Az e-mailben küldött személyre szabott visszajelzések hatása a kockázatos alkoholfogyasztásra egyetemi hallgatók körében

Bryant, Z. E., Henslee, A. M., & Correia, C. J. (2013). Testing the effects of e-mailed personalized feedback on risky alcohol use among college students. Addictive Behaviors, 38, 2563-2567.

Az összefoglalót készítette: Kocsel Natália

Bevezetés:

Az egyetemi hallgatók alkoholfogyasztása napjainkban komoly népegészségügyi problémát jelent, amely az alkoholt fogyasztó fiatalok mellett azokra is negatívan hat, akikkel illuminált állapotban kapcsolatba kerülnek. A tanulmány adatai szerint, még az amerikai egyetemisták 19 %-a nem fogyaszt alkoholt, 44%-a „nagy ivó-nak” minősül, és 23%-a már túlzott alkoholfogyasztással jellemezhető. A nagyivásnak, a különböző egészségügyi kockázatai mellett, számos nem kívánt hatása lehet. Kimutatták, hogy a túlzott alkoholfogyasztás kapcsolatba hozható a motoros balesetekkel, testi sértéssel, családon belüli erőszakkal, szexuális bűncselekményekkel, nem kívánt terhességgel, vandalizmussal, alkoholmérgezéssel, és könnyen alkoholfüggőséghez vezethet.

Az alkoholfogyasztás megelőzésével kapcsolatban számos olyan kutatás látott napvilágot, amelyben a fogyasztók számára személyre szabott visszajelzéseket adtak, alkoholfogyasztásuk gyakoriságáról, a lehetséges káros következményekről, vagy akár az elfogyasztott kalóriák számáról. Ezeket a visszajelzéseket továbbították már postai úton is, de leggyakrabban számítógépes programok, (Alcohol 101 Plus, AlcoholEdu, Alcohol Response-Ability, e-Chug, myStudentBody, The College Drinker's Check-up, and Under the Influence) és az Internet segítségével juttatják célba őket. Az ún. „e-beavatkozások” igen hatásosnak bizonyultak, mivel gyorsan és viszonylag költséghatékony módon érhetőek el a magas rizikójú csoportok is, mint pl. az első éves egyetemisták. Mindezidáig azonban még egy kutatás sem vizsgálta, az e-mailben küldött személyes visszajelzések hatásait, annak ellenére, hogy gyakorlatilag az összes egyetemista rendelkezik e-mail címmel, és az elektronikus levelezést a legtöbb campuson hivatalos kommunikációs csatornának tekintik. Ráadásul az ebben a formában elküldött visszajelzések nem tolakodóak, így valószínűleg a legtöbb diák tetszését elnyerik. Ennek okán, ebben a tanulmányban arra vállalkoztak, hogy felmérjék a hallgatók alkoholfogyasztási szokásait, majd a tapasztalatokat egy e-mailben visszaküldjék számukra. A visszajelzést követő 6. hétben pedig megismételték a vizsgálatot, azért, hogy felmérjék a beavatkozás hosszabb távú hatásait. A szerzők alapfeltevése az volt, hogy az elektronikus levélben adott személyre szabott visszajelzés sokkal inkább mérsékli a kockázatos alkoholfogyasztást, mint egy általánosabb, nemre vonatkozó visszajelzés.

Módszerek

Résztvevők:
A kutatás első felében 310 pszichológia szakos egyetemi hallgató vett részt, akik extra kreditpontokat kaptak a részvételért. A visszajelzéseket követő, 6-héttel későbbi vizsgálatban azonban már csak 191 fő vett részt (76% nő, többségük kaukázusi (82%)), így az adatok elemzéséből kihagyták a lemorzsolódott, 119 hallgatót. Mindazonáltal figyelemre méltó, hogy akik másodjára már nem töltötték ki a kérdőíveket, gyakrabban fogyasztottak alkoholt, több nagy ivászatot tartottak, többször számoltak be részegségről, mint, akik bent maradtak a vizsgálatban.

Eszközök:

A kutatásban önbeszámoló kérdőívek segítségével mérték az alkoholfogyasztást. Ilyen teszt volt az AUDIT (Alcohol Use Disorder Identification Test- alkoholfogyasztási zavarokat azonosító teszt), amely az elfogyasztott alkohol mennyiségére és a fogyasztás gyakoriságára kérdezett rá, a DDQ (Daily Drinking Questionnaire- napi ivás kérdőív), amely az ivással töltött órák számával kapcsolatban tartalmazott kérdéseket, és a RAPI (The Rutgers Alcohol Problem Index- Rutgers Alkoholprobléma Mutató), amely az alkoholfogyasztással kapcsolatos problémákra kérdezett rá. Mindemellett a kutatók kíváncsiak voltak arra is, hogy a hallgatók hogyan ítélik meg kortársaik alkoholfogyasztási gyakoriságát, amelyet egy 0-5-fokú skálán kellett értékelniük.

Eljárás:

Miután a vizsgálati személyek kitöltötték a teszteket, véletlenszerűen két csoportba sorolták őket. Az egyik csoportba tartozóknak e-mailben személyre szabott értékeléseket küldtek a tesztek eredményeiről, még a másik csoportba tartozók általános, gender specifikus statisztikai adatokról szóló visszajelzést kaptak (pl. az ő korosztályában milyen arányú az alkoholfogyasztás). A visszajelzések kiküldése után 6 héttel, újból felkérték a vizsgálati személyeket egy tesztcsomag kitöltésére, amelyre 119 fővel kevesebben vállalkoztak.

Eredmények:

A résztvevők többsége (67%) számolt be alkoholfogyasztásról a kitöltést megelőző 30 napban, 47 %-uk pedig legalább egy „nagyivás”-ról is említést tett. A statisztikai elemzés (t-próba, khi-négyzet próba) alapján elmondható, hogy a véletlenszerűen felosztott csoportok között (személyre szabott visszajelzés és gender alapú visszajelzés) nem volt szignifikáns különbség az első mérési időpontban, egyik alkoholfogyasztási mutatóban sem.

A 6 héttel későbbi mérési időpontban azonban jelentős különbségek mutatkoztak a két csoportban, amely egyértelműen a visszajelzés típusának tudható be. Azok a hallgatók, akik e-mailben személye szabott visszajelzést kaptak, kevesebb alkoholt fogyasztottak heti és napi szinten is, illetve kortársaikról is kevesebb alkoholfogyasztást feltételeztek, mint, akik csak általános visszajelzéseket kaptak.

Diszkusszió:

A kutatás során sikerült alátámasztani a szerzők eredeti hipotéziseit, miszerint, akik személyre szabott visszajelzést kaptak saját alkoholfogyasztásukról, jóval kevesebbet ittak a következő 6 hétben, mint, akik csak gender specifikus visszajelzést kaptak. Valószínű, hogy az e-mailben kapott személyre szabott visszajelzés nagymértékben segítette abban a hallgatókat, hogy mérsékelni tudják saját alkoholfogyasztásukat. A kutatás eredményei közé tartozik, hogy elsőként bizonyította az e-mail-ben közvetített visszajelzés előnyeit, nevezetesen, hogy egyszerűen kivitelezhető, költséghatékony és nem utolsó sorban hatásos. Alátámasztást nyert továbbá, hogy minél személyre szabottabb az üzenet, annál nagyobb mértékben hat kedvezően.

Jelen tanulmány korlátai közé tartozik, hogy nem tartalmazott valódi kontroll csoportot, tehát olyan fiatalokat, akik egyáltalán nem kaptak semmilyen visszajelzést. Továbbá az ön-beszámoló jelleg miatt torzítások is előfordulhattak, és mivel a résztvevők extra kreditpontokat kaptak, a vizsgálat külső validitása is kétséges lehet. Az eredmények általánosíthatósága korlátozott, mivel csak főként pszichológia szakos fehér nők szerepeltek a mintában, illetve hasznos lett volna, ha nemcsak az intervenciót követő 6 hétben ismétlik meg a vizsgálatot, hanem egy későbbi időpontban is, a hosszú távú utánkövetés miatt.

A szerzők a cikk zárásaként megjegyzik, hogy a jövőbeli ilyen irányú kutatásoknak a motivációs tényezőkre is érdemes lenne kitérni, mivel előfordulhat, hogy minél motiváltabb valaki a viselkedésváltozásra, annál fogékonyabb lesz a személyre szabott visszajelzésekre is.