stressz egészségünkre gyakorolt hatásairól.

             A tanulmány legfontosabb eredménye az, hogy az általánosan észlelt énhatékonyság közvetítő szerepet töltött be a napi stressz pozitív és negatív mentális egészségre gyakorolt ​​hatása között, ideértve a depresszió, szorongás és stressz tüneteit. A működés és a megküzdés pozitív mutatóira irányuló prevenció elengedhetetlen a szubjektív stressz szempontjából. Mivel az énhatékonyság megváltozhat, a jövőbeli kezelési módok értékes célpontját képezi. Ezek az eredmények nemcsak egy széles körű populációban mutatták ki, ahol a mentális egészség széles körű skálája van jelen, hanem kulturálisan egymástól eléggé eltérő egyetemi mintákon is. Az olyan pszichológiai erőforrások erősítését, mint az általános énhatékonyságot kellőképpen elő kell mozdítani, hogy a stressz egészségre gyakorolt ​​hatása lecsökkenthető legyen a pszichiátriai rendellenességek kialakulása előtt.