A szexuális egészség pszichológiája felé

Rohleder, P., & Flowers, P. (2018). Towards a psychology of sexual health. Journal of Health Psychology, 23(2), 143–147. https://doi.org/10.1177/1359105317750162

Készítette: Mircse Andrea

Absztrakt

Roehleder és Flowers (2018) megkísérel összefoglalni néhány friss szexuális egészséggel kapcsolatos különleges kutatást. Olyan tanulmányokat, kutatásokat választottak, melyek a biomedikális nézetet kiegészítő egyéb szempontokat is figyelembe vesznek.

Bevezető

A WHO (World Health Organization, magyarul Egészségügyi Világszervezet) szerint a szexuális egészség fogalma ma már nem csak a szexuális úton terjedő betegségek, abúzusok, szexuális zavarok, nem kívánt terhességek, veszélyes abortuszok mentén értelmezhető. A diszkrimináció, az egyenlőtlenség, valamint az emberi jogi kérdések ugyanúgy befolyásolják a szexuális egészséget. A szexuális egészség tehát a pszichológiai, fizikai és szociális jóllét függvénye is. Amennyiben szeretnénk átfogó képet kapni a szexuális egészségről, az egyéneket érdemes különböző pszichoszociális, szociokulturális és geopolitikai kontextusokban megvizsgálni.

Amikor a szexuális egészségről van szó, az egészségpszichológia általában a védekezés, szexuális úton terjedő betegségek, szexuális abúzus, szexuális diszfunkciók kapcsán készít felméréseket. Ez a biomedikális fókuszú megközelítés hasznos, ám figyelmen kívül hagyja a szexualitás szociális beágyazottságát. Továbbá megemlítendő, hogy a legtöbb tanulmány heteronormatív (olyan norma, mely szerint csak a heteroszexuális viselkedés elfogadott). A marginalizált LMBTQ (Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transznemű, Queer) egyéneket a kockázati magatartásokkal kötjük össze, amikor szexuális egészségről beszélünk. A legtöbb őket érintő kutatás ugyanis a veszélyes szexuális magatartásokról szól (a homoszexuális férfiak HIV érintettsége miatt). Más nem normatív személyek, mint a mozgássérültek is alulreprezentáltak a kutatásokban.

Roehleder és Flowers (2018) tehát azt javasolja, hogy a szexuális egészség vizsgálatakor figyelembe kell venni az egyének szocio-politikai beágyazottságát. Ezenkívül ki kell terjeszteni a kutatásokat a kisebbségekre is.

Kutatások

Ahogyan a bevezetőben is javasolták, Roehleder és Flowers (2018) szerint érdemes lenne a perspektívánkat tágítani. A kulturális diverzitás szemléltetéséhez argentin, ausztrál, kanadai, nyugat-, dél-, és kelet-afrikai, indiai, ír, új-zélandi, egyesült királyságbeli, valamint egyesült államokbeli kutatásokat foglaltak össze. Ezekben a kutatásokban megjelennek a szexualitásra vonatkozó szociális és kulturális normák, és megjelenik a hatalom és politika által formált szexuális egészség is.  A továbbiakban a kutatások rövid összefoglalójáról lehet olvasni.

è Az első cikk szerzői Stelzl és munkatársai. A tanulmány kanadai és egyesült államokbeli szexualitásról szóló tankönyvek kritikai elemzésében merül ki. A kritika főként a szexuális viselkedések kizárólagos orvosi szempontjának figyelembevételével, és a különböző szexuális magatartású egyének patologizálásával kapcsolatban fogalmazódik meg. A szexuális problémákra ezekben a tankönyvekben tradicionális, egyénre szabott biomedikális megoldás javasolt. A szexuális egészségről szóló tankönyvekben a szociális beágyazottság több szerepet kéne kapjon.

è Az epidemiológia (járványtan) hasonlóan formálja a tudásunkat a szexuális egészségről, mint a tankönyvek. Edelman cikke alapján az epidemiológiai tanulmányokról át kellene helyezni a hangsúlyt a szexuális egészséget befolyásoló szociokulturális kontextust vizsgáló kutatásokra. Az emidemiológiai kutatások új modellje is jó megoldás lenne. Az epidemiológiát például össze lehetne kapcsolni a megélt szexuális tapasztalatokkal, a szalutogenikus megközelítéssel (Antonovsky elmélete, mely a jóllétre, megküzdésre fókuszál a patológiák helyett), vagy az interszekcionalitással (a különböző egyenlőtlenségek kölcsönhatása). A szexuális úton terjedő infekciókat tehát vizsgálhatnánk a megélés, a megküzdés, és az egyenlőtlenségek tükrében. Minél több szociokulturális aspektust vizsgálunk, annál könnyebb prevenciós programot kidolgozni.

è LeGrice és munkatársai Új-Zélandon a maori diákok szexuális egészségre vonatkozó tudását mérték fel. A maori egy bennszülött, kolonizált nép. A diákok szexuális egészségre vonatkozó oktatása a nyugati mintán alapszik. A diákok szexualitásra vonatkozó gondolkodásmódját befolyásolja a kolonizáció, de a maori tannyelvű iskolákban a szexuális oktatás tartalmazza a gyarmatosítás hatásait. A kutatók szerint fontos, hogy a maori diákok szexuális oktatásában ez a szociokulturális faktor szerepet kap. Ezt be kéne emelni a kevert iskolák oktatásába is.

è Ssewanyana és munkatársai Kenyában a szexuális rizikós magatartásokat mérték fel. A kutatók az ökológiai modellt alkalmazva felmérték a veszélyt hordozó szexuális magatartások mögötti környezeti faktorokat. Így a korai első szexuális közösülés, vagy a fizetett szex olyan körülményekhez köthető, mint a szegénység, alacsony egészségügyi ellátottság, vagy az egész közösségre kiterjedő bizonytalanság. A nemek közötti egyenlőtlenséget a kutatók olyan kulcsfaktornak jelölték meg, amely a leginkább befolyásolja a rizikós szexuális magatartásokat, főleg a nők körében.

è Dél-Afrikában McVittie és munkatársai HIV betegekkel fogalkozó önkéntes munkások tudását mérték fel. Kiderült, hogy a szexuális veszélyeket ők erőteljesen heteronormatív kontextusba helyezik, kihangsúlyozva a feminitás és maszkulinitás fontosságát. A férfiakat továbbá ösztönös szexuális késztetéssel jellemzik, ezáltal a nőkre hárítva a felelősség nagy részét. A hasonló felfogásokat korrigálni kell, hiszen nem csak heteroszexuális kapcsolatokban fordul elő HIV fertőzés és az átadásában nem csak a nők felelősek.

è Bowling és munkatársai indiai városi környezetben élő emberekkel a női óvszerhasználatról készítettek felmérést. A kutatásban résztvevő nők úgy érezték, nem bízhatnak meg a férfi partnereikben a kondomhasználatot illetően, ezért elkezdtek női kondomot használni. Emiatt csökkent a nem kívánt terhességgel és fertőzésekkel kapcsolatos szorongásuk. Továbbá nőtt a kontrollérzetük, ezáltal az elégedettségük, valamint a szexuális örömszerzésük gyakorisága is. A kutatás fontos olyan szempontból, hogy általa betekintést nyerhetünk egy kulturálisan behatárolt, szexuális egészséget károsító szorongásról, és annak sikeres megoldásáról.

è Moran és Lee kutatásában a női nemi szerv esztétikai értékével való elégedettséget mérték fel ausztrál nők körében. Nagyfokú elégedetlenséget találtak a résztvevők leírásaiban. A kutatásban résztvevő nők a „normál vaginához” viszonyítva sajátjukat nem megfelelőnek ítélték meg. A  résztvevők a férfitekintet (az, amikor  a nők egy férfi szemén keresztül szemlélik magukat, angolul „male gaze”) szociális konstruktuma miatt érezték úgy, hogy korrekcióra szorul a testük. A megoldás a nemi szervek diverzitásáról és a szociális normákról, valamint a plasztikai beavatkozások előnyeiről és hátrányairól szóló széleskörű oktatás lenne.

è Marston és munkatársai Ghánában azt mérték fel, hogy a nők szociális identitására hogyan hat ki a termékenységük korlátozása. A tradicionális és a modern szerepeikhez kapcsolódó elvárások ütköznek. A gyerekvállalás hagyományos elvárása mellett ugyanis a kultúrájuk elvárja tőlük a tanulmányi és munkahelyi tapasztalatot is. Emiatt a termékenység szabályozást, vagyis a védekezést, és a terhesség tervezését inkább a szociális normák és a férfiak elvárásai befolyásolják. A szociális szerepek tehát egy Ghánai Köztársaságban élő nő számára nagyon meghatározóak.

è Msetfi és munkatársai Írország abortusz-ellenes politikájának hatásait mérték fel a nők körében. A jogfosztás, a reprodukciós képesség feletti kontroll és a pszichológiai jóllét összefüggéseit vizsgálva arra jutottak, hogy a nők korlátozott egészségügyi ellátása negatív hatással van a pszichológiai jóllétükre. A hatásban mediáló (közvetítő) tényező volt a csökkent kontrollérzet észlelése. Továbbá a jogfosztottság negatív hatással van a nők szexuális egészségére. A rizikós szexuális magatartások ugyanis fokozottabban jellemzőek a jogfosztott nők körében.

è Sambaraju és munkatársai olyan online olvasói kommenteket elemeztek, melyek az abortusz törvények megújításáról szóló hírekre érkeztek. A kommentelők közti vita a nők választásának jogosultsága körül bontakozott ki. A jogosultság köré szőtt hiedelmek az orvosi veszélyeztettséggel és a motivációval vannak összefüggésben. Ezen kívül a nők testével kapcsolatos elképzelések is ide tartoznak (hogy önálló, a magzattól független-e a női test társadalmi megítélése vagy sem). A szerzők szerint a jogosultság szociálisan beágyazott fogalom, emiatt az egészségpszichológia feladata, hogy a szexuális egészséggel kapcsolatos jogainkat szóvá tegye.

è Hunt és munkatársai fizikai fogyatékkal élő dél-afrikai lakosok szexuális tapasztalatait mérték fel. Arra jutottak, hogy a normatív elvárások, a maszkulinitás, és feminitás formálják a leginkább a tapasztalataikat, amelyeket újra kell gondolni, át kell keretezni. Miért fontos a szexualitás a fogyatékkal élők körében? A szexuális örömök megélése mellett a fogyatékkal élők megtanulhatják az intimitást, kölcsönösséget, ezért fontos az őket érintő szexuális egészségfelmérés és tájékoztatás is.

è Aristegui és munkatársai Argentínában élő, HIV fertőzött meleg férfiakat és transznemű nőket vizsgált a marginalizált identitásuk tükrében. A betegséggel való megküzdésükben szerepet játszottak az interperszonális kapcsolataik, de a tágabb környezetük is. A változó politika, az LMBTQ közösséget érintő jogok pozitív hatással voltak a megküzdésükre. Grant és Nash cikkében emellett a leszbikus, biszexuális és queer ausztrál nőket vizsgálta. A kutatók azt figyelték meg, hogy a közösségi, szexuális egészségre vonatkozó felhívások nagyrészt heteronormatívak voltak, ezzel azt sugallva, hogy a leszbikus nők alacsony szexuális rizikónak vannak kitéve. A biztonságos és veszélyes szex fogalma is emiatt a férfiakkal való szexhez kapcsolódik. A leszbikusoknak szóló szexuális egészség irodalma bővítésre szorul a szerzők szerint.

è Own és Campbell egyesült királyásgbeli, férfiaknak készült magazinokban megjelenő maszkulinitásról és péniszről szóló konstruktumokat vizsgálta. A magazinok egyrészt a méret fontosságát, másrészt pedig az esztétikát és működőképességet hangsúlyozzák a pénisszel kapcsolatos leírásokban. Ezek az elérhetetlen célok szorongást okoznak a magazin férfi olvasóiban. Az ilyen médiareprezentációk miatt tehát az olvasók férfiassága sérülhet.

è Végül, Tutino és munkatársai a férfiakat érintő szexuális egészségnevelést vizsgálta. Kanadai diákokat vizsgálva, azt találták, hogy az érzelmi regulációval kapcsolatos deficitek, a szorongás és a distressz csökkent szexuális működőképességhez, ezáltal pedig a szexuális élet minőségének romlásához vezetnek. Ezeket a tényezőket viszont nem veszik figyelembe a szexuális egészségnevelés során. A szerzők azt ajánlják, hogy több pszichológiai elemet emeljenek be a szexuális oktatásba.

Konklúzió

Láthattuk, hogyan hat ki a média és a kultúra a férfiak és a nők nemi szervükkel kapcsolatos szorongásaikra, hogyan hat ki a politika, a jogfosztottság, vagy a szegénység a szexuális egészségre és viselkedésre, hogy a fogyatékkal élők és a marginalizált LMBTQ közösség tagjai szexuális egészség oktatása bővítésre szorul, és hogy mennyire fontos a kontrollérzet, az érzelmi reguláció, distressz, bizalom, szorongás a szexuális egészségben. Roehleder és Flowers (2018) azt kívánta ezekkel a kutatásokkal szemléltetni, hogy a szexuális egészségpszichológiában fontos a kontextus. Érdemes tehát figyelembe venni a szexualitás és a nem szociális beágyazottságát, a kultúránként eltérő szociális normákat, valamint a testtel kapcsolatos elvárásokat is, amikor egészségpszichológiai kutatásról, prevencióról, vagy oktatásról esik szó.