Tízhetes jóga kurzuson való részvétel fejleszti a viselkedéses kontrollt és  csökkenti a pszichológiai distresszt bebörtönzötteknél

Bilderbeck , A. C., Farias, M., Brazil, I. A., Jakobowitz, S. (2013). Catherine WikholmParticipation in a 10-week course of yoga improves behavioural control and decreases psychological distress in a prison population. Journal of Psychiatric Research, 47, 1438-1445

Az összefoglalót készítette: Sagmeister Virgínia Evelin

Bevezetés:

Nagy-Britanniában egyre inkább kezdik felismerni a bebörtönzöttekre jellemző pszichológiai problémákra (mint pl. stressz, agresszió, antiszociális viselkedés és szerhasználat) kidolgozott intervenciók szükségességét.

Arra vonatkozóan már vannak biztató eredmények, hogy a meditáció jobb pszichés funkcionálást, alacsonyabb visszaesési rátát és csökkent szerhasználatot eredményezhet a fegyenceknél. Azonban a jóga hatásairól ebben a populációban még kevés adat van. Az elmúlt évekig a jógának általában véve is kevés figyelmet szenteltek a kutatók, mivel sokoldalúsága és összetettsége miatt nehezebben vizsgálható. Az eddigi eredmények alapján a jóga egészséges személyeknél javítja a hangulatot, az érzelmi funkcionálást és az élettel való elégedettséget, valamint csökkenti a szorongást, a haragot és az agressziót. Klinikai mintán is hatásosnak bizonyult depresszió és szorongás ellen. Újabb kutatási eredmények szerint a jóga a kognitív funkciókra is jótékony hatással bír: fejleszti a memóriát, a szelektív és a fenntartott figyelmet, segíti a téri információk felidézését. Egy tanulmány szerint a jógázók kisebb válaszkészséget mutattak a jobbféltekei dorzolaterális prefrontális kéregben, így a végrehajtó funkciók és azokon keresztül a viselkedéses kontroll terén sikeresebbek, mint a nem jógázó emberek. Mivel a bebörtönzöttekre általában jellemző a végrehajtó funkciók deficitje (mint pl. impulzivitás, gátlástalanság, rosszabb figyelmi kapacitás), a jóga fontos szerepet tölthet be azok fejlesztésében.

Jelen tanulmány szerzői azt vizsgálták, hogy egy 10 hetes jógakurzus milyen pszichológiai előnyökkel jár fegyenceknél. Feltételezték, hogy a jóga jobb hangulatot és pszichológiai jóllétet, valamint a végrehajtó funkciók terén fejlődést, és ezzel magasabb szintű viselkedéses kontrollt eredményez. Ez utóbbit a Go/No-Go feladattal mérték, melynek teljesítéséhez prepotens válaszgátlás (a „Go” ingerhez kapcsolódó válasz gátlása „No-Go” inger megjelenése esetén) szükséges. A Go/No-Go feladat tehát a végrehajtó funkcióknak főként az impulzivitáshoz köthető aspektusait mérik. Azok, akik ebben a feladatban gyengén teljesítenek, az erőszakos viselkedést is nehezebben gátolják.

Módszer:

A vizsgálatban West Midlands 7 börtönéből vontak be olyanokat, akiknek nem volt előzetes tapasztalata a jógával kapcsolatban. A végleges minta 100 főből állt (ebből 45 fő a jóga-, 55 fő a kontrollcsoport tagja, több, mint 90%-uk férfi, átlagéletkoruk: 38 év) különböző típusú bűncselekmények elkövetői.

A két óra hosszú jógaórákat képzett oktatók tartották heti rendszerességgel. Minden alkalom a hatha jóga sztenderd elemeiből állt össze, és az utolsó 10-20 perc relaxációval telt (pl. légzőgyakorlat). Mindkét csoport tagjai kaptak étkezési és testmozgás naplót.

A 10 hetes jógakurzus megkezdése előtt egy héttel, és a vége után egy héttel mindkét csoport tagjaival kérdőívcsomagot vettek fel (utóbbi alkalommal az kiegészült a Go/No-Go feladattal). A kérdőívcsomag demográfiai adatokra, impulzivitásra (The Barratt Impulsiveness Scale, Patton és mtsai., 1995),  érzelmekre  (The Positive and Negative Affect Scale, Watson és mtsai., 1988), stresszre (The Perceived Stress Scale, Cohen és Williamson, 1988) és a pszichológiai distresszt mértékére (The Brief Symptom Inventory , Derogatis, 1993) kérdezett rá.

A jógatanfolyam utáni méréskor a résztvevőkkel számítógépen csináltatták meg a Go/No-Go kognitív-viselkedéses feladatot. A monitoron 100 ms-ig felvillantott „x”, illetve „o” jelentette az ingert. Amikor „x”-et látott a vizsgálati személy, akkor meg kellett nyomnia a szóköz billentyűt (Go), amikor „o”-t, akkor pedig semmit nem kellett semmit megnyomnia (No-Go). Összesen 2-szer 100 ingert kaptak a vizsgálati személyek, melyeknek 70%-a „Go” inger volt, így a No-Go ingerek megjelenésekor nagyobb kognitív kapacitásra volt szükség a válaszgátláshoz.

Eredmények:

A két csoport nem tért el jelentősen a demográfiai adatok tekintetében, és a kísérleti csoportban a jóga órán kívüli jógázás ideje nem volt több, mint a kontrollcsoport egyéb testmozgással töltött ideje.

Az első mérési időpontban a két csoport nem különbözött az átélt érzelmek tekintetében, de a második méréskor a jógás csoport több pozitív érzelemről számolt be. A negatív érzelmekben nem mutatkozott változás. Hasonlóan az észlelt stressz és a pszichológiai stressz mértéke kezdetben hasonló volt a két csoportban, majd a második mérésre csökkent a jógás csoportban, de nem változott a kontrollcsoportban.

A jógázók csoportja a Go/No-Go feladatban mindkét ingertípus esetében szignifikánsan jobban teljesített a kontrollcsoportnál. A   vártnak megfelelően minden bebörtönzöttre jellemző volt, hogy többet hibázott a No-Go ingereknél (szóköz billentyű téves leütése), mint a Go ingereknél (válasz elmaradása). A két csoport reakcióidejében nem volt különbség sem a „Go”-ra adott helyes, sem a „No-Go”-ra adott helytelen válaszok esetében.

Diszkusszió:

A fenti eredmények az első, nagyobb mintán vizsgált bizonyítékai a jóga jótékony hatásának börtönök populációjában. Összességében tehát a 10 hetes jógakurzus jobb hangulatot és a pszichológiai distressz, valamint észlelt stressz csökkenését eredményezte. Ezenkívül a jógázók a kognitív-viselkedéses feladatban is jobban teljesítettek, a nem jógázó résztvevőkhöz képest. Ezek alapján arra következtethetünk, hogy a jóga javítja a szubjektív jóllétet és mentális egészséget, valamint a kognitív-viselkedéses funkciókat.

A jógázóknál a „Go” ingerekre adott több jó válasz, arra enged következtetni, hogy a 10 hét alatt fenntartott figyelmük és koncentrációjuk fejlődött. A „No-Go” ingerekre mutatott jobb teljesítmény pedig azt mutatja, hogy a jóga segít legátolni a nem kívánt viselkedést és javítani a kognitív kontrollt. A Go/No-Go feladatban mért különbség a két csoport között nem magyarázható a résztvevők korával, vagy az impulzivitás, mint vonás eltérő mértékével, mivel a szerzők ezeket a változókat mérték, és kontrollálták a kutatás során. Ha a jógagyakorlás segít a viselkedéses gátlás fejlesztésében, akkor a jógát fel lehet használni a reaktív agresszió, szerhasználat és antiszociális viselkedés mértékének csökkentésére, mivel ezekben szerepet játszik a viselkedéses gátlás diszfunciója. Az eredmények gyakorlati implikációja, hogy a börtönökben megszokott pszichológiai intervenciók helyett költséghatékonyabb, és szociálisan elfogadottabb lehet egy olyan viselkedés-fókuszú intervenció, mint pl. a jóga.

A tanulmány erőssége, hogy az eddigi hasonló témájú kutatásoktól eltérően randomizált kontrollcsoportos elrendezést alkalmazott, és a nagyszámú minta a börtön típusa, és ebből kifolyólag az elkövetett bűncselekmény tekintetében is meglehetősen heterogén. Így az eredmények elég nagy biztonsággal alkalmazhatóak Nagy-Britannia börtönpopulációjára. A kutatás korlátai közé tartozik, hogy a szerzők nem tudtak egyénenként információt gyűjteni a bűncselekmény természetéről, a börtönbüntetés hosszáról, és nem volt lehetőségük A kategóriás (súlyosabb bűnöket elkövető, akár nemzetbiztonságot is veszélyeztető bűnözőknek fenntartott) börtönöket bevonni a kutatásba.  Illetve az eredmények felhasználhatóságának korlátot szab, hogy a kutatók nem tudtak biológiai indikátorokat (mint pl. kortizolszint) mérni.

Mivel ezek az eredmények a jóga gyakorlás hatásait holisztikusan ismertetik, a jövőben érdemes lenne olyan kutatások tervezni, melyekben a jóga egyes elemeinek specifikus hatásait mérik. A szerzők felvetik, hogy jelen eredményeket a jógaórák nem specifikus elemei, mint pl. a tanár figyelme, vagy a csoportban gyakorlás is eredményezhették.