Funkcionális  egészségkompetencia Svájcban – az egészségkompetencia teszt német, olasz és  francia nyelven való validálása

Connor, M., Mantwill, S., & Schulz, P. J. (2013). Functional health literacy in Switzerland—Validation of a German, Italian, and French health literacy test. Patient Education and Counseling, 90(1), 12-17. 

Az összefoglalót készítette: Szpodnyi Kitti

Absztrakt

A tanulmány célja, hogy lefordítsa és validálja német, olasz és francia nyelvre a Rövidített Felnőtt Funkcionális Egészségkompetencia Kérdőívet (S-TOFHLA), amelyet Svájcban és a szomszédos országokban alkalmaznának.

Módszerük az volt, hogy a S-TOFHLA eredeti angol változatát standardizált módszerek és kulturális adaptációk alkalmazásával fordították le, majd felvettek 659 interjút svájci lakosokkal, az általuk preferált nyelven (249 német, 273 olasz és 137 francia). A mérések érvényességének megítéléséhez az egészségügyi ismeretek (életkor, oktatás, krónikus állapot előfordulása) előrejelzőit vizsgálták.

Az eredmények azt mutatják, hogy mindhárom nyelvi változat esetében a fiatalabb résztvevők, a felsőoktatásban résztvevők és a krónikus betegséggel rendelkezők jelentősen magasabb szintű egészségügyi ismeretekkel rendelkeztek. Ezen kívül a három egészségkompetencia skála a résztvevőket három egészségkompetencia szintre kategorizálta. Az egészségügyi ismeretek legmagasabb szintjét a svájci-német minta mutatta (93%), ezt követte a svájci-francia (83%) és a svájci-olasz (67%) minta.

Az eredmények azt mutatják, hogy az S-TOFHLA teszt német, olasz és francia változatai megfelelő mérőeszközei a funkcionális egészségkompetenciának. A lefordított változatok Svájc három különböző nyelvi régiójában, valamint a szomszédos országokban használhatóak az "országspecifikus" kiigazítások és érvényesítések után.

1. Bevezetés

Számos tanulmány kimutatta, hogy az egészségügyi ismeretek összefüggenek az emberek egészségi állapotával és az egészséggel kapcsolatos magatartásformákkal. Számos eszköz áll rendelkezésre az emberek egészségtudatosságának mérésére: a funkcionális egészségügyi tájékozódás tesztje (TOFHLA), a felnőttkori gyorsbecslő teszt az orvostudományi imeretekben (REALM) és a Rövidített Felnőtt Funkcionális Egészségkompetencia Kérdőív (STOFHLA). A TOFHLA és a REALM két alapvetően eltérő megközelítést képvisel az egészségügyi ismeretek mérésére. A TOFHLA célja, hogy felmérje a betegek azon képességét, hogy elolvassák és megértsék azokat a dolgokat, amelyekkel általában találkozhatnak egy egészségügyi intézményben, valamint a cloze módszert alkalmazza, amely megkívánja a résztvevőktől, hogy egy adott szövegben pótolják ki a hiányzó szavakat. Ezzel szemben a REALM felméri az emberek szövegértési képességét és helyes kiejtését az orvosi kifejezések esetében. Úgy találták, hogy a TOFHLA-t egy hatékony eszköz a nem megfelelő funkcionális egészségügyi ismeretekkel rendelkező emberek azonosítására, azonban a teszt felvétele 22 percet vesz igénybe. Az emberek egészségügyi ismereteinek gyorsabb értékelésére az S-TOFHLA-t fejlesztették ki, amely két részből áll, 36 cloze és négy számolási elemet tartalmaz, felvételének ideje maximum 12 perc.

Számos tanulmány alkalmazta az S-TOFHLA-t, hogy azonosítsa az egészségtudatosság előrejelzőit. A nem megfelelő egészségügyi ismeretek elsősorban azok körében tapasztalhatók, akik rossz egészségi állapottal rendelkeztek.  Emellett az idősebb emberek, a férfiak, az alacsonyabb iskolai végzettségűek alacsonyabb szintű funkcionális egészségügyi ismeretekkel rendelkeztek. Az egészségtudatosság alacsonyabb szintje a krónikus betegségekkel kapcsolatos alacsonyabb szintű ismereteket eredményezett. A magasabb szintű egészségügyi ismeretek szintjét előrejelző változók a következők: krónikus állapot, jövedelem és a saját egészségi állapot megfelelő észlelése.

A S-TOFHLA tesztet egyelőre kevés nyelven validálták: spanyolul, brazil portugálul, héberül, szerbül, kínaiul (kantoni) és mandarinul.

A szerzők legjobb tudomása szerint nincs validált S-TOFHLA teszt német, olasz vagy francia nyelven, ezért is tartják fontosnak ezt a tanulmányt. A jelen tanulmány célja az S-TOFHLA teszt validálása a svájcban előforduló három fő nyelven; német, francia és olasz, mivel az egészségügyi rendszer mindhárom nyelven működik. Fontosnak tartják, hogy mind a három nyelvi régióban vizsgálják a svájci lakosok egészségügyi ismereteit, valamint a szociodemográfiai változókkal való összefüggéseket és a krónikus állapotok jelenlétét. Ennek eredményeként a lefordított S-TOFHLA verziók nemcsak Svájcban, hanem a szomszédos országokban, többek között: Németországban, Ausztriában, Olaszországban és Franciaországban is alkalmazhatók, minimális módosításokkal.

2. Módszerek

2.1. résztvevők

A jelen tanulmány adatgyűjtése június és augusztus között, Svájc német, francia és olasz nyelvű régiójában történt. A papír-ceruza kérdőíveket véletlenszerű helyeken osztották szét, például szupermarketekben, benzinkutaknál, bevásárlóközpontokban és közterületeken. A résztvevőket a nemek, az oktatás, az életkor és a lakóhely alapján, előre meghatározott kvóta szerint választották ki. Minden résztvevőnek 18 évesnek vagy annál idősebbnek kellett lennie, beszélnie kellett az egyik nyelv valamelyikét és svájci lakosnak kellett lennie. Összesen 659 személy vett részt a kutatásban.

2.2. Az S-TOFHLA módosítása és fordítása

Az eredeti angol S-TOFHLA-t lefordították a megfelelő nyelvekre, követve a kérdőívek standard módszertanát. A fordítást követően a kérdőívet vissza kellett fordítaniuk, hogy megnézzék, van-e eltérés az eredeti angol és a lefordított változatok visszafordítása között. Az inverz fordításokat az előre meghatározott nyelvtani kritériumok alapján szisztematikusan átvizsgálták.

Ezen kívül különös figyelmet fordítottak a kontextus kulturális alkalmazkodására. A cél az volt, hogy a fordított változatok a lehető legközelebb álljanak az eredeti S-TOFHLA-hoz azért, hogy lehetővé tegye az országok összehasonlítását. A svájci egészségügyi rendszer különbségei miatt azonban kisebb változtatásokat hajtottak végre. Az eredeti angol változathoz hasonlóan az S-TOFHLA mindhárom lefordított változata három részből állt; két prózai szakasz, összesen 36 cloze elemmel és 1 számolási szakasz, amely 4 számolási tételből állt.

2.3. Interjú eljárás

Mindhárom nyelvi régióban személyes interjúkat vettek fel. Minden interjú elején a kérdező bemutatkozott és a vizsgálati személyek beleegyezését kérte az interjú felvételéhez. Azt is kijelentették, hogy minden adatot bizalmasan kezelnek, és a válaszok alapján nem lesznek azonosíthatóak. A kérdőív első része 7 perces önbeszámolós kérdéseket tartalmazott. A válaszadókat nem tájékoztatták az időbeli korlátozásról, de 7 perc elteltével leállították mondván, hogy elegendő információt kaptak a vizsgálat céljához. Mivel Svájcban az egészségügyi szolgáltatásoknak mindhárom nyelven tájékoztatást kell nyújtaniuk, a résztvevők számára lehetővé kellett tenni, hogy azon az általuk választott nyelven végezzék el az interjút, mint amivel az egészségügyi rendszerbe beléptek. A számolási szakaszt az interjúztató vezette.

2.4. Mérés és elemzés

Az egészségügyi műveltség és a számolási készségek értékelése Baker és mtsai pontozási rendszerén alapult. Minden helyes választ egy ponttal, minden helytelen választ nulla ponttal értékeltek. Ezt követően két összegző mutatót építettek ki minden résztvevő számára; a 0-tól 36-ig terjedt az egészségügyi ismeretek, és 0 és 4 között a számolási készségek értéke. Korábbi tanulmányokban szereplő javaslatok szerint az egészségügyi műveltséget három osztályba sorolták; nem megfelelő (0-16), marginális (17-22) és megfelelő (23-36) egészségügyi ismeretek. Az egészségműveltséggel kapcsolatos mérések érvényességének tesztelése érdekében figyelembe vettek bizonyos előrejelzőket, mint például az egészségi állapotot, a krónikus állapotot és más szociodemográfiai változókat. Az összes adatot SPSS (19-es verzió) segítségével elemezték.

3. Eredmények

3.1. Olvasási megértés és számolási eredmények mindhárom nyelv esetében jó belső konzisztenciát mutatott. A Cronbach alfa a német nyelvű változat esetében 0.73, az olasz nyelvű változat esetében 0.88, a francia nyelvű változatestében pedig 0.61 volt. A számolási szakasz szintén jó belső konzisztenciával bír az olasz (Cronbach a = 0.62) és a francia változatban (Cronbach a = 0.80) is, azonban a német változatban nem (Cronbach a = 0.33).

Az eredmények azt mutatják, hogy az olaszul beszélő résztvevők között fordul elő a legnagyobb arányban az egészségügy nem megfelelő szintű ismerete, őket követik a francia résztvevők. A németországi résztvevők között csak nagyon kis százalékban jelenik meg az egészségügyi ismeretek elégtelen színvonala.

Ezen kívül az is kiderült, hogy az olaszul és franciául beszélő személyek olvasási és számolási eredményei összefüggésben állnak egymással, azonban ez az összefüggés nem volt kiugróan magas a németül beszélők körében.

3.2. Szociális-demográfiai változók és a funkcionális egészségügyi ismeretek kapcsolata

A legtöbb korábbi tanulmány kimutatta, hogy a fiatalabb betegek magasabb szintű egészségügyi ismeretekkel rendelkeznek, mint az idősebb betegek, ezért megvizsgálták ennek kapcsolatát. Ennek érdekében a részvevőket három korcsoportra bontották: 18-45, 46-65 és >65 év. Az átlagbeli különbségeket ANOVA teszt segítségével elemezték, ami szignifikánsan eltérő olvasási és megértési képességeket mutatott mindhárom S-TOFHLA változatban, a fiatalabb résztvevők magasabb szintű egészségügyi ismeretekkel rendelkeztek, mint az idősebb résztvevők.

A korábbi tanulmányok azt állították, hogy a magasabb iskolai végzettségű emberek magasabb szintű egészségügyi ismeretekkel rendelkeznek. A jelen tanulmány eredményei azt mutatják, hogy ez igaz az S-TOFHLA német és olasz változataira is, de a francia változatra nem.

Korábbi kutatások azt is kimutatták, hogy a krónikus állapot jelenléte a funkcionális egészségműveltség magasabb szintjét eredményezi. A jelen tanulmány eredményei szintén különbséget mutatnak a funkcionális egészségügyi ismeretek szintjében a német és az olasz változatban a krónikus állapotú és anélküli válaszadók között, de a francia változatban nem voltak szignifikáns különbségek a válaszadók eredményei között e tekintetben.

A nemek közötti különbségek tekintetében a korábbi szakirodalmak ellentmondásosak voltak, jelen tanulmányban nem kaptak szignifikáns különbséget a férfiak és a nők eredményei között.

Egy lineáris regressziós modell alapján elmondható, hogy az életkor, az oktatás, a krónikus állapot és a nem 20,8% (német), 42,5% (olasz) és 9,1%-ban (francia) magyarázatot adott az egészségműveltségi szintek közötti eltérésre. Az életkor és az oktatás továbbra is összefüggésben áll az egészségügyi ismeretekkel, míg a krónikus állapot nem kapcsolódik közvetlenül az egészségügyi ismeretekhez.

4. Megbeszélés

4.1.1. S-TOFHLA pontszámok

Összességében a németül beszélő résztvevők bizonyították, hogy magasabb szintű funkcionális egészségügyi ismeretekkel rendelkeznek, mint franciaul és olaszul beszélő társaik. Lehetséges, hogy ez a francia és az olasz nyelvterületen élő orvosok és a páciensek közötti kulturális különbségek eredménye, amelyben a páciens bízik az orvos döntéseiben a kezeléssel és gyógyszerekkel kapcsolatban, míg a német nyelvű résztvevők inkább szeretnének részt venni a döntéshozatali folyamatban. Ugyanakkor több kutatásra van szükség a feltételezés megerősítéséhez.

4.1.2. Kor

Az egyik legfontosabb érvényesítési kritérium az egészségműveltség szintje és az életkor közötti kapcsolat. Számos tanulmány kimutatta, hogy a funkcionális egészségműveltség az életkor növekedésével csökken. Mindhárom S-TOFHLA változat eredménye összhangban van ezekkel a vizsgálatokkal. Azonban annak ellenére, hogy a funkcionális egészségműveltség az életkorral együtt csökken, a német és a francia változatban a legidősebb korcsoportban résztvevők még mindig meglehetősen magas szintű egészségügyi ismeretekkel rendelkeztek.

4.1.3. Oktatás

Továbbá megvizsgálták az elért iskolai végzettség és az egészségügyi műveltség közötti kapcsolatot, mivel kimutatták, hogy az oktatás jó előrejelzője az egészségtudatosságnak. A német és az olasz változatban az iskolázottság és az egészségügyi ismeretek között igen erős kapcsolatokat találtak, de a francia változatban nem. Ez azonban a francia résztvevők számát/arányát figyelembe véve nem biztos, hogy hiteles mérésnek tekinthető.

4.1.4. Krónikus állapot

A krónikus állapot jelenléte vagy hiánya bizonyítottan jó előrejelzője az emberek egészségtudatosságának. A tanulmány eredményei alátámasztják ezt a megállapítást a német és olasz változatoknál, de a francia változatban nem. Feltételezik, hogy az emberek egészségtudás-készségeket szereznek, ha egészségügyi problémájuk van, de kimutatták, hogy a francia nyelvű svájciak kevésbé aktív szerepet játszanak az egészségügyi döntésekben, teherként élik meg az ezekkel az ügyekkel való foglalkozást. Mivel a svájci-franciák kevesebbet vesznek részt az orvosi tevékenységben, kevésbé tanulnak, következésképpen nincsenek különbségek krónikus állapotú és az egészséges személyek között.

4.1.5. Nem

A nemek közötti különbségek terén eltérő eredmények mutatkoznak a korábbi kutatások során. Jelen tanulmányban nem mutatkoznak különbségek az egészségműveltség terén a férfi és női résztvevők között egyik változat esetében sem.

4.2. Következtetések és korlátozások

A jelen tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a standardizált fordítási technikák alkalmazása lehetővé teszi a kutatók számára, hogy érvényes változatokat készítsenek az S-TOFHLA-ból. Ha azonban a kulturális különbségeket nem veszik figyelembe (pl. általános felsőoktatási szintek, krónikus állapotok, általános egészségügyi viselkedés vagy nemzeti egészségbiztosítási kötelezettségek), akkor a vizsgálat érvényessége és megbízhatósága romlik. Továbbá statisztikailag nem szignifikáns eredményeket találtak a francia nyelvű résztvevők körében, valószínűleg a viszonylag kisebb mintanagyság miatt.

Az S-TOFHLA német és francia változatai túlságosan egyszerűnek tűntek a vizsgálati személyek számára, kicsi volt a szórás, tehát ez a felmérés csak a magas és nagyon alacsony egészségügyi ismeretekkel rendelkező embereket különbözteti meg. A résztvevők több, mint 80%-a rendelkezett magas szintű egészségtudatossággal, és csak kevés résztvevő rendelkezett alacsony iskolai végzettséggel.

4.3. A vizsgálat következményei

Az egészségügyi ismeretekkel kapcsolatos további kutatások érdekében az olasz változat egy érvényes és megbízható változatnak tekinthető. Annak érdekében, hogy megbízhatóbb eredményeket érjünk el a német és a francia nyelvű népesség körében, azt javasolják, hogy a nyelvi régiók közötti kulturális különbségeket figyelembe kell venni, és az S-TOFHLA-t ennek megfelelően kell korrigálni. Ez lehetővé tenné a szomszédos országokban (Ausztriában, Németországban és Franciaországban) az egészségügyi ismeretek megismerését és további vizsgálatát.

Fókuszált  meditáció hatásvizsgálata krónikus alsó háti fájdalmakban szenvedő betegek körében- egy randomizált, kontrollált, klinikai kísérlet

Michalsen, A., Kunz, N., Jeitler, M., Brunnhuber, S., Meier, L., Lüdtke, R., ... & Kessler, C. (2016). Effectiveness of focused meditation for patients with chronic low back pain—A randomized controlled clinical trial. Complementary therapies in medicine, 26, 79-84.

Összefoglalta: Bányai Ákos

1.    Bevezetés

Az alsó háti fájdalmak egy nagyon gyakori és költséges problémája a nyugati társadalmaknak. A fájdalmakra rengeteg gyógyítási eljárás ismert, a betegek nagyrésze azonban alternatívákra is nyitott, mert a meglévő eljárások nem biztosítanak megfelelő eredményeket. Meditáció alkalmazása más krónikus betegségek gyógyításában is kapott már kiegészítő szerepet. Eredményét pedig valószínűleg a központi idegrendszerre kifejtett hatásán keresztül, a figyelmi és érzelem szabályozási funkciókon keresztül fejti ki. Mindfullness meditáció alkalmazása már több esetben bevált módszernek bizonyult, de az eddigi kontrollált kutatások nagyrészt a szorongás csökkentésére fókuszáltak. Kevés bizonyíték szolgált eddig a krónikus betegségek fájdalmával kapcsolatban. Ebben a kutatásban azt a célt tűztük ki magunknak, hogy randomizált kísérlet keretében vizsgáljuk a meditáció hatását az alsó hátfájással küzdő páciensek körében.

2.    Módszer

A randomizált klinikai kutatás során a résztvevők 2009 októbere és 2010 júniusa között kerültek be a kutatásba. Kutatásetikai engedély mellett a kutatást 2011ig bezárólag az Immanuel Krankenhaus Berlin, Department of Internal and Complementary Medicine végezte.

2.1  A kutatás menete

A résztvevők újságon keresztül értesültek a hátfájással kapcsolatos kutatásban való ingyenes részvétel lehetőségéről. A potenciális résztvevőkkel telefonos egyeztetés után vettük fel a személyes kapcsolatot és döntöttük el, hogy alkalmasak e a kísérleti részvételre. A résztvevőket orvosi vizsgálat után osztottuk be random módon a két feltétel szerint. (meditációs csoport és várólista csoport) A várólistás csoport standard tornagyakorlatokat végzett.

2.2. Résztvevők

Minden jelentkező alkalmas volt a részvételre, aki 18 és 75 éves kor közötti volt és szenvedett alsó tájéki hátfájásban. A fájdalom mértékét tekintve, a résztvevőknek az elmúlt legalább három hónap során, legalább heti öt napon nagyobb fájdalomról kellett, hogy beszámoljanak mint 40mm, egy vizuális skálán, ahol a 100mm jelentette a maximumot. A résztvevők gyógyszerelése kontroll alatt volt a kísérlet során. A kísérletből ki lettek zárva azon résztvevők, akiknek kórházi beavatkozásra lett szükség a hátfájásuk miatt, illetve akiknek hátfájása mögött ismert specifikus elváltozás állt, vagy hátfájása túl komplex volt. A fájdalomról szakorvosi igazolásra volt szükség.  Ezen kívül kizáró ok volt, a meditációban való korábbi gyakorlat is.

2.3. Randomizáció

A Randomizáció egy speciális program segítségével történt, amely garantálta a résztvevők véletlenszerű beosztását a kísérleti csoportokba. Ha egy jelentkező az ellenőrzési folyamaton megfelelt a feltételeknek, végül megkapta véletlenszerű beosztást.

2.4. Intervenciók

A résztvevőket arra kérték fel, hogy vegyenek részt egy nyolc hetes, heti 90 percig tartó csoportos meditációban, illetve a második feltétel résztvevőit arra szólították fel, hogy egyéni orvosi visszajelzés alapján végezzenek otthon standardizált testedzést.

2.4.1. Meditáció

Az alkalmazott meditációs technika egy fókuszáló technika volt, az ún. jyoty meditáció. Ennek során a résztvevők megpróbálták kizárni a külvilág ingereit, érzelmeiket és gondolataikat. Ennek érdekében a szemük közé kellett koncentráltak és segítség képpen egy számukra is kellemes mantrát mondtak magukban. A technika során a résztvevőknek csukva volt a szeme. A gyakorlatot azért választottuk a kísérlet során, mert egyszerű és nem igényel különösebb testi képességeket.

A meditáció oktatói sok éves tapasztalattal rendelkeztek a technikát illetően. A résztvevők először 15 percig meditáltak, amit fokozatosan 30 percre hosszabbítottak meg és utána megbeszélték a tapasztalatokat. A meditáció résztvevőit arra buzdították, hogy otthon is gyakorolják naponta 20-30 percet a meditációt.

2.4.2. Tornagyakorlatok

A tornagyakorlatok korábban lettek kifejlesztve és összeállítva egy nagy német egészségbiztosítási cég álltal. A gyakorlat 15 algyakorlatot tartalmazott és körülbelül 20 percet vett igénybe naponta.

2.5. Eredmények

A standardizált kérdőíveket háromszor töltötték ki a résztvevők. Egyszer a kísérlet kezdetén, amit a negyedik és a nyolcadik hét után. Az egyéb kísérletekhez tartozó kérdőíveket emailben küldtük ki a résztvevőknek.

2.5.1 Elsődleges kimeneti változók

A két csoport átlagos fájdalmának az értékének a változására voltunk kíváncsiak. A használt vizuális skála 0-100 közötti értékeket vehetett fel. (0=nincs fájdalom, 100=elképzelhető legrosszabb fájdalom)

2.5.2 Másodlagos kimeneti változók

A másodlagosan mért kimeneti változók többek között a fájdalommal kapcsolatos zavaró hatást, stressz szintet, életminőséget és depresszió szintet mértek. A kimeneti elvárások kontrollja úgy valósult meg, hogy egy 5 fokú likert-skálán pontozták a résztvevők az adott intervenció hatásosságának szubjektív valószínűségét az intervenció előtt és a kísérlet végén. A résztvevőket továbbá arra kérték, hogy vezessenek naplót arról, hogy hogy érzik magukat és arról, hogy milyen orálisan alkalmazott eseti gyógyszereket használtak a folyamat során. Az adatok begyűjtéséhez és értelmezéséhez is kettős vak elrendezést alkalmaztunk.

2.6. Mintaméret és statisztikai eljárások

Az elvárt hatásméret érdekében n=50 pácienst szerettünk volna a kutatásban vizsgálni. Ez statisztikai értelemben így  a standardizált hatásméret mutatót tekintve (Cohen’s d), 0,57 lett volna, ami β=80% erejű, 0,5% os kétvégű t-tesztet eredményezett volna, ami hasonló kutatások során elfogadható mértéknek bizonyult. 10%-os lemorzsolódással számolva 56 pácienst szerettünk volna vizsgálni. 40 résztvevő felvétele után azonban váratlanul nagy lemorzsolódás jelentkezett, így növeltük a mintaméretet 68 főre, hogy biztosítsuk a statisztikai hatásméretet.

Az elemzés során GEE ANCOVA-t alkalmaztunk, ahol a kísérleti feltételek bináris kovariánsokként, az alapértékek (baseline) lineáris kovariánsokként, a hatásossági elvárások lineáris kovariánsokként, a különböző időben végzett mérések pedig ismételt méréses független változóként szerepeltek. A különböző intervenciók hatásosságát vizsgálva, végül korrigálva 95%-os konfidenciaintervallum mellett kerestük  meg a p értékeket. Második lépésként pedig a per-protokoll populáción végeztük el a GEE ANCOVA-t.

3.    Eredmények

40 résztvevő felvétele után változtattuk a mintanagyságot 68 főre, hogy meglegyen a megfelelő hatásméret. 32 páciens került a randomizálás után a meditációs feltételbe, míg 36 a test gyakorlatokat végző csoportba. A kísérlet során 12 ember lemorzsolódott a meditációs feltételben és 4 a testgyakorlatokat végző csoportban. A leggyakoribb indoklás az időhiány volt.

3.1. Baseline adatok

A minta átlag életkora 55±10 év volt. A hátfájás fennállásának átlagos hossza 11 év volt. A különböző feltételek mintáji ki voltak egyenlítve a baseline adtok szempontjából. A meditációs feltételben ugyanakkor nagyobb fájdalom átlag, míg a test gyakorlatot végző csoportban több nő vett részt.

A meditációs feltétel részvevőinek 50%-a legalább 6 gyakorlaton részt vett, viszont az otthoni gyakorlást a résztvevők nagyrésze elmulasztotta. A testi gyakorlatokat végző csoport minden tagja elolvasta a segédletként szolgáló könyvet, viszont csak 60% végezte a gyakorlatokat legalább heti 3-4 alkalommal.

3.2.1. Elsődleges kimeneti változók

Az elsődlegesen mért kimeneti változó a szubjektív vizuális skálán mért háti fájdalom átlaga. A csoport átlaga 59.3±13,9mm-ről csökkent 47,3±15,3mmre négy hét elteltével és 40,8±21,8 mm-re a meditációs csoportban nyolc hét után. A másik csoportban pedig 52,9±11,8mm-ről 41,0±17,5mm-re négy hét elmúltával és 37,3±18,2mm-re a nyolc hét után (korrigált különbség: -1,4(95%Cl:11,6;8,8;p=n.s)

3.2.2. Másodlagosan mért kimeneti változók

A két feltétel csoportja között nem találtunk szignifikáns különbséget, de mindkét csoportban javult a mért depresszió mértéke, a funkcionális állapot és a fájdalom zavaró jellege. A meditációs csoportban ugyanakkor szignifikánsan többet javult a mért stressz állapota, mint a másik feltételven.

3.2.3. Egyéb eredmények

A felhasznált eseti gyógyszerek alkalmazása csökkent 5 résztvevő esetében a meditációs feltételben, szemben a másik feltételben mért 0 esettel.

3.4. Biztonság

A kutatás során nem történt jelentősebb egészségileg károsító hatású esemény a meditációval kapcsolatban.

4.    Diszkusszió

Randomizált klinikai kutatásunk során összehasonlítottuk, hogy milyen hatással van a meditáció a testi gyakorlatok végzéséhez képest, alsó háti fájdalmaktól szenvedő páciensek körében. Eredmény képpen azt kaptuk, hogy mindkét csoportban csökkent az intervenciók hatására a mért fájdalom, de ennek mértéke nem volt szignifikánsan különböző a két feltételben. A másodlagosan megfigyelt kimeneti változók tekintetében pedig azt találtuk, hogy mindkét csoportban fejlődés mutatkozott a funkciót, a fájdalom zavaró jellegét és az életminőséget tekintve. Azonban nem volt szignifikáns különbség a két feltétel fejlődési mértéke között. Ezzel szemben szignifikáns különbséget találtunk az észlelt stressz javulását tekintve a meditációs csoport javára.

Kutatásunk limitációit tekintve fontos megemlíteni, hogy nagyon magas volt a lemorzsolódás aránya. Ennek hátterében a résztvevők leggyakrabban időhiányra hivatkoztak. A lemorzsolódás további oka volt, hogy több résztvevő nehezebbnek találták végül a meditációt, mint eredetileg elképzelték, illetve, hogy sokan gyors fájdalomcsökkenésre számítottak, és ennek elmaradása miatt estek ki a kutatásból. Csak pár résztvevő teljesítette az előírt napi 30p meditációt, de ők beszámoltak egyéb jótékony hatásokról is, mint pl. az emésztés, vagy az alvás során fellépő minőségi javulás. A kutatás során valószínűleg alábecsültük a testi gyakorlatok hatékonyságát, így a jövőben nagyobb minták használatára van szükség, hogy kimutatható legyen a csoportok közötti különbség. Ezenkívül további limitációja a kutatásnak, hogy míg a meditációs feltételt felügyelte egy szakember heti egyszer és a résztvevők pedig nagyon kevesen teljesítették az elvárt gyakorlati időt, a testi gyakorlatokat végző résztvevők önbeszámoló alapján regisztrálták a gyakorlataikat és ezt nem ellenőrizte senki.

A kutatás erőssége volt ugyanakkor, hogy kontrollként evidencia alapú eljárást használtunk, már jól bevált kimeneti és független változókat kutattunk, amiket jól definiáltunk a kutatás során. A randomizálási eljárás komplexitása pedig biztosította a véletlen csoportba kerülést.

Megjegyzendő, hogy a kutatás végén a résztvevők nagyrésze a meditációt „jó”-nak titulálta a végső interjú során hatásosság szempontjából.

A meditáció eljárása biztonságosnak tekinthető a kutatás alapján, hiszen nem történt ezzel kapcsolatos komolyabb egészségügyi sérülés.

A föntebbiek és a korábbi kutatások tükrében nehéz meghatározni, hogy vajon milyen mértékben lehet jó a fókuszált meditációk alkalmazása krónikus alsó háti fájdalmaktól szenvedő populációban. Az azonban fontos lehet, hogy hosszabb idejű kutatások is vizsgáljak az adott jelenséget.

A fentiek alapján az feltételezhető, hogy a meditáció alkalmazása nem minden esetben lehet célravezető, hiszen nagyon magas volt a lemorzsolódás a technika következtében, azonban mint opció fontos szerepet kaphat.

Végsősoron elmondható, hogy a nyolc hetes kutatás során mérhetően javult a betegek állapota a fájdalom zavaró jellegét, az életminőséget és a testi funkcionálást vizsgálva, bár a két feltétel között nem találtunk szignifikáns eltérést. Ugyanakkor azt találtuk, hogy az észlelt stressz tekintetében a meditáció hatásosabb eljárásnak bizonyult. Mindezek tükrében elmondható, hogy további kutatásokra van szükség annak érdekében, hogy a fókuszált meditáció alkalmazhatóságát jobban megértsük. Ezek során valószínűleg hosszabb kutatási időre, nagyobb együttműködést kiváltó és speciális igényekre szabható kísérleti elrendezésre van szükség. A jövőben fontos lehet a fókuszált és egyéb meditációs módszerek összehasonlító vizsgálata is.

                                                                           

Kvalitatív vizsgálat: miért sikertelenek az oltásra felszólító üzenetek?

Masaryk, R., & Hatoková, M. (2017). Qualitative inquiry into reasons why vaccination messages fail. Journal of Health Psychology, 22(14), 1880–1888. https://doi.org/10.1177/1359105316656770

Az összefoglalót készítette: Halász Zsófia

Absztrakt

A gyermekek beoltásának visszautasítása növekvő tendenciát mutat, mely aggodalomra ad okot. A hatóságok oltást támogató kísérletei sokszor bizonyulnak sikertelennek vagy akár kontra produktívnak. E kutatás célja az volt, hogy feltárják a szülők hogyan észlelnek 4 üzenetet, melyet az oltások támogatására használnak. 8 vizsgálati csoportban (N=73) mutattak be a résztvevőknek üzeneteket, majd megkérték őket, hogy értékeljék azokat. Ezt követően tematikus analízissel azonosították azokat a jellegzetességeket, melyeket a résztvevők a legfontosabbnak tartottak. Ezen üzenetek nem kétértelműek vagy homályosak, kiegyensúlyozottak, nem arra koncentrálnak, hogy az oltások által megelőzhető betegségek negatív hatásait ismételgessék, valamint tényekhez kapcsolódnak.

Bevezetés

A gyermekek beoltásának visszautasítása hatalmas közegészségügyi probléma. A közép-európai országoknak egy paradigma-váltással kellett szembenézniük a közelmúltban. A szocializmus idején az oltások kötelezőek voltak, nem képezték vita tárgyát. Társadalmi változások, mint az individualizmus megjelenése, a betegek autonómiáját támogató globális tendencia- és közös döntéshozatal vezetett a gyermekek beoltásával kapcsolatos megnövekedett ellenálláshoz. Úgy tűnik, hogy az egyik oka az oltások alacsony arányának az oltás ellenes csoportok hatékony kampánya. A beoltottak számának magas aránya létfontosságú közegészségügyi prioritás. E mellett szólhat például, hogy amikor többen utasítják el a kanyaró elleni védőoltást megnövekedik a kanyaróban szenvedők száma. A közegészségügyi hatóságok próbálják ezen védőoltás ellenes üzeneteket ellensúlyozni saját kampányaikkal, de ahogy azt több tanulmány is kimutatta nem csak hogy nem működnek ezek az intervenciók, de néha még kontra produktívak is. Nyhan és mtsai (2014) 4 intervenciót teszteltek (autizmus korrekció, betegség kockázat, betegség narratíva és betegség kép), melyek közül egyik sem növelte a szülők szándékát egy jövőbeni gyermek beoltására.. A szerzők ezt elsődlegesen azzal indokolták, hogy az üzenetek, az oltással kapcsolatos egyéb aggodalmakat juttatnak észbe. Azok az egészség narratívák, melyek félelmet keltenek kevésbé hatékonyak a hiedelmek és attitűdök megváltoztatásában. Horn és mtsai. (2015) hasonló következtetésre jutottak e 4 intervenció vizsgálata során, mégis azt állítják, hogy a szülők attitűdje befolyásolható lehet, ha a fertőző betegségek veszélyeire fókuszálunk. A fenti tanulmányok egyike sem vizsgálta meg mélyebben, hogy ezen üzenetek miért nem hatékonyak és, hogy a célcsoportok hogyan néznek ezekre az üzenetekre. Ebben a tanulmányban a szerzők célja az volt, hogy megvizsgálják a célcsoport hogyan látja ezeket az üzeneteket és, hogy megállapítsák pontosan melyik részük  miatt nem hatékonyak.

Módszer

A szerzők célja az volt, hogy feltárják hogyan értik a szülők ezeket az üzeneteket. Kvalitatív módszert használva részletes maagyarázatot próbálnak adni arra a kérdésre, hogy miért nem sikerül az üzeneteknek meggyőzni a szülőket gyermekeik beoltására.

Résztvevők: 2 csoport vett részt a kutatásban. Az I-es csoport (Tanuló csoport) nő egyetemi hallgatókból állt (N=39), akiket 4 fókuszcsoportba osztottak be. Mind fehér, szlovák állampolgár és egyiküknek sincs gyermeke. A résztvevők többsége a fővárosból származott. A II-es csoport (Anyák csoport) olyan anyákat tartalmazott,akiknek legalább középfokú végzettségük volt (N=34), szintén 4 csoportba választották szét őket. Mindannyian szlovák állampolgárok, mindegyiküknek van gyermeke, aki elmúlt annyi idős, amikor meg kell kapnia az első oltását, de 5 évesnél nem idősebb. Az összes résztvevőből 27-en nyilatkozták magukról, hogy támogatják az oltásokat és 7 nyilatkozta, hogy oltásellenes. Szlovákiában az oltások hozzáférhetők és kötelezők. Akár pénzbüntetést is vonhat maga után, ha valaki nem oltatja be gyermekét.

Eszközök

A résztvevőknek bemutatták a 4, eredeti kutatásban is szereplő intervenciós módszert, melyek a következők:

Autizmus korrekció: egy rövid szöveg, mely elmagyarázza, hogy bár néhány szülő talán aggódik amiatt, hogy az oltás autizmust okoz, számos tudományos kutatás  nem talált kapcsolatot a kanyaró, mumpsz és rubeola (MMR) oltóanyag és az autizmus között. A szöveg tartalmaz hivatkozást három 2002 és 2008 között megjelent tanulmányra, melyek egyike sem talált kapcsolatot az autizmus és a vakcina között.

Betegség kockázat: egy rövid szöveg, amely a három beteg súlyosságát magyarázza el, ami ellen az MMR oltást adják, valamint az MMR tüneteit is tartalmazza. A szöveg elmagyarázza, hogy az MMR oltás megelőzheti ezen betegségek kialakulását, a legtöbb gyermek, aki megkapja az oltást nem kapja el ezen betegségeket, valamint sok gyermek betegedhet meg, ha abbahagyjuk a védőoltások alkalmazását.

Betegség narratíva: egy rövid történet Megan Campbell 10 hónapos fiáról, aki az életéért küzdött miután elkapta a rubeolát. A szöveg tartalmaz egy idézetet az anyától, aki azt állítja, hogy a fia akkor volt kitéve a rubeolának, amikor egy másik anya beteg gyermekét az orvosi rendelőjükbe vitte.

Betegség képek: ez az üzenet azt állítja, hogy minden gyermeket be kellene oltani, ezek súlyos betegségek és, hogy az  Egyesült Államokban soha nem láttak olyan gyermeket, akinek ilyen típusú betegsége lett volna. Ezt követi három kép, melyek mindegyikén egy-egy beteg gyerek szerepel, akik az MMR védőoltást tartalmazó három betegség valamelyikében szenvednek.

A 4 üzenet az MMR elleni védőoltásra koncentrált, mivel az eredeti kutatások tárgyát ez a védőoltás képezte, jelen kutatásban azonban más betegségeket  és a gyermekek beoltását általánosságban is vizsgálták.

Eljárás

Fókuszcsoportokban történt a kísérlet. Megkérték a résztvevőket, hogy olvassák el az első üzenetet, majd egyénileg jelöljenek meg értékeket, ami azt mutatja, hogy mennyire gondolták érthetőnek és meggyőzőnek az üzenetet. Ezt követően csoportban kellett kifejteniük véleményüket és érdemi vitában részt venniük, megindokolva álláspontjukat. Ezt az eljárást alkalmazták a következő három üzenettel is.

Eredmények

Tematikus analízist alkalmaztak. A felvételeket legépelték és ellenőrizték pontosságukat. Kódolást alkalmaztak, hogy a fő témákat azonosítani tudják. Az adatokat külön kódolták, majd az esetleges eltérésekben megegyezésre jutottak, mellyel egy kódkönyvet kaptak. A résztvevők a két csoportban nem különböztek egymástól azt leszámítva, hogy míg az anyák saját tapasztalatuk alapján indokolták álláspontjukat, addig a diákok környezetükben lévő példák alapján érveltek.

Először is azt kellett értékelni a résztvevőknek, hogy az üzenetek mennyire voltak érthetőek és mennyire találták meggyőzőnek őket. Mind a négy kérdést érthetőnek találták (M=1.6; 1=kitűnő és 5=nem megfelelő), azonban a meggyőző ereje az üzeneteknek sokkal negatívabb volt (M=3.05 ugyan azon skálán).

Autizmus korrekció: az üzenet nem tartalmaz elég információt. Több részletet, diagramot, idézetet várnának, illetve frissebb kutatási eredményeket, különösen azok a résztvevők, akik hasonló területen dolgoznak. Továbbá egyoldalúnak találták az információt, csak az autizmusra vonatkozott, egyéb mellékhatásokat nem említett. A résztvevők úgy gondolták, hogy a bemutatott tanulmányokat a gyógyszergyártó cégek választották abból a célból, hogy saját érdeküket érvényesíteni tudják. Az írók túlságosan próbálkoznak a meggyőzéssel, manipulatív szándék vezérli őket. A szöveg nem szolgáltatott okokat az oltás mellett.

Betegség kockázat: túlegyszerűsít. A résztvevők a "legtöbb" szó használatát kérdőjelezték meg (A legtöbb gyermek, aki megkapja a védőoltást nem fertőződik meg), mivel szerintük nem igazságos így túlegyszerűsíteni és azt sem lehet megállapítani, hogy ez a "legtöbb" a gyermekek 60 vagy 99 százalékát jelenti-e. A résztvevők több részletet igényeltek volna. A szerzők szándéka túl nyilvánvaló volt szerintük, általánosságban félelemkeltési eszközként tekintettek az üzenetre.

Betegség narratíva: nem volt észlelhető összefüggése az oltással. A legtöbb résztvevő nem értette, hogy egy történet egy gyermekről, aki súlyos betegséggel küzd, melyet meg lehetne előzni védőoltással, hogyan kapcsolódik az oltásokhoz. Mi több az üzenet nem ad explicit javaslatot az oltásra vonatkozóan. Érzelmi zsarolásnak, túl művinek és hiteltelennek tartották a történetet. Hidegvérű kísérletnek tekintették, melynek célja hogy manipulálja őket. Ez csak egy történet, ami nem bizonyít semmit. Nem értették, hogy miért kellene általánosítaniuk a példa alapján. Nem volt egyértelmű számukra, hogy ez hogyan függ össze a védőoltással. Sőt egy nem szándékos hatása is volt a történetnek, mi szerint a gyermek nem fertőződött volna meg, ha nem megy orvoshoz, ezért szerintük az egészségügynek kellene felelősséget vállalnia és nem a szülőknek, akik elutasítják gyermekük beoltását.

Betegség képek: érzelmi zsarolásnak értékelték őket. Nem tartalmaznak tényeket. Nem tetszett a résztvevőknek, hogy a képeknek magukért kellene beszélniük. A képek eredete bizonytalan. Már nem sokkolja őket, mert annyi ehhez hasonló képet láttak.

Diszkusszió

Úgy tűnik, hogy a legtöbb szülő nem érti miért van szükség az oltásokra, a szakemberek pedig nem tudják őket meggyőzni. Azonban a legfontosabb szempont úgy tűnik, hogy a bizalom hiánya azok felé akik az üzenetet közvetítik. A résztvevők gyanakvóak voltak az üzenetek szándékával kapcsolatban Gyakran feltételezik, hogy az oltásellenes csoportok létezése van negatív hatással az oltások számára. Azonban alapvető különbség van az oltás ellenes és oltás mellett szóló csoportok kommunikációjában. Az oltás ellenes üzenetek arra kérik olvasóikat, hogy ügyeljenek rá, hogy ne manipulálják őket, olyan pozitív értékekre összpontosítanak, mint a szabadság vagy épp segítenek olyan összefüggésekre rávilágítani, mint a gyógyszer és a gyógyszeripar. Ezzel az egyént olyan helyzetbe hozzák, ahol erősnek érezheti magát. Ezzel szemben az oltást támogató üzeneteket manipulálónak találják, atyáskodónak, leereszkedőnek.

Az oltásokat támogató üzeneteknek sokkal kiegyensúlyozottabbaknak kellene lenniük. Nem szabadna, hogy az oltással megelőzhető betegségek negatív következményeit ismételgessék. Mindaz oltás előnyeiről és mellékhatásairól is kellene beszélniük. A fő üzenet mellett mindig kellene tartalmazniuk bizonyítékokat. Az oltásra való felszólításnak egyértelműnek kellene lennie. Talán a legfontosabb szempont pedig, hogy a célközönség úgy érezze kezében van a döntés. 

Az érzelmi  edukációs intervenció, mint a szexuális kockázatvállalás csökkentésében  szerepet játszó komponens
 – Elővizsgálat

Ferrer, A. R. Fisher, J. D., Buck, R. & Amico K. R. (2011). Pilot Test of an Emotional Education Intervention Component for Sexual Risk Reduction. Health Psychology. 30, 656-660.

Készítette: Teufel Bence

Absztrakt:

            Az érzelmek nagyon fontos előrejelzői a szexuális rizikóvállalásnak, ennek ellenére az elmélet alapú megközelítések, nem veszik figyelembe az intervenció fejlesztések során. Ez a vizsgálat azt tűzte ki célul, hogy megvizsgálja, hogy egy érzelmi edukációs tréning hozzáadása, a tradicionális szociális és kognitív témájú intervenciókhoz (SC), vajon növeli-e az intervenció hatékonyságát? Összevetették ezt a feltételt a tradicionális és az intervenció nélküli (kontroll) helyzetekkel. A kísérletet fiatal felnőttek körében végezték.

Bevezetés:

            Az inkonzisztens óvszerhasználat nem kívánatos terhességhez és a szexuális betegségek terjedéséhez vezet. A tradicionális modell (SC) felfogása szerint az érzelmek fontosságának hangsúlyozását a szexuális rizikó vállalás esetében, a többi konstruktum (szociális és kognitív) már magában foglalja. Viszont ez bizonytalanná teszi azt, hogy melyik érzelem segít a szex biztonságosabbá tételében és melyik nem. A valóságban az érzelmek ritkán jelennek meg szándékosan az SC intervenciókban. Pedig az érzelmeknek nagyon fontos szerepe van a döntés hozatalban, a rizikó felmérésében, és az információ feldolgozásban. Az érzelmeknek többször nagyobb meggyőző erejük van, mint a szociális vagy kognitív faktoroknak és a hatásuk, még jóval az érzelmi tapasztalat után is fent maradhat. Így a szexuális viselkedésre is nagy hatással vannak, főként a fiatalok körében.  
            Egy lehetséges módja, hogy az érzelmek fontosságát közvetítsük, az érzelmi edukációs tréning. Habár a legtöbb ember ismeri az érzelmeit, nem biztos, hogy mindenki azonosítani tudja a forrásukat és az okaikat. Valamint gyakran alá becsülik az érzelmek viselkedésre gyakorolt jelentőségét, ez különösen nagy probléma az intenzív és a komplex érzelmi szituációk esetében. Az érzelmi edukáció az a folyamat, melynek során a személyek megtanulják azonosítani és megnevezni a tapasztalt érzelmeiket. Akkor tekinthető valaki emocionálisan kompetensnek, ha magabiztosan és megbízhatóan képes azonosítani a tapasztalt érzéseit, képes kezelni őket és megfelelő módon ki tudja fejezni őket. Az érzelmi edukáció egy lehetséges megoldás lehet arra, hogy a fiatal felnőttek megismerjék az érzelmeiket és olyan előremutató stratégiák kidolgozásában segíthet, ami egy biztonságosabb szexuális élet kialakítását teszi lehetővé számukra. Vegyük észre, hogy az érzelmi edukáció különbözik a többi intervenciós módszertől, amelyek sok esetben csak félelmet akarnak kelteni a HIV vírussal kapcsolatban. Miközben az érzelmi edukáció elősegíti a szexuális szituációban megjelenő komplex érzelmi szituációk felismerését és elfogadását.         
            A vizsgálatban azt figyelték, hogy az érzelmi edukációs modul hozzáadása a hagyományos szociális és kognitív intervencióhoz, vajon növeli-e az intervenció hatékonyságát. A hipotézisek a következők voltak: a) Az érzelmi edukációs modul párosítva az SC intervencióval, növelni fogja az óvszer használat gyakoriságát, így ebben az esetben többször használnak majd óvszert a kísérleti személyek, mint a hagyományos szociális-kognitív intervenció és a kontroll csoport helyzetben. b) A szociális-kognitív intervenció is növelni fogja az óvszerhasználatot a kontroll helyzethez képest.

Módszer

            Vizsgálati személyek: Egyetemi hallgatókat toboroztak két különböző egyetemről. A résztvevőket önmegtartóztató és szexuálisan aktív csoportokra osztották. Az intervenció hatékonyságának mérése érdekében, csak olyan személyeket vettek be a vizsgálatba, akinek már volt valaha szexuális tapasztalatuk. Ez egy után követéses vizsgálat volt, a résztvevőknek még kétszer kellett nyilatkozniuk az elmúlt hónapok eseményeiről. 176 vizsgálati személy adott visszajelzést az első után követés időpontjában, és 160 a második esetében (10%-os lemorzsolódás). A vizsgálati személyek hasonló szocio-ökonómiai státusszal rendelkeztek.        
            Eljárás: A vizsgálathoz tartozott egy alapszint felmérés, egy 120 perces intervenció, valamint két online után követéses mérés, és postintervenció 3 és 6 hónap után. Az intervenciót 10-15 fős vegyes nemű csoportokra bontva ismerték meg a résztvevők. A résztvevőket, random módon osztották be a 3 vizsgálati helyzetbe: szociális-kognitív és érzelmi edukációs intervenció (SCE; n=68), szociális-kognitív intervenció (SC; n= 67), kontroll helyzet (nem kaptak intervenciót a résztvevők; n=64). A vizsgálati alanyokat megkérdezték, hogy éltek-e szexuális életet az elmúlt hónapokban (igen/nem) és ha igen, akkor az esetek hány százalékában használtak óvszert szex közben (vaginális és anális szexuális aktus is számít).
            Az intervenciót úgy tervezték meg, hogy segítsen a személyeknek azonosítani a megjelenő érzelmeiket és felkészíti őket a valós életben megjelenő érzelmi helyzetekre (érzelmi edukáció). Valamint elősegíti az érzelmekre adott egészségesebb viselkedéses válasz stratégiák kialakulását (érzelem kompetenicia). Az intervenció során videókat használtak, hogy fejlesszék a kísérleti személyek érzelmi kompetenciáját és edukációját. A videókban olyan példákat mutattak be, melyekben a résztvevők megtapasztalták a szerelmet és a törődést a partnerük iránt, amit az óvszer használat nem zár ki. Az óvszer használatot pedig igyekeztek a videókban a biztonsággal és az önbizalommal összekapcsolni. Továbbá a videók bemutattak különböző helyzeteket, mikor az óvszer használat kifejezetten erotikus tud lenni (pl.: óvszer felhelyezése szájjal). A videókban menő és vonzó egyetemi hallgatókat ismerhettek meg a résztvevők, amint a barátaikkal a szexuális élményeikről beszélnek, vagy amint a partnereikkel beszélnek a szexuális életükről. Az intervenció során a videók után egy vezetett beszélgetés következett, ahol megerősítették az átadni kívánt üzenetet. A beszélgetés során tisztázták, hogy az érzelmek előzetes tudatosítása nem elegendő, hanem nagyon fontos hogy később a személyek motivációjában is megjelenjen és a viselkedésükre is hatással legyen az intervenció üzenete. Tehát az internalizációra hívták fel a vizsgálati személyek figyelmét.  Pl: ha a személy előre számol az óvszer nélküli szexet követő bűntudattal és felkészül erre, akkor lehet, hogy ez megerősíti abban, hogy vigyen magával óvszert a randevújára.   
            A szociális-kognitív modult egy másik teória alapján (Információ és Motiváció vezérelt Viselkedés - IMB) készített intervencióból adaptálták, ami már bizonyítottan hatékony, ezt egy kissé lerövidítették (a hat 120 perces ülést egyetlen 120 perces ülésre redukálták). Ezen az egy alkalmas intervención beszéltek a szexuális rizikókkal kapcsolatos téves információkról, a rizikóvállalással kapcsolatos motivációkat is górcső alá vették, a szociális normáktól kezdve, az attitűdökön és a sebezhetőségen keresztül egészen a szexuális úton terjedő betegségekig mindenről volt szó. Továbbá a helyes óvszerhasználatot is bemutatták egy videóban, csak hogy a beszélgetés során ez is előkerüljön.   
        

Eredmények:

            Az alapszint mérésekor 66%-a, a 176 egyetemi hallgatónak nyilatkozta azt, hogy élt szexuális életet az elmúlt 1 hónapban. Az óvszer használat az estükben 32,5% volt. A három hónapos ellenőrzésnél az SCE (szociális-kognitív-emocionális) esetben az óvszerhasználat 65% volt, az SC esetben 60%, míg a kontroll helyzetben 35%. 6 hónapnál az óvszerhasználat átlaga az SCE csoportban 67% volt, 52% az SC helyzetben és 35% a kontroll helyzetben.  Az SCE helyzet 3 hónapnál nem, de hat hónapnál szignifikánsan különbözött az SC helyzettől. Továbbá, az SCE helyzetben az óvszerhasználat minden mérési eredménynél tovább emelkedett, míg a hagyományos SC helyzet ebben a kísérletben nem jelentette az óvszerhasználat gyakoriságának növekedését 3-6 hónap között.

Diszkusszió

            Ez a tanulmány egy nagyon kezdeti bizonyítékként arra utal, hogy egy érzelmi edukációs komponens beépítése a hagyományos szociális-kognitív intervenciókba hatékony eredményeket hozhat a szexuális rizikóvállalás csökkentése szempontjából. Mind két mérési esetben hatékonyabb volt az SCE intervenció, mint az SC.  Ez főként a 6 hónapos mérésnél fontos eredmény, mivel a szexuális rizikóvállalás csökkentését célul kitűző intervenciók esetében, mindig is nehézség volt, hogy fent tartsák a kívánt viselkedés változást  az idő múlásával. Ezek az eredmények nem annyira meglepőek, ha figyelembe vesszük korábbi kutatások eredményeit, melyek az érzelmek döntéshozásban és szexuális viselkedésben betöltött fontos szerepéről szólnak.      
            Ez az első tanulmány, ami vizsgálja a lehetőségét annak, hogy az érzelmi edukációs intervenció, hatásos lehet egészségügyi szempontból. Ez a tanulmány volt az egyik első tesztje az érzelmi edukációs intervenció komponensnek, természetesen további kutatások is szükségesek, nagyobb minta mérettel, hogy megerősítsék a hatékonyságot. További probléma lehet még a kísérlettel kapcsolatban, hogy a résztvevők szexuális orientációja nem lett tisztázva, amire a jövőben fontos lenne figyelni.   
            Amennyiben több kísérlet fogja vizsgálni az érzelmi edukációs intervenciókat, hasznos lehet, ha kiterjesztik az intervenció tartalmát és olyan további előre láthatóan megjelenő érzelmeket is a kommunikáció tárgyává tesz, mint az aggodalom, a megbánás, a sértődés vagy a bizalom. Ezen felül, az érzelmi edukációs intervenciók hasznosak lehetnek az egészségügy más területein is, akár az elhízás vagy a dohányzás probléma körére is gondolhatunk itt.

Specifikus ártalomcsökkentő  stratégiák MDMA/ ecstasy használók részvételével az  Egyesült Államokban és az  Egyesült Királyágban

Davis, A. K. & Rosenberg, H. (2017). Specific harm reduction strategies employed by 3,4methylenedioxymethamphetmine/ ecstasy users in the United States and the United Kingdom. Drug Science, Policy and Law, 3,  1–8

Az összefoglalót készítette: Déri Melinda

Absztrakt

Mind a szabadidős, mind a problémás 3,4-metilén-dioximetamfetamin (MDMA) / ecstasy használók számára hasznos lehet az ártalomcsökkentő beavatkozások alkalmazása, amelyek célja az egészség megőrzése és a negatív következmények megelőzése. Annak eldöntésére, hogy megtudjuk, változott-e az ecstasy használat az intervenciók hatására a lakhelytől és a használat gyakoriságától függően, internetes felméréseket használtunk. A vizsgálatban 104 amerikai és 80 brit szerhasználó vett részt, a kevésbé gyakoritól a gyakori használókig. A szerhasználat során két hónapon keresztül 19 saját kezdeményezésű ártalomcsökkentő stratégiát alkalmaztak. Számos jelentős különbség ellenére a résztvevők legalább 75%-a használt 19-ből 11 stratégiát legalább egy alkalommal a 2 hónapos vizsgálat során, függetlenül a lakhelytől és a használat gyakoriságától. A ritkábban alkalmazott stratégiák közül sok nem alkalmazható minden ecstasy használatkor. Azonban, mivel az ecstasy minősége nem ismert, így nagyon fontos, hogy minden alkalommal teszteljük a benne lévő MDMA, egyéb stimulánsok és esetlegesen káros szerek jelenlétét, lakhelytől és a használat gyakoriságától függetlenül.

Elméleti háttér

A 3,4-methylenedioxymethamphetmine (MDMA), gyakori nevén “ecstasy”, vagy „molly” egy milliók által használt szer, szerte a világon. Az MDMA használatát a fogyasztás kívánatos eredményei vezérlik, beleértve a megnövekedett energia szintet, szociabilitást, önbizalom érzést, stressz csökkenését, fokozott szexualitást, pozitív hangulatot és a szubjektív jóllétet. Ugyanakkor sokan beszámolnak akut és késleltetett negatív hatásokról, mint például a dehidratáltság, túlforrósodás, heves szívdobogás, hányinger, fogcsikorgatás, szédülés, izomfájdalom, alvásképtelenség, kimerültség, zavarodottság, szorongás, depresszió és memória problémák. Tekintve az MDMA fogyasztása által okozott lehetséges következményeket és mellékhatásokat, különös figyelemmel arra, hogy több, akár káros vegyületet tartalmazó szert adnak el ecstasy néven, mind a rekreációs, mind a problémás használók körében hasznos volna az ártalomcsökkentő stratégiák használata. Ilyen saját kezdeményezésű ártalomcsökkentő stratégia például az MDMA fogyasztásával egy időben történő egyéb szerek használatának minimalizálása, a hidratálás, egy megbízható barát jelenléte negatív érzelmek, vagy gondolatok esetén, az adott alkalommal egyszerre elfogyasztott mennyiség csökkentése, tesztelő eszköz alkalmazása, online adatbázisokban tájékozódás az adott ecstasy összetételéről, illetve vitaminok, antioxidánsok, vagy 5-hydroxytryptophan fogyasztása ecstasy használat előtt és után. Mindezek az ártalomcsökkentő stratégiák képesek csökkenteni az ecstasy fogyasztásával járó károkat, azonban fontos tudni, hogy a használat gyakorisága nagyban befolyásolja azt, hogy az adott személy hogyan tekint ennek jelentőségére. A nem annyira gyakori fogyasztók kevésbé érzik magukat veszélyben, ezáltal kevésbé alkalmazzák az ártalomcsökkentő stratégiákat, míg a gyakori fogyasztók nagyobb hangsúlyt fektetnek rá. Ezenkívül az ilyen stratégiákat alkalmazó felhasználók aránya országonként változhat, tekintve, hogy az Egyesült Királyságban szélesebb körben elfogadott az ártalomcsökkentés, mint az Egyesült Államokban.

Módszerek és eszközök

Az ecstasy-specifikus ártalomcsökkentési stratégiák későbbi használatával foglalkozó prospektív tanulmány részeként két különálló mintát vettünk fel. Az adatgyűjtés mindkét hullámában a potenciális résztvevőket célzott webes felhívásokkal gyűjtöttük Facebookon és egyéb honlapokon, mint például reddit.com, pillreports.com, bluelight.org és dancesafe.org. A kutatást a Survey Gizmo felületén végeztük, ahol alapos tájékoztatás után a résztvevők attitűdjét vizsgáltuk az ártalomcsökkentő programmal kapcsolatban. Két hónappal később e-mailben vettük fel a kapcsolatot a résztvevőkkel, hogy megtudjuk hány alkalommal fogyasztottak ecstasyt a kutatás kezdete óta, illetve, hogy hány alkalomkor használták mind a 19 ártalomcsökkentő stratégiát. A részvétel ösztönzésére $5.00-t adományoztunk résztvevőnként a bluelight.org, ártalomcsökkentéssel foglalkozó oldalnak, illetve az utánkövetéses vizsgálat résztvevőinek Starbucks kupont ajánlottunk fel $10.00 értékben. A teljes kutatásban résztvevők száma 184 fő volt.

Az alapvizsgálat során az „Ecstasy és szerhasználati előtörténet” kérdőívet és demográfiai kérdőívet vettünk fel, melyekben többek között az elmúlt 3 hónapban történt ecstasy és egyéb szerhasználat gyakoriságáról kérdeztük. Az utánkövetéses vizsgálatban felvettük az „Ecstasy ártalomcsökkentő stratégiák” kérdőívet, amelyben rákérdeztünk arra, hogy a személy hány alkalommal használta mind a 19 ártalomcsökkentő stratégiát, illetve egy kérdőívet, mely arra kérdezett rá, hogy hányszor fogyasztott ecstasyt az elmúlt két hónapban.

Eredmények

A résztvevők nemüket tekintve főként férfiak voltak (US 72%; UK 85%), életkoruk 71%-ban 18-24 év közötti. Körülbelül mindkét minta 50%-a havonta legalább egy alkalommal fogyasztott ecstasyt, illetve kicsivel több, mint 50% élete során 20, vagy annál több alkalommal. A vizsgált személyek nagy százalékban fogyasztottak emellett alkoholt (US 93%; UK 96%) és cannabist (US 84%; UK 80%). A 19 ártalomcsökkentő stratégia közül 11-et legalább 75%-90%-ban alkalmaztak a résztvevők, lakhelytől és a szerhasználat gyakoriságától függetlenül. A legkevésbé népszerű 5 stratégiát a gyakori szerhasználó amerikai személyek nagyobb arányban alkalmazták, mint a gyakori szerhasználó britek. Ilyen például a szer tesztelése és a használat előtti és utáni vitaminszedés. Mindemellett a kevésbé gyakori brit szerhasználók többször alkalmazták az összetétel tesztelését, mint a gyakori brit szerhasználók, akik viszont nagyobb arányban tartottak chill-out szünetet. Ezenkívül a kevésbé gyakori amerikai szerhasználók többször nyújtották izmaikat, mint a kevésbé gyakori brit szerhasználók. Egy nyílt kérdésre válaszolva új ártalomcsökkentő módszereket is javasoltak a résztvevők, mint például limitált számú dózis, használat kizárólag adott helyeken, egészséges diéta, testmozgás, pihenőnap beiktatása szerhasználat után és rágózás.

Diszkusszió

Tehát azt találtuk, hogy a rekreációs ecstasy használók az ártalomcsökkentő stratégiák széles skáláját alkalmazták a lehetséges káros hatások elkerülésére. A résztvevők körülbelül 90%-a alkalmazott a 19-ből 11 ártalomcsökkentő stratégiát, lakhelyre és a használat gyakoriságára való tekintet nélkül. A várakozásokkal ellentétben csak kis eltérés volt a kevésbé gyakori és a gyakori szerhasználók ártalomcsökkentéshez való viszonya között. Lehetséges, hogy a kevésbé gyakori szerhasználók már önmagában a ritkább használatot, mint ártalomcsökkentést használják és ugyanannyira fontosnak tartják az ártalomcsökkentést, mint a gyakori szerhasználók. Szintén elenyésző különbséget találtunk a brit és amerikai vizsgálati személyek arányában, akik mind a 19 stratégiát használták. Annak ellenére, hogy az ártalomcsökkentés jobban elfogadott a brit szakemberek között, mint az amerikaiaknál, mégis úgy tűnik, hogy az amerikaiak is hasonlóan értékesnek gondolják azt, mely valószínűleg az internet nemzeteken átívelő hatásának köszönhető.

A jelen kutatás eredményeinél érdemes figyelembe venni a módszer korlátait, mint például azt, hogy a toborzás és az adatfelvétel az interneten történt. Lehetséges, hogy az ártalomcsökkentési stratégiákat végrehajtó ecstasy-felhasználók aránya alacsonyabb a vizsgálatban nem résztvevő felhasználók körében. Ezen kívül lehetséges, hogy a résztvevők elmúlt 2 hónapról és a stratégiák alkalmazásáról való emlékezetét befolyásolta az ecstasy fogyasztás. Továbbá figyelembe kell venni, hogy relatív kis mintával dolgoztunk, melyet főként fiatal férfiak alkottak csupán két országból, ezért további vizsgálatokat igényel, hogy tudomásunk legyen nők és más országban élők stratégiáiról. Összességében, a kutatás korlátainak figyelembevételével megállapíthatjuk, hogy a mintánkban szereplő személyek nagy része alkalmazza az ártalomcsökkentő stratégiák egy jelentős részét. Azonban a kevésbé gyakran használt stratégiákra is érdemes figyelmet fordítani. A szer összetételének tesztelésével például még adódnak problémák. Az otthoni teszterek nem megbízhatóak, a professzionális tesztelés pedig nehezen elérhető, pedig ez az ártalomcsökkentési mód minden felhasználó számára fontos lenne, lakhelytől és a fogyasztás gyakoriságától függetlenül. Ezért javasoljuk, hogy a megelőzéssel foglalkozó szakemberek és klinikusok ösztönözzék a szer-tesztelési szolgáltatásokat.  

Hogyan  növeli az élettel való elégedettséget az  online szociális kapcsolattartás?
Az online támogató interakciók, észlelt társas támogatás, a közösség értelme és az élettel való elégedettség közötti kapcsolat

Oh, H. J., Ozkaya, E., & LaRose, R. (2014). How does online social networking enhance life satisfaction? The relationships among online supportive interaction, affect, perceived social support, sense of community, and life satisfaction. Computers in Human Behavior, 30, 69–78. https://doi.org/10.1016/j.chb.2013.07.053

Készítette: Köteles Anna

Absztrakt

A tanulmány célja annak vizsgálata, hogy az online közösségi hálózatokon megjelenő támogató kölcsönhatások közvetítenek-e az SNS használatának hatása és az SNS barátok száma az észlelt társadalmi támogatásra, hatásra, érzésre közösség, és az élet megelégedettségét. A pillanatnyi mintavétel mellett, a jelenlegi tanulmány a támogató interakció hatását az interakciót követő 5 napban. 339 felnőtt résztvevő eredményének elemzése alapján pozitív kapcsolatot mutatottak ki szupportív interakció és az ezt követő pozitív affektus megjelenése között. A felállított modell pozitív kapcsolatot mutatott ki az SNS barátok száma, a támogató interakciók, az észlelt szociális támogatás, a közösség értelme és az élettel való elégedettség között. Az online társadalmi hálózatok és a szociális támogatás kutatására gyakorolt hatásokat a tanulmány tovább tárgyalja.

Bevezetés

A közösségi média használata napjainkban a legnépszerűbb online aktivitás. Átlagosan a felhasználók minden 6. percben belépnek valamely online felhasználói fiókjukba. A social mediaval kapcsolatos kutatások sokszor ellentétes eredményeket mutattak az online felületen eltöltött idő pozitív illetve negatív hatásaival kapcsolatban. Jelen kutatásban az online közösségi média használatának a közösségtudatra és az élettel való elégedettségre kifejtett hatását vizsgálták, egy olyan közvetítő tényező feltárása által, amely pozitív hatással lehet ezekre a tényezőkre.

Ez a tanulmány először a közvetlen kapcsolatot vizsgálja a támogató kölcsönhatás és a pozitív affektus megjelenése között, ezen kívül azoknak a mechanizmusoknak a feltérképezése a cél, amelyek mentén a közösségi média általi kapcsolattartás magasabb élettel való elégedettséget és közösségtudatot eredményezhet. Mindkét szempontot vizsgálva a kutatók azt remélik, hogy sikerül a számos, egymásnak ellent mondó kutatási eredményeket megfelelően értelmezni, kiemelten a pozitív hatások terén.

Elméleti háttér

Online közösségi hálózatok

A közösségi hálózati oldalak vagy SNS-ek olyan webes alkalmazások, amelyek lehetővé teszik felhasználóik számára, hogy egy olyan profilt hozzanak létre, amely mások számára láthatóvá teszi a más felhasználókkal való kapcsolatukat. Bár az online közösségi hálózat célja továbbra is ugyanaz, mint egy offline közösségi hálózat, azaz az emberek összekapcsolása és az információk megosztása, az online hálózatépítés további előnyökkel jár a felhasználók a számítógépes kommunikációhoz kapcsolódó sajátosságai révén. A barátok száma, mint a szociális támogatás legfőbb forrása az online közösségi irodalom egyik széles körben kutatott tényezője. Azonban a kutatások sokszor ellentétes eredményeket hoztak; például a Facebook használatának intenzitása negatív vagy nem szignifikáns kapcsolatokat mutatott a jólét egyéb mutatóival.
Összefoglalva, az online interakció típusát vizsgálva jobban megérthető az online közösségi hálózatok működése és azok a tényezők, amelyek pozitív pszichológiai hatást eredményeznek. A jelenlegi a tanulmány a támogató kölcsönhatás mennyiségére összpontosít; pontosabban az azokra támogató interakciók mennyiségére, amelyben a felhasználó részt vesz egy másik felhasználóval. Valószínűsíthető, hogy a támogató kölcsönhatás mennyisége pozitív összefüggésben van az SNS felületeinek használatával és az itt megjelenő barátok számával; ezáltal arra következtetnek a kutatók, hogy azok, akiknek sok baráttal rendelkeznek ezen a felületeken és gyakrabban is használják a közösségi hálózat bármely formáját, gyakrabban kerülnek támogató kölcsönhatásba a többi felhasználóval.

H1: A barátok száma az online közösségi oldalakon és a támogató interakciók mennyisége között pozitív kapcsolat van.

H2: Az online közösségi felület használatának gyakorisága és a pozitív interakciók mennyisége között pozitív kapcsolat van.

Támogató interakciók és szociális támogatás a közösségi oldalakon

Közösség által nyújtott támogatás az egyik legfontosabb háttér tényezőként jelent meg az online közösségi oldalak használata során. Egy nemrégiben megjelent kutatás szerint az közösségi oldalak felhasználói nagyobb érzelmi támogatást kaptak és, mint az általános internethasználó társaik; ez a szint majdnem egyenértékű azzal, amelyet egy házastársi vagy élettársi viszonyban élő amerikaiak rendszerint észlelnek partnerük felől. A kutatók feltételezése szerint, az interakciót követően fellépő pozitív affektus lesz az, amely összekapcsolja a támogató interakció mennyiségét és az észlelt szociális támogatást.

H3: A támogató interakció mennyisége pozitív kapcsolatban van az interakció után megjelent pozitív affektusokkal.

H4: A támogató interakció következtében fellépő pozitív érzések és az észlelt társas támogatás között pozitív kapcsolat van.

A szociális támogatás pszichológiai kimenetele: az élettel való elégedettség és a közösségtudat

A pszichológiai jólét és az élettel való elégedettség a leggyakrabban vizsgált témák ezen a területen. Előzetes tanulmányokhoz csatlakozva, jelen kutatás az érzékelt szociális támogatás és az élettel való elégedettség közötti kapcsolatot vizsgálja.

H5: Az észlelt szociális támogatás pozitív kapcsolatban van az élettel való elégedettséggel.

H6: Az interakciók pozitív hatása és az élettel való elégedettség között pozitív kapcsolat van.

H7: Az online szociális interakcióból származó észlelt szociális támogatás pozitívan kapcsolódik a közösségi érzéshez.

H8: A közösséghez való tartozás érzése pozitívan kapcsolódik az élettel való elégedettség.

Minta

A résztvevőket hógolyós mintavételi technikával vették fel. A diákoknak öt embert kellett felkérniük az osztálytársaik közül illetve 5 főt az iskolán kívüli kapcsolataikból a vizsgálatban való részvételre. Összesen 339 résztvevő vett részt a kutatásban, a résztvevők átlagkora 28 év (SD = 11,77, Median= 23 éves) és a minta több mint 50%-a nő volt (51,2%).

Módszer

A jelenlegi vizsgálat pillanatnyi mintavételi technikát alkalmaz; a módszer hasznos, ha egy adott viselkedésből származó eredményeket szeretnénk azonnal rögzíteni, mivel az időeltolódás a mintavétel és a viselkedés között nagyon rövidek.

A válaszadók naplószerű felmérő füzetet kaptak, mely kérdéseket tartalmazott a résztvevők általános közösségi oldalhasználatáról. Ez követően az első minden este (6:00 óra után), 5 napon keresztül a következő pontokat kellett feljegyezniük: (1) a használt közösségi oldal címe, (2) a használat kezdete és befejezése, (3) az általuk használt funkciók (pl. Fali post, üzenet stb.), (4) az általuk használt támogató interakció és kommunikációs forma és (5) az a hatás, amelyet közvetlenül a használat után tapasztaltak.

A vizsgálat során következő adatok rögzítésére került sor: a személy SNS barátainak száma, közülük hányan számítanak szoros barátnak, a közösségi oldalak használatának gyakorisága: hat pontból álló sklálán mérve (1) egyszer vagy kevesebbszer a héten, (6) naponta több mint 5 alkalommal, az észlelt társas támogatás 3 dimenzió mentén: felbecsült támogatás, baráti társaság és megbecsülés. Továbbá a közösségérzés, az élettel való elégedettség és két pillanatnyi mintavételi tényező, a támogató interakció típusa és az ezt követően megjelenő affektus felmérése (Positive and Negative Affect Schedule - PANAS) történt meg.

Eredmények

A path modell eredménye egy lehetséges mechanizmust tár fel, mely a közösségi hálózat felépítése és ezek használatának gyakorisága mentén befolyásolja a pszichológiai jólét tényezőjét. Az SNS barátok száma pozitív pszichológiai kimenetelt eredményezett, de csak abban az esetben, amikor ez tényleges támogató interakciókkal és az interakció után pozitív érzések megjelenésével járt együtt.

A vizsgálatban tesztelt többszintű modellek azt is kimutatták, hogy a hálózat mérete (az SNS barátok száma) vagy az oldal más általános mutatói és oldalhasználat után fellépő negatív vagy pozitív érzések között nem volt szignifikáns kapcsolat. Ezen kívül az előbb felsorolt tényezőknek nem volt moderáló hatásuk a támogató kölcsönhatás mennyisége és az interakció után azonnal megjelenő érzésekre. Ezek az eredmények megerősítik, hogy a tevékenység típusa, amiért az emberek a közösségi oldalakra felcsatlakoznak, jobban betudja jósolni a közösségi oldalak használatának pszichológiai következményeit.

A közösségi oldalak használatának gyakorisága nem volt szignifikáns előrejelzője a támogató kölcsönhatások és más kimeneti változók megjelenésének. A közösségi oldal használatát követően fellépő kellemes érzések pozitív kapcsolatban álltak az észlelt társas támogatással, mások általi megbecsültséggel és az élettel való elégedettséggel.

Összegzés

Bár a közösségi hálózatok oldalai segítenek az embereknek, hogy könnyedén bővítsék és kezeljék a kapcsolataikat, azonban abban az esetben, ha nem azt a társadalmi támogatást nyújtják, amelyre a címzetteknek szüksége van, nem tekinthetők hasznos újításoknak.