A sportsérülések utáni intervenciók hatékonysága
Schwab Reese, L.M., Pittsinger, R., Yang, J.
(2012). Effectiveness
of psychological intervention following sport injury. Journal of Sport and Health Science, 1. 71-79.
Készítette: Kovács Gábor Balázs
Összefoglaló:
A sportsérülések
rehabilitációjával kapcsolatos pszichológiai intervenciókra irányuló
megnövekedett figyelem megköveteli az intervenciók hatékonyságának
dokumentációját. A tanulmány célja, hogy összegezze a rehabilitációs
intervenciók hatását a sérüléssel járó trauma feldolgozására, és az ezzel
kapcsolatos empirikus eredményeket. A szerzők olyan vizsgálatokat kerestek,
amelyekben a 17 éves és az annál idősebb, sérült sportolókat célzó
intervenciókat alkalmaztak, kifejezetten a sérüléssel járó hatások kezelésére.
Hat tanulmány felelt meg az általuk támasztott követelményeknek. Ezek közül
kettőben relaxációs, kettőben
goal-setting, egyben ACT, és egy másikban pedig irányított levélírást
alkalmaztak. A vezetett relaxáció összefüggésbe hozható a megküzdés
hatékonyságával, és a sérülés kiújulásától való félelem csökkenésével. A
goal-setting alkalmazását nem lehet közvetlenül kapcsolatba hozni ezekkel, a
többi módszer szintén mutatott hatást. Az eredmények azt mutatják, hogy szükség
van az olyan intervenciós vizsgálatok fejlesztésére és kivitelezésére, amelyek
a sérülés utáni pszichológiai következményekkel foglalkoznak, hogy segíthessék
a sportolók felépülését.
Bevezetés:
A sporsérüléseknek olyan következményei lehetnek, mint a
csökkent önértékelés,harag, depresszió, szorongás, félelem. Gyakran
eredményeznek azonnali egyensúlyvesztést, és a sportoló életének széthullását.,
extrém esetben ezek öngyilkossághoz is vezethetnek. Az elmúlt években
felértékelődött a sérült sportolók mentális kezelésének szerepe, hiszen a
pszichológiai jóllét és a megküzdési stratégiák kialakításának katalizálása
segíti a sportolót a felépülésben, és így hamarabb visszatérhet. Az orvosi
beavatkozások fejlődésével kevesebb időt vesz igénybe a fiziológiai
rehabilitáció, de ez nem jelenti azt, hogy a sportoló mentálisan is kész
visszatérni.
Módszerek:
Olyan tanulmányok eredményeit vették figyelembe, melyek
kontrollcsoportot használtak, előtte-utána elrendezést alkalmaztak, vagy
kvalitatív módszerekkel vizsgálták az interakciók hatását. A minták olyan 16
évesnél idősebb sportolókból álltak, akiknek sérülés miatt legalább három hetet
ki kellett hagyniuk. A választott vizsgálatokban olyan teknikákat alkalmaztak,
amelyek kifejezetten a sérülés pszichés következményeire fókuszáltak.
Eredmények:
Négy tanulmányban mutattak rá arra, hogy a sérülésnek olyan
negatív következményei voltak, mint a hangulatingadozások, lehangoltság. Öt
mérte a megküzdési stratágiákat: a rugalmasságot, önbizalmat, hangulatot, az
észlelt társas támogatást. Kettőben figyelték a sérülés kiújulásától való
szorongást.
Negatív következmények:
A kontrollcsoporttal dolgozó kutatások nem találtak
szignifikáns különbséget a mentális kezelésben résztvevők, és a kontrollcsoport
között. A három esettanulmányt felsorakoztató írás rámutatott, hogy bár a
rehabilitáció során történő visszaesések a kezelt sportolóknál is okoztak
hangulatingadozásokat, ezeknek intenzitása azonban csökkent. Egy másik nem
randomizált kontrollált vizsgálat is csökkenő negatív következményről számolt
be.
Megküzdési stratégiák:
Az egyik svéd tanulmányban a válogatott sportolók a
rehabilitáció végén szignifikánsabb magasabb pontot értek el a hangulatuk
vizsgálatánál, és felkészültebbek voltak a visszatérésükkor. További négy
vizsgálat mutatott ki kedvezó intervenciós hatást a hangulatra, rugalmasságra,
önértékelésre, lelkiismeretességre, és a szociális támogatás észlelésére.
Félelem a sérülés kiújulásától:
Egy amerikai, randomizált kontrollált vizsgálatot alkalmazó
kutatás azt találta, hogy a térdszalagszakadást szenvedett mintánál a vezetett
relaxációval támogatott csoport szorongása szignifikáns különbséget mutatott a
kontroll, és a placebo csoport félelméhez képest.
Megvitatás:
A egészségügyi szakemberek egyre inkább elismerik a mentális
kezelés fontosságát a sportsérülések rehabilitációjában. Az áttekintés azt
találta, hogy az intervenciók segítik a sportolókat a visszatéréshez vezető
úton.
Az imaginációs teknikák az általános hangulat javításában
játszottak szerepet. A relaxáció kedvező hatása a dühre, frusztrációra,
depresszióra már régóta köztudott, így a sportolóknál is alkalmazható teknika.
A goal-setting módszerrel dolgozó sprotolókat vizsgálva azt találták, hogy
magasabb önértékelés hozzásegítette őket a rehabilitációs célok eléréséhez.
Bár a tanulmány megpróbál rámutatni sportsérülések utáni
intervenciók empirikus bizonyítékaira, az alacsony mintaelemszám miatt a
bemutatott kutatások nem szolgálhatnak egyértelmű bizonyítékként. Emellett a
vizsgálatok egy viszonylag rövid periódust mutatnak, be, így a kezelések
hosszútávú hatásai nem ismertek.Ennek ellenére úgy tűnik, hogy pszichológiai
rehabilitációnak van helye az orvosi kezelés mellett – ennek megerősítésére,
azonban újabb tanulmányokra van szükség.
Konklúzió:
Az áttekintás rámutat, hogy hogy a sportolók
rehabilitációjában fontos szerepe lehet a pszichológiai módszereknek – segítik
a sérülésből adódó negatív hatások csökkentését, miközben növelik a stresszel
való megküzdés hatékonyságát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése