Fizikai aktivitás intenzitása és a szubjektív jóllét egészséges felnőtteknél

Panza, G. A., Taylor, B. A., Thompson, P. D., White, C. M., & Pescatello, L. S. (2017). Physical activity intensity and subjective well-being in healthy adults. Journal of Health Psychology, 135910531769158. doi:10.1177/1359105317691589 

Készítette: Pinczi Anita

Bevezetés

A szubjektív jóllétet a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet úgy definiálja, mint „jó lelkiállapot, amely az egyén saját életéről alkotott minden pozitív és negatív értékelését, valamint a mindennapi életre adott érzelmi válaszait tartalmazza.”

A szubjektív jóllét három aspektusa közé sorolandó az életről alkotott értékelés (pl.: a személy életének reflektív értékelése, mint öröm vagy büszkeség), affektusok (pl.: egyén érzelmei, érzelmi állapotai, mint fájdalom, düh, aggódás), és eudaimónia, azaz boldogság (pl.: az életnek jelentése és célja van, vagy jó pszichológiai működés).

Számtalan tanulmány mutatott ki pozitív kapcsolatot a rendszeres fizikai aktivitás (PA) és szubjektív jóllét között.

Egészséges felnőtteket vizsgált legújabb tanulmányok a rendszeres mozgás intenzitása és a szubjektív jóllét között ellentmondásos eredményeket publikáltak. Két keresztmetszeti vizsgálat, ahol objektív mérőeszközt használtak a fizikai aktivitás intenzitásának mérésére (pl. gyorsulásmérő), arra az eredményre jutott, hogy a közepes vagy erőteljes fizikai aktivitás jobb élet minőséggel társult egészséges felnőttek között. Ezzel ellentétben, egy kohorsz vizsgálat, ami szubjektív mérőeszközt használt a vizsgáltban (pl.: kérdőív), azt az eredményt kapta, hogy a kis intenzitású szabadidős sporttevékenység okozott magasabb általános szubjektív jóllétet, és a közepes intenzitás pedig alacsonyabb szubjektív jólléttel mutatott összefüggést egészséges felnőtteknél. Egy másik kohorsz kutatásban, amiben szintén szubjektív mérőeszközt használtak, azt mutatták ki, hogy azoknak a napoknak a száma, melyeken közepes intenzitású fizikai aktivitást végeztek, pozitív kapcsolatban áll a szubjektív jólléttel, de az erőteljes intenzitású fizikai aktivitással töltött idő negatív kapcsolatot mutat a szubjektív jólléttel.

Az eredmények diszkrepanciája valószínűleg egyrészt az objektív és szubjektív mérőeszközök miatt lehet. A fittebb és kevésbé fitt populáció különböző mértékben képes tolerálni a fizikai aktivitás intenzitását.

Másrészt a vizsgálat elrendezése (kohorsz vagy keresztmetszeti) is hozzájárulhat az ellentmondásos eredményekhez. Célszerű a jövőben a szubjektív jóllét mindhárom aspketusát külön vizsgálni, hogy átfogóbb legyen az emberek életminőségének mérése, és jobban megérthessük a jobb életminőség determinánsait.

Jelen tanulmány

Jelen tanulmány, azt tűzte ki célul, hogy megvizsgálja az összefüggést az objektíven és szubjektíven mért enyhe, közepes és erőteljes intenzitású fizikai aktivitás és a szubjektív jóllét néhány dimenziója között a STOMP (A sztatinok hatása a vázizom működésére és teljesítményére; Klinikai vizsgálatok # NCT00609063) vizsgálatban részt vett egészséges felnőttek egy csoportjában.

A feltevésünk az volt, hogy a fizikai aktivitás intenzitása direkt kapcsolatot fog mutatni a szubjektív jólléttel, vagyis azok a résztvevők fognak jobb szubjektív jóllétről beszámolni, akik közepes vagy erőteljes aktivitást végeznek.

Módszer

Résztvevők és adatfelvétel

A résztvevők a STOMP vizsgáltból kerültek kiválasztásra. Szempont volt, hogy beszéljenek angolul és 20év felettiek legyenek. Kizáró tényező volt, ha 5 éven belül rákkal, májbetegséggel, vesebetegséggel, szívbetegséggel, perifériás érrendszeri betegséggel, vagy cukorbetegséggel diagnosztizálták. Másik kizáró tényező volt, akiket jelenleg vagy korábban lipidcsökkentő gyógyszerekkel vagy olyan egyéb gyógyszerekkel kezeltek, amelyekről ismert, hogy megváltoztatják a sztatin anyagcserét, pajzsmirigy alul- vagy túlműködést, vagy testmozgást tiltó testi fogyatékosságot okoz. A vizsgálat előtt minden résztvevőnek ki kellett tölteni egy tájékoztatott beleegyezési nyilatkozatot.

Mérőeszközök

Résztvevők 96 órán keresztül gyorsulásmérőt (Actical accelerometer) viseltek (2 hétvégi napon és 2 hétköznapon), majd ezt követően ki kellett tölteniük a Paffenbarger fizikai aktivitás kérdőívet (PPAQ), hogy megállapítsák a résztvevők habituális fizikai aktivitását.

A résztvevők kitöltöttek még 3 különálló kérdőívet, amelyek a következőket mérték fel:

·     pszichológiai jóllét (PWB)

-Pszichológiai általános jóllét index (PGWBI), 22 tételes, az egészséggel kapcsolatos életminőséget méri, a tételeket aszerint kell megválaszolni, hogy az elmúlt egy hónapban mi volt rá jellemző
-6 dimenzió mentén mér: szorongás, depresszív hangulat, pozitív jóllét, önkontroll, általános egészség és vitalitás
-pontszám 0-110 között alakul

·     depresszió
-Beck depresszió kérdőív, 21 kérdés, 0-63 közti pontszám, depresszió szintjeit méri általánosságban

·     fájdalom súlyossága
-Rövidített fájdalom skála, 9 tételből áll, a fájdalom súlyosságát méri fel, és azt, hogy ez milyen mértékben akadályozza az embert a napi működésben (pl.: sétálás)

Adatfeldolgozás lépései

·     normalitásvizsgálat: normalitás valószínűségi diagrammok, hisztogramok, Kolmogorov-teszt

·     független mintás t-próba: kor, BMI, intenzitás szintek, szubjektív jóllét pontszámai nők és férfiak közötti összehasonlítása

·     többszörös lineáris regresszió: kapcsolatvizsgálat a habituális fizikai aktivitás (független változó) és szubjektív jóllét dimenziói (függő változó) között, kontroll alatt tartva a nem, kor, és BMI kovariánsokat (kor, nem, BMI mind releváns kovariánsok, amik hatással vannak a fizikai aktivitást mérő szubjektív és objektív mérőeszközökre)

Eredmények áttekintése

Jelen tanulmányban 419 fő vett részt, 215 nő, 204 férfi. Átlagos életkor 44.

A fizikai aktivitás objektív és szubjektív mérései azt mutatták, hogy a résztvevők meghaladták az Amerikai Sportorvosi Főiskola (ACSM) és az Amerikai Egyesült Államok Egészségügyi és Humán Szolgáltatások Minisztériuma ajánlásait a napi fizikai aktivitásra vonatkozóan. Legalább heti 150 perces közepes intenzitású, vagy 75 perces heves intenzitású aerob fizikai tevékenységet javasolnak, vagy a közepes és erőteljes fizikai mozgás ezzel egyenértékű kombinációját, hogy jelentős egészségügyi előnyöket tapasztaljanak meg azáltal, hogy átlagosan 2 órás közepes intenzitású mozgást végeznek.

Az objektív mérés eredményei a következők lettek: az ülő életmód negatív kapcsolatban van a jólléttel, és pozitív kapcsolatban a depresszióval. Közepes intenzitású aktivitással töltött idő pozitív kapcsolatot mutat a jólléttel, és negatívat a depresszióval. Közepes intenzitású aktivitással töltött idő negatív kapcsolatban van a fájdalom súlyosságával, és pozitív kapcsolatban a jólléttel. Nem volt kimutatható szignifikáns kapcsolat az erőteljes intenzitású mozgás és szubjektív jóllét között.

A szubjektív mérés eredményei az alábbiak: a hétköznapokban alvással töltött idő negatív kapcsolatban van a jólléttel, és pozitív kapcsolatban a depresszióval. A hétköznapokban és hétvégéken üléssel töltött idő pozitív kapcsolatban van a depresszióval. A hétköznapokban enyhe intenzitású aktivitással töltött idő pozitív kapcsolatban van a jólléttel, a hétvégi közepes intenzitású aktivitással töltött idő negatív kapcsolatban van a depresszióval. Mind a hétköznapi és hétvégi erőteljes fizikai aktivitás negatív kapcsolatot mutatott a fájdalom súlyosságával. A fájdalom interferencia az egyetlen olyan terület, ami nem mutatott összefüggést egyik intenzitású fizikai aktivitással sem.

A fizikai aktivitás intenzitásának objektív és szubjektív értékelése megerősíti a szakirodalomban található feltételezést, miszerint az ülő életmód alacsonyabb szubjektív jólléttel mutat összefüggést. Ez az eredmény azt indikálja, hogy a testmozgás különböző intenzitása előnyös lehet a szubjektív jólét egyes területein.

Az eredmények alátámasztják azokat a korábbi eredményeket, miszerint a közepes és erőteljes intenzitású testmozgás összefüggést mutat az egészséggel kapcsolatos életminőség jobb észlelése között.

Vizsgáltunk korrelációt a gyorsulásmérő és PPAQ 8. kérdése között, amely azt mérte fel, hogy az illető mennyi időt tölt egy nap alvással (~7,5óra/nap), üléssel (~6óra/nap), mennyi időt tölt enyhe (~5óra/nap) és közepes (~4óra/nap) intenzitású testmozgással.  A testmozgás intenzitásának tartományai egyedül az enyhe intenzitással nem korreláltak.

Az eredmények alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy az objektív és szubjektív mérőeszközök közt egyezés van. Vagyis a szubjektív mérőeszközök nem okolhatók teljesen a diszkrepanciák miatt, amik jelen kutatás és a korábbi kutatások közt adódtak.

A kutatás a szubjektív jóllét dimenzióit felmérve nem talált evidenciát, hogy támogassa azon kutatási eredményeket, melyek negatív összefüggést mutattak ki a szubjektív jóllét és közepes vagy erőteljes intenzitású testmozgás között, ami megnyugtató azoknak a fizikailag aktív felnőtteknek, akik rendszeresen vesznek részt nagyobb mértékű közepes és erőteljes intenzitású testmozgásban.

Limitáció:

· keresztmetszeti elrendezés,

· egyenlőtlen mintaméret használat a szubjektív jóllét mérőeszközei között,

· a résztvevők aránylag magas szintű jólléttel és habituális fizikai aktivitással voltak jellemezhetők, emiatt nem lehet más klinikai (alacsonyabb jólléttel és alacsonyabb szintű habituális fizikai aktivitással definiált) populációra általánosítani az eredményeket

· a szignifikáns kapcsolatok standardizált együtthatói viszonylag alacsonyak, ezért nem szolgálnak erős evidenciaként, reteszt szükséges, illetve nem zárható ki más faktorok szerepe (testmozgás időtartama, típusa, a tevékenység érzékelt élvezete)