Az  anya várandósság alatti dohányzása és a gyermeke felnőttkori szív-és érrendszeri betegségek rizikófaktorainak összefüggései

LessaHorta, B., Gigante, D. P et al (2011). Maternal smoking during pregnancy and risk factors for cardiovascular disease in adulthood. Atherosclerosis (219) 815–820

Készítette: Cseh Vivien

Bevezetés:

A dohányzás a második vezető rizikófaktor a globális halálozásban. Emiatt is fontos, az anya terhesség alatti dohányzásának rövid és hosszú távú egészségkárosító hatásainak - a méhen belüli növekedési retardációtól a pszichológiai problémákig – felmérése.

A kutatás célja tehát, az anya terhesség alatti dohányzásának a metabolikus szindrómára és szív és érrendszeri megbetegedések rizikófaktoraira való hatásának vizsgálata.

A bizonyítékok az anya terhesség alatti dohányzása általi szív és érrendszeri megbetegedésre való „beprogramozottsággal” kapcsolatosan nem egyértelműek.

Egy kilenc cikket feldolgozó meta-analízisben a következő eredményeket találták:

Azon személyeknél, akik prenatálisan dohányzásnak voltak kitéve, megfigyelhető:

-         magas vérnyomás

-         a vér lipid szintjében: emelkedés az összkoleszterin szintben, tendencia a kedvezőtlen lipoprotein profilra (HDL szint csökkenése és LDL szint növekedése)

-         magas triglicerid szint

Módszer:

A vizsgálatot egy brazil születési kohorsz 22 éves utánkövetésével végezték el. A kutatók törekedtek a lehetséges zavaró változók és az egészségviselkedés tényezőinek figyelembe vételére.

I. Fázis

1982-ben Brazília északi részén, Pelotas városban, minden születést számba vettek, s azon élve született gyermek családját vizsgálták meg alaposabban, amelyek a város környékén éltek.

5914 anyával készítettek interjút. A dohányzásra vonatkozó adatokat csak a szülés után vették fel, az őszinte válaszadás érdekében.

A következő zavaró változókat is számba vették:

-         egy főre jutó jövedelem

-         anya iskolai végzettsége

-         a háztartás felszereltsége

-         az anya bőrszíne

Az adatgyűjtés standardizált kérdőívek segítségével és felkészített interjúztatók által történt.

II.Fázis

2004-2005-ben a kohorsz tagjait – azaz a más felnőtt gyermekeket – megvizsgálták. Teszteket vettek fel velük, interjút készítettek, valamint vérmintát vettek tőlük.

4297 személyt értek el, ez 77,4% követési arány.

A következő értékeket vizsgálták:

-         vérnyomás

-         HDL koleszterin

-         triglicerid

-         random vércukor szint

-         C-reaktív protein szint

A következő lehetséges mediáló tényezőkhöz igazították az együtthatókat:

-         perinatális tényezők (alacsony születési súly, koraszülöttség)

-          felnőtt viselkedési tényezők (fizikai aktivitás, étrend, zsír és rost bevitel és dohányzás)

-         felnőtt antropometriai adatok (testtömeg index és haskörfogat).

Eredmények:

-         pozitív kapcsolat az anya dohányzása és a felnőttkori dohányzás között

-         a dohányzói státusz szorosan kapcsolódik a szocioökonómiai státuszhoz

-         kevesebb zsír bevitele, valamint

-         alacsony HDL koleszterin szint azon nőknél, akik prenatálisan dohányzásnak voltak kitéve

-         C-reaktív protein alacsonyabb volt azok között, akik 15 vagy több szál cigarettát szívtak a terhesség alatt

Amikor illesztették a mintát az életmód és egyéb zavaró tényezők szerint, ez szinte minden hatást mediált. Az egyedüli, amely statisztikailag szignifikánsan kimutatható, az a HDL koleszterin szintjének csökkenése a perinatálsian dohányzásnak kitett nők esetében.

A bizonyítékok nem egyértelműek, valószínűsíthető, hogy a születés utáni életmódbeli változások módosították az eredményeket.

További kutatások szükségesek a témában, olyan részletek figyelembe vételével, mint a lemorzsolódás pontos okai, és olyan technikai problémák kiküszöbölésével, mint a vérvétel ideje az étkezéshez képest (habár a HDL koleszterin státusza nem függ a mérést megelőző étkezéstől, a triglicerideké igen). 

Internetalapú  pszichológiai kezelési program hatékonysága szexuális zavarral küzdő nők  számára

Jones, L.M. and McCabe, M. P. (2011). The Effectiveness of an Internet-Based Psychological Treatment Program for Female Sexual Dysfunction  Journal of  Sexual Medicine, 8, 2781–2792.

Készítette: Fuchs Klaudia

Bevezető:

Masters és Johnson voltak, akik elsőként hívták fel a figyelmet a szexuális zavarok kezelésében a viselkedésterápia hatékonyságára és ők dolgozták ki az első ilyen terápiát. A programjuk 3 fő pillérje: a szexuális válasz ciklusa, a pszichogén faktorok dominanciája, és a rövid, problémafókuszú kezelés. Kezelési hatékonyságuk 85% volt, a visszaesők köre 5 év után csupán 5%-os. Az utóbbi időkben egyre több vizsgálat foglalkozott a kognitív terápia hatékonyságával a szexuális zavarok leküzdésében. A módszerek általában fókuszált feladatok elvégzése, illetve kommunikációs gyakorlatok voltak, melyekkel a kialakult maladaptív sémákat igyekeztek megszüntetni.  A terápiák hatékonyságát nehéz volt vizsgálni, mivel a terápia céljai nem voltak világosan definiálva. További problémák, hogy a nők szégyellnek beszélni szexuális problémájukról, ezért az internet alapú segítség jó megoldás lehetne azon nők számára, akik nem mernek beszélni szakemberrel személyesen a problémájukról.  Pár korábbi próbálkozás utal arra, hogy az interneten keresztül végzett kezelések hatásosak lehetnek. Korábban még soha nem tesztelték az internetes kezelés hatásosságát a női szexuális zavarokban.

Módszer:

Résztvevők: A résztvevő nőknek rendelkezniük kellett a hipoaktív szexuális vágy zavar diagnózisával, stabil heteroszexuális kapcsolatban kellett lenniük, kritérium volt továbbá a 18 évnél magasabb életkor. Rendelkezniük kellett ezenkívül internet hozzáféréssel, valamint hajlandóságot kellett mutatniuk 3 különböző időpontban megválaszolandó kérdőív kitöltésére. Fontos volt továbbá, hogy partnerük is beleegyezzen a vizsgálatba, valamint hajlandóság 10 héten keresztül, heti minimum 3 órát részt venni a programban. Aki nem felelt meg a kritériumoknak kizárásra került. Ellenőrizték továbbá, hogy semmilyen más kezelésben nem részesültek-e a résztvevők, hogy a változás valóban minden esetben az internet alapú módszernek lehessen betudható.

Anyagok: A résztvevőktől az alábbi demográfiai adatokat gyűjtötték: életkor, kapcsolati státusz, a kapcsolat időtartama, egyéb orvosi problémák, az utolsó menstruáció ideje, szülők korábbi szexuális problémája, saját megítélésük szerint mennyire erős a problémájuk. Ezután kitöltették az FSFI- kérdőívet, mely önbevalláson alapul és az utóbbi 4 hét szexuális problémáira kérdez rá, az SFS (szexuális működés skála) kérdőívet, mely szintén önkitöltős és a szexuális problémák lehetséges okaira kérdez rá, PAIR skálát, mely a párkapcsolaton belüli intimitás személyes értékelésének skáláját, majd a Depresszió, Szorongás, Stressz (DAS) Skálát.

Kezelés: A kezelés a Revive nevezetű internetről elvégezhető szexuális zavarral küzdő nők és partnereik számára kidolgozott program segítségével történt. A program az egyéni és kapcsolati problémákat volt hivatott megoldani. Három alaposan kidolgozott és validált pontból állt: kommunikáció fejlesztő gyakorlatok, érzékszervi fókusz gyakorlatok, illetve rendszeres E-mail kapcsolat egy terapeutával. A program 5 modult tartalmazott, modulonként 2 hetes időszakokkal, így a hossza összesen 10 hét volt. A modulok minden esetben a célok meghatározásával kezdődtek, melyeket a párok el szerettek volna érni, ezután következtek a kommunikációs gyakorlatok, majd a fókusz gyakorlatok, a személyek folyamatosan emlékeztetve voltak, hogy bármikor kérhetnek segítséget a terapeutától.

Eljárás: A vizsgálati személyek újság hirdetéseken illetve egészség és szexualitással foglalkozó weboldalakon keresztül lettek gyűjtve, és minden esetben tájékoztatva lettek a programról. Ezután ki kellett tölteniük egy előzetes kérdőívet, mely után felkeresték őket. Összesen 53 nő adatával dolgoztak, melyből 26 került a kezelési csoportba, és 27 a várólistás (kontroll) csoportba. Összesen 17 személy csinálta végig a kezelést, 15 személy után követésre is elérhető maradt.

Eredmények: Az átlagéletkor a kezelési csoportban 34.91 év, a kontroll csoportban 33.3 0 év volt. A kezelési csoportban 9 nő a kontroll csoportban 11 nő volt házas. A szexuális zavar időtartama a kezelési csoportban jóval hosszabb (9.35 év) volt, mint a kontroll csoportban (5.73 év). A két csoport közti szexuális funkcióbeli változásokat, kapcsolati faktorok változását, illetve személyes faktorok változásait varianciaanalízissel értékelték ki. A kezelési csoport szignifikánsan nagyobb fejlődést mutatott a szexuális funkcionálás terén, mint a kontroll csoport, szignifikánsan magasabb volt a szexuális vágyuk foka (p <0.05), magasabb volt a szexuális arousal szintjük (p <0,001), lubrikációjuk is több illetve többször volt (p <0,01). Az önbevallás alapján kapcsolati problémákról 54% számolt be a nőknek a kezelési csoportban, mely a végére 27%-ra csökkent, a kontroll csoportban nem volt ilyen jellegű változás megfigyelhető, ahol 71% számolt be problémákról, a kísérlet végére pedig 82%. A 3 hónappal későbbi eredmények összehasonlítása nem hozott szignifikáns eltéréseket a kezelési csoportban, tehát az elért változások fennmaradtak.

Megvitatás: Azok a nők, akik részt vettek a Revive programban szignifikánsan nagyobb arányban küzdötték le, illetve javultak szexuális panaszaik, mint azoknál a nőknél, akik nem vettek részt ebben a programban. Ennek ellenére nem minden nő számolt be a panaszok teljes megszűnéséről (33% még mindig több mint 50%-ban észlelt panaszokat) a posztteszt alkalmával, melyet a szerzők úgy interpretálnak, hogy nem is lenne reális, ha ez a szám teljesen lecsökkent volna a 10 hetes kezelés után, mivel a nők nagy része éveken keresztül élt együtt ezekkel a problémákkal. Illetve szemtől-szembeni terápia alkalmazásával is megfigyelhető számos esetben, hogy a tünetek nem múlnak el tökéletesen a terápia lezártával.  AZ egyik legfőbb alapja a Revive programnak a kommunikációs gyakorlatok, mely a párkapcsolati problémákat hivatott megoldani azzal, hogy nap, mint nap gyakoroltatja a párokkal a különböző kommunikációs feladatokat. Meglepő eredmény, hogy bár kevesebb kapcsolati problémáról számoltak be, kapcsolati elégedettségük mégsem változott számottevően a kezelési csoportban lévő nőknek. Ezt a szerzők azzal magyarázzák, hogy a vizsgálat fő célja nem maga kapcsolat minőségének javítása, hanem a szexuális zavarok csökkentése volt. Természetesen a Revive program nem alkalmazható minden nő esetében, aki szexuális problémákkal küszködik, fontos a motiváltság, illetve az elköteleződés is. Valamint súlyosabb meglévő pszichológiai, pszichiátriai, esetleg biológiai problémák esetén a Revive mellett mindenképpen kiegészítő, akár gyógyszeres kezelést is javasolnak.  Végül kiemelik a szerzők azt is, hogy a jelen vizsgálatot érdemes lenne kiterjeszteni biszexuális, homoszexuális, valamint idősebb személyek körében is. 

Egészségpszichológia serdülőkorban

Williams, P. G., Holmbeck G. N., Greenley R. N. (2002). Adolescent Health Psychology. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 70(3), 828-842.

Az összefoglalót készítette: Kálmán Rita

Bevezetés

A serdülőkorúak fizikai és mentális egészsége sokáig alulkutatott terület volt. Ennek egyik lehetséges oka, hogy a halálozási és megbetegedési arány ebben az életkorban alacsonyabb, mint más életkorokban. Ugyanakkor, a serdülőkor egy fordulópont az egészség és betegség kérdéskörét illetően. Többek között azért, mert leginkább ebben az életszakaszban erősödnek meg egészségviselkedések (például: testmozgás) és jelennek meg az egészséget veszélyeztető viselkedések (például: dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás), tehát ez az időszak kiemelt szerepet tölthet be az elsődleges prevenció szempontjából. Továbbá, mivel a serdülőkori morbiditás és halálozás okai többnyire különböznek a felnőttkorban megfigyeltektől, valamint a serdülőkornak sajátságos jegyei vannak a felnőttekre tervezett intervenciók sok esetben nem megfelelőek a serdülők számára. A szerzők ezen szempontok figyelembevételével egy elméleti keret kidolgozását tűzték ki, mely a serdülőkori egészségpszichológiai megközelítés során hasznos lehet.

Biopszichoszociális modell

A serdülőkor egy átmeneti időszak a gyermek és felnőttkor között, melyet több biológiai, pszichológiai és szociális változás jellemez, mint bármely más életszakaszt a csecsemőkort leszámítva. A serdülőkoron belül is elkülöníthető két szakasz: gyermekkorból a fiatal serdülőkorba való átmeneti időszak és a késői serdülőkorból a felnőttkorban történő átmeneti időszak. A cikk szerzői egy bio-pszicho-szociális modellben gondolkoznak, mely hangsúlyozza a biológiai, pszichológiai és szociális változásokat, melyek jellemzőek erre az életszakaszra.

Elsődleges prevenció, serdülőkorban megjelenő egészségviselkedések

Az elsődleges prevenció célja az oki és rizikófaktorok csökkentése, a betegségek megjelenésének csökkentésének érdekében. Azonban, mivel a felnőttkorra rögzült egészségkárosító viselkedések megváltoztatása igen nehéz a figyelem egyre inkább arra fókuszálódik, hogy ezen egészséget veszélyeztető viselkedések megjelenését megakadályozzák. A leggyakoribb egészségkárosító viselkedések, melyek serdülőkorban alakulnak ki a dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás, testmozgás hiánya, nem biztonságos szexuális magatartás, ittas vezetés során bekövetkezett balesetek. Valamint a gyermekkorban kialakuló egészségviselkedések, mint például táplálkozási szokások, testmozgás ebben az életkorban erősödnek meg.

Interperszonális kapcsolatok: A pozitív szülői kapcsolat protektív tényezőként hat az egészségkárosító viselkedésekkel szemben. Egy kutatás (Allen et al, 1998) azt találta, hogy a biztonságosan kötődők jobb kapcsolatokat alakítottak ki kortársaikkal, kevesebb externalizáló és deviáns viselkedést mutattak. A szülői kapcsolatokon kívül a kortárskapcsolatok is igen jelentősen befolyásolhatják az egészségkárosító viselkedések megjelenését. Egy igen fontos kérdés, hogy vajon a hasonló viselkedési mintázattal leírható serdülők különülnek csoportokba (társas szelekciós mechanizmus), vagy a serdülők hozzáillesztik viselkedésüket kortársaikhoz (társas hatás mechanizmus). 

Iskola és munka: Az iskolával való kapcsolat szintén protektív tényezőnek számít az egészségkárosító viselkedések megjelenését illetően. Ezzel szemben a rossz iskolai teljesítmény magasabb egészséget veszélyeztető viselkedéssel jár együtt. Az alacsony iskolai teljesítményen kívül a minimum heti húsz órát dolgozó serdülőknél is több egészségkárosító viselkedést figyeltek meg. Ennek oka az lehet, hogy a munka elvonja az időt és energiát a tanuláshoz, így rosszabb iskolai teljesítményt eredményez, ami erősítheti az egészségkárosító viselkedés megjelenését vagy pedig a munkából befolyt jövedelem facilitálja azt (pl. drogfogyasztás).

Számos egészségkárosító viselkedés megjelenése kapcsolatban állhat a serdülők felnőtt szerep iránti vágyával. Több szakértő azt feltételezi, hogy az egészséget veszélyeztető magatartás megjelenése az autonómiára való törekvés egyik megnyilvánulási formája.

A fent leírtak kultúránként, nemek mentén, a serdülők temperamentuma mentén, a szocio-ökonómiai státusz mentén változhatnak. Továbbá fontos megkülönböztetni azokat a tényezőket, melyek az egészségviselkedés megjelenésével, illetve annak fenntartásával hozhatóak kapcsolatba.

Elsődleges prevenció, Northland Projekt

Számos iskolán alapuló program létezik melyeket kifejezetten serdülőknek terveztek különböző egészéggel kapcsolatos témakörben, mint például dohányzás, alkoholfogyasztás, szexualitás, HIV, étkezés, drogfogyasztás. Ezek közül az egyik a Northland Projekt, mely egy három éves alkoholfogyasztás témakörére fókuszáló intervenció. A projekt több részt foglal magába: iskolai foglalkozást, szülőket bevonó feladatot, közösségi szintű alprojektet. A programot öt szinten értékelték (diákokkal, szülőkkel, közösségi vezetőkkel, alkoholkereskedőkkel felvett kérdőívek, serdülők alkoholvásárlásának megfigyelése). Perry (1996) elemzése alapján azon diákok akik részt vettek a foglalkozásokon, szemben a programban nem résztvevőkkel szignifikánsan alacsonyabb pontszámot értek el az alkoholfogyasztást és társas hatást mérő kérdőíveken, kevesebb alkoholt fogyasztottak a megkérdezést megelőző egy hónapban, és valószínűbben tekintették nem normatívnak az alkoholfogyasztást. Ugyanakkor más hasonló alapokon nyugvó intervenciós projektek hatásának elemzése során nem kaptak pozitív eredményeket.

Másodlagos prevenció

A másodlagos prevenció célja az egészségkárosodás korai jeleinek észlelése, a következmények csökkentése. Serdülőkorban vezető haláloknak számítanak a következők: balesetek (többnyire motorbalesetek), gyilkosság, öngyilkosság, daganatos megbetegedés, szívbetegség, nemi úton terjedő betegségek, drogfogyasztás következményei.

Fontos továbbá megjegyezi, hogy mikor tekintünk egy jelenséget (fejlődés szempontjából) normatív viselkedésnek és mikor számít az már problémának. Valamint számos olyan tényező létezik, melyek befolyásolhatják a fizikai és mentális egészséget serdülőkorban. A gyilkosság vezető halálok az afroamerikai serdülők körében és 400%-kal gyakoribb férfiak, mint nők esetében. Nemek közti különbségek az étkezési zavarok előfordulásában és a droghasználattal kapcsolatban is kimutathatóak. Mint korábban volt róla szó a szocioökönómiai státusz és a személyiség is befolyásoló tényező lehet.

Míg az elsődleges prevenció az egészséges populációt célozza meg, addig a másodlagos prevenció célpopulációja a azon személyekből tevődik össze, akiknél már megjelent valamilyen probléma és a prevenció célja, hogy annak negatív következményeit csökkentsék. Számos esetben az iskolai alapú közösségi intervenciós programokon kívül szükség lehet egyéni intervencióra is.

Krónikus betegségek serdülőkorban

A becslések szerint a serdülők 10-20%-a érintett valamilyen krónikus betegségben, melyek közül a leggyakoribb az 1-es típusú diabétesz, cisztás fibrózis, daganatos betegségek. A krónikus betegséggel élő serdülők és családjaik számos kihívással kell hogy szembenézzenek a betegség-menedzselésével kapcsolatban (pl. önállóság kérdésköre). Valamint a krónikus betegséggel élő serdülők fejlődése elmaradhat vagy megelőzheti társaikét, és számos kutatás kimutatta, hogy ezen serdülők önértékelése alacsonyabb, több externalizáló tünetet mutatnak, szociális visszahúzódóbbak,  mint egészséges társaik.  Diabéteszes serdülők esetében a szülők inkább instrumentális segítséggel szolgálnak a serdülők számára, addig a kortársak inkább érzelmi támogatást nyújtanak. A betegséggel való megküzdésben fontos szerepe van az észlelt társas támogatásnak. Számos intervenciós programot dolgoztak ki krónikus betegséggel élő serdülők számára (egyéni-, családot bevonó intervenciók, csoportos intervenciók), de a cikk megjelentéséig ezen intervenciókról kevés publikáció született és ezen eredmények is minimális sikerről számolnak be. További nehézségként említik a szerzők, hogy cikkük megjelenéséig a diabéteszen és az asztmán kívül nem igazán vannak megfelelő guideline-ok a krónikus betegségek kezelésére vonatkozóan.

Ajánlások

A szerzők a következőket ajánlják a serdülők egészségpszichológiájával foglalkozó kutatások számára: nagyobb figyelmet lenne érdemes fordítani a reciprok kapcsolatokra, moderátor és mediátor változókra, rezilienciára, életkori sajátosságokra, kognitív folyamatokra, valamint szükségesnek látják globális prevenciós programok és empirikusan igazolt kezelési tervek  kidolgozását.

Tízhetes jóga kurzuson való részvétel fejleszti a viselkedéses kontrollt és  csökkenti a pszichológiai distresszt bebörtönzötteknél

Bilderbeck , A. C., Farias, M., Brazil, I. A., Jakobowitz, S. (2013). Catherine WikholmParticipation in a 10-week course of yoga improves behavioural control and decreases psychological distress in a prison population. Journal of Psychiatric Research, 47, 1438-1445

Az összefoglalót készítette: Sagmeister Virgínia Evelin

Bevezetés:

Nagy-Britanniában egyre inkább kezdik felismerni a bebörtönzöttekre jellemző pszichológiai problémákra (mint pl. stressz, agresszió, antiszociális viselkedés és szerhasználat) kidolgozott intervenciók szükségességét.

Arra vonatkozóan már vannak biztató eredmények, hogy a meditáció jobb pszichés funkcionálást, alacsonyabb visszaesési rátát és csökkent szerhasználatot eredményezhet a fegyenceknél. Azonban a jóga hatásairól ebben a populációban még kevés adat van. Az elmúlt évekig a jógának általában véve is kevés figyelmet szenteltek a kutatók, mivel sokoldalúsága és összetettsége miatt nehezebben vizsgálható. Az eddigi eredmények alapján a jóga egészséges személyeknél javítja a hangulatot, az érzelmi funkcionálást és az élettel való elégedettséget, valamint csökkenti a szorongást, a haragot és az agressziót. Klinikai mintán is hatásosnak bizonyult depresszió és szorongás ellen. Újabb kutatási eredmények szerint a jóga a kognitív funkciókra is jótékony hatással bír: fejleszti a memóriát, a szelektív és a fenntartott figyelmet, segíti a téri információk felidézését. Egy tanulmány szerint a jógázók kisebb válaszkészséget mutattak a jobbféltekei dorzolaterális prefrontális kéregben, így a végrehajtó funkciók és azokon keresztül a viselkedéses kontroll terén sikeresebbek, mint a nem jógázó emberek. Mivel a bebörtönzöttekre általában jellemző a végrehajtó funkciók deficitje (mint pl. impulzivitás, gátlástalanság, rosszabb figyelmi kapacitás), a jóga fontos szerepet tölthet be azok fejlesztésében.

Jelen tanulmány szerzői azt vizsgálták, hogy egy 10 hetes jógakurzus milyen pszichológiai előnyökkel jár fegyenceknél. Feltételezték, hogy a jóga jobb hangulatot és pszichológiai jóllétet, valamint a végrehajtó funkciók terén fejlődést, és ezzel magasabb szintű viselkedéses kontrollt eredményez. Ez utóbbit a Go/No-Go feladattal mérték, melynek teljesítéséhez prepotens válaszgátlás (a „Go” ingerhez kapcsolódó válasz gátlása „No-Go” inger megjelenése esetén) szükséges. A Go/No-Go feladat tehát a végrehajtó funkcióknak főként az impulzivitáshoz köthető aspektusait mérik. Azok, akik ebben a feladatban gyengén teljesítenek, az erőszakos viselkedést is nehezebben gátolják.

Módszer:

A vizsgálatban West Midlands 7 börtönéből vontak be olyanokat, akiknek nem volt előzetes tapasztalata a jógával kapcsolatban. A végleges minta 100 főből állt (ebből 45 fő a jóga-, 55 fő a kontrollcsoport tagja, több, mint 90%-uk férfi, átlagéletkoruk: 38 év) különböző típusú bűncselekmények elkövetői.

A két óra hosszú jógaórákat képzett oktatók tartották heti rendszerességgel. Minden alkalom a hatha jóga sztenderd elemeiből állt össze, és az utolsó 10-20 perc relaxációval telt (pl. légzőgyakorlat). Mindkét csoport tagjai kaptak étkezési és testmozgás naplót.

A 10 hetes jógakurzus megkezdése előtt egy héttel, és a vége után egy héttel mindkét csoport tagjaival kérdőívcsomagot vettek fel (utóbbi alkalommal az kiegészült a Go/No-Go feladattal). A kérdőívcsomag demográfiai adatokra, impulzivitásra (The Barratt Impulsiveness Scale, Patton és mtsai., 1995),  érzelmekre  (The Positive and Negative Affect Scale, Watson és mtsai., 1988), stresszre (The Perceived Stress Scale, Cohen és Williamson, 1988) és a pszichológiai distresszt mértékére (The Brief Symptom Inventory , Derogatis, 1993) kérdezett rá.

A jógatanfolyam utáni méréskor a résztvevőkkel számítógépen csináltatták meg a Go/No-Go kognitív-viselkedéses feladatot. A monitoron 100 ms-ig felvillantott „x”, illetve „o” jelentette az ingert. Amikor „x”-et látott a vizsgálati személy, akkor meg kellett nyomnia a szóköz billentyűt (Go), amikor „o”-t, akkor pedig semmit nem kellett semmit megnyomnia (No-Go). Összesen 2-szer 100 ingert kaptak a vizsgálati személyek, melyeknek 70%-a „Go” inger volt, így a No-Go ingerek megjelenésekor nagyobb kognitív kapacitásra volt szükség a válaszgátláshoz.

Eredmények:

A két csoport nem tért el jelentősen a demográfiai adatok tekintetében, és a kísérleti csoportban a jóga órán kívüli jógázás ideje nem volt több, mint a kontrollcsoport egyéb testmozgással töltött ideje.

Az első mérési időpontban a két csoport nem különbözött az átélt érzelmek tekintetében, de a második méréskor a jógás csoport több pozitív érzelemről számolt be. A negatív érzelmekben nem mutatkozott változás. Hasonlóan az észlelt stressz és a pszichológiai stressz mértéke kezdetben hasonló volt a két csoportban, majd a második mérésre csökkent a jógás csoportban, de nem változott a kontrollcsoportban.

A jógázók csoportja a Go/No-Go feladatban mindkét ingertípus esetében szignifikánsan jobban teljesített a kontrollcsoportnál. A   vártnak megfelelően minden bebörtönzöttre jellemző volt, hogy többet hibázott a No-Go ingereknél (szóköz billentyű téves leütése), mint a Go ingereknél (válasz elmaradása). A két csoport reakcióidejében nem volt különbség sem a „Go”-ra adott helyes, sem a „No-Go”-ra adott helytelen válaszok esetében.

Diszkusszió:

A fenti eredmények az első, nagyobb mintán vizsgált bizonyítékai a jóga jótékony hatásának börtönök populációjában. Összességében tehát a 10 hetes jógakurzus jobb hangulatot és a pszichológiai distressz, valamint észlelt stressz csökkenését eredményezte. Ezenkívül a jógázók a kognitív-viselkedéses feladatban is jobban teljesítettek, a nem jógázó résztvevőkhöz képest. Ezek alapján arra következtethetünk, hogy a jóga javítja a szubjektív jóllétet és mentális egészséget, valamint a kognitív-viselkedéses funkciókat.

A jógázóknál a „Go” ingerekre adott több jó válasz, arra enged következtetni, hogy a 10 hét alatt fenntartott figyelmük és koncentrációjuk fejlődött. A „No-Go” ingerekre mutatott jobb teljesítmény pedig azt mutatja, hogy a jóga segít legátolni a nem kívánt viselkedést és javítani a kognitív kontrollt. A Go/No-Go feladatban mért különbség a két csoport között nem magyarázható a résztvevők korával, vagy az impulzivitás, mint vonás eltérő mértékével, mivel a szerzők ezeket a változókat mérték, és kontrollálták a kutatás során. Ha a jógagyakorlás segít a viselkedéses gátlás fejlesztésében, akkor a jógát fel lehet használni a reaktív agresszió, szerhasználat és antiszociális viselkedés mértékének csökkentésére, mivel ezekben szerepet játszik a viselkedéses gátlás diszfunciója. Az eredmények gyakorlati implikációja, hogy a börtönökben megszokott pszichológiai intervenciók helyett költséghatékonyabb, és szociálisan elfogadottabb lehet egy olyan viselkedés-fókuszú intervenció, mint pl. a jóga.

A tanulmány erőssége, hogy az eddigi hasonló témájú kutatásoktól eltérően randomizált kontrollcsoportos elrendezést alkalmazott, és a nagyszámú minta a börtön típusa, és ebből kifolyólag az elkövetett bűncselekmény tekintetében is meglehetősen heterogén. Így az eredmények elég nagy biztonsággal alkalmazhatóak Nagy-Britannia börtönpopulációjára. A kutatás korlátai közé tartozik, hogy a szerzők nem tudtak egyénenként információt gyűjteni a bűncselekmény természetéről, a börtönbüntetés hosszáról, és nem volt lehetőségük A kategóriás (súlyosabb bűnöket elkövető, akár nemzetbiztonságot is veszélyeztető bűnözőknek fenntartott) börtönöket bevonni a kutatásba.  Illetve az eredmények felhasználhatóságának korlátot szab, hogy a kutatók nem tudtak biológiai indikátorokat (mint pl. kortizolszint) mérni.

Mivel ezek az eredmények a jóga gyakorlás hatásait holisztikusan ismertetik, a jövőben érdemes lenne olyan kutatások tervezni, melyekben a jóga egyes elemeinek specifikus hatásait mérik. A szerzők felvetik, hogy jelen eredményeket a jógaórák nem specifikus elemei, mint pl. a tanár figyelme, vagy a csoportban gyakorlás is eredményezhették.

A tudatos táplálkozás elérése internetes fogyókúrás program segítségével: eredményes fogyás, a súlyvesztés akadályai

K. , Kaipainen, C., R. Payne, B., Wansink.(2012)  Mindless Eating Challenge: Retention, Weight Outcomes, and Barriers for Changes in a Public Web-Based Healthy Eating and Weight Loss Program. Journal of Medical Internet Research (http://www.jmir.org)

Készítette: Bencsik Barbara

Bevezető: Ebben a cikkben a szerzők egy internetes program az NMEC-t, hatékonyságát vizsgálták a fogyásban, az ideális súly megtartásában és az egészséges táplálkozásban. A program a személyeket nagyobb tudatosságra ösztönzi a táplálkozásban. Apró lépésekkel életmód változtatásra is buzdít, nem csupán az önszabályozásra épít, mely előbb-utóbb énkimerüléshez és a diéta megszegéséhez vezet.

 A vizsgálat háttere: A szerzők szerint a legtöbb fogyókúra azért sikertelen, mert a személyek a kúra befejezésével visszatérnek régi rossz szokásaikhoz, a kilók pedig visszajönnek.A diéták többsége kényszeríti asz embereket, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket a fogyás érdekében, miközben a környezet, a média arra buzdít minket, hogy együnk még több egészségtelen ételt. Továbbá a programok csupán edukáción és a kalóriák számolgatásán alapulnak, illetve olyan kognitív erőfeszítéseket igényelnek, melyek hosszú távon betarthatatlanok.

A tartós siker eléréséhez elég néhány egyszerű viselkedéses és környezetünkben lévő változtatás, mivel a szokások jósolják be leginkább a táplálkozás módját, a szokások pedig a környezet által erősen meghatározottak. A web-alapú fogyókúrás programok közepes hatékonyságot mutatnak a viselkedésváltozásban, a randomizált-kontrollált vizsgálatok szerint átlagosan 7,6 kg-ot lehet fogyni. A személyre szabott tanácsadás és visszajelzés azonban javítja az eredményeket.

A szerzők kutatása 2007. július- 2009 július folyt .Célja, hogy bemutassa a NMEC (National Mindless Eating Challenge) program sikerességét a súlyvesztésben és az ideális súly megtartásában, valamint feltárják azokat az akadályokat, melyek a sikeres fogyás útjában állnak.

Módszer: A résztvevők Kanadából, az Egyesült Királyságból, Ausztráliából, Németországból és Franciaországból kerültek ki. Bárki részt vehetett a vizsgálatban, akik regisztráltak a NMEC oldalára. A többség elsődleges célja a fogyás volt.

A résztvevőknek előzetesen ki kellett tölteniük egy kérdőívet a fizikai, pszichológiai demográfiai jellemzőikről. Utána csoportokba sorolták őket céljaik szerint (pl.egészségesebben táplálkozni, fogyni, súlyt megtartani stb.) ezután véletlenszerűen kaptak hasznos javaslatokat céljaik megvalósításához. Majd meg kellett becsülniük saját adherenciájukat (ehhez ellenőrzőlistát is kaptak) és le kellett írniuk milyen korlátokba ütköztek. Választhattak továbbá, hogy kérnek e heti emlékeztetőket a javaslatok betartásához vagy sem. Minden hónap elején kaptak egy emailt, hogy jelentkezzenek be az oldalra, ahol egy követési kérdőívet kellet kitölteniük és újabb tippeket is kaptak.

Diszkusszió: A program szignifikáns, de közepes hatékonyságot mutatott azoknál, akik elkötelezettebbek voltak és tovább kitartottak. A fogyást akadályozta, hogy sokan irrelevánsnak tartották az utasításokat vagy elfelejtették azokat. Ez a szerzők szerint jobban kiküszöbölhető lesz a mobil-applikációkkal. Továbbá a szerzők kiemelik az érzelmi evést, mely meghiúsíthatta a programot. Az érzelmi evés megszüntetésére az önbecsülés fejlesztése és a hatékony stressz kezelés lehet a megoldás. 

A szívósság (hardiness) mint a US Army Special Forces jelöltjeinek sikerességét előrejelző tényező

Bartone, P., Roland, R. R., Picano, J. J. & Williams, T. J. (2008) Psychological Hardiness Predicts Success in US Army Special Forces Candidates. International Journal of Selection and Assessment, 16(1), 78-81.

Készítette: Móczó Szonja

ABSZTRAKT

A hadseregeken belül a Különleges Erők (Special Forces) igen felelősségteljes alakulatok, gyakran kell hatalmas nyomás alatt tevékenykedniük. Emiatt rendkívül fontos, hogy kellő körültekintéssel válasszák ki a legmegfelelőbb katonákat. A kiválasztás során nagy figyelmet kell fordítani azokra a pszichológiai faktorokra, melyek a stressz alatti rezilienciával függnek össze.

Jelen tanulmányban a US Army Special Forces alakulatba jelentkezőket vizsgálták: azok, akik sikeresen teljesítették a kiképzést, szignifikánsan magasabb szintet képviselnek a szívósság (hardiness = szívósság, ellenálló képesség, merészség) mint egyéni jellemző terén.  (A szívósság a stressz toleranciájával és a megterhelő helyzetekben való sikeres teljesítéssel kapcsolatos pszichológiai fogalom.)

ELMÉLETI BEVEZETŐ

A US Army Special Forces katonáitól elvárják, hogy hatékonyan funkcionáljanak önálló kis csoportokban és hogy gyorsan képesek legyenek alkalmazkodni a változó körülményekhez. Létfontosságú, hogy csak a legalkalmasabb személyek kerülhessenek be az alakulat tagjai közé. Ennek érdekében rendkívül nehéz kiválasztási folyamaton kell részt venniük a jelentkezőknek (pl. egy igen stresszes 4 hetes kiválasztási és értékelési folyamatban). Átlagosan a jelentkezőknek csak a 45-55%-a teljesíti sikeresen a képzést.

Egyes tanulmányok motivációs bejósló tényezőket azonosítottak a US SF katonák harctéri teljesítményében (Kilcullen, Mael, Goodwin, & Zazanis, 1999), ugyanakkor az elit csapatokba való bekerülést, a kiképzés sikeres elvégzését eddig kevéssé tudták (tudják) bejósolni (Picano, Roland, Rollins, & Williams, 2002; Picano, Williams, & Roland, 2006). Ebben a tanulmányban a szívósságot tartják a kiképzés teljesítését potenciálisan bejósló tényezőnek.

Szívósság: reziliencia, jó egészség, megfelelő teljesítmény nagy nyomás alatt (Bartone, 1999; Kobasa, 1979; Maddi & Kobasa, 1984). Akiknek magas ezen jellemző teszteken elért pontszáma, azok erős elkötelezettség érzéssel bírnak az élet és a munka iránt és aktívan részt vesznek a körülöttük zajló dolgokban, úgy vélik, kontroll alatt tudják tartani, ami velük történik (vagy legalább befolyásolni), és élvezik az új helyzeteket és kihívásokat. Nagy belső motivációval rendelkeznek, saját belső céljaikat követik.

Elméletileg ez a személyiségprofil jól illik ehhez a foglalkozáshoz: egyedül és kis csapatban is tevékenykedniük kell, meglehetősen elszigeteltek a támogató egységektől, bizonytalan környezetekben kell spontán megoldásokat találniuk váratlan kihívásokra.

HIPOTÉZISEK

(Külön konkrétan nem írják le, de nyilvánvaló.) Azok a US SF jelöltek, akik magasabb pontszámot érnek el a Dispositional Resilience Scale-en (Bartone, 1989), nagyobb valószínűséggel végzik el sikeresen a kiképzést.

MÓDSZER

DRS, Dispositional Resilience Scale (Bartone, 1989), először 45, majd 30 és 15 itemes verzióra redukálták. Kitűnő eredménnyel használták már az USA-ban katonai és nem katonai mintákon. Sinclair & Tetrick (2000) 3 faktort állapítottak meg: elköteleződés, kontroll és kihívás. Jó pszichometriai jellemzőkkel rendelkeznek a rövid változatok: Cronbach-alfa: 0,82 az egész skálára (15 itemes), Elköteleződés 0,77, Kontroll 0,68, és Kihívás 0,69 (Bartone, 1999).

A minta 1138 jelöltből állt (csak férfiak, mivel jelenleg nők nem lehetnek tagjai az alakulatnak). A 30 itemes változattal mérték fel a szívósságot, rezilienciát. A kérdőívet egy standard tesztsorozat részeként vették fel a kiképzés kezdetekor. A jelölteknek azt az információt adták, hogy a kérdőívcsomag egy átfogó értékelési folyamat részét képezi, de további részleteket nem adtak arra vonatkozóan, hogy milyen módon kerülnek felhasználásra az adatok. A kérdőívcsomag kérdései között szerepeltek demográfiai és egyéb háttérre vonatkozó kérdések, valamint néhány pszichológiai és mentális képesség teszt (Picano et al., 2002).

A 15 itemes verzió pontszámait később számolták ki, és retrospektív módon használták a kiképzés teljesítésének prediktoraként. Cronbach-alfák: 0,73 az egész skálára, alskálák: Elköteleződés: 0,66, Kontroll: 0,57, és Kihívás: 0,68. Független mintás t-próbát használtak a sikeresen teljesítők és a nem sikeresek szívósság pontszámainak összehasonlítására (a teljesítés sikeresességét a hivatalos feljegyzésekből nézték). Továbbá, logisztikus regresszióelemzést is alkalmaztak a szívósság pontszám bejósló erejének elemzésére.

EREDMÉNYEK

A jelöltek átlagéletkora: 25,41 év (SD=3,73), a legfiatalabb 19, a legidősebb pedig 41 éves volt. A „bukási” arány 44%-os volt, ami 501 főt jelent. A képzést elvégzők életkora nem különbözött a nem sikeresekétől. 1 pontos növekedés a DRS-en 3,3%-os esélyemelkedést jelent a sikeres teljesítésre.

                                                           átlag DRS-30 (szórás)            átlag DRS-15 (szórás)

sikeresen elvégzők      637                  67,53 (5,8)                              34,34 (4,1)

nem teljesítők             501                  66,09 (6,4)                              33,73 (4,5)

összes jelölt                1138                66,9 (6,1)                                34,07 (4,3)

DISZKUSSZIÓ

Összességében tehát kicsi, de szignifikáns hatása van a sikeres teljesítésre a vizsgált személyiségtényezőnek.

Korábbi vizsgálatokban a sikeres elvégzés és a személyiség között az alábbi összefüggéseket tudták megállapítani: mindössze 2 tényezőben különböztek azok, akik elvégezték és azok, akik nem: NEO–Big Five alskálák: E4–activity és A2–straightforwardness (Picano et al.,2002).

A US Navy Special Forces alakulatot vizsgálva: a kiképzést elvégzők szociálisabbak, érzelmileg stabilabbak, és szeretetreméltóbbak (likeable = szeretetreméltó, rokonszenves, kedves) (McDonald, Norton & Hodgdon, 1990). A norvég Naval Special Forces tagjainál pedig az érzelmi stabilitás segített bejósolni a sikert, és az extraverzió negatívan korrelált a sikeres teljesítménnyel (Hartmann, Sunde, Kristensen & Martinussen, 2003).

Módszertani, terjedelmi probléma: átlagosan minden jelöltnek magasabb volt a szívósság pontszáma, mint más katonai, ill. civil csoportoknak. A kiválasztási folyamat jellemzői is vezethettek megnövekedett pontszámokhoz, ami szintén nehezíti a valódi hatások detektálását.

KONKLÚZIÓ

A különleges alakulatoknál extrém magasak a követelmények, a kudarc pedig katasztrofális következményekkel járhat. Fontos tehát, hogy mindenki a neki megfelelő helyre kerüljön. Azok az egyének, akik sikeresen elvégezték a Special Forces kiképzését, szignifikánsan magasabb értéket képviselnek a szívósság személyiségtényezőben.

Az optimális teljesítmény érdekében érdemes a hadseregeknek a pozitív személyiségfaktorokat figyelembe venni, amik bejósolják a sikert extrém körülmények között – ilyen például a személyes stressz-reziliencia forrás (Ouellette, 1993).

HIVATKOZÁS

Bartone, P.T. (1989) Predictors of Stress-Related Illness in City Bus Drivers. Journal of Occupational Medicine, 3, 657–663.

Bartone, P.T. (1991) Development and Validation of a Short Hardiness Measure. Paper Presented at the American Psychological Society Annual Convention, Washington, DC.

Bartone, P.T. (1999) Hardiness Protects Against War-Related Stress in Army Reserve Forces. Consulting Psychology Journal, 51, 72–82.

Hartmann, E., Sunde, T., Kristensen, W. and Martinussen, M. (2003) Psychological Measures as Predictors of Training Performance. Journal of Personality Assessment, 80, 87–98.

Kilcullen, R.N., Mael, F.A., Goodwin, G.F. and Zazanis, M.M. (1999) Predicting U.S. Army Special Forces Field Performance. Human Performance in Extreme Environments, 4, 53–63.

Kobasa, S.C. (1979) Stressful Life Events, Personality, and Health: An inquiry into hardiness. Journal of Personality and Social Psychology, 37, 1–11.

Maddi, S.R. and Kobasa, S.C. (1984) The Hardy Executive. Homewood, IL: Dow Jones-Irwin.

McDonald, D.G., Norton, J.P. and Hodgdon, J.A. (1990) Training Success in U.S. Navy Special Forces. Aviation, Space, and Environmental Medicine, 61, 548–554.

Ouellette, S.C. (1993) Inquiries into Hardiness. In: Goldberger, L. and Breznitz, S. (eds), Handbook of Stress: Theoretical and clinical aspects (pp 77–100). New York: The Free Press.

Picano, J.J., Roland, R.R., Rollins, K.D. and Williams, T.J. (2002) Development and Validation of a Sentence Completion Test Measure of Defensive Responding in Military Personnel Assessed for Nonroutine Missions. Military Psychology, 14, 279–298.

Picano, J.J., Williams, T.J. and Roland, R.R. (2006) Assessment and Selection of High-Risk Operational Personnel. In: Kennedy, C.H. and Zillmer, E.A. (eds), Military Psychology: Clinical and operational applications. New York: Guilford, pp. 353–370.

Sinclair, R.R. and Tetrick, L.E. (2000) Implications of Item Wording for Hardiness Structure, Relation with Neuroticism, and Stress Buffering. Journal of Research in Personality, 34, 1–25.

Az e-mailben küldött személyre szabott visszajelzések hatása a kockázatos alkoholfogyasztásra egyetemi hallgatók körében

Bryant, Z. E., Henslee, A. M., & Correia, C. J. (2013). Testing the effects of e-mailed personalized feedback on risky alcohol use among college students. Addictive Behaviors, 38, 2563-2567.

Az összefoglalót készítette: Kocsel Natália

Bevezetés:

Az egyetemi hallgatók alkoholfogyasztása napjainkban komoly népegészségügyi problémát jelent, amely az alkoholt fogyasztó fiatalok mellett azokra is negatívan hat, akikkel illuminált állapotban kapcsolatba kerülnek. A tanulmány adatai szerint, még az amerikai egyetemisták 19 %-a nem fogyaszt alkoholt, 44%-a „nagy ivó-nak” minősül, és 23%-a már túlzott alkoholfogyasztással jellemezhető. A nagyivásnak, a különböző egészségügyi kockázatai mellett, számos nem kívánt hatása lehet. Kimutatták, hogy a túlzott alkoholfogyasztás kapcsolatba hozható a motoros balesetekkel, testi sértéssel, családon belüli erőszakkal, szexuális bűncselekményekkel, nem kívánt terhességgel, vandalizmussal, alkoholmérgezéssel, és könnyen alkoholfüggőséghez vezethet.

Az alkoholfogyasztás megelőzésével kapcsolatban számos olyan kutatás látott napvilágot, amelyben a fogyasztók számára személyre szabott visszajelzéseket adtak, alkoholfogyasztásuk gyakoriságáról, a lehetséges káros következményekről, vagy akár az elfogyasztott kalóriák számáról. Ezeket a visszajelzéseket továbbították már postai úton is, de leggyakrabban számítógépes programok, (Alcohol 101 Plus, AlcoholEdu, Alcohol Response-Ability, e-Chug, myStudentBody, The College Drinker's Check-up, and Under the Influence) és az Internet segítségével juttatják célba őket. Az ún. „e-beavatkozások” igen hatásosnak bizonyultak, mivel gyorsan és viszonylag költséghatékony módon érhetőek el a magas rizikójú csoportok is, mint pl. az első éves egyetemisták. Mindezidáig azonban még egy kutatás sem vizsgálta, az e-mailben küldött személyes visszajelzések hatásait, annak ellenére, hogy gyakorlatilag az összes egyetemista rendelkezik e-mail címmel, és az elektronikus levelezést a legtöbb campuson hivatalos kommunikációs csatornának tekintik. Ráadásul az ebben a formában elküldött visszajelzések nem tolakodóak, így valószínűleg a legtöbb diák tetszését elnyerik. Ennek okán, ebben a tanulmányban arra vállalkoztak, hogy felmérjék a hallgatók alkoholfogyasztási szokásait, majd a tapasztalatokat egy e-mailben visszaküldjék számukra. A visszajelzést követő 6. hétben pedig megismételték a vizsgálatot, azért, hogy felmérjék a beavatkozás hosszabb távú hatásait. A szerzők alapfeltevése az volt, hogy az elektronikus levélben adott személyre szabott visszajelzés sokkal inkább mérsékli a kockázatos alkoholfogyasztást, mint egy általánosabb, nemre vonatkozó visszajelzés.

Módszerek

Résztvevők:
A kutatás első felében 310 pszichológia szakos egyetemi hallgató vett részt, akik extra kreditpontokat kaptak a részvételért. A visszajelzéseket követő, 6-héttel későbbi vizsgálatban azonban már csak 191 fő vett részt (76% nő, többségük kaukázusi (82%)), így az adatok elemzéséből kihagyták a lemorzsolódott, 119 hallgatót. Mindazonáltal figyelemre méltó, hogy akik másodjára már nem töltötték ki a kérdőíveket, gyakrabban fogyasztottak alkoholt, több nagy ivászatot tartottak, többször számoltak be részegségről, mint, akik bent maradtak a vizsgálatban.

Eszközök:

A kutatásban önbeszámoló kérdőívek segítségével mérték az alkoholfogyasztást. Ilyen teszt volt az AUDIT (Alcohol Use Disorder Identification Test- alkoholfogyasztási zavarokat azonosító teszt), amely az elfogyasztott alkohol mennyiségére és a fogyasztás gyakoriságára kérdezett rá, a DDQ (Daily Drinking Questionnaire- napi ivás kérdőív), amely az ivással töltött órák számával kapcsolatban tartalmazott kérdéseket, és a RAPI (The Rutgers Alcohol Problem Index- Rutgers Alkoholprobléma Mutató), amely az alkoholfogyasztással kapcsolatos problémákra kérdezett rá. Mindemellett a kutatók kíváncsiak voltak arra is, hogy a hallgatók hogyan ítélik meg kortársaik alkoholfogyasztási gyakoriságát, amelyet egy 0-5-fokú skálán kellett értékelniük.

Eljárás:

Miután a vizsgálati személyek kitöltötték a teszteket, véletlenszerűen két csoportba sorolták őket. Az egyik csoportba tartozóknak e-mailben személyre szabott értékeléseket küldtek a tesztek eredményeiről, még a másik csoportba tartozók általános, gender specifikus statisztikai adatokról szóló visszajelzést kaptak (pl. az ő korosztályában milyen arányú az alkoholfogyasztás). A visszajelzések kiküldése után 6 héttel, újból felkérték a vizsgálati személyeket egy tesztcsomag kitöltésére, amelyre 119 fővel kevesebben vállalkoztak.

Eredmények:

A résztvevők többsége (67%) számolt be alkoholfogyasztásról a kitöltést megelőző 30 napban, 47 %-uk pedig legalább egy „nagyivás”-ról is említést tett. A statisztikai elemzés (t-próba, khi-négyzet próba) alapján elmondható, hogy a véletlenszerűen felosztott csoportok között (személyre szabott visszajelzés és gender alapú visszajelzés) nem volt szignifikáns különbség az első mérési időpontban, egyik alkoholfogyasztási mutatóban sem.

A 6 héttel későbbi mérési időpontban azonban jelentős különbségek mutatkoztak a két csoportban, amely egyértelműen a visszajelzés típusának tudható be. Azok a hallgatók, akik e-mailben személye szabott visszajelzést kaptak, kevesebb alkoholt fogyasztottak heti és napi szinten is, illetve kortársaikról is kevesebb alkoholfogyasztást feltételeztek, mint, akik csak általános visszajelzéseket kaptak.

Diszkusszió:

A kutatás során sikerült alátámasztani a szerzők eredeti hipotéziseit, miszerint, akik személyre szabott visszajelzést kaptak saját alkoholfogyasztásukról, jóval kevesebbet ittak a következő 6 hétben, mint, akik csak gender specifikus visszajelzést kaptak. Valószínű, hogy az e-mailben kapott személyre szabott visszajelzés nagymértékben segítette abban a hallgatókat, hogy mérsékelni tudják saját alkoholfogyasztásukat. A kutatás eredményei közé tartozik, hogy elsőként bizonyította az e-mail-ben közvetített visszajelzés előnyeit, nevezetesen, hogy egyszerűen kivitelezhető, költséghatékony és nem utolsó sorban hatásos. Alátámasztást nyert továbbá, hogy minél személyre szabottabb az üzenet, annál nagyobb mértékben hat kedvezően.

Jelen tanulmány korlátai közé tartozik, hogy nem tartalmazott valódi kontroll csoportot, tehát olyan fiatalokat, akik egyáltalán nem kaptak semmilyen visszajelzést. Továbbá az ön-beszámoló jelleg miatt torzítások is előfordulhattak, és mivel a résztvevők extra kreditpontokat kaptak, a vizsgálat külső validitása is kétséges lehet. Az eredmények általánosíthatósága korlátozott, mivel csak főként pszichológia szakos fehér nők szerepeltek a mintában, illetve hasznos lett volna, ha nemcsak az intervenciót követő 6 hétben ismétlik meg a vizsgálatot, hanem egy későbbi időpontban is, a hosszú távú utánkövetés miatt.

A szerzők a cikk zárásaként megjegyzik, hogy a jövőbeli ilyen irányú kutatásoknak a motivációs tényezőkre is érdemes lenne kitérni, mivel előfordulhat, hogy minél motiváltabb valaki a viselkedésváltozásra, annál fogékonyabb lesz a személyre szabott visszajelzésekre is.