Életminőség a  mellrákkal küzdők életében: összefüggések az optimizmussal és a szociális támasszal

Finck, C., Barradas, S., Zenger, M., & Hinz, A. (2018). Quality of life in breast cancer patients: Associations with optimism and social support. International Journal of Clinical and Health Psychology, 18(1), 27–34. doi:10.1016/j.ijchp.2017.11.002 

Az összefoglalót készítette: Katona Hajnalka

Absztrakt: A tanulmány célja kolumbiai, mellrákkal küzdő páciensek életminőségének vizsgálata, illetve az életminőség, a diszpozicionális optimizmus és a szociális támasz közötti kapcsolat feltárása. A vizsgálatban 95 mellrákkal küzdő nő vett részt (n=95), akik az életminőségre- EORTC QLQ-30, illetve az élet orientációra vonatkozó LOT-R kérdőíveket töltötték ki. E mellett megkérdezték tőlük, hogy kitől érzik úgy, hogy kapnak, valamint kitől szeretnének szociális támaszt kapni. Az alcsoportok összehasonlítása t-próbával történt. A hatásméret kifejezésére Cohen féle d-t használtak. A felhasznált eszközök skálái közötti összefüggéseket Pearson féle korrelációval tesztelték. Az eredmények alapján a mellrákkal küzdő személyek hátrányt mutatnak az életminőség skála legtöbb funkcionalitásra vonatkozó, valamint a tünetekkel kapcsolatos skáláin, míg az egészséggel és az életminőséggel kapcsolatos általános értékelésük nem rosszabb, mint a kontroll személyeké. Az optimizmus pozitívan korrelál az életminőséggel. A legtöbb páciens az orvosoktól, és a barátoktól/családtól szeretett volna és kapott is szociális támaszt. Következtetésként, az optimizmus segít a pácienseknek megküzdeni betegségükkel. Az életminőség általános értékelése nem helyettesítheti a még specifikusabb értékelését a funkcionalitás területeinek, valamint a tüneteknek.

Bevezető: Több tanulmány vizsgálja a mellrákkal küzdő és abból felgyógyult betegek életminőségét, de ezek nagy része nyugati országokra vonatkozik. Latin Amerikában a mellrák előfordulási gyakorisága megnőtt, és a kései diagnosztizálás, valamint a gyengébb hozzáférhetőség miatt a diagnózisok 30-40%-a áttétes. Tanulmányok alapján a mellrákkal küzdő és abból felgyógyult páciensek globális egészségre/életminőségre vonatkozó értékelése csak kis mértékben alacsonyabb, mint az átlag populációé, annak ellenére, hogy ezek a személyek több specifikus területen hátrányt mutatnak. A pszicho-onkológiai kutatás eddig elsősorban deficit-orientált volt, ellenben az utóbbi években a hangsúly kezd átkerülni az erőforrás-orientált nézőpontra. Mellrákkal küzdőknél a diszpozicionális optimizmus, az énhatékonyság, a koherenciaérzék, és a szociális támasz védő, vagy tompító tényezőknek tekinthetők. A diszpozicionális optimizmus összefüggésbe hozható a fizikai és mentális egészséggel, az életminőséggel, a mortalitással. A szociális támasz magába foglalja az emocionális és az instrumentális támaszt. Az onkológia területén különösen fontos, hogy a beteg kitől szeretni támaszt kapni, és hogy kitől kap valójában. A rákkal küzdők az orvosok és barátok felől érkező támaszt részesítik előnyben.

Módszer:

Résztvevők: A résztvevők egy kolumbiai kórház onkológiai és mellrák osztályról lettek kiválasztva. Mindegyikük rendelkezett mellrák diagnózissal, és kezelésben vettek részt a vizsgálat ideje alatt.

Eszközök: EORTC QLQ-30- életminőség skála specifikusan, rákkal küzdő beteg részére. 30 itemet tartalmaz. Az skálák közül 5 a funkcionalitásra-, három a tünetekre-, 6 egyedüli tünetre vonatkozik és tartalmaz egy 2-itemes álalános egészség, életminőség skálát.

LOT-R (Life-Orientation Test-Revised): két alskálát tartalmaz, melyek az optimizmusra és a pesszimizmusra vonatkoznak. Az alskálák mindegyike három, a konstruktumokkal szorosan összefüggő itemet tartalmaz, kiegészítve még négy itemmel. A válaszok egy ötpontos Likert-skálán mozoghatnak.

Szociális támasz: A résztvevőket megkérdezték, hogy kitől kapnak-, illetve kitől szeretnének szociális támaszt kapni a betegséggel való megküzdésben. 6 lehetséges forrás lett megjelölve: orvosok, pszichológusok, szociális munkások, papok, önsegítő csoportok és barátok/család. A vizsgálati személyek egy öt fokozatú Likert-skálán azt is bejelölhették, hogy a kapott szociális támaszt milyen mértékben értékelik hasznosnak.

Eredmények:

Az EORTC QLQ-30 és a LOT-R átlagértékeinek összehasonlítása alapján elmondható, hogy a fizikai funkcionalitás kivételével, minden más funkcionalitásra vonatkozó átlagérték alacsonyabb volt a vizsgálati személyeknél az átlag populációhoz viszonyítva. Szignifikáns különbségek az emocionális és a szociális funkcionalitás esetében voltak kimutathatók, közepes hatásméret mellett és a kognitív funkcionalitás esetében, kis hatásméret mellett. Minden tüneti skála, tünetre vonatkozó item (kivéve a fájdalom) esetében magasabb átlagértékeket figyelhetők meg a vizsgálati mintán. Szignifikáns különbségek az émelygés, inszomnia, székrekedés, és hasmenés esetében voltak kimutathatók, kis hatásméret mellett. Az általános egészség/életminőség skála átlagértékei magasabbak voltak a résztvevők esetében, mint az átlag populációnál. A résztvevők optimizmus átlagértéke szignifikánsan magasabb volt, mint az átlag populációé. A különböző kezelési csoportok között nem volt kimutatható szignifikáns különbség az EORTC QLQ-30 összesített értékei mentén. A LOT-R és az EORTC QLQ-30 skálák közötti összefüggések tekintetében elmondható, hogy az optimizmus szignifikánsan korrelál 4 funkcionalitás skálával: fizikai (r= .28, p< .01), szerep (r= .30, p< .01), emocionális (r= .27, p< .01) és szociális (r= .23, p< .05). Szignifikáns összefüggés mutatható ki az egészség általános értékelése/életminőség és az optimizmus között (r= .31, p< .01). A pesszimizmus és az EORTC QLQ-30 skálái és tünetei között nem volt kimutatható szignifikáns kapcsolat. A betegek többsége az orvosoktól és barátoktól/családtól szeretett volna kapni és kapott is szociális támaszt. A szociális támasz többi forrását kevésbé találták vonzónak és ritkábban is kaptak ilyen jellegű támaszt. Az orvosoktól és a barátoktól/családtól kapott szociális támaszt jelölték meg a leghasznosabbnak.

Diszkusszió: A tanulmány első célja az volt, hogy a kolumbiai mellrákkal küzdő páciensek életminőségét feltárja az átlag populációhoz viszonyítva. Az általános egészség/életminőség alskálán a résztvevők olyan egészségi állapotról számoltak be, amely bizonyos mértékben jobb volt, mint az átlag populációé. Ezt az eredményt más tanulmányok is alátámasztják. Ennek egy úgynevezett válasz eltolódás lehet az oka, amely hangsúlyosabb akkor, amikor az egyén az élettel való általános elégedettségét, vagy az életminőség globális részeit vizsgálja a még specifikusabb aspektusokkal szemben. A mellrákkal küzdő személyek mintáján kimutatható relatív alacsony fájdalom a válaszadók belső referencia keretéből adódhat. Míg a páciensek ezt a betegség-specifikus fájdalomhoz sorolják, addig az átlag populáció a mindennapi fájdalmakat is számításba veszi.

Az EORTC QLQ-30 referencia értékeihez viszonyítva a vizsgálati minta funkcionalitásra vonatkozó értékei jobbak voltak, és a tünetekre vonatkozó értékek rosszabbak. Ennek oka lehet a kiválasztási torzítás, ugyanis magasabb szocioökonómiai státusszal rendelkező nők nagyobb eséllyel kerültek be a mintába, mivel nagyobb eséllyel kaptak kezelést a kórházban a vizsgálat ideje alatt. A magasabb tanulmányi szint összefüggésbe hozható az életminőség magasabb szintjeivel.

A kezelés módjának nem volt szignifikáns hatása az életminőségre. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kezelési mód nincs hatással az életminőségre. A páciensek nem rendezhetők random módon különböző kezelési csoportokba, és a minták mérete túl kicsi ahhoz, hogy ebből következtetéseket lehessen levonni az alcsoportok összehasonlítására nézve. E mellett a kezelési lehetőségek között felfedezhető némi átfedés.

A páciensek optimizmus átlagértéke magasabb volt, mint az átlag populációé. Annak ellenére, hogy a rák diagnózisa és kezelése gyakran szorongáshoz vezet, az általános elvárás, hogy a dolgok jól alakuljanak nem csökken, legalábbis az átlagértékekből kiindulva. Ennek oka lehet a rák kezelésében elért fejlődés. A páciensek optimizmusának bíztatása betegségük alakulását illetően segítheti őket abban, hogy jobban megküzdjenek a betegség tényével és hamarabb visszanyerjék életminőségüket.

Más tanulmányok eredményével összhangban, ezen vizsgálat eredményei is azt mutatták, hogy a betegek elsősorban az orvosoktól, és a családtól, barátoktól szeretnének kapni és kapnak is szociális támaszt. Fontos kiemelni, hogy a betegek az orvosokat nem feltétlenül, mint szakértők látják, hanem olyan pszichoszociális támaszt is várnak tőlük, amelyet másoktól nem kaphatnak. A fizikai és mentális problémák felismerésében és nyomon követésében segítséget nyújthatna az életminőség egy rövid, mindennapi monitorizálása a klinikai rutinban.

Limitációk: Az általánosíthatóság kérdéses már klinikákra, és az ország más területeire vonatkoztatva. A vizsgálatban magasabb szocioökonómiai státusszal rendelkező személyek vettek részt. Az alcsoportok tekintetében a minta mérete alacsony, illetve a szociális támasz értékelése szubjektív módon, önbeszálomás alapján történt.