Testsúllyal  kapcsolatos szégyen és bűntudat, intuitív evés és túlevés főiskolás nők körében

Craven, M. P., & Fekete, E. M. (2019). Weight-related shame and guilt, intuitive eating, and binge eating in female college students. Eating Behaviors, 33, 44–48. doi: 10.1016/j.eatbeh.2019.03.002

Az összefoglalót készítette: Kassai József

Absztrakt:

A szégyen és bűntudat kapcsolatban áll a komolyabb evészavarok tünettanával, beleértve a túlevést is. Ezek az érzelmi állapotok az étel megküzdési stratégiaként való használatának eredményeként kapcsolódnak a túlevéshez. Kevés vizsgálat született a súly-specifikus negatív érzelmek és az evési viselkedés kapcsolatáról és még kevesebb célozta meg az intuitív evés, mint a kapcsolatot enyhítő faktor vizsgálatát. Jelen vizsgálatban 196 felsőoktatásban tanuló nő körében vizsgálták a testsúllyal kapcsolatos szégyen és bűntudat, valamint a túlevés tüneteinek kapcsolatát. Később felmérték az intuitív evés, mint moderátor változó szerepét ezekben a kapcsolatokban. A résztvevők egy online kérdőívet töltöttek ki, mely a fenti változókon túl demográfiai adatokat mért fel. Ezután regresszió segítségével vizsgálták meg a hipotéziseiket mely alapján több kapcsolat is szignifikánsnak bizonyult.

Bevezetés:

A túlsúly és elhízás leggyakrabban a nem megfelelő étkezési szokások következtében alakul ki. Sok esetben a túlevés (binge eating) az a viselkedés mód, mely ezekhez az állapotokhoz vezet. A túlevést egy kontrollálatlan étkezési epizódként írják le, ahol az egyén sokkal több ételt fogyaszt el, mint azt más ember tenné hasonló idői és környezeti körülmények között. A túlevés két fő komponense vagy a kontrollvesztés étkezés közben, vagy annak érzése, hogy az egyén nem képes szabályozni, hogy mit és mennyit eszik. Mivel az említett jelenség mind klinikai, mind szubklinikai szinten a népesség bizonyos százalékát érinti ezért fontos mind előzményeinek mind lehetséges protektív faktorainak vizsgálata. Előzményekként az irodalom két elméletet említ: az étkezési megszorítások elméletét és az érzelemszabályozást. Az első leginkább a táplálékbevitel tudatos szabályozására irányul, ahol a túlevés ennek a szabályozásnak a sikertelenségét követően, mint válaszreakció jelenik meg. Az érzelemszabályozás esetében a negatív érzelmek azok, melyekre a túlevés, mint megküzdési stratégia jelenik meg. Kettő negatív érzelem jelenik meg egyértelműen a túlevés előzményeként: a szégyen, illetve a bűntudat. Míg utóbbi inkább a közvetlen cselekvéssel, kudarccal kapcsolatos negatív érzelem, addig a szégyen sokkal globálisabb és inkább szelf-központú ítélkezés. Kutatások kimutatták, hogy mindkét érzelem kapcsolatban áll a túlevéssel. Az ilyen tünetekkel kapcsolatos protektív faktorokat és azok fontosságát is kiemelték vizsgálatok. Ezeknek feltárása azért is fontos, mert alkalmazásuk jobb egészségügyi kimenetekhez vezet a negatív érzelmeket tapasztaló nők esetében. Egy vizsgálat a feltétel nélküli önelfogadást emeli ki, míg több szól az intuitív evés protektív szerepéről. Az evési viselkedés alapvetően is egy több tényező által befolyásolt folyamat, az intuitív evés pedig ezeknek a tényezőknek a tudatos felismerését és az ezekhez igazított viselkedést hangsúlyozza. Tylka és Kroon Van Diest (2013) az intuitív evés négy összetevőjét állapította meg:

1.      A személy, ha éhes bármit ehet feltétel nélkül

2.      Az evés az éhség fizikai és ne emocionális jeleire legyen válasz

3.      Az elfogyasztott étel mennyiségét az éhség fiziológiai jelei befolyásolják

4.      Test – étel választás kongruencia, azaz olyan ételt fogyasszon, melyre a teste vágyik

Az intuitív evés következtében tehát inkább a fizikai, mint az emocionális jelek azok, melyekre az egyén az étkezése során odafigyel. Az irodalom pozitív kapcsolatot mutatott a testkép pozitív változása és az intuitív evés nagyobb mértéke között, valamint egy másik vizsgálatban az egyéb diétát követőkhöz képest az intuitív evést alkalmazók csökkent depresszióról, testi elégedetlenségről és kevesebb túlevéses tünetről számoltak be. Ezek alapján az intuitív evés protektív tényezőként említhető. Az intuitív evés tehát valamilyen formában kapcsolatban áll a túlevéssel, de semmiképpen sem említhető pusztán annak hiányaként. Arról a jelenségről azonban kevés kutatás szól, hogy a szégyen, illetve a bűntudat hatását képes-e csökkenteni az intuitív evés a túlevésre nézve.

Jelen tanulmányban a szerzők első körben a testsúllyal kapcsolatos szégyen és bűntudat, valamint a túlevés tünetei közötti kapcsolatot vizsgálták, míg másodsorban az intuitív evés protektív szerepét vizsgálták a fenti kapcsolatban. Hipotézisük szerint az intuitív evés moderátor változóként van jelen a túlevés és szégyen, illetve bűntudat közötti kapcsolatban. Pontosítva hipotézisüket, a fenti kapcsolat magas intuitív evés mellett gyengül.

Módszer:

Résztvevők és eljárás:

A vizsgálat egy nagyobb kutatás részeként valósult meg. A résztvevőknek a következő kritériumoknak kellett megfelelniük: 18 évnél idősebb, folyékony angoltudás, a BMI értékük nem lehetett 18,5 alatt, nem lehetett korábban diagnosztizált evészavaruk, továbbá a terhesség is kizáró okként szerepelt. Összesen 268 személy töltötte ki az online kérdőívet, melyből 58 személy ki lett zárva férfi mivoltuk miatt, illetve további 19 személy is kizárásra került, mert a kérdőív kevesebb, mint 50%-át töltötte ki. Így a minta végső létszáma 196 fő.

Mérőeszközök:

A testsúllyal kapcsolatos szégyen és bűntudat:

Ezeket a változókat a „Weight- and Body-Related Shame and Guilt Scale” (WEB-SG) segítségével mérték. Ez egy 12 pontból álló teszt, melynek hat tétele a szégyent, 6 pedig a bűntudat összetevőit vizsgálja mindegyikben 5 fokú Likert-skálát (0-4) alkalmazva. Két alskálája van, melyekből az egyik a szégyenre a másik pedig a bűntudatra fókuszál. A skálán elért nagy pontszám, a fenti érzések gyakoribb megtapasztalását jelenti. A teszt jó megbízhatósággal és érvényességgel rendelkezik. A minta átlaga a szégyent illetően 16,01, míg a bűntudat mentén 17,00.

Túlevés:

Ennek mérésére a Binge Eating Scale mérőeszközt használták. Tizenhat különbözően súlyozott tételből áll, melyekben a kitöltőknek azt kell megjelölniük mindegyiknél, ami legjobban jellemzi attitűdjeiket. A tételek pontszámait összeadva, minél magasabb érték, minél nagyobb túlevéses tüneteket mutat. A minta átlaga 12,59.

Intuitív evés:

Huszonhárom tételből álló Intuitive Eating Scale-2. Öt pontos skálán pontozhattak a kitöltők (1-5). A pontok átlagolását követően a magasabb pont, magasabb intuitív evést jelzett. A minta átlag pontszáma 3,26.

Elemzési terv:

Bivariális korrelációt és ANOVA-t használtak a szociodemográfiai változók, illetve az ezekkel kapcsolatos összefüggések vizsgálatára. A hipotézisek tesztelésére hierarchikus regressziót, illetve moderáció vizsgálatot végeztek – külön a szégyen és külön a bűntudat esetében.

Eredmények:

Résztvevők:

A résztvevők jelentős részben nem-hispániai, diák nők. Átlag életkoruk 20,1 év.

Kovariánsok:

A túlevés tünetei és az iskolában töltött évek, valamint az éves jövedelem között korrelációt találtak. Azok, akik egyedül éltek nagyobb mértékű túlevéses tünetekről számoltak be, mint akik valamilyen társsal éltek. BMI korrelált a szégyen és bűntudat magas értékeivel, a túlevés tüneteivel és a kisebb mértékű intuitív evéssel.

Intuitív evés, mint moderátor a testsúlystigma és a túlevés között:

A hierarchikus regresszió feltárta, hogy a testsúllyal kapcsolatos szégyen és bűntudat egyaránt kapcsolatban áll a túlevés tüneteivel. A testsúllyal kapcsolatos szégyen, az intuitív evés alacsony értéke mellett szignifikáns kapcsolatban állt a túlevéssel, míg ez a magas érték mellett nem volt elmondható. Ezzel ellentétben viszont a testsúllyal kapcsolatos bűntudat és az intuitív evés között a túlevés magyarázatában nem volt szignifikáns kapcsolat.

Diszkusszió:

Az eredmények szerint tehát a szégyen és a bűntudat kapcsolatban állnak a túlevés tüneteivel. A közelmúlt szakirodalma több esetben is kiemelte ezeknek a testsúlyt érintő negatív érzelmeknek a gyakori előfordulását, a stigmatizáció jelenségét és ezek hosszútávú negatív egészségügyi következményeit., mint például a súlygyarapodást. Már korábbi kutatások is kiemelték továbbá az intuitív evés pozitív aspektusait és ezeket a jelen vizsgálat az intuitív evés túlevéssel kapcsolatos protektív tényezőként való megjelenítésével tovább erősítette. Az intuitív evés, tehát egy megfelelő megküzdési stratégia lehet a negatív érzelmeket követő túlevés elkerülésére. A vizsgálat eredményei szerint az intuitív evés, csak a testsúllyal kapcsolatos szégyen mellett tölt be moderátor szerepet, míg a testsúllyal kapcsolatos bűntudat esetében nem. Ez valószínűleg a két érzelem különböző mivoltából ered, hiszen a bűntudat sokkal inkább átmeneti, mint a szégyenhez hasonló stabil érzelem. Továbbá azáltal, hogy a vizsgálatban ezeknek az érzelmeknek a testsúlyspecifikus változatát vizsgálták nagyobb prediktív értékkel rendelkeznek a túlevést illetően, hiszen a testsúly továbbra is kiemelt szerepet tölt be a nyugati kultúrákban. Persze fontos kérdés lehet, hogy az intuitív evés az általánosan vett szégyen mellett is protektív tényezőként szolgálna-e, illetve, hogy van e valójában különbség a szégyen e két fajtája között.

Erősségek és limitációk:

A vizsgálat limitációi leginkább a kutatási elrendezésből, az adatgyűjtés módjából és a minta homogenitásából fakadnak. Keresztmetszeti vizsgálat lévén nem lehet egyértelműen megállapítani a kapcsolatot a változók között, ezekhez hosszabb távú vizsgálatok szükségesek. Az adatgyűjtést illetően az online, önbeszámolós formátum következtében az adatok torzíthatnak az egyén észlelésének függvényében és nincs lehetőség a teljes kitöltés monitorozására sem. Előnye azonban az ilyen fajta adatgyűjtésnek, hogy sokkal őszintébb válaszokat adhatnak a kitöltők. A minta homogenitását tekintve nehezen alkalmazhatók az eredmények más nemű, vagy hátterű személyek esetében.

A vizsgálat erősségei közé tartozik, hogy a BMI tekintetében megfelelő eloszlás mutatkozott a mintában, továbbá a kutatás az elsők között van a specifikusan testsúlyt érintő szégyen és bűntudat, valamint az intuitív evés protektív szerepének vizsgálatában.

Konklúzió:

Az eredmények alapján tehát kiderül, hogy a testsúlyspecifikus szégyen és bűntudat kapcsolatban áll a túlevés tüneteivel, mely kapcsolatban a szégyen esetében az intuitív evés protektív faktorként van jelen. Ezáltal ez egy olyan tanulható képesség lehet, melynek elsajátítása pozitív hatással lehet az étkezési viselkedésre.