A fizikai  aktivitással  kapcsolatos intervenció hatása a kis- és középvállalatok alkalmazottjaira: Kevert módszert alkalmazó tanulmány

Edmunds, S. et al. (2011). The effects of a physical activity intervention on employees in small and medium enterprises: A mixed methods study. Journal of Prevention, Assessment and Rehabilitation, 46 (1), 39-49.

Összefoglalót írta: Dabis Réka

Bevezető

A fizikai inaktivitás a negyedik leggyakoribb rizikó faktor (6%) a globális mortalitást illetően. Épp ezért a kutatás középpontjában is a fizikai aktivitás promóciója áll. Mivel az emberek tipikusan az életük jelentő részét a munkahelyükön töltik, a kutatók ideálisnak tartják, hogy ott gyakoroljanak hatást a dolgozók életstílusára és egészségmagatartására.

Különbség van a kis- és középvállalatoknál a szervezeti struktúrában, ezáltal a felhasználható források és berendezések elérésében is. Illetve az is fontos szempont, hogy a fizikai aktivitás megváltoztatása érdekében a több szinten való intervenció a leghatásosabb. Több kutatás bizonyította, hogy a társas támogatás fontos szerepet játszik az egészség megőrzésében és a betegségek megelőzésében (Heaney és Israel, 2008; Fleury és mtsai, 2009; Eng, Rhodes, Parker, 2009).

Az Angliában készült kutatás keretei között Edmunds, Stephenson és Clow kidolgozott egy új programot. A több hónapos program új stratégiák kombinációjából áll kis és középvállalatok alkalmazottainak részére. Továbbá „Jólét csomagot” és úgynevezett Munkahelyi Aktivátort alkalmaz (MA), akinek feladata az alkalmazottak facilitálása.

Módszer

A kvantitatív adatokat a kutatás kezdetén, majd hat hónappal később online kérdőívvel vették fel. Az intervenció hatásáról több fókusz csoportban kérdezték a résztvevők véleményét.

17 szervezet alkalmazottjait vonták be a kutatásba. Megkötés volt, hogy ezek a vállalatok az ingyenes edzőterem egy kilométeres körzetében helyezkedjenek el.

Anyagi okok miatt az alkalmazottak közül csak azokat választották be, akiknek a fizikai aktivitása igen alacsony volt. Nekik felajánlottak három hónapos ingyenes edzőterem bérletet, ha részt vesznek a kutatásban. A kezdeti 148 főből sokan lemorzsolódtak, így végül 89 fő (25 férfi, 64 nő, átlag életkor: 34,6) eredményeit értékelték. A képzett aktivátor segítsége mellett, készhez kaptak egy úgynevezett „Jóléti csomagot” (hozzáférés a fizikai aktivitás előnyeiről szóló internetes portálhoz, háromhavi edzőterem bérlet, ingyenes lépésszámláló készülék, illetve egy a szervezetek között létrejött csapat lépésszámláló-versenyéhez való csatlakozás lehetősége).

Az aktivátorok (21 nő, 7 férfi, átlag életkor: 33,6) jó kommunikációs és interperszonális készséggel rendelkező személyek voltak, aki erős elkötelezősét mutattak a fizikai aktivitás iránt. Őket a vállalat magasabb vezetői vagy menedzserei kértek fel. Fizetést nem kaptak, azonban egy évig ingyen használhatták az edzőtermet. A kutatást megelőzően részt kellett venniük egy fizikai aktivitás előnyeivel és a társas támogatással foglalkozó fejlesztő tréningen.

A fizikai aktivitással és egészséggel kapcsolatban a következő kérdéseket tették fel a résztvevőknek: „Egy tipikus héten hányszor végzel fizikai tevékenységet legalább 30 percig?”; „Milyen az egészséged általában?”. Továbbá önbeszámolós adatokból kiszámították az egyének testtömeg indexét (BMI).

A pszichológiai jólét felmérésére az élettel való elégedettség kérdőívet (SWLS, 1985), az Észlelt Stressz Kérdőívet (PSS, 1983), a Pozitív és Negatív Affektivitás Skálát (PANAS, 2004) és a Mozgás Társas Támogatása alskáláját (1987) használták. A World Health Organisation Health and Work Performance (Egészségügyi Világszervezet és Munkateljesítmény) kérdőívvel (2003) pedig felmérték a hiányzások és a betegség ellenére való munkavégzés arányát. Mindegyik teszt jó realiabilitással és erős belső konzisztenciával rendelkezik.

A program megkezdése utáni hét hónap folyamán hat fókusz csoport volt megtartva (kettő az aktivátoroknak, négy a résztvevőknek). A témák közt szerepelt, hogy milyen hatással van az MA a résztvevők fizikai aktivitására, egészségére, jólétére, munka teljesítményére; milyen szélesebb körű hatása van a programnak a szervezetre, kollégák fizikai aktivitására; mi a jó és a kevésbé jó az MA-ban.

Eredmények

Az MA program sikeresnek mondható, hisz hat hónap után megnövekedett a fizikai aktivitása az alkalmazottaknak, főleg mivel a résztvevők maguk megválaszthatták, hogy milyen gyakran és milyen típusú sportot szeretnének űzni, ami a motivációjukat is növelte.

A fizikai aktivitás hosszútávú megváltoztatását nehezebb elérni, s hat hónap nem biztos, hogy elegendő, ezáltal a program hosszútávú hatását nem mérte fel a kutatás. Továbbá a téli időszakban történt a kísérlet, amikor az emberek eleve kevésbé aktívak, összehasonlítva a nyári időszakhoz. Mindenesetre noha többen abbahagyták az edzést, sokkal pozitívabb attitűdöt mutattak iránta mint korábban.

A résztvevők a program kezdete előtti pszichológiai jóléte alacsonyabb volt, mint az angol átlag (stressz szint, pozitív és negatív érzelmek mértéke). A hat hónap lejártával javulás történt, amit maguk is a fizikai aktivitásnak tudtak be, de a pszichológiai jólét egyes tényezői még mindig nem érték el az országos átlagot.

A kis és középvállalatok alkalmazottaira jellemzőbb, hogy keveset hiányoznak, többet vannak bent a munkahelyükön, továbbá, hogy betegen is bejárnak dolgozni. Ebben az MA program se tudott jelentősebb változást elérni, habár az intervenció erre nem is szándékozott kiterjedni.

Fontos kiemelni a társas támogatás befolyásoló hatását. Egyrészt az aktivátorok érzelmi támogatást és információt nyújtottak a résztvevőknek, másrészt a résztvevők egymást is támogatták, nem beszélve arról, hogy ezáltal növelték szociális hálójukat is. A munkahelyi szociális háló és a társas támogatás pedig erősen és konzisztensen befolyásolják a munkahelyi egészségmagatartást (pl.: egészséges étkezés).

A kutatás vége után több vállalat munkahelyi kultúrája megváltozott. Az aktivátorok és a résztvevők jóléte megváltozott, s több munkatársat is be tudtak vonni a sport tevékenységekbe, amely okot adott magának a kultúrának a megváltoztatására. Ennek a folyamatnak a pontosabb háttértényezőit érdemes lenne további kutatásban vizsgálni.

Kritika és kitekintés

Hiányosságnak lehet tekinteni, hogy a kutatásban nem alkalmaztak kontroll csoportot, illetve az anyagi források hiánya miatt csak egy edzőtermet használtak. Továbbá, hogy a tanulmány összes adata önbeszámolokra támaszkodik, így annak objektivitása megkérdőjelezhető.

A tanulmányban szó volt arról, hogy a kis és középvállalatokra jellemző a magasabb stressz szint, a magasabb munkaóraszám és az alacsonyabb hiányzás mértéke. Úgy gondolom ezért érdemes lenne a vizsgálatot lefolytatni nagyobb és multinacionális cégeknél is.

A program lefolyása során kialakult egy ingroup-outgroup tendencia. Egyre többen és többet beszéltek a kísérletben résztvevők a sporttevékenységről és az ebből szerzett pozitív következményekről (súlycsökkenés, új ismeretségek, élmény, stb.), s ez a „kimaradt” kollégákat is arra ösztönözte, hogy csatlakozzanak a többiekhez.  Szerintem ezt a folyamatot érdemes lenne pozitív módon hasznosítani, mint motiváló erőt.