Impulzivitás, kockázatvállalási hajlam és a nikotinfüggőség kapcsolata késő serdülőkorban
Ryan,
K., K., MacKillop, J. and Carpenter, M., J.. (2012). The relathionship between
impulsivity, risk-taking propensity and nicotine dependendence among older
adolescent smokers. Addictive Behaviors, 38,
1431-1434.
Készítette: Frenkl
Annamária
Bevezetés:
A
serdülők dohányzását és a nikotinfüggőség kezdetét mérséklő tényezők képe még
nem elég tiszta. Számos tanulmány vizsgálta a dohányzás előmenetelének
pszichológiai korrelátumait, de kevés tanulmány szól azokról az idegrendszeri
sajátosságokról, melyek szintén kapcsolatban állhatnak a dohányzással.
Feltételezhető,
hogy az impulzivitás és a kockázatvállalási hajlam befolyásolja a dohányzás
kezdetét és fennmaradását. Az impulzivitás egy olyan multidimenzionális
konstruktum, amelyhez kapcsolódnak viselkedéses tényezők, magába foglalja az
impulzivitást, mint személyiségvonást, viselkedési gátlást és a késleltetett
kielégülés képességét. Különböző mérőeszközökkel vizsgálva konzisztensen azt
találták, hogy az impulzivitás magasabb a dohányzó felnőtteknél, mint a nem
dohányzóknál. Késő serdülőkorban még kevéssé vizsgálták ezt a kapcsolatot, de
dohányzó serdülőknél és fiatal felnőtteknél is jellemző a magasabb impulzivitás.
A
kockázatvállalási hajlam, mikor egy személy hajlandó olyan viselkedést
folytatni, mely magában hordozza a nyereség és veszteség lehetőségét egyaránt,
az alacsony impulzus kontroll és a fokozott jutalom keresés kölcsönhatásaként
értelmezhető. A képalkotó eljárások arra utalnak, hogy a jutalmazási rendszer
túlzott használata, és a prefrontális rendszer alulműködése állhat a serdülők
fokozott kockázatvállalásának hátterében. Bár ezt a területet még kevesen
vizsgálták, de van olyan tanulmány, amely szerint a kockázatvállalás mértéke
előrejelzi a dohányzó magatartást a serdülőknél.
A
szerzők nem találtak olyan tanulmányt, amely a késő serdülőkorban vizsgálná e
tényezők szerepét a folyamatos dohányzással és a nikotinfüggőséggel
kapcsolatban, és abban bíznak, hogy ennek feltárásával rálátást nyernek a késő
serdülőkori dohányzás etiológiai modelljére és az intervenciós
lehetőségekre. Azt szeretnék
megvizsgálni, hogy az impulzivitás vagy a kockázatvállalás összekapcsolódik-e a
dohányzó viselkedéssel a dohányzás korai szakaszában, és hogy ezek a
cigarettafogyasztás mennyiségéhez vagy a nikotinfüggőséghez társulnak-e inkább.
A hipotézisük az, hogy a magasabb szintű impulzivitás és kockázatvállalás
erősebb dohányzással és nikotinfüggőséggel társul, de nincs konkrét elképzelésük,
hogy melyiknek robosztusabb a hatása, és hogy van-e különbség a kapcsolatukban
a mennyiség és a függőség mértékének tekintetében.
Módszer:
A
vizsgálati személyek (107 fő) 16-20 év közötti fiatalok, akik napi
rendszerességgel vagy alkalmi szinten dohányoznak. A naponta dohányzók közé
tartoztak, akik az elmúlt 26/30 nap során naponta legalább 5 szál cigarettát
elszívtak, az alkalmi dohányosok pedig az utolsó 8 hét során hetente legalább 1
szál cigarettát elszívtak, de egy hónapban nem haladta meg a 25-öt azon napok
száma, amikor dohányoztak. A napi és az alkalmi dohányosokból egy csoportot
alkottak a dohányzási viselkedés kontinuuma mentén. A vizsgálati személyek
átlag életkora 18,9 év volt, átlagosan 30 napból 21 során dohányoztak és heti
56,7 szál cigarettát szívtak el. Nagyobb részt férfiak (57,9%), kaukázusiak
(83,2%) és legalább középiskolai végzettségűek (87,9%) voltak.
A
dohányzás történetére irányuló kérdésekkel (dohányzási motívumok, környezet
stb.) felmérték, hogy hetente hány szál cigarettát szívnak el a résztvevők.
A
30 tételből álló Baratt Impulzivitás Skálát (BIS-11) alkalmazták az
impulzivitás önbevalláson alapuló mérésére. A válaszadáshoz négy-fokú skála ált
rendelkezésre. A mérőeszköz három alskálából áll, melyek a következőek: Motoros
impulzivitás, Figyelmi impulzivitás és Nem-tervezett impulzivitás.
A
kockázatvállalás felméréséhez, számítógépes program segítségével egy virtuális
lufit kellett felfújniuk a résztvevőknek (BART- Balloon analogue risk task),
amely során minden fújás egy újabb pontot ért, de a lufi bármikor
szétrobbanhatott. Ha kipukkadt a lufi, az addig gyűjtött pontok elvesztek, de
ha abbahagyták a fújást, mielőtt szétrobbant, akkor jóváírhatták a pontjaikat.
Húsz alkalommal ismételték a próbát
A
nikotinfüggőség mérésére a Dohányzás Feletti Autonómia Skálát (AUTOS)
alkalmazták, amely egy 12 tételes, önbevallásos kérdőív. Ez a skála érzékeny a
kisebb mértékű dohányzásra is. A nikotinfüggőség mértékét a tünetek számából
képezték.
Többszörös
regresszióval vizsgálták a kapcsolatot az impulzivitás, a kockázatvállalási
hajlam, a dohányzás mennyisége és a nikotinfüggőség között. A nikotinfüggőség
mértékét (AUTOS) és a dohányzás mennyiségét (cigaretta/hét) alkalmazták függő
változóként.
Eredmények:
Korrelációkat
végeztek a felmért adatok között. Szignifikánsan pozitív kapcsolatot találtak a
nikotinfüggőség és a BISS-11 Figyelem (r=0,29) és Nem-tervezés (r=0,23)
alskálái között. A dohányzás mennyisége nem korrelált a BISS-11 egyik
alskálájával sem és a kockázatvállalással sem. A nikotinfüggőség és a
kockázatvállalás között szignifikánsan negatív korrelációt találtak (r=-0,22).
Hierarchikus
regressziót végeztek külön a nikotinfüggőséggel és a dohányzás mennyiségével
is, kontrollálva a dohányzás időtartamát.
A nikotinfüggőség modellje szignifikáns volt, melyben a Figyelem alskála
pozitívan kapcsolódott hozzá, a Nem-tervezés alskála pedig tendencia értékű
kapcsolatot mutatott. A BART során nyújtott teljesítmény szignifikánsan negatív
előrejelzője a függőségnek. A dohányzás mennyiségének regressziós modelljénél
is találtak szignifikáns kapcsolatot, egyedül a dohányzás időtartama volt
előrejelzője a mennyiségnek.
Diszkusszió:
A
felnőtteken végzett korábbi tanulmányok alapján azt várták, hogy az
impulzivitás és a kockázatvállalás is pozitív kapcsolatban áll a
nikotinfüggőséggel és a dohányzás arányával. Ezzel összhangban, a nagyobb
impulzivitás előrejelzője a nagyobb mértékű nikotinfüggőségnek, de nem a
dohányzás arányának. Miután az összes kapcsolat a nikotinfüggőséggel áll fenn,
arra következtetnek, hogy etiológiai szempontból ez is releváns a klinikai
kórképhez, nem csak a dohányzás mennyisége és gyakorisága.
A
hipotézisükkel ellentétes eredmény, hogy az impulzivitás és a kockázatvállalás
ellentétes módon áll kapcsolatban a dohányzással, további bizonyíték arra, hogy
ezek az idegrendszeri konstruktumok elválasztható jellemzők, amelyek egyedileg
járulnak hozzá dohányzás szokásához.
A
módszertani sajátosságok korlátozzák az értelmezési keretet. A résztvevők nem
tudtak róla, hogy elsősorban a dohányzást vizsgálják, valamint az utolsó
cigaretta elszívása óta eltelt időt és az elvonási tünetek mértékét nem mérték
fel a szerzők, így az elvonási tünetek vagy a nikotin teljesítményfokozó hatása
nem ismert. Azt is felvetik, hogy más típusú mérőeszközök esetén, például az
impulzivitás viselkedési komponensét mérve, talán jobban értelmezhetővé vált
volna a dohányzással való kapcsolata. Továbbá a BART teljesítményért nem járt
kézzelfogható jutalom, ami szintén befolyásolhatta az eredményeket. Úgy
gondolják, szükség lenne egy nagyobb, átfogó vizsgálatra, amelyben a serdülők
összes lehetséges dohányzás állapotát megvizsgálják, beleértve a nem dohányzást
is.
Összességében
az eredményeik rámutatnak arra, hogy az impulzivitás és a kockázatvállalás
fontos szerepet játszik a dohányzásban és a nikotinfüggőségben. Mivel a nagyobb
mértékű impulzivitás nagyobb mértékű nikotinfüggőséggel járt együtt,
lehetségesnek tartják, hogy szerepe van a függőség kialakulásában. Az
elvárásokkal ellentétes, negatív kapcsolat a kockázatvállalás és
nikotinfüggőség között arra utalhat, hogy a kockázatvállalási hajlam is
szerepet játszik a dohányzás alakulásában, de hogy hogyan és milyen módon, az
még tisztázást igényel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése