A  megnövekedett magas frekvenciájú EEG és a mindfulness-alapú intervenciók  összefüggései a krónikus álmatlanság kezelésében: előzetes adatok spektrális elemzésből

M. R. Goldstein, A. D. Turner, S. C. Dawson, Z. V. Segal, S. L. Shapiro, J. K. Wyatt, R. Manber, D. Sholtes & J. C. Ong (2019). Increased high-frequency NREM EEG power associated with mindfulnessbased interventions for chronic insomnia: Preliminary findings from spectral analysis. Journal of Psychosomatic Research, 120:12-19. doi: 10.1016/j.jpsychores.2019.02.012.

Az összefoglalót készítette: Horváth Patrícia

Absztrakt

A mindfulness-alapú intervenció (MBI) kimutatottan csökkenti az álmatlanság (insomnia) szubjektív tüneteit, azonban az objektív mutatók helyzete egyelőre tisztázatlan. Ezért a tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja az alvás alatti EEG mintázatokat randomizált, kontrollált (RCT) keretek között a tudatosságalapú stressz csökkentés (MBSR) és mindfulness-alapú insomnia elleni terápia (MBTI) csoportokban.

54 krónikus álmatlanságban szenvedő résztvevő alvási EEG-jének spektrális elemzését végezték el, poliszomnográffal mérve a NREM epochok (kivéve N1) alatt. A három mérés a kezelés előtt, a 8 hetes kezelés után, majd a 6 hónapos utánkövetés végén történt. A két kísérleti és egy kontrollcsoport emellett önbeszámolós kérdőíveket is kitöltött.

A kombinált MBI csoportokban a béta, míg az MBTI csoportban a gamma hullámok növekedése is megfigyelhető volt; a kontrollcsoportban nem volt kimutatható hasonló szignifikáns változás. A béta-hullám növekedése pozitívan kapcsolódott a Five Facet Mindfulness kérdőív pontszámaival, és negatívan az álmatlanság súlyosságának mértékével.

A kutatásból nyert eredmények alátámasztják a korábbi kapcsolatot a megnövekedett magas frekvenciájú alvási EEG és a mindfulness tréning között, de az ezzel összefüggő álmatlansági paradoxont érdemes még a jövőben is vizsgálni.

Bevezető

Számos pozitív hatását ismerjük már a mindfulness alapú beavatkozásoknak (MBIs), így nem meglepő, hogy az álmatlanság vetületében is felkerült a fogalom, mint egyfajta terápiás lehetőség. Az össznépesség mintegy harmada számol be az álmatlanság tüneteiről, és 10-18% a klinikai kritériumokat is teljesíti. Azaz, hogy problémája van az elalvással / az alvás fenntartásával, vagy gyakran a fiziológiai mutatók ellenére annak minőségével, és ez már a napközbeni működésére is kihat. Többen is vizsgálták már az MBI módszerek insomnia elleni hatását, és bár a szubjektív eredmények ígéretesek, az objektív mutatók egyelőre tisztázatlanok.

A krónikus álmatlanság hátterében egy megbetegítő mechanizmusként a hiperarousalt (fokozott éberséget) feltételezik, aminek neurológiai indikátora a megnövekedett magas frekvenciájú (>15 Hz) EEG aktivitás a kortikális területeken. Éppen ezért a terápiájában a bevett gyakorlat az arousal csökkentésére irányuló intervenciók alkalmazása, feltételezve ezzel a lassú hullámú alvás növekedését és a magas frekvenciájú EEG csökkenését.

A mindfulness gyakorlatok célja ezzel szemben éppen a tudatosság növelése. Ezt az alvás előtti időszakban úgy kell elképzelni, hogy ahelyett, hogy a figyelmünket a szorongást keltő gondolatokról elterelnénk, próbálunk róluk egy összegzett „metakognitív” képet szerezni, melyben az említett gondolatokat tudatosítjuk, megfigyeljük. Az ilyen jellegű meditáció kimutatottan növeli a NREM-ben tapasztalt magas frekvenciájú hullámok megjelenését, amik a megnövekedett éberségért felelősek. Ugyanakkor a meditáció-indukálta alvási gamma-hullámok képesek az agyban plasztikus átalakulásokat előidézni, s így vonás szintű változásokat is létrehozni.

Paradox kezdeményezésnek tűnik tehát az insomnia-okozta hiperarousalt és magas frekvenciájú EEG hullámokat - éberséget és hasonló hullámokat indukáló beavatkozással kezelni. Az önbeszámolók ennek ellenére arra utalnak, hogy a módszer működik, és valóban javul az alvás mutatója. Britton és mtsai (2010) kutatása kapcsán felmerült a kérdés, hogy vajon nem csak a felszínes alvás intervalluma gyarapszik-e a mély alvás számlájára? Azonban a résztvevők az alvás és az ébredés minőségének javulásáról is tanúskodtak – ami cáfolja az imént felvetett kérdést.

Jelen tanulmány céljának tűzte ki, hogy a szubjektív beszámolókon túl az objektív mutatókat is megvizsgálja randomizált kontrollcsoport (RCT) elrendezésben. A két kísérleti feltétel a tudatosság-alapú stresszcsökkentés (MBSR) és a mindfulness-alapú álmatlanság elleni terápia (MBTI); míg a kontroll az önmonitorozás volt. A kutatás a rövidtávú hatásokon túl a hosszútávú változásokra is kíváncsi volt az EEG aktivitásában, különös tekintettel léve a magas frekvenciájú béta (16-25 Hz) és gamma (25-40 Hz) hullámokra.

Módszer

Résztvevők

A kutatást a Rush Egyetem Orvosi Centrumában végezték, és olyan 21 év fölötti személyek vehettek részt, akik teljesítették az álmatlanság kritériumait. Továbbá, a pszichofiziológiai álmatlanság elméletén alapulva a személyek legalább egyfajta megemelkedett kognitív vagy szomatikus arousalról is beszámoltak (pl. alvással kapcsolatos szorongás, izomfeszülés). A kontrollálatlan orvosi vagy pszichiátriai állapot a kutatásból való kizárást jelentette a kezeléssel kapcsolatos esetleges interferenciák miatt.

Végül 54 résztvevő teljesítette a feltételeket, közülük random módon 19-en kerültek az MBSR, 19-en az MBTI és 16-an az önmonitorozó csoportba. A két kísérleti feltétel esetén az alapszint meghatározását követően 8 héttel (a kezelés befejeztével) és 6 hónappal (utánkövetés) vizsgálták a személyeket poliszomnográffal. A kontrollcsoportnál az utánkövetés a felajánlott viselkedésterápiás lehetőség miatt nem valósulhatott meg.

A kísérleti feltételek

Tudatosság-alapú stresszcsökkentés (MBSR): Az intervenció a standard protokoll szerint zajlott. 8 héten át gyűlt össze a csoport hetente egyszer 2,5 órára, és volt egy 6 órás plusz meditációs alkalom az 5. és 7. találkozás között. A résztvevők több gyakorlatot is elsajátítottak – légző, testmonitorozó, séta, Hatha Yoga. Megtanulták továbbá az otthoni gyakorlás és a mindennapi alkalmazás jelentőségét. A csoportot 2 tapasztalt instruktor vezette, de egyiküknek sem volt jártassága az álmatlanság kezelésében.

Mindfulness-alapú álmatlanság elleni terápia (MBTI): Az alkalmak az MBSR csoporthoz hasonlóan alakultak. A tartalmi rész pedig a következőképpen zajlott: minden óra formális mindfulness meditációval indult (egy csendes és egy mozgó). A csoportot egy MBTI instruktor vezette, és itt a résztvevők a gyakorlatokat kifejezetten az álmatlanság kapcsán tárgyalták. Az MBTI biztosított specifikus viselkedéses stratégiákat is az álmatlanság ellen.

Mind az MBSR mind az MBTI csoportokban a részvevőknek otthon hetente legalább hatszor 30-45 percet kellett gyakorolniuk, és mindehhez egy meditációs naplót is szükséges volt vezetniük. A gyakorláshoz segítő anyagot is kaptak.

Önmonitorozó kontrollcsoport: Itt is szükséges volt alvási naplót vezetniük a személyeknek. A motiváció fenntartása érdekében pedig biztosították a résztvevőket arról, hogy a naplózott gondolataik a későbbi viselkedésterápiás lehetőségük alapjaként fognak szolgálni.

Poliszomnográf és EEG spektrális elemzés: Az eszköz 19 csatornán keresztül detektálta a különböző jeleket az alapszint megállapításához, azonban a kezelés után és az utánkövetésben már kevesebb csatornát vontak be az elemzésekbe. Az alvásparaméterek pontozása az Alvási Orvoslás Amerikai Akadémia standardjai alapján valósult meg egy szupervízorral ellátott kutatócsoport által.

Az EEG jeleket 6 csatornán vezették el, és a mindfulness-alapú intervenciók hatása legmarkánsabban a középső C3 és C4-es vonalakon volt mérhető.

Önbeszámoló eszközök

Az Insomnia Severty Index egy hét itemes kérdőív, ami az álmatlanság éjszakai és nappali tüneteit mutatja az elmúlt hétben.

A Pre-Sleep Arousal Scale 16 tétellel méri az alvással kapcsolatos szomatikus és kognitív tüneteket – így a pszichofiziológiai arousallal mutat szoros összefüggést.

A Glasgow Sleep Effort Scale 7 itemben ragadja meg az alvásra irányuló erőfeszítést az elmúlt héten.

A Hyperarousal Scale 26 tétellel méri a napközbeni arousalt insomniával élő embereknél.

A Five Facet Mindfulness kérdőív 39 tételben mutatja a jelentudatos tréning 5 területét – a tudatosságot, az élmények címkézését, az ítélkezés-mentességet, reagálás-mentességet és a tudatos cselekvést.

Az említett kérdőívek felvétele a poliszomnográfiával analóg módon zajlott. A kísérleti csoportok pedig leendő napi meditációs naplót is töltöttek.

Adatelemzés

Az elemzés három részre osztható, melyből az első a rövidtávú hatásokat tárta fel, azaz az alapszint és a kezelés utáni időszak összefüggéseit nézte kevert lineáris modellekkel. A második kérdés a hosszútávú hatások milyensége volt, amit az alapszint és a hathónapos utánkövetés közti időszak jelzett. A harmadik elemzés az EEG-ben és az önbeszámolókban tapasztalt változások közti korrelációra irányult, Spearman együtthatójának felhasználásával.

Mivel a tanulmány feltáró jellegű volt, melyben a cél későbbi hipotézisek generálásra, a szignifikancia-szintet α=0.10-ben állapították meg.

Eredmények

A résztvevők 25-65 év között helyezkedtek el, és 75%-uk volt nő. A rövidtávú hatás kapcsán az MBI csoportok szignifikáns béta növekedést mutattak, azonban az utótesztekből kiderült, hogy ténylegesen szignifikáns növekedést csak az MBSR csoport jelzett. A gamma hullámok kapcsán egyik csoportban sem tapasztaltak statisztikailag számottevő növekedést. Az omega (40-100 Hz) esetében viszont az MBTI csoport emelkedést, míg a deltáéban (1-4 Hz) a kontrollcsoport épp hogy csökkenést mutatott.

A hosszútávú hatások esetében a mutatók kissé megváltoztak, ugyanis ekkor már az MBTI csoport mutatott szignifikáns növekedést a béta, gamma és szigma (12-16 Hz) hullámokban is.

Az EEG és a kérdőívek együttjárása tekintetében az első mérésnél nem volt korreláció a béta hullámok és a beszámolók között. A kezelés után a béta szignifikánsan és közepesen negatívan korrelált az Insomnia Severty Indexszel és a hatás az utánkövetésben sem változott. A Pre-Sleep Arousal Scalelel hasonló volt az együttjárás, míg a Five Facet Mindfulness kérdőívvel gyengén pozitív lett. A béta hullámok a meditáció objektív paramétereivel nem jártak együtt.

Diszkusszió

A kutatás az álmatlanság és a különböző mindfulness alapú beavatkozások alvásra gyakorolt hatását vizsgálta. Nagy erőssége, hogy szigorú kritériumokhoz kötötte a bemeneti feltételt; valamint, hogy három mérési időpontot is használt. A magas frekvenciájú hullámok változását figyelhettük a kísérleti csoportokban. Míg az MBSR csoport béta hullámai csupán a kezelés után mutattak emelkedett értékeket, addig az MBTI feltétel hatása az utánkövetésben bontakozott ki igazán. A béta hullámok közepesen szoros kapcsolatban álltak a kezelést követően a Five Facet Mindfulness kérdőívvel, az alvás előtti arousal szintjével és az álmatlanság súlyosságának mértékével (ezzel 6 hónap után is); az első konstruktummal pozitív, a másik kettővel pedig negatív mintázatot mutatva.

Az insomnia paradoxonára visszatérve, a korábban feltételezetten kívül más mechanizmusok is állhatnak a háttérben, így érdemes lehet a metakogníció szerepét még jobban megvizsgálni, illetve elgondolkodni egyfajta „adaptív” és „maladaptív arousal” elkülönítésén.

Bár az EEG spektrális elemzése hasznos módszernek tűnik a mindfulness meditáció neurokognitív hatásának tesztelésében, a kevésbé tisztázott pontokra érdemes lesz kiemelt figyelmet fordítania a további kutatásoknak.

Illetve van számos limitáció, amire a szerzők felhívják a figyelmet. Először is, hogy másodlagos elemzést végeztek az RCT elrendezésből. Valamint elképzelhető, hogy a program kísérleti feltételében résztvevők nem reprezentálták teljesen a többi mindfulness programot látogató egyént. Amellett sem mehetünk el, hogy a poliszomnográf mérések csupán 1-1 éjszaka zajlottak, ami torzításra adhat okot. Hasonlóan torzító tényező lehet, hogy a meditáció otthoni gyakorlását önbeszámolóval ellenőrizték. Végül pedig, a legtöbb hosszútávú jótékony hatás az MBTI feltételben mutatkozott, de ez esetben nem tudhatjuk, hogy mindennek az oka a meditációs technikák vagy épp a viselkedéses stratégiák használata-e.

A feltáró tanulmánnyal a szerzők szerettek volna hipotéziseket alkotni és további kutatásokat inspirálni, mindennek a fő csapásvonalát pedig továbbra is az EEG spektrális elemzésének, a meditációnak és az alvásnak a funkcióhármasában látják.