Az impulzivitás és a dohányzás megerősítő hatása
Doran, N., McChargue, D. and Cohen, L. (2007).
Impulsivity and the reinforcing value of cigarette smoking. Addictive
Behaviors, 32 , 90-98.
Az összefoglalót készítette: Meleg Csilla
Absztrakt
Jelen tanulmány azt a hipotézist vizsgálta, hogy az
impulzivitás megjósolja az észlelését a pozitív, illetve negatív, dohányzásból
nyert megerősítésnek. A második hipotézis az impulzivitás és a dohányzást
megerősítő elvárások közötti kapcsolatra vonatkozik, ahol a mediátor az
önkontroll, mint karakter vonás. Azon főiskolai hallgatók (n= 202 ) vettek
részt a kérdőíves tanulmányban, akik úgy nyilatkoztak, hogy dohányoznak. A
hierarchikus regresszió analízis megerősítette, hogy az impulzivitás megjósol
bizonyos elvárásokat a dohányzásból származó pozitív és negatív megerősítés
tekintetében. Ezen kapcsolatok mediátora szintén az önkontroll volt. Az
eredmények azt sejtetik, hogy az impulzív dohányosok a függőség korai
szakaszában talán azért dohányoznak, mert azt várják a dohányzástól, hogy az
különösen kellemes lesz, valamint segíteni fog a negatív érzelmekkel való
megküzdésben. Mi több, ezek a dohányzással kapcsolatos emelkedett elvárások,
talán azokkal a nehézségekkel is összefüggésben lehetnek, amik a környezethez
való alkalmazkodást, illetve a hosszú távú célokon való munkálkodást jelentik.
Bevezetés
Az egyik vezető, megelőzhetőként számon tartott betegség
és halál okozó a dohányzás. Az Egyesül Államokban, körülbelül a 23%-a a felnőtt
populációnak rendszeresen dohányzik (Center for Disease /CDC/,202) és a
dohányzást összefüggésbe hozzák minden ötödik halálesettel is (CDC, 1999). Az
Európa uniós országokban a gyakoriság több 39%-os a felnőttek körében, és
körülbelül a halálesetek 15%-val hozható összefüggésbe, ez évente mintegy
500 000 halálesetet jelent (WHO, 2003).
A kutatók igyekeztek a fókuszt olyan faktorokra helyezni, amik
befolyásolják a dohányzást. Az impulzivitás összefüggést mutatott a rendszeres
dohányzással és talán a leszokást is megnehezíti. (Az impulzivitás hajlamosít,
hogy folyamatosan jutalmazó környezeti ingereknek tegyük ki magunkat, nem
törődve az esetleges negatív következményekkel.) Jelen kutatás azokat az
elvárásokat/feltételezéseket hivatott megvizsgálni, amik a dohányzási
megerősítésekről szólnak, mint lehetséges mechanizmusok. Előző kutatások azt
mutatják, hogy az impulzívabb egyének nagyobb megerősítést (pozitív, negatív
egyaránt) várnak a drogoktól, mint a kevésbé impulzívak. A tanulmány olyan
előző kutatásokról is beszámol, ahol az impulzivitást az alkohol fogyasztással
összefüggésben vizsgálták, és többször kapták azt az eredményt, hogy az
impulzív emberek a negatív affektusok elnyomására inkább használják az
alkoholt. A kutatók ráadásként olyan egyéni képességekre is kíváncsiak voltak,
mint hogy például hogy tud valaki alkalmazkodni a környezetéhez, vagy hogy
mennyire képes hosszú távú célokért dolgozni. Erre önkontrollként szoktak
hivatkozni. Az impulzivitás úgy hathat ebben az esetben, mint egy hiányosság,
annak köszönhetően, hogy az önkontrollnál számos alapjellemvonás utal a
hosszantartó viselkedési mintázatokra (például a meggondolatlan cselekvés az
impulzív egyénekre jellemző). A környezethez való alkalmazkodás és a hosszú távú
célokért való munka egy átgondolt, pontos folyamatot, elképzelést igényel, ami
várhatóan pozitív végkifejlethez vezet.
Tehát az első hipotézis az, hogy a magasan impulzív
egyének nagyobb megerősítést várnak a dohányzástól, mint a kevésbé impulzívak.
A második, hogy az impulzivitás és a dohányzást megerősítő hatással kapcsolatos
elvárások közötti összefüggést mediálja az önkontrolláltság.
Módszer
Résztvevők
A résztvevők (n=202, 56.9% nő) a Texas Tech University
hallgatói voltak, akik úgy nyilatkoztak, hogy hetente legalább egyszer
dohányoznak. A részvételért kreditet kaptak a jelentkezők. Az átlag életkor
19.5 év volt ( SD=2). A függőség első szakaszaiban a résztvevők hajlamosak
tapasztalatlan dohányosként mutatkozni, 69.8 %-uk 10 vagy attól is kevesebb
szálat szív el naponta. Míg 54%-a a mintának azt nyilatkozta, hogy naponta
cigerettázik, addig mégis alacsonyabb nikotin függőséget mutat náluk az
elvártnál a Fagerstrom Test for Nicotine Dependence kérdőíven elért pontszám.
Eszközök, Mérés
Az előzőleg leegyeztetett
időpontokban, hetente kétszer volt lehetőség a két órás tesztfelvételen részt
venni, 4-20 fős csoportokban. Mielőtt a kérdőív csomagokat megkapták volna, a
beleegyező nyilatkozatokat összegyűjtötték a résztvevőktől.
Az ‘impulzivitást’ a The
Barratt Impulsiveness Scale-lel mérték fel ( BIS-11; Patton, Stanford &
Barratt, 1995), ami egy önkitöltős kérdőív. A ‘dohányzásból nyert megerősítést’
a The Smoking Consequences Questionnaire segítségével mérték ( SCQ; Brandon
& Baker, 1991). (Jelen kutatásban a kérdőív 4 dimenziója közül csak a
pozitív és a negatív megerősítés értékeit használták fel.) Az ‘önkontroll’ az
egyike a 7 skálának, amit a Temperament and Character Inventory mér, ezt a 44
itemet használták fel az összefüggések vizsgálatához (TCI; Cloninger et al.,
1993).
Eredmények
Az előzetes analízis azt az eredményt hozta, hogy sem az
életkor, sem a nemi jelleg nem mutatott szignifikáns összefüggést sem az
impulzivitással, sem a pozitív, sem a negatív megerősítéssel, sem az
önkontrollal. Az etnikai hovatartozás a negatív megerősítéssel [ r(202)= 0,15,
p= 0,046] mutatott szignifikáns összefüggést. A nikotin függőség pedig a
pozitív [ r(201)= 0,47; p<0,001] és a negatív [ r(201)= 0,31; p<0,001]
megerősítéssel egyaránt szignifikanciát mutatott.
Hierarchikus lineáris regressziót használtak az első
hipotézis esetén, ami az impulzivitást és a pozitív / negatív, dohányzásból
származó megerősítés kapcsolatát vizsgálta meg. Az impulzivitás szignifikánsan
előrejelzi a pozitív megerősítő elvárásokat az eredmények alapján. Ezt követően
az önkontroll mediáló szerepét mérték le az impulzivitás és a pozitív elvárás
kapcsolatában és azt találták, hogy azon résztvevőknél, akiknél magas az
önkontroll, alacsonyabb szintű pozitív elvárasok jelentkeznek. A további tesztek azt mutatták,
hogy az önkontroll szintén mediáló szerepet tölt be az impluzivitás és a
negatív megerősítő elvárások között. Összegezve az eredményeket tehát kijelenthető,
hogy a magasabb impulzivitás nagyobb elvárásokkal jár együtt mind pozitív, mind
negatív megerősítés esetén. Mindkét esetben az önkontroll mediáló szerepet
játszik.
Diszkusszió
Jelen kutatás tehát azt jelzi, hogy azon
főiskolások, akik dohányoznak, magasabb impulzivitással rendelkeznek, nagyobb
elvárásaik is vannak mind a pozitív, mind a negatív dohányzásból származó
megerősítések tekintetében. Ez a kurrens eredmény is azt mutatja mint a
korábbiak, hogy a dohányzó populáció inkább impulzív, mint a nem dohányzó,
illetve hogy az impulzív dohányosok aránytalanul nagyobb nehézséggel néznek
szembe a leszokáskor. Arra is rámutat a tanulmány, hogy azok az impulzív
dohányosok, akik még nem rendszeresen “fogyasztók”, azok több megerősítést
várnak ettől a tevékenységtől, így idővel ők is rendszeres használóvá válnak.
Az eredmények arra is rámutatnak, hogy azok, akik impulzívabbnak mutatkoztak,
azok alacsonyabb önkontrollal rendelkeznek, mint az alacsonyabb impulzivitással
rendelkező társaik. Ugyanakkor több kritikát is megfogalmaztak magukkal
szemben. Például, hogy fiatal volt a populció, illetve eleve alacsony nikotin
függőséget mutattak, vagy hogy a megerősítő elvárások nincsenek is hatással a
jövőbeni függőségre. Összegezve tehát arra jutottak, hogy az impulzivitás magas
pozitív/negatív, dohányzásból származó megerősítő elvárással jár együtt.
Továbbá, hogy ezt, az önkontroll mediálja mindkét esetben. Tehát olyan
prevenciók kellenek, amik megtanítják az impluzív embereket, hogy ne az
azonnali megerősítésre koncentráljanak, hanem tanuljanak meg a cigerretázástól
távolmaradni, illetve a jelen cselekvések következményeivel számolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése