Egészségpszichológia serdülőkorban

Williams, P. G., Holmbeck G. N., Greenley R. N. (2002). Adolescent Health Psychology. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 70(3), 828-842.

Az összefoglalót készítette: Kálmán Rita

Bevezetés

A serdülőkorúak fizikai és mentális egészsége sokáig alulkutatott terület volt. Ennek egyik lehetséges oka, hogy a halálozási és megbetegedési arány ebben az életkorban alacsonyabb, mint más életkorokban. Ugyanakkor, a serdülőkor egy fordulópont az egészség és betegség kérdéskörét illetően. Többek között azért, mert leginkább ebben az életszakaszban erősödnek meg egészségviselkedések (például: testmozgás) és jelennek meg az egészséget veszélyeztető viselkedések (például: dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás), tehát ez az időszak kiemelt szerepet tölthet be az elsődleges prevenció szempontjából. Továbbá, mivel a serdülőkori morbiditás és halálozás okai többnyire különböznek a felnőttkorban megfigyeltektől, valamint a serdülőkornak sajátságos jegyei vannak a felnőttekre tervezett intervenciók sok esetben nem megfelelőek a serdülők számára. A szerzők ezen szempontok figyelembevételével egy elméleti keret kidolgozását tűzték ki, mely a serdülőkori egészségpszichológiai megközelítés során hasznos lehet.

Biopszichoszociális modell

A serdülőkor egy átmeneti időszak a gyermek és felnőttkor között, melyet több biológiai, pszichológiai és szociális változás jellemez, mint bármely más életszakaszt a csecsemőkort leszámítva. A serdülőkoron belül is elkülöníthető két szakasz: gyermekkorból a fiatal serdülőkorba való átmeneti időszak és a késői serdülőkorból a felnőttkorban történő átmeneti időszak. A cikk szerzői egy bio-pszicho-szociális modellben gondolkoznak, mely hangsúlyozza a biológiai, pszichológiai és szociális változásokat, melyek jellemzőek erre az életszakaszra.

Elsődleges prevenció, serdülőkorban megjelenő egészségviselkedések

Az elsődleges prevenció célja az oki és rizikófaktorok csökkentése, a betegségek megjelenésének csökkentésének érdekében. Azonban, mivel a felnőttkorra rögzült egészségkárosító viselkedések megváltoztatása igen nehéz a figyelem egyre inkább arra fókuszálódik, hogy ezen egészséget veszélyeztető viselkedések megjelenését megakadályozzák. A leggyakoribb egészségkárosító viselkedések, melyek serdülőkorban alakulnak ki a dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás, testmozgás hiánya, nem biztonságos szexuális magatartás, ittas vezetés során bekövetkezett balesetek. Valamint a gyermekkorban kialakuló egészségviselkedések, mint például táplálkozási szokások, testmozgás ebben az életkorban erősödnek meg.

Interperszonális kapcsolatok: A pozitív szülői kapcsolat protektív tényezőként hat az egészségkárosító viselkedésekkel szemben. Egy kutatás (Allen et al, 1998) azt találta, hogy a biztonságosan kötődők jobb kapcsolatokat alakítottak ki kortársaikkal, kevesebb externalizáló és deviáns viselkedést mutattak. A szülői kapcsolatokon kívül a kortárskapcsolatok is igen jelentősen befolyásolhatják az egészségkárosító viselkedések megjelenését. Egy igen fontos kérdés, hogy vajon a hasonló viselkedési mintázattal leírható serdülők különülnek csoportokba (társas szelekciós mechanizmus), vagy a serdülők hozzáillesztik viselkedésüket kortársaikhoz (társas hatás mechanizmus). 

Iskola és munka: Az iskolával való kapcsolat szintén protektív tényezőnek számít az egészségkárosító viselkedések megjelenését illetően. Ezzel szemben a rossz iskolai teljesítmény magasabb egészséget veszélyeztető viselkedéssel jár együtt. Az alacsony iskolai teljesítményen kívül a minimum heti húsz órát dolgozó serdülőknél is több egészségkárosító viselkedést figyeltek meg. Ennek oka az lehet, hogy a munka elvonja az időt és energiát a tanuláshoz, így rosszabb iskolai teljesítményt eredményez, ami erősítheti az egészségkárosító viselkedés megjelenését vagy pedig a munkából befolyt jövedelem facilitálja azt (pl. drogfogyasztás).

Számos egészségkárosító viselkedés megjelenése kapcsolatban állhat a serdülők felnőtt szerep iránti vágyával. Több szakértő azt feltételezi, hogy az egészséget veszélyeztető magatartás megjelenése az autonómiára való törekvés egyik megnyilvánulási formája.

A fent leírtak kultúránként, nemek mentén, a serdülők temperamentuma mentén, a szocio-ökonómiai státusz mentén változhatnak. Továbbá fontos megkülönböztetni azokat a tényezőket, melyek az egészségviselkedés megjelenésével, illetve annak fenntartásával hozhatóak kapcsolatba.

Elsődleges prevenció, Northland Projekt

Számos iskolán alapuló program létezik melyeket kifejezetten serdülőknek terveztek különböző egészéggel kapcsolatos témakörben, mint például dohányzás, alkoholfogyasztás, szexualitás, HIV, étkezés, drogfogyasztás. Ezek közül az egyik a Northland Projekt, mely egy három éves alkoholfogyasztás témakörére fókuszáló intervenció. A projekt több részt foglal magába: iskolai foglalkozást, szülőket bevonó feladatot, közösségi szintű alprojektet. A programot öt szinten értékelték (diákokkal, szülőkkel, közösségi vezetőkkel, alkoholkereskedőkkel felvett kérdőívek, serdülők alkoholvásárlásának megfigyelése). Perry (1996) elemzése alapján azon diákok akik részt vettek a foglalkozásokon, szemben a programban nem résztvevőkkel szignifikánsan alacsonyabb pontszámot értek el az alkoholfogyasztást és társas hatást mérő kérdőíveken, kevesebb alkoholt fogyasztottak a megkérdezést megelőző egy hónapban, és valószínűbben tekintették nem normatívnak az alkoholfogyasztást. Ugyanakkor más hasonló alapokon nyugvó intervenciós projektek hatásának elemzése során nem kaptak pozitív eredményeket.

Másodlagos prevenció

A másodlagos prevenció célja az egészségkárosodás korai jeleinek észlelése, a következmények csökkentése. Serdülőkorban vezető haláloknak számítanak a következők: balesetek (többnyire motorbalesetek), gyilkosság, öngyilkosság, daganatos megbetegedés, szívbetegség, nemi úton terjedő betegségek, drogfogyasztás következményei.

Fontos továbbá megjegyezi, hogy mikor tekintünk egy jelenséget (fejlődés szempontjából) normatív viselkedésnek és mikor számít az már problémának. Valamint számos olyan tényező létezik, melyek befolyásolhatják a fizikai és mentális egészséget serdülőkorban. A gyilkosság vezető halálok az afroamerikai serdülők körében és 400%-kal gyakoribb férfiak, mint nők esetében. Nemek közti különbségek az étkezési zavarok előfordulásában és a droghasználattal kapcsolatban is kimutathatóak. Mint korábban volt róla szó a szocioökönómiai státusz és a személyiség is befolyásoló tényező lehet.

Míg az elsődleges prevenció az egészséges populációt célozza meg, addig a másodlagos prevenció célpopulációja a azon személyekből tevődik össze, akiknél már megjelent valamilyen probléma és a prevenció célja, hogy annak negatív következményeit csökkentsék. Számos esetben az iskolai alapú közösségi intervenciós programokon kívül szükség lehet egyéni intervencióra is.

Krónikus betegségek serdülőkorban

A becslések szerint a serdülők 10-20%-a érintett valamilyen krónikus betegségben, melyek közül a leggyakoribb az 1-es típusú diabétesz, cisztás fibrózis, daganatos betegségek. A krónikus betegséggel élő serdülők és családjaik számos kihívással kell hogy szembenézzenek a betegség-menedzselésével kapcsolatban (pl. önállóság kérdésköre). Valamint a krónikus betegséggel élő serdülők fejlődése elmaradhat vagy megelőzheti társaikét, és számos kutatás kimutatta, hogy ezen serdülők önértékelése alacsonyabb, több externalizáló tünetet mutatnak, szociális visszahúzódóbbak,  mint egészséges társaik.  Diabéteszes serdülők esetében a szülők inkább instrumentális segítséggel szolgálnak a serdülők számára, addig a kortársak inkább érzelmi támogatást nyújtanak. A betegséggel való megküzdésben fontos szerepe van az észlelt társas támogatásnak. Számos intervenciós programot dolgoztak ki krónikus betegséggel élő serdülők számára (egyéni-, családot bevonó intervenciók, csoportos intervenciók), de a cikk megjelentéséig ezen intervenciókról kevés publikáció született és ezen eredmények is minimális sikerről számolnak be. További nehézségként említik a szerzők, hogy cikkük megjelenéséig a diabéteszen és az asztmán kívül nem igazán vannak megfelelő guideline-ok a krónikus betegségek kezelésére vonatkozóan.

Ajánlások

A szerzők a következőket ajánlják a serdülők egészségpszichológiájával foglalkozó kutatások számára: nagyobb figyelmet lenne érdemes fordítani a reciprok kapcsolatokra, moderátor és mediátor változókra, rezilienciára, életkori sajátosságokra, kognitív folyamatokra, valamint szükségesnek látják globális prevenciós programok és empirikusan igazolt kezelési tervek  kidolgozását.