A közösségi egészségpszichológia  queer-elméleti megközelítése

Nic Giolla Easpaig, B.R., Fryer, D.M., Linn, S.E., Humphrey, R.H. (2014). A queer-theoretical approach to community health psychology. Journal of Health Psychology, 9(1), 117-125.

Az összefoglalót készítette: Csizmadia Ráhel Viktória

A közösségi egészségpszichológia egyes központi témái – a személy-környezet kapcsolat (person-context), az identitás és a különbözőség – queer-elméleti szempontból újraértelmezhetők. A cikk ismerteti a performativitás és a kulturális érthetőség queer-elméleti fogalmait, és felvázolja, hogyan járulhat hozzá a „queer-tudatosság”[1] a közösségi egészségpszichológiához.

Queer-elméletről nem lehet beszélni a társas-politikai kontextus nélkül, amelyben létrejött. Ebből a kontextusból kiemelendő pl. az „AIDS-krízis”, valamint az identitáskategóriák egyneműsítését célzó politikai stratégiák elutasítása. A queer-politika a nemek és a szexualitás kategorizálása, a „gendering” és a heteronormativitás ellen lázadt fel. Új irányt mutatott: az identitások fragmentáltságát, változékonyságát és átjárhatóságát hangsúlyozta.

A queer-elmélet a szociológia és a gender studies területein jól ismert, de pszichológiában való alkalmazása igencsak korlátozott. Helyenként hatással van a pszichológiai gyakorlatra, ilyen például az alternatív nemi identitáslehetőségek támogatása. Riggs queer-elméleti szempontból elemzett esettanulmányok alapján a következtetésre jutott, hogy a bizonyítékokon alapuló (evidence-based) gyakorlat megerősítheti a kirekesztett identitások szűklátókörű és előíró értelmezését. Így azt javasolja a gyakorló klinikusoknak, hogy a kutatási bizonyítékok mellett a társas normákkal és társadalmi kontextusokkal ugyanúgy számoljanak. Warner egyfajta „queer-tudatos” módon kutatja a szexualitást: reflektál például arra, miként alkotunk identitáskategóriákat, és hogyan éljük meg ezeket a mindennapokban.

A cikk különböző elméleti forrásokra támaszkodik: köztük a posztstrukturális feminizmusra, a foucalult-i kritikai elméletre és a szerzők sajátos queer-elméleti megközelítésére (sajátos, mert kifejezetten az egészségpszichológiában releváns részeket hangsúlyozza). Utóbbi megközelítés Judith Butler posztmodern munkásságán nyugszik. A szerzők Butler alapján próbálják úraértelmezni a szubjektivitást és a szubjektiváció[2] folyamatait. A jelenlegi diskurzusban a szubjektivitás a belső folyamatokat és érzelmi állapotokat jelöli. Modernista keretben ezeket az egyéni ágensnek tulajdonítják, elkülönítve a kontextusoktól, amelyekben keletkeznek, és amelyek hatnak rájuk. Posztmodern megközelítésben viszont szerves és ismétlődő társas folyamatokként tekintünk rájuk, így megszűnik a cselekvő és a környezet kettőssége.

Számos pszichológiai ágazat elfordulna az olyan megközelítésektől, amelyek az individuum viselkedését, érzelmeit és gondolkodását így önmagukban helyezik a fókuszba. Ehelyett nyitnának afelé, hogy számításba vegyék a társas körülményeket és rendszereket, amelyeknek része, és amelyek befolyásolják a viselkedés-érzelmek-gondolkodás hármast. Orford nyomán a közösségi pszichológia egyik kulcsfogalma a személy-környezet kapcsolat. Eszerint a problémák társas kontextusukban (a mikroszintektől a makroszintekig, lásd Bronfenbrenner munkásságát) és időbeli beágyazottságukban értelmezendők. „A közösségi pszichológia a személyek, társadalmak és köztük húzódó szintek egymástól való függésén alapul.”

Hogyan kapcsolódik ide Butler? Butler szerint a nemi identitáskategóriák nem természetesek vagy megalapozottak: a diskurzusokban jönnek létre azáltal, ahogyan testünket performatív módon, ismételten megjelenítjük, és ahogyan ún. performatív aktusokat hajtunk végre újra meg újra. A nem „igaziságát” az ismételgetés által nyeri el. Tulajdonképpen szociális identitás, ami elvileg a biológiai nemből ered. Például azzal, hogy az orvos kijelenti a csecsemőről, hogy lány, lánnyá teszi, azaz ő maga ruházza fel nemmel. A kijelentés így tetté válik. A performativitás a folyamat, amin keresztül a személy megalkotódik, nem pedig valami, amit a személy tesz. A hangsúly tehát lekerül a szubjektumról, és a szubjektivizáció folyamataira kerül át. A szubjektum stabil és egységes volta megszűnik: így fragmentáltsága, ellentmondásossága értelmezhetővé válik­; a szubjektum állandóan az alakulás folyamatában van. A személy-környezet kapcsolat felfogásába tehát a performativitás úgy kapcsolódik be, hogy a szubjektív létezőre a társas környezet által létrehozottként, és annak létrehozójaként egyaránt tekint.

Ha a szubjektív létező nem stabil és egységes, akkor a közösség sem az. A queer-elméleti megközelítés éppen ezért azt javasolja a közösségi egészségpszichológia számára, hogy kísérje kiemelt figyelemmel a szubjektivizáció folyamatait a kollektív gyakorlatok vizsgálata során. Ezt a szerzők a következő kutatással illusztrálják: egy közösség tagjainak csoportját vizsgálták, amiben a résztvevőknek együtt kellett megnevezniük és megvitatniuk olyan nemi és szexuális vetületű problémákat, amelyekkel a mindennapi életben valamilyen formában találkoztak. A résztvevők különböző tapasztalatokkal érkeztek, és a projektmunka keretében lehetőséget kaptak arra, hogy ezeket megoszthassák egymással, közösen vizsgálhassák, és visszajelzéseket adhassanak. Ahhoz, hogy a kollektív élményekben tetten érhetők legyenek a szubjektiváció folyamatai, a meghatározott témákkal kapcsolatos emlékeket előbb lejegyezték. A lejegyzés után ugyanis ezek az emlékek a vizsgálat tárgyává váltak: a csoport kollektíven elemezte őket. Így fedték fel azokat a társas folyamatokat és körülményeket (a társadalmi pozíciók, szerepek és identitások közti kapcsolatokat), amelyek az adott emlékek kialakulását lehetővé tették: ahogyan tehát az adott tapasztalatok szubjektiválódtak. A kutatás alapján arra lehet következtetni, hogy emlékeinket a kollektív szubjektivitás hatására újraírjuk, például igazodunk másokhoz. (Stephenson már 2005-ben állította, hogy a különbözőségeket hajlamosak vagyunk elmosni.) Queer-elméleti szempontból fontosnak tűnik facilitálni a kollektív munka különböző formáit. A nemmel összefüggő problémás helyzetek megértéséhez elengedhetetlennek bizonyult a heteronormativitás és a „ciszgenderizmus”[3] következményeinek megértése: a heteronormativitás a heteroszexuálistól eltérő szexuális identitással rendelkezők, a „ciszgenderizmus” pedig a nem és szexualitás bináris kategóriáival nem azonosulók – vagy a kategóriák között mozgók – hátrányos megkülönböztetését vonja maga után. A résztvevők eltérő véleményekkel rendelkeztek, így a problémás helyzetek és pl. az előbbi jelenségek vagy irányzatok közötti összefüggésekkel kapcsolatban sosem alakult ki teljes egyetértés, újra meg újra kellett vizsgálni őket. A különböző nézőpontok megjelenése révén a csoport rávilágíthatott a problémák egymást keresztező voltára.

Az identitás és különbözőség témáját illetően kétféle megközelítést vizsgálnak és kritizálnak a szerzők. Az egyik a liberális humanista megközelítés, ami a személyt helyezi a középpontba, és annak ágenciáját hangsúlyozza. Posztmodern nézőpontok azért kritizálják ezt a megközelítést, mert leválasztja az individuumot a társas folyamatokról és hatalmi viszonyokról, így az identitást pl. a társadalmi egyenlőtlenséggel nem kapcsolja össze. A másik megközelítésben (minoritising megközelítés vagy etnikai identitás modell) a következők kellenek ahhoz, hogy a társadalmi csoportok elkülönülhessenek egymástól: egy közösnek vélt identitásdimenzió, és ennek más, a társadalomban (kulturálisan) meghatározó identitásdimenzióktól való eltérése. A szóban forgó identitásdimenzióra úgy tekintünk, mint a csoport vonására, pl. a melegek csoportját az definiálja szemünkben, hogy nem heteroszexuálisok. Riggs problémásnak tartja e megközelítést, mert könnyedén megerősítheti azt, hogy egy csoportot egyrészt „másnak”, másrészt homogénnek feltételezünk. Sőt azt a veszélyt is magában hordozza, hogy az uralkodó csoportra úgy tekintsünk mint „normális” csoportra. A nagy társadalmi mozgalmak is azért támadják az egységesítő identitásokat, mert azok egyben kirekesztők is. A „queer-tudatos” álláspont az, hogy az identitáskategóriákat a társadalom hozza létre és tartja fenn (lásd performativitás).

A különbözőséget gyakorta valaminek az ellentéteként értelmezik. A szerzők azonban hangsúlyozzák, hogy a társadalmi egyenlőtlenség és a kirekesztés sokféle (pl. tiltott gyakorlatokat, rasszt, (mentális) egészséget érintő) identitáskategóriával kapcsolatban fennáll. Álláspontjuk szerint a különbözőség az uralkodó csoportokkal van összefüggésben, akik kiváltságot adnak egyeseknek másokkal szemben. A különbözőség értelmezésében szerepet kaphat a kulturális érthetőség fogalma: bizonyos tettek vagy identitások érvényessé, felismerhetővé, így érthetővé válnak az uralkodó kulturális narratívában, míg ha ezek inkonzisztensek azzal, egyben érthetetlenek is; vagy éppen különbözőségükben határozzák meg magukat, és akkor kirekesztődnek. Például transznemű személyek identitását számos intézményben nem ismerik fel, mert az nem képezi le a nemi binaritást. Amikor csoportok privilegizálásáról, marginalizálásáról vagy értelmezhetetlenné válásáról gondolkodunk, fontos tehát az identitás és a különbözőség figyelembevételével tennünk ezt.

Mi mindennel járulhat tehát hozzá egy „queer-tudatos” megközelítés a közösségi egészségpszichológiához? A queer álláspont egyedi szempontot ajánl, de nem esik kívül és nem emelkedik fölé a társadalmi folyamatoknak. Túllép viszont az identitáskategóriák (és személyek) egyneműként való definiálásán, ugyanis ezeket átjárhatónak tartja, és figyelmet fordít a társadalmi hierarchiában való elhelyezkedésükre. A queer álláspont vizsgálja a marginalizáció és a különbözőség kialakulását: hogyan küzdhetünk meg azokkal a műveletekkel, amelyeken keresztül identitáskategóriákat konstruálunk, és egyeseket hátrányba juttatunk? A szubjektivációt a mindenapi élet mikrofolyamatai hozzák létre, és ezekben leképeződnek a társadalom egyenlőtlenségei – egy „queer-tudatos” beállítódásban érdemes erre figyelni. A kollektív tapasztalatok közös vizsgálata lehetővé teszi, hogy a normatív identitásokat, társadalmilag konstruált kettősségeket fel lehessen bontani, majd újraalkotni.

---

[1] Az eredeti szövegben queer-informed approachként és queer-theory-informed approachként emlegetett fogalomra én „queer-tudatosságként” hivatkozom, mert így az – pl. a queer-elméletekben való tájékozottság fordítással szemben – kifejezi a szándékot is, hogy alkalmazzuk az ismereteket.

[2] A szubjektiváció vagy szubjektivizáció kifejezést Foucault nagyjából abban az értelemben használta, hogy az egyén a külső körülmények alakulásának tükrében (aszerint, hogy ezekben hogyan ismer magára) újra meg újra meghatározza önmagát (lásd pl. Foucault, M. (1999). A szexualitás története. Atlantisz Könyvkiadó, Budapest).

[3] A cisgenderism kifejezésnek nincsen magyar megfelelője.