Falásrohamok pszichológiai kezelési  lehetőségei

Wilson, G. T., Wilfley, D. E., Agras, W. S.,. Bryson, S. W.  (2010). Psychological Treatments of Binge Eating Disorder. Archives of General Psychiatry.67 (1). 94-101

Készítette: Garai Judit

Kutatási kérdés:

Binge Eating  Disorder (BED) esetén mely kezelési mód a leghatásosabb?  Viselkedéses fogyókúra kezelés (BWL), vezett önsegítés alapú kognitív viselkedésterápia (CBTgsh) vagy a interperszonális pszichoterápia (IPT)?

A falásrohamom (Binge Eating, BED) a DSM IV evési zavarai közé tartozik. A gyakori és tartós falási epizódokat, kontroll érzetének teljes elvesztése és a kompenzatorikus viselkedés hiányával kapcsolatos distressz jellemzi. Összekapcsolódhat más evési zavarokkal, ill. komorbid pszichiátriai zavarok és pszichoszociális veszteségek is jellemzik. Gyakran túlsúlyosság kapcsolódik hozzá.

A kognitív pszichoterápia (CBT) és személyi pszichoterápia specifikusan az evészavart célozzák meg e betegség kezelése során. Jól kontrollált kutatások bizonyatották, hogy ezek alkalmasak a pszichopatológia, evészavar csökkentésére, ugyanakkor nem voltak hatékonyak a súlyveszteség elérésében. Ezzel szemben a viselkedéses fogyókúrás terápia (BWL), melyet obezitás, így binge eating kezelésekor is használnak, a kalóriabevitel csökkentésével, megfelelő tápanyagok bevitelével és fokozott testedzéssel dolgozik.

A BWL előnye, hogy klinikailag szignifikáns súlycsökeknést tud elérni rövid távon, ill. szélesebb körű kezelőszemélyzet tudja alkalmazni, mint a pszichoterápiát. A vezetett önsegítés alapú kognitív viselkedésterápia (CBTgsh) rövid távon hatékony a BED kezelésében, nem  szakértők is végezhetik, költséghatékony.

Klaszteranalízis során a BED két típusát állapították meg. Egyik negatív affektivitással jellemezhető, rájuk jellemzőbbek lesznek a komorbid pszichiátriai zavarok.

Jelen tanulmány az interperszonális egyéni pszichoterápia (IPT), BWL, CBTgsh hatását hasonlította össze rövid és hosszú távon. Eredetileg az IPT és másik kettő különbségét akarták mérni. Úgy vélték, hogy az IPT hatékonyabb lesz a negatív affektivitású személyek esetén, mivel ez e téren is hatékony kezelés. Ugyanakkor nem vártak különbséget alacsony negatív affektivitás esetén.

Résztvevők

A résztevőket hirdetésen és klinikai feljegyzéseken keresztül toborozták. Telefonon ellenőrizték a bekerülési feltételeket. Ha megfeleltek, egy személyes interjú, majd egy kérdőív volt a következtő lépés. 18 év feletti, 27-45 BMI közötti személyek kerülhettek a mintába, akik nem voltak jellemezhetőek semmiféle pszichopatológiával. Ezt a SCID-I és SCID-II tesztekkel szűrték.

Az evészavart az EDE(Eating Disorder  Examination) teszt ellenőrizte. Felvették a Rosenberger Önértékelési Skálát, és egy szociális elfogadottságot mérő skálát. Kitöltötték a Beck Depresszió Kérdőívet (BDI) a negativitási fok megállpítása érdekében. 18 pont felett vágták ketté a mintát. A bennmmaradt személyeket egy random sorosolás során osztották be a három csoportba.

Kezelések

24 hétig tartottak. Majd 2 éves utánkövetés jött félévenként.

Egyéni pszichoterápia(IPT)

Az első 4 alkalom az evészavar megjelenésének és jelenlétének körülményeire terjed ki. A második szakaszban előkerülnek a jelenlegi problémák, ezzel segítve a paciens megküzdését. A harmadik rész a haladást, változást, továbbiakban való boldogulást taglalja. Fontos, hogy a kezelés nem koncentrál explicit módon az evészavar menedzselésére, mint a CBT.

Viselkedéses fogyókúra kezelés (BWL)

Csökkentett kalóriabevitel (zsírbevitel 25 %-os csökkentése) testmozgás (heti 2,5 óra) a cél. Nem a fogyást tűzték ki. 16 héten keresztül heti 50 perces ülések voltak, majd 4 kéthetente való, majd 2 havonta megrendezett ülés volt.

Vezett önsegítés alapú kognitív viselkedésterápia (CBTgsh)

Egy terapeuta vezetésével folyik a kezelés. Arra fókuszálnak, hogy önmonitorozási, önkontroll stratégiákat és problémamegoldást fejlesszenek ki. A terapeuta fő feladata, hogy hangsúlyozza, hogy elmagyarázza az önsegítés szerepét, a sikeres végkimenetelre fókuszáljon, és motiválja a tagokat. Összessen 10 ülés volt, mind 25 perces, elsőt kivéve mely 60 perces volt. Az ülések az első 4 hétben hetente kerültek megrendezésre, majd 2 hetente, maj havonta. A terapeuták frissen végzett pszichológusok voltak, terápiás tapasztalat nélkül.

Elemzés

A cél az IPT és CBT összehasonlítása volt. Az eljárás egy 2 (oldal)X2(negatív affektivitás)X3(kezelési csoport) minta szerint lett tervezve. Az első kimeneti változó a binge eatinges napok megjelenése és a tömeg volt az első 28 nap alatt. Post hoc elemzéseket végeztek a kezelések közötti különbségek meghatározására. A kategoriális külünbségek meghatározására logisztikus regressziót alkalmaztak. A hatásmérték meghatározása során az 1 és 2 éves utánkövetéseket figyelték meg. Kovariancianaalízist(folytonos) és logisztikus regressziót (kategoriális) alkalmaztak az utókezelés hatásának megállapításakor.

Eredmények

A résztvevők mind a BWL, mind az IPT kezelést hatékonyabbnak tartották, mint a CBTsgh-t. Ill. azt várták, hogy az IPT szignifikánsan hatékonyabb lesz, mint a CBTgsh a kezelés végére. 3 kihagyott kezelés után lemorzsolódónak tekintették a személyt. Ez IPT esetén fordult elő legkevésbé. Szignifikáns interakció volt a kezelés és negatív affektivitás kapcsolata között. Az utókezelésben nem voltak szignifikáns különbségek. A 3 csoportnak nem volt különbsége a kezelés végére BED terén, úgy, ahogy az egyéb mért változók terén se. A negatív affektivitásnak nem volt szignifikáns hatása. Testtömeg csökkentésben viszont a BWL volt a legsikeresebb.

A negatív affektivitás hatása megjelent  a DSM kritérium szintjén és falásos napok számánál. Magasabb negatív affektivitás esetén kisebb volt a fejlődés. Ugyanakkor ez szignifikánsan nem jelent meg.

Egyéves utánkövetés után szignifikáns különbséget nem találtak. Azonban BWL esetén nagyobb volt a BMI növekedése. Kétéves utánkövetés után szignifiánsan jobban hatott a BED-re az IPT és CBTgsh, mint a BWL.Az egyes kezelések eredményeként elért súlyveszteségek között nem találtak lényeges különbségeket. A BED-ből felépülő paciensek viszont nagyobb súlyt vesztettek, mint azok, akik sosem voltak gyógyuló szakaszban.

Nemspecifikus összetevőket is figyelembe kell venni, úgy mint műveltség, önbecsülés.

Feltáró analízsekben két moderátort azonosítottak: az önbecsülést és az EDE skálán elért pontszámot. Az alacsony önbescülésű személyek BWL esetén rosszabb eredményeket értek el, mint az magas önbecsülésűek. CBT esetén csak kis különbség volt.

Összefoglalás

Jelen tanulmány a témában eddig íródott legnagyobb mintával dolgozott. Hatékonyságbeli különbség csak 2 éves utánkövetés után jött ki az IPT és CBT hatására a BWL-lel szemben a BED terén.

További bizonyítékok a moderátotok elemzéséből származnak. Visszaesés legkevésbé IPT kezelés esetén volt tapasztalható. A CBT kezelésre nem hatott az alacsony önbecsülés az EDE globális pontszámaival összevetve, kivéve, ha azok magasak voltak. Habár az önbecsülés meghatározó moderátor volt, negatív affektivitással való kapcsolatát nem sikerült kimutatni. Jelen tanulmányban a BDI és EDE interakciói hasonlóak voltak az EDE és önbecsülés kapcsolatához, míg a BDI és önbecsülés magasan korreláltak.

Összességében a CBTgsh hatásában nem különbözött az IPT hatásától, habár a kiesési aránya nagyobb volt. A CBT hatása szignifikánsan jobb volt, mint a BWL kezelésé. Elmondható, hogy a CBT a BED egy költséghatékony kezelési módja. Megjegyzendő, hogy komorbid pszichpatológiás zavar sem zárja ki ennek alkalmazási lehetőségét. a BWL –re nem volt hatással az alacsony önbecsülés, kivéve, ha ehhez valósan meglévő evészavar társult. Ezentúl ez a kezelés szignifikáns súlycsökkenést eredményezett.

Más korábbi tanulmányokkal egyetemben itt is bebizonyosodott, hogy azok a személye, akiknél megszűnt a BED diagnózisa, lényegesen több súlytól tudtam megszabadulni,mint atok, akiknél ez továbbra is fennállt. Ez a különbség viszont az utókezelések során már nem mutatkozott meg.

Limitációk közé sorolandó, hogy csak az alanyok 18%-a volt kisebbségi és csak 21% volt férfi. Erősség a nagy minta, a BED szigorú besorolása és bármiféle különbség az egyes csoportok közt, az különböző eljárások kivételével. Az eredmények azt mutatják meg, hogy mindhárom kezelés egyformán volt hatékony a végső tesztelésnél. Az IPT előnye a lemorzsolódás kisebb aránya. 2 év után az IPT és CBT csoportba eső alanyok tartós javulást mutattak, a BWL kezelt tagokkal szemben, akikre visszaesések voltak jellemzőek. Mindezek alapján ajánlott a CBT kezelés, mint kezdeti lépés, és további lehetőségként lehet tekinteni az IPT kezelésre az alacsonyabb önbecsülésű, patológiásabb evészavarral rendelkező pacienseknek.

A  súlycsökkenés  pszichológiai előnyei viselkedéses és/vagy étrendbeli  súlycsökkentő intervenciókat követően. Szisztematikus összefoglaló.

Lasikiewicz, N., Myrissa, N. K., Hoyland, A., Lawton, C. L. (2014). Psychological benefits of weight loss following behavioural and/or dietary weight loss interventions. A systematic research review. Appetite, 72, 123-137.

Összefoglalót készítette: Kovács Lilla

Absztrakt

Általánosan elfogadott, hogy a súlycsökkenés jelentős fiziológiai előnyökkel jár, mint például a cukorbetegség kockázatának csökkenése, vagy az alacsonyabb vérnyomás és vérzsír szint. Ugyanakkor kevés viselkedéses és étrendbeli intervenciónak vizsgálták a pszichológiai előnyeit, mint elsődleges kimenetel. Ezért szisztematikus összefoglalóval vizsgálták a pszichológiai előnyöket ebben a vizsgálatban túlsúlyos, elhízott populációban. Jelen tanulmányban 36 kutatást vizsgáltak. Az önértékelés változását, a depresszív tüneteket, a testképet, illetve az egészséggel kapcsolatos életminőség mutatót (health related quality of life- HRQoL) vizsgálták. Ahol lehetséges volt, hatásméret vizsgálatot is végeztek. Az eredmények konzisztens fejlődést mutattak a pszichológiai kimenetelt illetően, a súlycsökkenéssel párhuzamosan, és időnként annak hiányában is. A testkép javulása és az egészséggel kapcsolatos életminőség (főként a vitalitás) javulása szorosan összefüggött a testsúly csökkenésével. A hatásméret jelentősen különbözött, tükrözve az áttekintett kutatások eltérő természetét. Habár a vizsgált kutatások minősége általában elfogadható volt, csak 9 kutatásban alkalmaztak megfelelő kontroll vagy összehasonlító csoportot a 36-ból, és az intervenció időtartama, valamint a pszichológiai eredményeket mérő módszerek is jelentősen eltértek a különböző kutatásokban. További vizsgálatok szükségesek, amik rávilágíthatnak a súlycsökkenés és a pszichológiai kimenetelek közötti kapcsolatra.

Bevezetés

Bizonyított tény, hogy a túlsúlyos vagy elhízott egyének számára a súlycsökkenés jelentős fiziológiai előnyökkel jár. Ezért sok súlycsökkentést célzó program arra fókuszál, hogy hogyan lehet a testsúlyt csökkenteni, és a fiziológiás egészséget javítani. Az ilyen intervenciók sikeressége általában kizárólag a súlycsökkenés mértékén alapszik. Ugyanakkor mind az elhízásnak, mind a fogyásnak vannak pszichológiai következményei, és fordítva, pszichológiai problémák súlygyarapodáshoz vezethetnek. Az elhízás gyakran negatív stigma, az elhízott ember gyakran lesz sztereotípiák áldozata. Tehát a fogyás segíthet ezeknek a pszichológiai következményeknek a fejlesztésében, ami pedig segíthet fenntartani a sikeres súlycsökkenést.

A korábbi kutatások többségénél, amik a súlycsökkentő intervenciók hatékonyságát vizsgálták, hiányzik a fogyással kapcsolatos pszichológiai tényezők értékelése. Azonban néhány pszichológiai következmény tekintetében leírtak fejlődést. Egy metaanalízisben sebészeti, gyógyszeres, illetve viselkedéses testsúly csökkentő intervenciók pszichológiai vonatkozásait vizsgálták, és azt találták, hogy a depresszív tünetek szignifikánsan csökkentek a sebészeti és a gyógyszeres beavatkozás után. Az önértékelés is növekedett, első sorban a viselkedéses beavatkozások után. Utóbbit a fogyás mértéke is befolyásolta (nagyobb fogyás nagyobb önértékelésbeli növekedéssel párosult), a depresszív tünetekre azonban ez nem volt érvényes. Ezek az ellentmondásos eredmények rámutatnak, hogy az intervenció természete és a vizsgált kimenetel hatással vannak a kimenetelre, valamint arra, hogy a pszichológiai tényezők javulása nem mindig függ a tényleges súlycsökkenéstől.

A viselkedéses intervenciók gyakoriak a testsúly csökkentő programoknál. Általában a következőket tartalmazzák: az evési viselkedés megértése és kontrollálása, evési attitűd, helyes táplálkozás, társas támogatás keresése és igénybe vétele, testmozgás, étkezési tanácsok. Némelyik viselkedéses intervenció a kognitív tényezőkre fókuszál, úgy, mint a diszfunkcionális gondolatok a testsúllyal, alakkal kapcsolatban, és önmonitorozást, kognitív átkeretezést alkalmaznak.

A viselkedéses és/vagy étkezési intervenciókban való részvétel (testmozgással vagy a nélkül) lehetővé teszi a testsúly csökkentését, és ezzel együtt a pszichológiai eredmények fejlesztését, ami első sorban az elért testsúly fenntartásához járul hozzá. Jelen kutatás során a leggyakrabban mért pszichológiai mutatókat azonosítják és tárgyalják a szerzők. Azt vizsgálták, mennyire konzisztensek a mért mutatók a pszichológiai fejlődés szempontjából, valamint, hogy milyen viszonyban állnak a tényleges testsúly csökkenéssel.

Irodalom keresése

A kutatók a következő elektronikus adatbázisokon kerestek cikkeket: MedLine (1946-2012), PsychInfo (1806-2012), PsycArticles (1894-2012) és Web of Science (1965-2012). A mintába túlsúlyos és elhízott személyek kerülhettek be, akik egyébként egészségesek. A tanulmány 18-65 éves felnőttekre fókuszált. Olyan kutatásokat választottak, amelyekben szerepelt valamilyen viselkedéses és/vagy étkezési intervenció, és ahol a pszichológiai tényezőket hasonlították össze a beavatkozás előtt és után. Áttekintő tanulmányok, internetes, telefonos, postai eszközökkel készített kutatások nem kerültek be. Összesen 36 kutatás került be a vizsgálatba: 25 viselkedéses vagy életstílusbeli, és 11 étrend/kalóriacsökkentő eljárást alkalmazó. A szerzők mindegyiket értékelték előre meghatározott kritériumok alapján, és bár nem zártak ki kutatást emiatt, szem előtt tartották az eredményeket. Az értékelés alapján a kutatások minősége elfogadható volt, bár nem volt köztük olyan, ami minden szempontból maximum pontszámot ért volna el.

Eredmények

A pszichológiai kimenetel szempontjából négy fő kategória emelkedett ki: önértékelés, depresszív tünetek, testkép és az egészséggel összefüggő életminőség. Ahol rendelkezésre álltak az adatok, Hedges-g standardizált átlagok különbsége próbával számoltak hatásméretet, hogy bemutassák az intervenció hatására bekövetkező változás mértékét a négy pszichológiai kimenetel tekintetében. 11 tanulmányban nem volt elérhető adat a hatásméret kiszámolásához. Mivel a tanulmányok nagyon eltérő elrendezéssel dolgoztak, a hatásméreteket nem egyesítették egyetlen metaanalízisben.

Önértékelés

A 36 tanulmányból 12-nél vizsgálták az önértékelés változását a súlycsökkentő intervenciót követően. Mind a 12 a Rosenberg Önértékelés Skálát használta (RSES). A 12 kutatásból 10-nél az intervenció után az önértékelés javult. Egy kutatás nem talált változást, egy másikban pedig az önértékeléssel kapcsolatos eredményeket nem közölték. A hatásméret a különböző kutatások között az alacsonytól a magasig változott. Azon kutatások közül, amelyek az önértékelés növekedéséről számoltak be, csak egy esetben korrelált szignifikánsan az önértékelés növekedése a súlycsökkenés mértékével.

Depressziós tünetek

17 tanulmány vizsgálta a depressziós tünetek változását az intervenciót követően. Többségük a Beck Depresszió Kérdőívet alkalmazta. 14 tanulmány talált változást viselkedéses intervenciót követően, három pedig étrendbeli intervenciót követően. Egy kutatás nem talált változást, kettőben a mérések ellenére az eredményeket nem közölték. A hatásméret itt a magastól az alacsonyig változott mindegyik intervenció típusnál. 8 kutatás vizsgálta a fogyás mértékének és a depressziós tünetek javulásának a kapcsolatát, ezek közül 3 számolt be szignifikáns pozitív kapcsolatról a fogyás és a fejlődés mértéke között.

Testkép

14 kutatás vizsgálta a testkép változását az intervenciót követően, 11 különböző eszközzel. 11 kutatásban viselkedéses, háromban étrendbeli intervenciót alkalmaztak. Az intervenciók és mérőeszközök különbségeinek ellenére mind a 14 esetben fejlődést találtak az intervenció hatására a testképet illetően. A hatásméretek is magasabbnak bizonyultak. Ezen kívül a testkép fejlődése szorosabb kapcsolatban állt a testsúly csökkenés mértékével, mint az önértékelés és a depressziós tünetek.

Egészséggel kapcsolatos életminőség (HRQoL)

Ezt a mutatót 17 kutatásban vizsgálták. Ebből 11 vizsgálat alkalmazott viselkedéses, 6 pedig étrendbeli intervenciót. Az egészséggel kapcsolatos életminőség mutató arra vonatkozik, hogy hogyan észleli a személy saját fizikai, pszichológiai és társas működését, beleértve a jóllétet, tüneteket, megküzdést, vagy hogy hogyan észlelik a stigmatizációt. Itt a pszichológiai tényezőkön volt a hangsúly a fizikai tényezőkkel szemben. Mind a 17 kutatás fejlődést mutatott ki a HRQoL esetében, de csak 15 számolt be specifikusan pszichológiai vonatkozású fejlődésről. A vitalitás dimenzió fejlődött leginkább. A hatásméret széles skálán mozgott. A négy pszichológiai kimenetel közül ez állt a legszorosabb kapcsolatban a fogyás mértékével.

Ajánlás a jövőbeli kutatások számára

Az itt áttekintett tanulmányok vizsgálata alapján elmondható, hogy több olyan kutatásra van szükség, amik az ilyen típusú súlycsökkentő intervenciók pszichológiai következményeit vizsgálják. A kutatásoknak megfelelő kontrollcsoportot kellene alkalmazniuk, amelynek tagjai nem kapnának kezelést, vagy megfelelő összehasonlító csoportot, ami alapján megbízhatóbb következtetést lehetne levonni az intervenció hatásait illetően. A kutatásoknak közvetlenül vizsgálniuk kell a tényleges fogyás és a pszichológiai fejlődés mértéke közötti kapcsolatot, és kifinomultabb statisztikai elemzést kell alkalmazniuk, pl. nemcsak korrelációkat kell megállapítani, hanem mediátor változókat is.

Jelen kutatás eredményei az egyéb tekintetben egészséges felnőttekre korlátozódnak, nem terjeszthetőek ki a potenciálisan sérülékeny csoportokra, akiket szintén vizsgálni kellene. A nemi különbségeket is érdemes lenne vizsgálni. A 36 tanulmánynak nagyjából a fele ugyanis csak nőket vizsgált, de a többiben is jóval magasabb volt a nők részvételi aránya. Egy kutatás ugyanakkor talált nemi különbségeket, így ez is releváns lehet a későbbi kutatások számára.

Végül, az intervenciók hatékonyságának fokozására érdemes azonosítani azokat a kulcs összetevőket, amik sikerhez vezetnek, valamint érdemes lenne a sikert minél átfogóbban értelmezni, úgy, hogy mind a pszichológiai, mind a fiziológiai előnyöket magába foglalja.

Következtetések

A 36 tanulmányt áttekintő kutatás konzisztens szignifikáns fejlődést mutatott a pszichológiai kimenetel tekintetében viselkedéses és/vagy étrendbeli intervenciót követően, testmozgással vagy anélkül egyaránt, közvetlenül az intervenció után, és egy éves utánkövetésnél is. A hatásméret mutatók jelentősen eltérőek voltak, de konzisztensebbnek bizonyultak és nagyobb változást jeleztek a testkép és a vitalitás esetében. A fejlődés általában nagyobb fogyásnál jelentősebbnek bizonyult, de megfigyelhető volt fogyás nélkül is. Az intervenció típusa mediálhatja ezt a hatást, mivel az étrendbeli/mozgásos intervenciók jobban fókuszálnak a fogyásra, míg a pszichológiai fókuszú viselkedéses intervenciók növelhetik az autonómiát, attitűdbeli változást hozhatnak létre, ezzel támogatva a pszichológiai jóllétet. Mindazonáltal több kutatásra van szükség, amik segíthetnek teljes mértékben megvilágítani a testsúly csökkenés hatásait a pszichológiai következményekre, hozzájárulhatnak az intervenciók hatékony elemeinek meghatározásához, és segíthetnek bevonni egy szélesebb pszichológiai tartományt, mint például az énhatékonyság és az autonómia.

Egészséges  étkezés, aktivitás és elhízás prevenció – ausztrál szülők és gyerekek percepciójának kvalitatív elemzése

Hesketh, K., Waters, E., Green, J., Salmon, L., Williams, J. (2005). Healthy Eating, activity and obesity prevention: a qualitative study of parent and child perceptions in Australia. Health Promotion International. 20( 1), 19-26.

Az összefoglalót készítette: Kiss Márta

Bevezetés

Szinte minden negyedik ausztrál gyerek túlsúlyos, ami modern, hatékony és a társadalmi igényekre alapozott prevenciós programokat és menedzsment stratégiákat tesz szükségszerűvé. Az eddigi intervenciók az elhízás legkézenfekvőbb tényezőire koncentráltak, mint a fizikai inaktivitás és az energiadús ételek fogyasztása, figyelmen kívül hagyva a potenciális résztvevők véleményét. Az új egészségpromóciós stratégiák felismerik az érintettekkel való konzultáció és együttműködés fontosságát. Korábbi kutatások elsősorban gyermekek egészséges testről alkotott percepciójára, valamint anyák túlsúly megelőzési javaslataira fókuszáltak. Jelen vizsgálat elsőként vizsgálja általános iskolás gyerekek és szülők nézeteit a következőkre vonatkozóan: percepciók, hiedelmek és attitűdök a túlsúlymegelőzés szociális és fizikai korlátairól, valamint elfogadható gyermekkori elhízásprevenciós célok és kivitelezési módok.

Módszerek:

Korábbi kutatások a túlsúlyproblémák egyenlőtlen népességbeli eloszlására utalnak, ezért három, demográfiai szempontból eltérő általános iskolát kerestünk meg. A kutatás 2002 novembere és decembere között zajlott le, másodikos (7-8 éves), valamint ötödikes (10-11 éves) gyerekek, illetve az iskolákba járó gyerekek szüleinek körében.

A gyerekek vizsgálata

Mindkét évfolyam egy félig strukturált 6-7 főből álló, 30 perces fókuszcsoporton vett részt egy kutató vezetésével. Mivel a gyerekek könnyedebben beszélgetnek kortársaikkal, mint felnőttekkel olyan feladatokat szerveztünk, amelyek elősegítik a gyerekek közötti spontán diszkussziót, amelyet a kutató kívülről megfigyelt és facilitált. Az első feladat során ételekről készült fényképeket kellett sorba rakni egészségesség alapján. A második feladat ugyanez volt, de a fényképek különböző aktív és inaktív, kül- és beltéri tevékenységeket ábrázoltak. Az utolsó feladatban egy fotóról kellett beszélgetni, amelyen egy kosárlabdázó túlsúlyos diáklány volt látható. A csoportról az azt vezető kutató írásos dokumentumot készített.  

A szülők vizsgálata

Elsősorban olyan szülőkkel folytattuk le a vizsgálatot, akik tagjai voltak a szülők iskolai hivatalos egyesületének, illetve akik részt vettek a hetente megtartott szülői értekezleten. Alacsonyabb szocio-ökonómiai státuszú és eltérő etnikumú szülőkkel nem sikerült beszélni az iskolai életben való csökkent részvételük miatt. A fókuszcsoport alapvetően feltáró jellegű és strukturálatlan volt, hogy új ötletek és érdekes meglátások kerülhessenek a felszínre. A csoport 45-60 perces volt, egy kutató a beszélgetést vezette, míg egy másik megfigyelt, és írásban rögzítette az elhangzottakat.

A beszélgetéseket követően az egyik kutató összevetette a különböző fókuszcsoportokat, a hasonló tartalmúakat összepárosította, valamint elvégzett egy tematikus elemzést. Egy másik kutató az elsőtől függetlenül elolvasta az írásos lenyomatokat és megerősítette az első kutató által kidolgozott témákat, amelyeket később az összes kutató megbeszélt és érvényesített. Minden résztvevő gyermek szülője, vagy gyámja írásban adta informált beleegyezését a gyerek, illetve bizonyos esetben a saját részvételét illetően, valamint a gyerekek a fókuszcsoportot megelőzően szóbeli beleegyezésüket adták.

Eredmények

119 gyermek és 17 szülő (2 apa és 15 anya) vett részt a kutatásban. A gyermekek nagyszámú részvételének köszönhetően a minta lefedi a testtömeg index spektrumát.

Kiemelkedő témák

Információ és tájékozottság: A gyerekek általánosságban jól tájékozottak az eléjük tárt ételek kapcsán, sőt arról is volt fogalmuk, hogy mi van hatással percepcióikra. Sokan utaltak az ételeken szereplő feliratokra, mint az egészségesség indikátoraira, valamint néhányan a pozitív és negatív testi következményekkel is tisztában voltak. Ezzel szemben bizonyos ellentmondásos információk is elhangzottak, amelyeket egyes csomagolások közvetítenek („a chips egészséges, mert krumpliból készül, ami zöldség, viszont zsíros és sós, ami egészségtelen”.) A gyerekek számára egyértelműnek tűnt, hogy a fizikai aktivitás egészséges, és a pozitív testi hatásokkal is tisztában voltak. Bizonyos, fizikai aktivitást nem igénylő tevékenységek (számítógépezés, kreatív játék) azonban nagyobb fejtörést okoztak. Egyesek megkülönböztethették a testi és a szellemi egészséget elősegítő tevékenységeket, de egyesek az iskolai munkát (pl. olvasás) egészségtelennek vélték. A szülők szintén kiemelték az információforrások ambivalenciáját, a gyermekeket és a szülőket egyaránt megtévesztő marketing és reklámstratégiákat. Igényt tartanának új, a gyerekeket egészséges életmódra ösztönző stratégiákra.

Tudás és viselkedés közötti ellentmondás. Mind a gyerekek, mind a felnőttek arról számoltak be, hogy bár tisztában vannak az ételek és aktivitások egészség-értékével, mégsem tudnak mindig ennek megfelelően viselkedni. A gyerekek elsősorban arra hivatkoztak, hogy az egészségtelen ételek sokszor finomabbak, illetve a pihentető aktivitás kellemesebb. A szülők ezért a disszonanciáért alapvetően az életstílust, valamint a reklámok, és a kortársak által gyakorolt nyomást tették felelőssé.

Életviteli egyensúly: A gyerekek között felmerült a kiegyensúlyozott étrend gondolata (egy keveset mindenből), néhányan tisztában voltak az energia import és export modellel is, azonban sokan azt gondolták, hogy egy kevés mozgás is ellensúlyozza az egészségtelen táplálkozást. A szülők egyetértettek abban, hogy fontos, hogy a gyerekek nassolhassanak, ennek gyakoriságában azonban eltértek a vélemények (napi / heti egy alkalom).

Közvetlen környezet. A gyerekek elmondásából kiderül, hogy lakó- és iskolai környezetük fontos szerepet játszik fizikai aktivitásuk szempontjából. Ebben a szülők is egyetértettek, elismerték a játszóterek, bicikliutak és sportközpontok jótékony hatásait, továbbá igényelnének még több, és sokszínűbb aktivitásra serkentő környezeti elemet.

Az egészséges életmód akadályai. A gyerekek itt is környezeti tényezőket emeltek ki (környezetszennyezés, biciklizésre alkalmatlan utak, szegényes játszótéri felszerelés, általános biztonság), az alacsonyabb státuszú gyerekek az anyagi hiányt is megnevezték. Az egészséges étkezés akadályaként az egészségtelen ételek ellenállhatatlansága, valamint a menza kínálata szerepelt. A szülők a testmozgás akadályait szintén a környezet veszélyességében, emellett az iskola és az otthon közötti növekvő távolságban, az otthoni figyelemelterelő tényezőkben (TV, számítógép), a kis kertekben és az időhiányban látták. A kortársak által gyakorolt nyomás szintén egy fontos tényezőnek tűnik.

Tévhitek: A gyerekek körében gyakori tévhit volt, hogy minden olyan étel, ami diétásnak van feltüntetve, vagy amely természetes anyagból készül egészséges. Sokak szerint a szegények nem engedhetik meg maguknak az egészséges ételeket, illetve a nassolást ellensúlyozza az azt megelőző gyümölcsfogyasztás. Gyakori a meggyőződés, miszerint minden, ami az iskolában megengedett egészséges. Emellett az sem volt teljesen tiszta számukra, hogy mi számít testmozgásnak, volt, aki a zongorázást, vagy a számítógépezést is annak tekintette, mivel ezek az ujjak mozgatásával járnak. A szülők körében gyakori volt a felfogás, hogy napi egy egészségtelen étkezés ellensúlyozható, ha a többi egészséges, illetve, hogy a napi szintű édességbevitel részét képezheti egy egészséges étrendnek.

Az iskola és a család szerepe: A szülők szerint az iskola fontos feladata a pozitív példamutatás az oktatáson és az iskolai környezeten keresztül. Abban azonban egyetértettek, hogy a családé az elsődleges felelősség a gyermekek életmódjáért.

A prevenciós stratégiák tartalma és időzítése: A szülők egyetértettek abban, hogy minél korábbra időzítjük a prevenciót, annál hatékonyabb lesz. A gyerekek már jóval az iskoláskor elérése előtt ki vannak téve káros hatásoknak (társak nyomása, reklámpiac). Abban is egyeztek a vélemények, hogy a prevencióba a szülőket és a tanárokat is be kell vonni. Az ideális prevenciós stratégia innovatív, és nem pusztán okító jellegű.

Diszkusszió

Az epidemiológiai kutatások megerősítik azt az álláspontot, miszerint a túlsúlymegelőzést nem elég az iskolában elkezdeni. Ugyanakkor, az erősen eltérő adottságokkal rendelkező kontextus, amelyben a gyerekek nevelkednek, nem tesz lehetővé egy egységes prevenciós programot, mint később az iskolában. Az, hogy a gyerekek úgy vélik, hogy minden, ami az iskolában megengedett automatikusan egészséges is arra utal, hogy az iskola valóban modellként funkcionál, és adott esetben ellensúlyozhatja az otthoni negatívabb példát. Mivel a szülők véleménye és viselkedése erős hatással van a gyerek hozzáállására is, nagyon fontos, hogy az iskolák és közösségek a szülőket is bevonják az egészségoktatásba, valamint a viselkedésváltozást célzó stratégiákba. A fókuszcsoportokból kiderül, hogy szükség lenne világos és egyértelmű információkra arra vonatkozóan, hogy mi egészséges, és mi nem, a dohányzás elleni kampányhoz hasonlóan. Mivel azonban esetünkben egy kontinuumról van szó, egészséges és egészségtelen között nem egyértelmű a határ.

A kutatás gyengepontja, hogy a szülői minta nem tekinthető reprezentatívnak, amennyiben alacsony szocio-ökönómiai státuszú, illetve eltérő etnikumú szülők nem képviseltetik magukat.

Az ételekre és aktivitásokra vonatkozó elég magas tájékozottság ellenére a gyerekek és a szülők egészségmagatartása egyaránt tudásuknak gyakran ellentmond. Ebből kifolyólag alapvető fontosságú, hogy a szülők tisztában legyenek az egészséges életmód összetevőivel. A szülők, akárcsak a gyerekek lelkesnek mutatkoztak újszerű stratégiákra nézve, amelyek segítségével az egészséges életmód akadályai leküzdhetőek lennének. 

A „Nincs több dohányzás! Ideje mozogni” program folyamatának és eredményének kiértékelése

Hassandra, M., Zourbanos, N., Kofou, G., Gourgoulianis, K. and Theodorakis, Y. (2013). Process and outcome evaluation of the „No more smoking! It’s time for physical activity” program. Journal of Sport and Health Science, 2, 242-248.

Készítette: Meleg Csilla

Absztrakt

 Cél: A tanulmány célja, hogy kiértékelje a „Nincs több dohányzás! Ideje mozogni” programot egy vegyes módszertanon alapuló dizájnnal, és hogy információt gyűjtsön a program tökéletesítése érdekében, a jövőre nézve. Módszer: 40 páciens vett részt a programban közép Görögország 5 dohányzásról való leszokást elősegítő klinikáján. Tanácsadók feljegyzéseit, jegyzeteit, résztvevők által kitöltött kérdőíveket és velük felvett interjú során szerzett adatokat használtak fel, hogy értékeljék a program menetét és eredményét. Eredmények: A kvantitatív mérések, a program előttről és utánról, szignifikáns különbségeket mutattak a dohányzási viselkedés, a fizikai aktivitás, az énhatékonyság és a dohányzási szokások tekintetében. A kvalitatív eredmények azt sejtetik, hogy a fizikai aktivitás elősegítését pozitívnak érzékelték a résztvevők. Valamint mind a résztvevők, mind a tanácsadók nyilatkozatai biztatóak voltak a program ideje alatti fizikai aktivitás elősegítésének hatékonyságára vonatkozóan. Konklúzió: A „Nincs több dohányzás! Ideje mozogni” program eredményei bíztató eredményeket mutatnak. Azok az emberek, akik abba akarják hagyni a dohányzást, sokkal aktívabbá válhatnak fizikailag, ezen a célzott intervención keresztül. Úgy tekintenek a mozgásra, mint jelentős segítségre, hogy a dohányzásról való leszokás érdekében a kívánt erőfeszítéseket meg tudják tenni.

Bevezető

A dohányzás és a mozgás közötti kapcsolat kissé komplexnek mutatkozik. Bár néhány kutatás nem vagy csak gyenge kapcsolatot talált közöttük, a többségük azonban a jelenlegi kutatásoknak fordított kapcsolatot feltételeznek a kettő között. Azt mutatták az eredmények, hogy akik többet mozognak, azok kevesebbet dohányoznak, tehát fordított kapcsolatot feltételeznek a dohányzás és a testmozgás között.  A fizikai aktivitás elősegítése potenciálisan segélynyújtó stratégiává válhat, tekintve a dohányzásról való leszoktató egyéb programokat. Több áttekintő (review) tanulmány is foglalkozott azzal a pozitív összefüggéssel, miszerint, akik szeretnének leszokni, szívesen növelték a testedzéssel töltött órák számát. Everson-Hock 11 olyan képzett tanácsadóval készített interjút, akik segítenek a dohányzásról leszokni vágyóknak. Arra az eredményre jutott, hogy ha a testmozgást, mint a dohányzásról való leszokásban segítő „eszközt” vezetnek be, sokkal hatékonyabb, mint ha egy új életforma részeként tennének róla említést. A kutatás során természetesen az egyének képességeire és igényeire voltak szabva az edzések. A nemzetközi irodalom pozitívan vélekedik a leszokásban segítséget nyújtó mozgás, résztvevők általi fogadtatásáról. Mivel jelen kutatás helyszínén, Görögországban, nagyon keveset mozog és rendszeresen dohányozik az emberek többsége, arra számítottak, hogy nem fogják lelkesen fogadni a programot, így pilot tesztet is alkalmaztak. Azt találták, hogy akiknek sikerült abbahagyni a dohányzást, azok megtartották a testedzést a mindennapjaikban, a még mindig dohányzóakkal szemben.

Módszertan

Vegyes módszertannal rendelkező a kutatás, melyben mind a kvantitatív, mind a kvalitatív adatok feldolgozásra kerültek. A program folyamatának értékelése biztosította azokat az információkat, hogy mi működik, mi hatásos és mi nem az. Ezeket az információkat a tanácsadók feljegyzéseiből és a résztvevőkkel készített interjúból szerezték. Az eredmény értékelése során arra fókuszáltak, hogy megjelent-e szignifikáns különbség a mérőeszközökön elért pontoknál (amik a dohányzási viselkedést, a mozgást, az énhatékonyságot és a dohányzási szokásokat mérték) a felvétel 2 időpontját összehasonlítva, illetve hogy milyen észrevételeik voltak a résztvevőknek a fizikai aktivitás hatékonyságára vonatkozóan. Itt a kérdőíveket és a program végén felvett interjú adatait használták fel. 40 felnőtt (12 férfi és 28 nő, átlag életkor: 45,6) résztvevője volt a programnak, Görögország 5 dohányzásról való leszokást segítő klinikájáról. Kvantitatív mérések: A résztvevők kitöltöttek minden mérőeszközt az intervenciós program előtt és után is. Az énhatékonyságot egy 9 itemből álló mérőeszközzel vizsgálták, ahol egy 5 fokú skálán lehetett válaszolni. A dohányzási szokást egy 12 tételes önbevalláson alapuló kérdőívvel mérték, 7 fokú skálán. A fizikai aktivitással kapcsolatos szokásokat egy Godin és Shephard által kidolgozott kérdőívvel és a dohányzási magatartást, mint változót egy egyszerű kérdéssel kalibrálták, még pedig, hogy „tegnap hány szál cigarettát szívott el”. Plusz a Crowne és Marlowe szociális kívánatosság skáláját is felvették az intervenció után, hogy kontrollálják az elfogult válaszokat. Kvalitatív adatgyűjtés: Félig strukturált interjút vettek fel a vizsgálati személyekkel, ami 35-45 percig tartott minden esetben, erről hangfelvétel készült. A tanácsadók, akik részt vettek a programban végig részletesen vezették a naplót, ami szintén az adatgyűjtés részét képezte. Ezt követően pedig az így szerzett adatokat megvizsgálták.

Eredmények

A korreláció negatív, alacsony szintű kapcsolatot mutatott az elszívott cigaretták száma és az énhatékonyság, valamint a testmozgás között és pozitívan moderált kapcsolatot mutatott a szokásokkal. Az átlagosan elszívott cigaretták száma a következőképpen alakult: az intervenció előtt átlagosan 17,38 szál, rögtön utána 3,8 szál, három hónappal a vége után 4,43, hat hónappal 4,43 és egy évvel utána 5,55 szál volt. Az ANOVA megmutatta, hogy az elszívott cigaretták száma szignifikánsan változott az eltelt idő alatt x2(4) = 47,21, p < 0,001. Wilcoxon teszttel kimutatták, hogy az intervenciót követő mérés, és az utána következő 3 mérés között nem volt szignifikáns különbség az elszívott szálak tekintetében (post teszt Z= -4,66, p<0,001; 3 hónap Z= -4,54, p<0,001; 6 hónap Z= -4,47, p< 0,001; 12 hónap Z= -4,34, p<0,001). MANOVA-t használtak, hogy felmérjék az intervenció előtti és utáni változás nagyságát az énhatékonyság, a dohányzási szokások és a testmozgás tekintetében. Az analízis szignifikáns multivariális hatást mutatott F (5,35) =7,76, p < 0,001.

Két fő tengelye van a kvalitatív eredményeknek. Az egyik azon a kérdésen alapszik, hogy hogyan fogadták a résztvevők a fizikai aktivitással integrált technikát, implikálva ezzel a folyamat kiértékelésére vonatkozó adatok jelenlétét. Az eredmények azt mutatják, hogy a résztvevők úgy értelmezték az integrációt, hogy ezzel fejlesztik az egészségüket, és egy új identitás kialakításában nyújt segítséget. Segített a felgyülemlett feszültséget, stresszt levezetni valamivel, ami nem dohányzás. Többen úgy nyilatkoztak, hogy minél többet edzettek, annál kevésbé hiányzott számukra a dohányzás, és idővel egyre csökkent, mint a testmozgás előtti, mind az az utáni cigaretta fogyasztás. A fokozott testmozgás mellett elkezdtek az egészségükre jobban odafigyelni, hogy mit egyenek, és hogy az alkohol fogyasztást visszafogják.  A másik kérdés pedig, hogy mennyire volt hatásos ez az integráció, ami pedig a végeredményre utalt.  Nem számít, hogy a fizikai aktivitás melyik formáját választották a résztvevők, mindenképpen elősegítette az erőfeszítést, amit tettek a dohányzásról való leszokás érdekében. A résztvevők és a tanácsadók szerint is volt, akinek több támogatásra volt szüksége. Nem csak a mozgás elősegítése volt hatásos, de azt találták, hogy néhány résztvevő számára az egészséges életmód elősegítése is. A csoportos megbeszélések segítséget nyújtottak minden esetben.

Diszkusszió

Mind a kvantitatív, mind a kvalitatív eredmények bíztatóak voltak. A program végére jelentősen lecsökkent az elszívott cigaretták száma, ráadásul megnőtt a résztvevőknek az énhatékonyságuk, hogy felhagyjanak a dohányzással, valamint az önbizalmuk, hogy ők erre képesek. A kvalitatív eredmények arról számolnak be, hogy a résztvevők a program értékes és hasznos kiegészítőjének találták a mozgást. Akik növelték a testmozgást az életükben, nagyobb arányban hagyták abba a dohányzást a programot követő egy évben, ami egybecseng egy korábbi kutatási eredménnyel is. A fizikai aktivitás segített a stressz kontrollban, valamint az elhízástól való félelem eloszlatásában. A résztvevők úgy nyilatkoztak a testedzésről, mint ami jó lehetőséget nyújt nekik egy egészségesebb életmód kialakításához. Többen figyelem elterelésre használták a mozgást, ami elősegítette a relapszus elkerülését. A tanácsadói technikák és az ott felállított célok szintén segítséget nyújtottak a mindennapi életük átszervezésében, ahol a fizikai aktivitás is szerepel. A legtöbb résztvevő a jövőbeli önmagát, mint nem dohányzó és aktívan sportoló egyént képzel el, ami szintén pozitív, hiszen azt implikálja, hogy egy egészségesebb identitás kialakulása elindult náluk. A visszajelzések azt mutatták, hogy például pozitívan vették volna a résztvevők, ha kapnak rövid, bíztató üzeneteket, illetve a fizikai aktivitás méréséhez használt pedométert, mint választási lehetőséget kínáltak volna fel. Ám a legfőbb korlátja a tanulmánynak az, hogy nem volt kontroll csoport, akinél a leszoktató program nem tartalmazott volna testmozgásos részt. Továbbá önbeszámolós teszteket is tartalmaz a kutatás, ami kevésbé megbízható, valamint az utánkövetésben csak a dohányzási szokásra kérdeztek rá, a testmozgásra nem.

Konklúzió

Összefoglalva tehát, a kutatás bíztató eredményekkel szolgált. Ez a dohányzásról leszoktató program, ami ki lett egészítve fizikai aktivitással, mind rövid, mind hosszú távon pozitív eredményeket mutat. Nem csak abban segített a résztvevőknek, hogy leszokjanak a dohányzásról, de a fizikai állóképességük is nőtt. Minden vizsgálati személy egyetértett abban, hogy a mozgás jelentős segítségnek bizonyult az erőfeszítések megtételében, hogy ne adják fel a kitűzött célt.

A tudatos  jelenlét (mindfulness) meditáció telomeráz-aktivitásra  gyakorolt hatása: metaanalitikus áttekintés

Schutte, N. S., & Malouff, J. M. (2014). A meta-analytic review of the effects of mindfulness meditation of telomerase activity. Psychoneuroendocrinology, 42, 45-48.

Az összefoglalót készítette: Gyurkovics Máté

Bevezető

A megrövidült telomerek[1] (főként az immunsejtekben) összefüggésben állnak a betegséggel, illetve mortalitással. A telomeráz enzim azonban DNS-szegmentumok hozzákapcsolásával képes befolyásolni a telomerek hosszát, így intenzíven kutatott témává vált a pszichológiai, étrenddel kapcsolatos, illetve testmozgást magában foglaló intervenciók telomeráz-aktivitásra gyakorolt hatása. Általánosságban véve a magasabb telomeráz-aktivitás jobb immunműködéssel jár, pl. hosszabb telomerekkel a leukocitákban (bár az általában telomerrövidüléssel járó major depresszióban például emelkedett telomeráz-aktivitást találtak, ám ez feltehetőleg kompenzátoros mechanizmusok következménye).
A mindfulness meditáció egyike a kutatott pszichológiai intervencióknak. A mindfulness egy rugalmas tudatállapot, amelyet ítélkezésmentes tudatosság jellemez, valamint kapcsolatban áll a figyelemregulációval, a testi tudatossággal, és az érzelemszabályozással is. A magasabb mindfulness jobb fizikai és mentális egészségmutatókkal, valamint jobb immunfunkcionálással jár (a megrövidült telomerek éppen ellentétes mintázattal járnak).
A szerzők a mindfulness meditáció telomeráz-aktivitásra gyakorolt hatásának randomizált kontrollált vizsgálatait szemlézik, ám idéznek két nem-randomizált vizsgálatot is. Ezek közül az első a mindfulness mellett az étrend-változás és a testmozgás hatását is vizsgálta, és a telomeráz-aktivitás szignifikáns emelkedését találta. A második a loving-kindness meditáció (ez kifelé irányuló „mindful” gyakorlatokból áll) telomer-hosszra gyakorolt pozitív hatását mutatta ki. A szerzők által azonosított és elemzett négy randomizált kontrollált vizsgálat csak a telomeráz-aktivitást vizsgálta, a telomér-hossz változását nem.

Módszer

A szerzők szakirodalmi adatbázisok (Medline, PsychINFO, Google Scholar) áttekintése, illetve a témában publikáló szerzők megkeresése nyomán négy olyan tanulmányt azonosítottak, amik megfeleltek a beválasztási kritétiumoknak: a mindfulness meditáció és a telomeráz-aktivitás kapcsolatát vizsgáló randomizált kontrollált vizsgálatok. Mindegyik tanulmány a perifériás mononukleáris vérsejtek telomeráz-aktivitására fókuszált. A tanulmányokban vizsgált specifikus intervenciók: Mindfulness-Based Stress Reduction (MBSR); mindfulness meditáció; mindfulness, ill. loving kindness meditáció, valamint jógameditáció.  Az eredményeket Cohen d hatásméret-mutatóra fordították át, majd kiszámolták a súlyozott összhatásméretet, random effects modellt használva.

Eredmények

Az összhatásméret szignifikáns volt (d=0,46; p=0,001; 95%-os CI: 0,18-0,78), a szemlézett vizsgálatok csoportja pedig a Q-statisztika alapján homogén. A szerzők e mellett publikációs torzítást is kimutattak, a fail-safe elemzés alapján pedig 7 darab nulla hatásméretet mutató tanulmány tudná a jelzett d-értéket nem-szignifikánssá tenni. A négy tanulmányból háromban szerepeltek intervenció előtti telomeráz-adatok is (baseline-mérés), és mindhárom esetben növekedés volt tapasztalható a meditáció hatására.

Diszkusszió

A metaanalitikus hatásméret (d=0,46) körülbelül közepes méretű hatásra utal. Mivel a négy vizsgált tanulmány együttes mintaelemszáma csupán 190 fő, a szerzők kiemelik, hogy fontos volna a mindfulness feltételezett biológiai hatását nagyobb mintákon is igazolni.
A vizsgált intervenciók több szempontból is változatosak voltak. Először is, a mindfulness-hez kötődő intervenciók több típusa is megjelent (pl. MBSR, loving kindness meditáció; l. fent) a metaanalízisben, és mindegyik szignifikáns hatást mutatott. E mellett változó volt az is, a résztvevők mennyi időt töltöttek meditációval (11 órától több mint 500 óráig terjedt az intervallum), azonban itt is minden alternatíva pozitív hatással volt a telomeráz-aktivitásra. A jövő kutatásainak feladata eldönteni, mely intervenciótípusok és milyen időtartamban kellően (költség)hatékonyak.
A hatás hátterében az alábbi mechanizmust feltételezik a szerzők: a növekvő mindfulness csökkenő stresszel, szorongással és depresszióval jár. Ez utóbbiak csökkenése a kortizolszint változását vonja maga után, ami pedig a telomeráz-aktivitás módosulásával jár. Alapvetően elmondható, hogy a stressznek való kitettség alacsonyabb telomeráz-aktivitással jár, habár az akut stressz esetén beindulhatnak kompenzatorikus folyamatok, amelyek időlegesen a telomeráz-aktivitás emelkedését eredményezhetik. A kortizolszint-csökkenés pedig empirikus eredmények alapján is kapcsolatba hozható a telomeráz enzim aktivitásának növekedésével. A depresszió és a szorongás mediáló hatását is alátámasztják empirikus adatok.
A szerzők metaanalízisük legfőbb limitációjának a kevés tanulmányból adódó alacsony mintaelemszámot látják. Nem csupán további – nagyobb volumenű – vizsgálatok lebonyolítására szólítanak fel, de módszertani javaslatokat is megfogalmaznak, a jövőbeli eredmények hasznosságát maximalizálandó. Így például olyan nagy mintájú randomizált kontrollált vizsgálatokat vázolnak fel, amelyekben felmérésre kerül a személyek meditációval töltött ideje is, a kimeneti változók között pedig a telomeráz-aktivitás mellett a telomer-hosszúságot is mérik. E mellett a telomeráz-aktivitás mérésekor fontos feltüntetni, hogy az milyen módszerrel történt, illetve hogy az azt végző személyzet vak volt-e a feltételekre, illetve hogy a mérési módszer mennyire reliábilis. A végső javaslattételeik az adatok prezentálására vonatkoznak (pl. a hiányzó adatok jelzése, a feltételenkénti mintaelemszámok pontos feltüntetése, a hatásméret kiszámolása).

---

[1] Magyarban a „telomér” írásmód is elterjedt. Az idézett cikk nem adja meg a telomerek definícióját, amelyek a kromoszómák végén található, ismétlődő nukleotid-szekvenciák, amelyek káros hatásokról védik a kromoszómát.

Tudatos jelenlét (Mindfulness)  Tréning használata a dohányzásról  való  leszokás  támogatásában: eredmények egy  randomizált kontrollált vizsgálatból

Breser, J. A. et al. (2011). Mindfulness Training for smoking cessation: results from arandomized controlled trial. Drug and Alcohol Dependence, 119(1-2): 72–80.

Az összefoglalót készítette: Szűcs Barbara

Absztrakt

A cigarettázás vezető szerepet tölt be a megelőzendő elhalálozások között világszerte, és a hosszú távú absztinencia mutatók szerény eredményekről számolnak be. A Mindfulness Tréning (MT) hasznosnak mutatkozik különböző pszichiátriai zavarok és addikciók kezelésében. Ugyanakkor hatását még nem mutatták ki a dohányzás abbahagyásának tekintetében randomizált klinikai mintán. Random módon kiválasztottak 88 kezelést kereső, nikotinfüggő felnőtt (akik átlagosan 20 cigarettát szívtak el naponta), hogy MT kezelést kapjanak, vagy az Amerikai Tüdő Egyesület „Freedom From Smoking” (FFS) kezelésében részesüljenek. Az MT kezelésben részesülők az FFS-hez képest nagyobb csökkentést mutattak a cigarettafogyasztásban, és az utánkövetésben is tartották ezt a csökkentést. A Minfulness Training tehát hatásosabb lehet a dohányzás csökkentésében, mint a többi leszoktató program.

Bevezetés

A cigarettázás és a dohány más típusú fogyasztása világszerte a megelőzendő elhalálozások vezető oka között szerepel, amely évente kb. 5 millió ember halálához vezet, ami az összes haláleset 10%-át jelenti. A dohányzók 70%-a szeretne leszokni, ténylegesen azonban kevesebb, mint 5%-nak sikerül. A leszokás egy összetett folyamat, amely tanulási mechanizmusokat igényel, pozitív és negatív megerősítéssel. A dohányzás ugyanis kellemes (pl. egy jó étkezés utáni) és kellemetlen (stresszes helyzetben) emlékekkel is társulhat, emiatt pozitív és negatív ingerek is előidézhetnek olyan affektív állapotot, amely dohányzás utáni sóvárgáshoz vezet. A sóvárgás megjelenésének okáról viták vannak, azonban bizonyítékok vannak amellett, hogy a nikotin pszichofiziológiai hatásával van összefüggésben, emiatt a sóvárgás megszűntetése érdekében általában a pozitív állapotok növelésével, vagy a negatív állapotok csökkentésével próbálkoznak. A leszoktató programok többsége arra fókuszál, hogy megtanítsák az egyéneknek, hogy kerüljék el azokat az ingereket, amelyek a dohányzásra serkentik őket, vagy helyettesítsék a dohányzást más tevékenységgel, olyan életmódot alakítsanak ki, amelyben kevesebb a stressz (pl. tanuljanak relaxációs technikákat), valamint pozitív érzelmi állapotot idézzenek elő. Ezek a programok azonban az elmúlt 3 évtizedben igen szerény eredményeket értek el. Ennek oka lehet az is, hogy a dohányzást előidéző ingerek mindenütt jelen vannak, és azok a technikák, melyeket be lehetne vetni helyette nem állandóan elérhetők az egyének számára (pl. sokan próbálkoznak répaevéssel, amikor rá akarnak gyújtani, de ha épp nincs náluk répa, akkor már nem működik). Ezek a szerény eredmények rávilágítanak arra, hogy újabb technikák kifejlesztésére van szükség.  

Emiatt az újabb leszoktató programok olyan technikákra tanítanak, hogy a páciensek tolerálni tudják a negatív hatásokat, ahelyett, hogy ezeket elkerülnék, vagy más tevékenységgel helyettesítenék (pl. Acceptance and Commitment Therapy). A Mindfulness Training a különböző érzelmi állapotokat és a sóvárgást is megcélozza, emiatt hatékonyabb lehet, mint más technikák. Az MT két összetevője: a figyelem megtartása az egyén közvetlen élményén, valamint egy olyan attitűd kialakítása és megtartása, amely ezt a közvetlen élményt elfogadja, tolerálja. Az MT már habituálódott viselkedéseket tudatosít az egyén számára, valamint a viselkedéshez társult tanulási mechanizmusokra koncentrál pozitív és negatív megerősítési köröket használva. Emiatt a sóvárgás kezelésében hatásos lehet, mivel megtanítja a pácienseket arra, hogyan viseljék el a negatív ingereket. A tudatosítás technikáját használva felismerik azokat a mentális és testi állapotokat, amelyeket eddig csak úgy érzékeltek, hogy valami „történik velük”, ezzel azonban saját aktív kezdeményező szerepüket fejlesztik. Az MT technikájának használata már számos probléma (pl. depresszió és szorongás) kezelésében hatásosnak bizonyult. A jelen tanulmány az MT-t, mint önálló kezelési módot vizsgálja empirikus keretek között, míg a korábbi dohányzással kapcsolatos tanulmányok más kezelések keretében vizsgálta az MT hatásosságát (pl. MT-n alapuló CBT). Jelen tanulmány az FFS és az MT hatásosságát veti össze, 1 hetes pont prevalenciát használva az absztinencia tekintetében, valamint az egy nap alatt elszívott cigaretták számát mérve, majd 17 hetes utánkövetést használva. A hipotézis szerint az MT legalább olyan hatásos lesz, mint az FFS, az otthoni gyakorlatok terén azonban jobb eredményeket érnek majd el.

Módszer

Randomizált, kontrollált, pilot vizsgálatot végző kezelést alkalmaztak, amelyet utánkezelés is követett, interjús módszerrel, 6, 12, és 17 héttel a kezelés után. A résztvevőket szórólapok és médiában megjelenő reklámok segítségével toborozták, leszokást segítő kezelést kínálva számukra. A 18-60 éves résztvevők általában több, mint 10 cigarettát szívtak naponta, 3 hónapnál nem volt több tiszta időszakuk, valamint érdekeltek voltak abban, hogy abbahagyják a dohányzást. A 103 jelentkező közül 88-at választottak ki random módon, majd számítógépes program segítségével szintén random módon besorolták őket az MT kezelést kapó, valamint az FFS kezelést kapó csoportokba, melyek megfeleltek szex, rassz és kor elrendezése szerint. Minden jelentkező heti kétszer (összesen 8 alkalommal, 4 héten keresztül) vehetett részt a csoportokban tartott kezelésen. A kétféle kezelést ugyanazokon a napokon tartották, ugyanolyan hosszú időn keresztül. A kezelés mellé otthon elvégzendő gyakorlatokat társítottak, melyek hosszúsága (30 perc) és száma megegyezett.

A Mindfulness Tréning
A dohányzás leszoktatását segítő MT kézikönyvet a droghasználók leszoktatásánál használt MT anyagából adaptálták. A tréning alatt megismertették a résztvevőkkel a jelentudatosság és a sóvárgás állapotának elviselésének módjait. Az első alkalommal megismertették a résztvevőkkel, hogyan okoz a dohányzás függőséget, és ezt a habituálódot viselkedést hogyan idézi elő a környezeti, fizikai, mentális stimulus. Elmagyarázták továbbá azt is, hogy a sóvárgás milyen testi érzésekkel társul és az MT által hogyan lehetnek tudatában ezeknek az állapotoknak. A második alkalommal azt vizsgálták meg, hogy a különböző gondolatok, érzések és testi érzetek hogyan járulnak hozzá a sóvárgáshoz és a dohányzáshoz. Megtanultak olyan MT technikákat, amelyek segítségével tudatosan le tudják győzni a sóvárgást. A harmadik alkalommal a nehéz érzelmek dohányzást állandósító hatásáról beszéltek, valamint meditációs technikákat tanítottak a résztvevőknek (pl. ülőmeditáció). A harmadik alkalom során megismertették a páciensekkel, hogy a sóvárgás hogyan tudja meghiúsítani hosszú távú leszokási céljaikat, emiatt ez alkalommal olyan technikákat sajátítottak el, amelyek segítenek megszakítani a megszokott viselkedést. Az ötödik ülés a mindennapok során használható MT technikákkal ismertette meg a résztvevőket (légző és sétáló meditáció). A hatodik alkalom a gondolatok automatikusságáról szólt. A hetedik ülés során az elfogadást került a középpontba, és ennek hatása a szokások megváltoztatásában. Az utolsó, nyolcadik alkalommal pedig összegezték a tréningen tanultakat, valamint olyan módszereket ismertettek, melyekkel a jövőben meg tudják tartani a tréningen tanultak hatását. Az otthoni gyakorlatok végzése javasolt volt az összes ülés után.

Freedom From Smoking
Az FFS tréning az MT-hez hasonlóan 4 héten keresztül, heti kétszer tartott. Röviden a program a viselkedés módosítását, stressz csökkentést, visszaesés prevencióját ölelte fel, és három fázisra osztották ezeket a témaköröket: felkészülés, akció és megtartás. Az első fázisban (felkészülés) a résztvevők a dohányzási szokásokat vizsgálták meg önvizsgálat által, azonosították azokat a tényezőket, amelyek számukra elősegítik a dohányzást, emellett pedig egyénre szabott leszokási tervet készítettek. A negyedik alkalommal egy leszokási napot tartottak, ahol a résztvevők kinyilvánították leszokási szándékukat, és speciális megküzdési stratégiákat fogalmaztak meg. A harmadik fázisban (megtartás) a hosszú távú dohányzásmentes életstílus kialakítását célozták meg, amelyben a szociális támogatás fontos szerepét hangsúlyozták. Az MT-hez hasonlóan az otthoni gyakorlatok végzése itt is javasolt volt minden ülés után.

A dohányzás állapotát egy személyes találkozó során mérték, egy olyan asszisztens végezte a méréseket, aki egyik kezelésben sem volt érdekelt és nem ismerte a kezelési technikákat. Az önbevallásos absztinencia vizsgálatát kilélegzett szénmonoxid mérésével végezték, a heti két kezelés alkalmával, valamint a későbbi utánkövetések során. Minden résztvevő pénzbeli kompenzációt kapott a beavatkozásért cserébe. A longitudinális vizsgálat eredményeit az egy hét alatt elszívott cigaretták átlaga képezte, melyeket ANOVA, χ² és korrelációk számításával vizsgáltak, SPSS program segítségével.

Eredmények

A vizsgálatban részvevők 63%-a férfi volt, a résztvevők általában 16 éves koruk körül kezdtek dohányozni, az átlagéletkor pedig 46 év volt. Az eredeti méréshez képest (baseline) mind a két csoport csökkentette a dohányzás mértékét a 17 hetes utánkövetés során. Az aktív kezelés során azonban ez a csökkenés szignifikánsan magasabb volt. Az aktív kezelés során az MT kezelésben részt vevő csoportban nagyobb arányban csökkent az elszívott cigaretták száma, és ez a kezelés tartósabbnak bizonyult az utánkövetés során. Az otthoni gyakorlatok végzése korábbi tanulmányokban korrelált a hosszú távú absztinenciával, így azt is megvizsgálták, hogy melyik csoport tagjai végeznek több otthoni gyakorlatot és azt találták, hogy az MT kezelésben részesülők általában több gyakorlatot végeztek az aktív kezelés során és a kezelés utáni fázisban is. Az MT csoport eredményeiben az otthoni gyakorlatok és az elszívott cigaretták száma korrelált a kezelés minden fázisában. Az ülőmeditáció végzése pedig a pont prevalencia absztinenciával volt szoros kapcsolatban.

Diszkusszió

            A vizsgálat eredményei alátámasztották az MT kezelés eredményességét, az FFS-hez képest nagyobb arányban csökkent a dohányzás az MT kezelésben részesülő egyének körében, és ennek a csökkenésnek a hatása az utánkövetés során is megmaradt. Alátámasztják továbbá azokat a nézeteket is, amelyek szerint az MT technika elméleti keretében végzett tanulási folyamat hatékonyabb, mint azok a leszoktató programok, amelyek a dohányzást elősegítő körülmények elkerülését hangsúlyozzák. Az MT technika alkalmazása gyógyszeres beavatkozással (pl. nikotin tapasz) kombinálva még hatékonyabb lehet a hosszú távú hatás elérésében is. Azonban több tanulmányra van szükség a jövőben azt illetően, hogy milyen mediátor tényezők befolyásolják az MT és a dohányzás kapcsolatát. A vizsgálatban nem volt kötelező nikotin tapasz használata és a mintában nagyon kevesen egészítették ki a kezelést ezzel a módszerrel, emiatt a gyógyszeres kezelés és az MT hatásáról nem született szignifikáns eredmény, ezért a jövőben ezt is érdemes tanulmányozni. A gondosan kifejlesztett otthoni gyakorlatok és a leszokás közötti erős kapcsolat szintén az MT technika hatékonyságát támasztja alá. Az ülőmeditáció például, amely arra tanítja a pácienseket, hogy kényelmetlen pozícióban meditáljanak és viseljék el ennek az állapotnak a negatívumait, hozzájárulnak ahhoz is, hogy az egyén nehéz körülmények között is kitartson a dohányzásmentes életmód mellett, valamint segít elviselni a sóvárgás állapotát is. Összegezve tehát az MT technika hosszútávon hatásos a dohányzásról való leszokásban, valamint a módszer kivitelezésének módja költséghatékony is a társadalom számára. A kutatásnak azonban vannak korlátai is, például az alacsony elemszám, valamint a két csoport összehasonlíthatóságának kérdésköre. Az FFS technika ugyanis általában 8 hetes beavatkozást igényel, ebben a vizsgálatban pedig 4 hét alatt végezték el. A kutatás korlátjai közé sorolható a leszokást támogató gyógyszerek kontrollálásának hiánya is, valamint, hogy a mintából kizárták azokat az egyéneket, akik valamilyen pszichoaktív gyógyszeres kezelésben részesültek a kutatás során. Az ígéretes eredmények miatt azonban érdemes további kutatásokat végezni a témában. 

A fizikai  aktivitással  kapcsolatos intervenció hatása a kis- és középvállalatok alkalmazottjaira: Kevert módszert alkalmazó tanulmány

Edmunds, S. et al. (2011). The effects of a physical activity intervention on employees in small and medium enterprises: A mixed methods study. Journal of Prevention, Assessment and Rehabilitation, 46 (1), 39-49.

Összefoglalót írta: Dabis Réka

Bevezető

A fizikai inaktivitás a negyedik leggyakoribb rizikó faktor (6%) a globális mortalitást illetően. Épp ezért a kutatás középpontjában is a fizikai aktivitás promóciója áll. Mivel az emberek tipikusan az életük jelentő részét a munkahelyükön töltik, a kutatók ideálisnak tartják, hogy ott gyakoroljanak hatást a dolgozók életstílusára és egészségmagatartására.

Különbség van a kis- és középvállalatoknál a szervezeti struktúrában, ezáltal a felhasználható források és berendezések elérésében is. Illetve az is fontos szempont, hogy a fizikai aktivitás megváltoztatása érdekében a több szinten való intervenció a leghatásosabb. Több kutatás bizonyította, hogy a társas támogatás fontos szerepet játszik az egészség megőrzésében és a betegségek megelőzésében (Heaney és Israel, 2008; Fleury és mtsai, 2009; Eng, Rhodes, Parker, 2009).

Az Angliában készült kutatás keretei között Edmunds, Stephenson és Clow kidolgozott egy új programot. A több hónapos program új stratégiák kombinációjából áll kis és középvállalatok alkalmazottainak részére. Továbbá „Jólét csomagot” és úgynevezett Munkahelyi Aktivátort alkalmaz (MA), akinek feladata az alkalmazottak facilitálása.

Módszer

A kvantitatív adatokat a kutatás kezdetén, majd hat hónappal később online kérdőívvel vették fel. Az intervenció hatásáról több fókusz csoportban kérdezték a résztvevők véleményét.

17 szervezet alkalmazottjait vonták be a kutatásba. Megkötés volt, hogy ezek a vállalatok az ingyenes edzőterem egy kilométeres körzetében helyezkedjenek el.

Anyagi okok miatt az alkalmazottak közül csak azokat választották be, akiknek a fizikai aktivitása igen alacsony volt. Nekik felajánlottak három hónapos ingyenes edzőterem bérletet, ha részt vesznek a kutatásban. A kezdeti 148 főből sokan lemorzsolódtak, így végül 89 fő (25 férfi, 64 nő, átlag életkor: 34,6) eredményeit értékelték. A képzett aktivátor segítsége mellett, készhez kaptak egy úgynevezett „Jóléti csomagot” (hozzáférés a fizikai aktivitás előnyeiről szóló internetes portálhoz, háromhavi edzőterem bérlet, ingyenes lépésszámláló készülék, illetve egy a szervezetek között létrejött csapat lépésszámláló-versenyéhez való csatlakozás lehetősége).

Az aktivátorok (21 nő, 7 férfi, átlag életkor: 33,6) jó kommunikációs és interperszonális készséggel rendelkező személyek voltak, aki erős elkötelezősét mutattak a fizikai aktivitás iránt. Őket a vállalat magasabb vezetői vagy menedzserei kértek fel. Fizetést nem kaptak, azonban egy évig ingyen használhatták az edzőtermet. A kutatást megelőzően részt kellett venniük egy fizikai aktivitás előnyeivel és a társas támogatással foglalkozó fejlesztő tréningen.

A fizikai aktivitással és egészséggel kapcsolatban a következő kérdéseket tették fel a résztvevőknek: „Egy tipikus héten hányszor végzel fizikai tevékenységet legalább 30 percig?”; „Milyen az egészséged általában?”. Továbbá önbeszámolós adatokból kiszámították az egyének testtömeg indexét (BMI).

A pszichológiai jólét felmérésére az élettel való elégedettség kérdőívet (SWLS, 1985), az Észlelt Stressz Kérdőívet (PSS, 1983), a Pozitív és Negatív Affektivitás Skálát (PANAS, 2004) és a Mozgás Társas Támogatása alskáláját (1987) használták. A World Health Organisation Health and Work Performance (Egészségügyi Világszervezet és Munkateljesítmény) kérdőívvel (2003) pedig felmérték a hiányzások és a betegség ellenére való munkavégzés arányát. Mindegyik teszt jó realiabilitással és erős belső konzisztenciával rendelkezik.

A program megkezdése utáni hét hónap folyamán hat fókusz csoport volt megtartva (kettő az aktivátoroknak, négy a résztvevőknek). A témák közt szerepelt, hogy milyen hatással van az MA a résztvevők fizikai aktivitására, egészségére, jólétére, munka teljesítményére; milyen szélesebb körű hatása van a programnak a szervezetre, kollégák fizikai aktivitására; mi a jó és a kevésbé jó az MA-ban.

Eredmények

Az MA program sikeresnek mondható, hisz hat hónap után megnövekedett a fizikai aktivitása az alkalmazottaknak, főleg mivel a résztvevők maguk megválaszthatták, hogy milyen gyakran és milyen típusú sportot szeretnének űzni, ami a motivációjukat is növelte.

A fizikai aktivitás hosszútávú megváltoztatását nehezebb elérni, s hat hónap nem biztos, hogy elegendő, ezáltal a program hosszútávú hatását nem mérte fel a kutatás. Továbbá a téli időszakban történt a kísérlet, amikor az emberek eleve kevésbé aktívak, összehasonlítva a nyári időszakhoz. Mindenesetre noha többen abbahagyták az edzést, sokkal pozitívabb attitűdöt mutattak iránta mint korábban.

A résztvevők a program kezdete előtti pszichológiai jóléte alacsonyabb volt, mint az angol átlag (stressz szint, pozitív és negatív érzelmek mértéke). A hat hónap lejártával javulás történt, amit maguk is a fizikai aktivitásnak tudtak be, de a pszichológiai jólét egyes tényezői még mindig nem érték el az országos átlagot.

A kis és középvállalatok alkalmazottaira jellemzőbb, hogy keveset hiányoznak, többet vannak bent a munkahelyükön, továbbá, hogy betegen is bejárnak dolgozni. Ebben az MA program se tudott jelentősebb változást elérni, habár az intervenció erre nem is szándékozott kiterjedni.

Fontos kiemelni a társas támogatás befolyásoló hatását. Egyrészt az aktivátorok érzelmi támogatást és információt nyújtottak a résztvevőknek, másrészt a résztvevők egymást is támogatták, nem beszélve arról, hogy ezáltal növelték szociális hálójukat is. A munkahelyi szociális háló és a társas támogatás pedig erősen és konzisztensen befolyásolják a munkahelyi egészségmagatartást (pl.: egészséges étkezés).

A kutatás vége után több vállalat munkahelyi kultúrája megváltozott. Az aktivátorok és a résztvevők jóléte megváltozott, s több munkatársat is be tudtak vonni a sport tevékenységekbe, amely okot adott magának a kultúrának a megváltoztatására. Ennek a folyamatnak a pontosabb háttértényezőit érdemes lenne további kutatásban vizsgálni.

Kritika és kitekintés

Hiányosságnak lehet tekinteni, hogy a kutatásban nem alkalmaztak kontroll csoportot, illetve az anyagi források hiánya miatt csak egy edzőtermet használtak. Továbbá, hogy a tanulmány összes adata önbeszámolokra támaszkodik, így annak objektivitása megkérdőjelezhető.

A tanulmányban szó volt arról, hogy a kis és középvállalatokra jellemző a magasabb stressz szint, a magasabb munkaóraszám és az alacsonyabb hiányzás mértéke. Úgy gondolom ezért érdemes lenne a vizsgálatot lefolytatni nagyobb és multinacionális cégeknél is.

A program lefolyása során kialakult egy ingroup-outgroup tendencia. Egyre többen és többet beszéltek a kísérletben résztvevők a sporttevékenységről és az ebből szerzett pozitív következményekről (súlycsökkenés, új ismeretségek, élmény, stb.), s ez a „kimaradt” kollégákat is arra ösztönözte, hogy csatlakozzanak a többiekhez.  Szerintem ezt a folyamatot érdemes lenne pozitív módon hasznosítani, mint motiváló erőt.