Az affektivitás, mint mediátor az optimizmus és az  életminőség kapcsolatában olyan férfiaknál, akik HIV pozitív férfiakkal létesítettek szexuális kapcsolatot

Vera-Villarroel, Pablo & Valtierra, Arturo & Contreras, Daniela. (2016). Affectivity as mediator of the relation between optimism and quality of life in men who have sex with men with HIV. International Journal of Clinical and Health Psychology. 16. 10.1016/j.ijchp.2016.07.001.

Készítette: Garamvölgyi Lilla

Elméleti bevezető

Napjaink aktív kezelési lehetőségei által a HIV/Aids egy gyógyíthatatlan, halálos betegségből kezelhető, krónikus betegséggé alakult. A betegek várható élettartama növekedett és céllá vált az általános életminőségük javítása is. A WHO szerint az életminőség vizsgálata során figyelembe kell venni a személy fizikai és mentális állapotát, társas kapcsolatait, környezetét, vallását, hiedelmeit és véleményét, beleértve ebbe a pozitív és negatív érzelmeket is. Kutatások kimutatták, hogy az életminőség szintje alacsonyabb a HIV fertőzöttek esetén, mint más krónikus betegségben szenvedőknél, ennek oka pedig a prognózis illetve a kezelés negatív következményeiben lelhető fel. Azt is megállapították, hogy erős kapcsolat van a depresszív állapotok illetve a HIV fertőzöttek által megélt stressz mértéke, a HIV fertőzés megállítása illetve az antiretrovirális kezelés melletti elköteleződés és az általános életminőség között.

A pozitív gondolatok segítik az egyéneket adaptívabban megküzdeni a stresszkeltő eseményekkel, ez a jól-lét érzéséhez és jobb, észlelt életminőséghez vezet, míg a maladaptív megküzdési stratégiák magasabb szintű distresszel és depreszzióval járnak együtt. Ezek a hatások kimutathatók voltak rákos, epilepsziás, hemodialízises és bypass műtéten átesettek esetén is. Esetükben megfigyelték, hogy az optimizmus segítette őket az egészségességre való törekvésben és a kezeléseken való részvételben akkor is, ha az esetleg fájdalommal vagy kellemetlenséggel járt.

HIV fertőzöttek körében kevesebb kutatási eredmény van arra vonatkozóan, hogy hogyan függ össze az optimizmus az életminőséggel. Korábbi vizsgálatok nagyrészt úgy találták, hogy az optimizmus és az életminőség között pozitív együttjárás van, ami befolyásolja az egészség megítélését, a jóllétet és a depresszív tünetek gyakoriságát. Ez hatással lehet a kezelés menetére a HIV fertőzöttek esetén.

A pozitív és negatív affektusok megfigyelése is elterjedt az utóbbi években. A kapott eredmények azt mutatják, hogy a pozitív affektivitás (PA) fejleszti az egészséget, mert egészségesebb életmóddal, alacsonyabb korai halálozási kockázattal jár együtt, míg a negatív affektivitás (NA) hátrtáltatja a problémamegoldást és rossz egészséggel, rossz betegséghez való alkalmazkodással jár együtt. Ezeket az eredményeket összekapcsolhatjuk azzal, hogy az affektivitás és a kognitív folyamatok befolyásolhatják az észlelt életminőséget. Születtek kutatások, amelyek azt állapították meg, hogy összefüggés van a pozitív affektivitás és az életminőség között HIV fertőzöttek esetén. De a pozitív és negatív affektivitás mediátorként is megjelenhet, ez a mediáció azonban csak tanulókból álló mintán volt megfigyelhető, HIV fertőzöttek esetén nem.

Ammirati és mtsai azt találták, hogy az optimizmus pozitív kapcsolatban van a pszichológiai jólléttel, a pszichológiai jóllét pedig negatív kapcsolatban áll a HIV fertőzéssel kapcsolatos negatív stigmatizációval. Emellett a környezeti jóllét és a mentális egészség voltak azok a változók, amelyek a leginkább bejósolták az észlelt jóllétet a HIV fertőzöttek körében. Az a kérdés azonban még nem került megválaszolásra, hogy a pozitív és negatív affektivitás hogyan függ össze az egészséggel.

A fentiek alapján a kutatók 3 célt tűztek ki:

a)      Az optimizmus és az életminőség közötti kapcsoalt felmérése HIV-vel élő emberek körében

b)      Annak meghatározása, hogy a pozitív és negatív affektivitás mediátorként működik-e

c)      Annak felmérése, hogy vannak-e különbségek a többi változóval lévő kapcsolatban, amelyeket ez a két típus határoz meg, illetve, hogy mi ezek közvetítő szerepe

Módszer

Résztvevők

A mintát 116 férfi alkotta, akik létesítettek szexuális kapcsolatot HIV ferzőtött férfiakkal és Chile valamelyik HIV csoportjához tartoznak. A résztvevők kiválasztása nem valószínűségi mintavétellel történt, ennek alapjául a Chile jogi és intézményi keretrendszere szolgált, ami szigorú titoktartást biztosít, ami a HIV fertőzöttek esetén az erős diszkrimináció és stigmatizáció miatt kiemelten fontos. A résztvevők önkéntesen vettek részt a kutatásban. Átlagéletkoruuk 36.8 év (SD=9,06) a diagnózis óta eltelt átlagos idő 8.2 év (SD=4,72). Az anonimitás biztosítása érdekében a kérdőíveken nevek helyett csak kódok szerepeltek.

Mérőeszközök

-          Demográfiai adatokra vonatkozó kérdések: életkor, szexuális orientáció, oktatásban töltött évek, fertőzés ideje(évek), munka

-          Élet Orientáció Teszt Revised(LOT-R): 10 tételből álló kérdéssor, amelynek megválaszolása során a résztvevők egyetértésüket fejezték ki az adott tétellel egy 5 fokú skálán a „teljesen egyetértek”-től  az „egyáltalán nem értek egyet”-ig. A skála 4 „töltelék” tétellel is rendelkezik annak érdekében, hogy a kérdőív célja ne legyen egyértelmű a kitöltők számára. Chronbach a = .51

-          Pozitív és negatív affektivitás skála (PANAS): az affektivitás pozitív és  negatív dimenzióját méri. 40 melléknevet tartalmaz, amelyek érzelmi állapotokat fejeznek ki, a válaszadás 1-től 5-ig terjedő skálán történik. A negatív affektivitás alskála a szubjektív distressz, a pozitív affektivitás alskála pedig a környezettel kapcsolatos pozitív érzelmek mérésére szolgál. Chronbach a = .71 és .82 a pozitív és negatív affektivitás esetén.

-          WHO életminőség – Bref (WHOQOL-Bref): 26 tételből álló skála, az első kérdés az életminőség általános értékelésére, a második az egészséggel való elégedettségre vonatkozik. 24 további kérdés az életminőség 4 dimenziójának értékelésére ad lehetőséget. A 4 dimenzió a fizikai egészség, mentális egészég, társas kapcsolatok, környezet. Chronbach a = .69 től .77-ig.

Adatfelvétel

Az anonimitás biztosításának érdekében a résztvevők a nevük helyett csupán kódszámokkal szerepeltek. 3 segítő csoport tagjai vettek részt a kutatásban, mindhárom társaság alapú csoport és mindhárom csoport hozzájárul ahhoz, hogy tagjai részt vegyenek a kutatásban. Az informált beleegyező nyilatkozat aláírása után a résztvevők kitöltötték a tesztbattériát. A kutatás egy nagyobb projekt részeként jött létre, amelynek célja a jóllét feltérképezése.

Adatfeldolgozás lépései

1.      Leíró statisztika a következő változókra: optimizmus, affektivitás, életminőség demográfiai változók (élekor, iskolázottság, munka, betegség ideje)

2.      Korreláció vizsgálat: pontbiszeriális korreláció a munka, és Pearson-korreláció a további változók vizsgálatára

3.      Mediáció vizsgálata: az előfeltételek tesztelése Baron és Kenny és Kenny, Kashy és Bogler módszere alapján

Eredmények áttekintése

A kapott eredmény, miszerint nincs korreláció az optimizmus és az életminőség dimenziói között (általános egészség és fizikai egészség) nem egyezik meg a korábbi kutatások eredményeivel. Ezek erős kapcsolatot találtak az optimizmus és az egészség között a HIV fertőzöttek esetén is. Azt azonban, hogy az optimizmus együtt jár a társas kapcsolatokkal, korábbi kutatások még nem állapították meg annak ellenére, hogy ez az együtt járás egyértelműnek tűnhet, hiszen a társas kapcsolatok hasonlóan hatnak, mint a társas támogatás, amely korábbi eredmények szerint is kapcsolatban áll az optimizmussal. A PA  nem jelent meg az adatelemzés során mediátorként az optimizmus és az életminőség faktorai között, az NA azonban mediátorként van jelen az optimizmus és az általános életminőség valamint a környezet között. Ez nem egyezik a korábbi kutatások eredményeivel, amelyek azt mutatták, hogy mind a pozitív, mind a negatív affektivitás megjelenik mediátorként. A kapott eredményt okozhatta a stressz közre játszása, ami a NA-val együtt jár és köztudott, hogy a krónikus betegségek során gyakori a stressz. Az eredmények alátámasztják, hogy szükség van programokra, amelyek növelik az optimizmust és csökkentik a NA-t a HIV fertőzöttek körében, ezzel emelve az életminőségüket. Az eredmények is alátámasztják annak gyakori előfordulását, hogy az NA a célok elérésének motivációját csökkenti. Erre azonban megoldás nyújthatnak a kognitív-viselkedéses intervenciók, amelyek bizonyítottan növelik az optimizmust a HIV-vel élők körében. Az eredmények és a javasolt módszerek a klinikai gyakorlatban is alkalmazhatóak, személyre szabott kezelési tervek részeként vagy csoportos terápiákban.

A kutatás limitációi között kell említeni, hogy az optimizmus mérésére használt skála megbízhatósága nem magas, de elfogadható. A minta mérete is korlátok közé tartozik, hiszen nagyobb minta eredményei általánosíthatóbbak. Ide tartozik a kutatási elrendezés is, mivel longitudinális kutatás esetén az optimizmus változásokat mutat.