Fizikai aktivitás és észlelt stressz   a menopauza időszakában: egy longitudinális vizsgálat

Guérin, E., Biagé, A., Goldfield, G., & Prud’homme, D. (2019). Physical activity and perceptions of stress during the menopause transition: A longitudinal study. Journal of Health Psychology, 24(6), 799-811.  https://doi.org/10.1177/1359105316683787

Az összefoglalót készítette: Harsányi Gara Gergely

Absztrakt:

Ebben a longitudinális kutatásban egy százkét főt kitevő (N=102), egészséges, középkorú nőkből álló mintán a menopauza időszakába való átlépés, illetve a fizikai aktivitás hatását vizsgálták a résztvevők észlelt stressz szintjére nézve. A kutatás 5 éves időtartamot ölelt fel. A menopauza, mint státusz (pre-menopauza, peri-menopauza, poszt-menopauza) úgy tűnt nincs összefüggésben az észlelt stressz szinttel, a háttérváltozók kontrollálásakor (testtömeg index, életkor stb). Azonban függetlenül a menopauza státusztól, a heti jelentős erőfeszítést igénylő testmozgás kapcsolatban állt az alacsonyabb stressz szint érzékelésével a kutatás első két évében.

Bevezető:

Számos kutatás megerősítette, hogy a stressz biológiai és pszichológiai változásokhoz vezethet a szervezetben, megnövelve például a magas vérnyomás és a kettes-típusú cukorbetegség kialukálását. A szerzők a menopauza időszakát egy olyan kritikus időszaknak tartják, mely megnövekedett stresszválasszal járhat a középkorú nőkre nézve. A menopauza időszakának megtapasztalása a középkorú nők esetében bár természetes folyamat, mégis jelentős pszichológiai és fiziológiai változásokkal jár együtt, mely megemelheti a HPA tengely aktivitását és az érzékelt stressz szintet. A nők közvetlenül a menopauzát megelőző időszakban számos tünetet tapasztalhatnak a vazomotoros, szexuális, szomatikus és pszichológiai funkcióterületeken egyaránt. Ezek a tünetek egy tanulmány szerint a nők 93-99%-át érinthetik 40-65 éves kor között (Poomalar and Arounassalame, 2013). Korábbi tanulmányok eredményei alapján a menopauza tüneteinek és jeleinek megtapasztalása kapcsolódik olyan faktorokhoz, mint például az általános egészségügyi állapot, vagy a testtömeg index. Fontos megjegyezni, hogy bár jelentős különbség mutatkozik abban, hogy miként tapasztalják meg a nők a menopauza időszakát, (számos nő pozitívan vagy semlegesen is tekinthet erre az időszakra) mégis több kutatás (Hess et al., 2012; Poomalar and Arounassalame, 2013) szól amellett, hogy  a menopauza megtapasztalásának folyamata akár negatívan is érintheti a nők jóllétét és életminőségét. A menopauza környékén tapasztalt stressz szint úgy tűnik összefüggésben áll a gyengébb alvás minőséggel és a depresszív tünetekkel is.  A jelentős fordulatok és változások a személyes, családi, vagy a szociális funkcióterületeken, jelentős stressz forrásokká is válhatnak a menopauza folyamatát átélő nők számára.

A fizikai aktivitás szerepe: A szerzők feltételezik, hogy a fizikai aktivitásnak jótékony szerepe lehet a stresszel való megküzdésben. A testmozgás menopauza környéki időszakban segíthet elkerülni az elhízást és a hangulatot is javíthatja (Dugan et al., 2015; Kishida and Elavsky, 2015). Azonban eltérőek az eredmények a tekintetben, hogy milyen intenzitású és időtartamú testmozgásra van szükség a menopauza során a kívánt pozitív hatások megtapasztalásához. Egyes kutatások szerint azok a nők, akik éppen a menopauza időszakában vannak és minél több fizikai aktivitást végeznek, annál kevesebb stresszről számolnak be. Azonban egy másik kutatás (Riesco et al., 2010) nem talált szignifikáns különbséget észlelt stressz tekintetében egy 16 hetes mozgásprogramot követően a menopauza időszakában járó nők körében.

A kutatás céljai:

1.      A menopauza státuszába való átmenet során fellépő stressz szint vizsgálata 5 éven keresztül. A kutatók feltételezik, hogy a menopauza időszakában járó nők nagyobb észlelt stresszről számolnak be, mint a menopauza előtti és utáni időszakban

2.      A menopauza alatti időszakban a fizikai aktivitás mennyiségének vizsgálata. A kutatók feltételezése szerint a magasabb fizikai aktivitásszint (több idő, jelentős erőkifejtés) kevesebb észlelt stresszel jár együtt.

Módszer:

Az 5 éves longitudinális vizsgálat (2004-2009 között Kanadában), olyan egészséges nők részvételével készült, akik éppen a menopauza időszaka előtt álltak. Minden évben megvizsgálták a résztvevők különböző pszichológiai és testi változásait. A résztvevők 47-55 év közötti nők voltak a vizsgálat megkezdésekor. A kutatásban való részvétel több feltételhez volt köthető (pl.: menopauza előtti állapot, FSH hormon szint csökkent jelenléte a szervezetben, nem dohányzói státusz, testtömeg index 20-29,9 kg/m² és viszonylagos testsúly állandóság). A mintába való kerülés kizáró tényezői voltak a kardiovaszkuláris megbetegedések, alkohol és drogabúzus illetve hormon terápiában való részvétel.

Mérőeszközök:

Menopauza státusz: Évenként mérve, önbevallás útján illetve az FSH hormon szint laboratóriumi mérésével. 3 csoportot különböztettek meg: 1. menopauza előtti státusz, 2. peri-menopauza státusz: (ha tapasztaltak a menstruáció gyakoriságában változást és/vagy a menstruáció elmaradását 3-11 hónapra, 3. menopauza utáni státusz: ha 12 hónapja tapasztalták a legutóbbi menstruációjukat a vizsgálati személyek

Észlelt stressz: Perceived Stress Scale (PSS-14, Cohen 1983) mérőeszköz segítségével. Egyszer mérték egy évben, a 14 itemes kérdőív azt méri fel, hogy hányszor ítélik meg a személyek életüket kiszámíthatatlannak, kontrollálhatatlannak, illetve túlterheltnek. A Cronbach-alpha értékei minden méréskor 0.88–0.90 között mozogtak.

Fizikai aktivitás: A fizikai aktivitást egy többirányú gyorsulásmérő segítségével rögzítették, mely pontos képet adott a kísérleti személyek energia felhasználásáról. A résztvevők csípőjükön hordva viselték az eszközt felkeléstől-lefekvésig egy héten keresztül minden méréskor. A heti aktivitásszintből összesített értékek születtek és ez alapján 3 csoportba osztották a résztvevőket mozgásuk intenzitása alapján (1.könnyű aktivitás, 2. mérsékelt intenzitás, és 3. erőteljes intenzitás). Ez a besorolás az American College of Sports Medicine standardjai alapján készült.

Eredmények:

 A kutatók ismételt méréses varianciaanalízist végeztek az évenkénti mérési eredmények összehasonlítására, továbbá korrelációs vizsgálatok és kevert lineáris modellek segítségével végezték a változók kapcsolatainak vizsgálatát. A minta leíró statisztikái alapján az átlag életkor 49,85 év volt, a legtöbb nő házas, magasan iskolázott és fizikailag aktív volt.

A stressz szint észlelése relatíve alacsonynak és stabilnak bizonyult a különböző mérési időszakokat összevetve (p = 0.33, η_p ²=0,08). Az első évben (a premenopauza időszakában) az intenzívebb testmozgás összefüggésben volt az alacsonyabbnak észlelt stressz szintjével (r = −.30, p < .01), ez a kapcsolat a második évben is jelentősnek bizonyult  (r = −.24, p < .05).

Az első hipotézist vizsgálva a kevert lineáris modell segítségével megállapítható, hogy nem volt szignifikáns főhatása a menopauza státusznak (F = 0.78, p = .46), vagy az eltelt időnek (F = 0.17, p = .68) az észlelt stressz szintre nézve, az eltelt időt és az életkort kontrollálva. A második hipotézist vizsgálva a kutatók megállapították, hogy a jelentős mértékű fizikai aktivitás hatással volt az érzékelt stressz szintre  (F = 5.24, p < .05) a menopauza első két évében.

Diszkusszió:

Az éppen menopauza időszakát megélő nők nem mutattak magasabb stressz szintet, a menopauza előtti állapothoz képest, sem a poszt-menopauza esetében mért értékekhez képest. Így elképzelhető hogy a menopauzát átélő nők esetében gyakran ingadozó ösztradiol hormon szintje nem minden nő esetében jelenthet fokozott érzékenységet és növekvő stressz szintet, mint ahogyan azt korábban feltételezték (Gordon et al., 2015). A kutatás eredményeit a szerzők szerint befolyásolhatták a minta jellegzetességei, legfőképpen a SES viszonylag magas szintje, továbbá az iskolázottság, így a résztvevőknek volt fizikai és kognitív eszköztáruk az átmeneti, potenciálisan megterhelő időszak kezelésére. Fontos megemlíteni, hogy a vizsgálatban résztvevő személyek többsége házastársi kapcsolatban volt, így a társas támogatás szintén egy protektív faktor lehet a stresszes eseményekkel szemben. Elképzelhető hogy egy kevésbé iskolázott, alacsonyabb SES szinttel rendelkező mintán jobban kimutatható lett volna a megnövekedett stressz szint, és az ezzel kapcsolatos hatások. A kutatás limitációja, hogy olyan pszichológiai változók nem voltak kontrollálva, mint a pszichés betegségek (pl depresszió) vagy éppen az alvás minősége és mennyisége.

A kutatás eredményei részben megerősítették, hogy a fizikai aktivitásnak lehet hatása az érzékelt stressz szintre nézve. A menopauzát közvetlenül megelőző, illetve a menopauza korai időszakaiban a jelentős mennyiségű, intenzívebb testmozgás összefüggésben volt az alacsonyabbnak érzékelt stressz szinttel az első két évben. Mivel az erős fizikai aktivitással töltött idő nem változott az évenkénti összehasonlítások során, feltételezhető, hogy a jelentős fizikai aktivitásnak kifejezetten a menopauza korai szakaszában van stresszcsökkentő hatása, melynek hatásmechanizmusa még ismeretlen a kutatók számára. Mivel a mérsékelt és az alacsony fizikai aktivitással járó testmozgás nem mutatott összefüggést az észlelt stressz szinttel, elképzelhetőnek tartják a kutatók, hogy az amúgy is fizikailag aktívabb személyek stressz esetén hajlamosak még több fizikai aktivitással járó tevékenységet végezni, hogy csökkentsék a stressz szintet, míg a kevésbé aktív személyek stressz hatására még kevésbé fognak elköteleződni a fizikai aktivitás, mint stressz csökkentő módszer mellett. Jelen kutatásban a résztvevő személyek nagy része rendszeres testmozgást végzett a kutatók szerint. A kutatás alapján feltételezhető hogy a huzamosabb ideig tartó, jelentősebb erőfeszítést igénylő fizikai aktivitás protektív tényező lehet a stresszel szemben a menopauza idején, azonban további vizsgálatok szükségesek az optimális intenzitású és mennyiségű fizikai aktivitás megállapításához.