Egészséges  étkezés, aktivitás és elhízás prevenció – ausztrál szülők és gyerekek percepciójának kvalitatív elemzése

Hesketh, K., Waters, E., Green, J., Salmon, L., Williams, J. (2005). Healthy Eating, activity and obesity prevention: a qualitative study of parent and child perceptions in Australia. Health Promotion International. 20( 1), 19-26.

Az összefoglalót készítette: Kiss Márta

Bevezetés

Szinte minden negyedik ausztrál gyerek túlsúlyos, ami modern, hatékony és a társadalmi igényekre alapozott prevenciós programokat és menedzsment stratégiákat tesz szükségszerűvé. Az eddigi intervenciók az elhízás legkézenfekvőbb tényezőire koncentráltak, mint a fizikai inaktivitás és az energiadús ételek fogyasztása, figyelmen kívül hagyva a potenciális résztvevők véleményét. Az új egészségpromóciós stratégiák felismerik az érintettekkel való konzultáció és együttműködés fontosságát. Korábbi kutatások elsősorban gyermekek egészséges testről alkotott percepciójára, valamint anyák túlsúly megelőzési javaslataira fókuszáltak. Jelen vizsgálat elsőként vizsgálja általános iskolás gyerekek és szülők nézeteit a következőkre vonatkozóan: percepciók, hiedelmek és attitűdök a túlsúlymegelőzés szociális és fizikai korlátairól, valamint elfogadható gyermekkori elhízásprevenciós célok és kivitelezési módok.

Módszerek:

Korábbi kutatások a túlsúlyproblémák egyenlőtlen népességbeli eloszlására utalnak, ezért három, demográfiai szempontból eltérő általános iskolát kerestünk meg. A kutatás 2002 novembere és decembere között zajlott le, másodikos (7-8 éves), valamint ötödikes (10-11 éves) gyerekek, illetve az iskolákba járó gyerekek szüleinek körében.

A gyerekek vizsgálata

Mindkét évfolyam egy félig strukturált 6-7 főből álló, 30 perces fókuszcsoporton vett részt egy kutató vezetésével. Mivel a gyerekek könnyedebben beszélgetnek kortársaikkal, mint felnőttekkel olyan feladatokat szerveztünk, amelyek elősegítik a gyerekek közötti spontán diszkussziót, amelyet a kutató kívülről megfigyelt és facilitált. Az első feladat során ételekről készült fényképeket kellett sorba rakni egészségesség alapján. A második feladat ugyanez volt, de a fényképek különböző aktív és inaktív, kül- és beltéri tevékenységeket ábrázoltak. Az utolsó feladatban egy fotóról kellett beszélgetni, amelyen egy kosárlabdázó túlsúlyos diáklány volt látható. A csoportról az azt vezető kutató írásos dokumentumot készített.  

A szülők vizsgálata

Elsősorban olyan szülőkkel folytattuk le a vizsgálatot, akik tagjai voltak a szülők iskolai hivatalos egyesületének, illetve akik részt vettek a hetente megtartott szülői értekezleten. Alacsonyabb szocio-ökonómiai státuszú és eltérő etnikumú szülőkkel nem sikerült beszélni az iskolai életben való csökkent részvételük miatt. A fókuszcsoport alapvetően feltáró jellegű és strukturálatlan volt, hogy új ötletek és érdekes meglátások kerülhessenek a felszínre. A csoport 45-60 perces volt, egy kutató a beszélgetést vezette, míg egy másik megfigyelt, és írásban rögzítette az elhangzottakat.

A beszélgetéseket követően az egyik kutató összevetette a különböző fókuszcsoportokat, a hasonló tartalmúakat összepárosította, valamint elvégzett egy tematikus elemzést. Egy másik kutató az elsőtől függetlenül elolvasta az írásos lenyomatokat és megerősítette az első kutató által kidolgozott témákat, amelyeket később az összes kutató megbeszélt és érvényesített. Minden résztvevő gyermek szülője, vagy gyámja írásban adta informált beleegyezését a gyerek, illetve bizonyos esetben a saját részvételét illetően, valamint a gyerekek a fókuszcsoportot megelőzően szóbeli beleegyezésüket adták.

Eredmények

119 gyermek és 17 szülő (2 apa és 15 anya) vett részt a kutatásban. A gyermekek nagyszámú részvételének köszönhetően a minta lefedi a testtömeg index spektrumát.

Kiemelkedő témák

Információ és tájékozottság: A gyerekek általánosságban jól tájékozottak az eléjük tárt ételek kapcsán, sőt arról is volt fogalmuk, hogy mi van hatással percepcióikra. Sokan utaltak az ételeken szereplő feliratokra, mint az egészségesség indikátoraira, valamint néhányan a pozitív és negatív testi következményekkel is tisztában voltak. Ezzel szemben bizonyos ellentmondásos információk is elhangzottak, amelyeket egyes csomagolások közvetítenek („a chips egészséges, mert krumpliból készül, ami zöldség, viszont zsíros és sós, ami egészségtelen”.) A gyerekek számára egyértelműnek tűnt, hogy a fizikai aktivitás egészséges, és a pozitív testi hatásokkal is tisztában voltak. Bizonyos, fizikai aktivitást nem igénylő tevékenységek (számítógépezés, kreatív játék) azonban nagyobb fejtörést okoztak. Egyesek megkülönböztethették a testi és a szellemi egészséget elősegítő tevékenységeket, de egyesek az iskolai munkát (pl. olvasás) egészségtelennek vélték. A szülők szintén kiemelték az információforrások ambivalenciáját, a gyermekeket és a szülőket egyaránt megtévesztő marketing és reklámstratégiákat. Igényt tartanának új, a gyerekeket egészséges életmódra ösztönző stratégiákra.

Tudás és viselkedés közötti ellentmondás. Mind a gyerekek, mind a felnőttek arról számoltak be, hogy bár tisztában vannak az ételek és aktivitások egészség-értékével, mégsem tudnak mindig ennek megfelelően viselkedni. A gyerekek elsősorban arra hivatkoztak, hogy az egészségtelen ételek sokszor finomabbak, illetve a pihentető aktivitás kellemesebb. A szülők ezért a disszonanciáért alapvetően az életstílust, valamint a reklámok, és a kortársak által gyakorolt nyomást tették felelőssé.

Életviteli egyensúly: A gyerekek között felmerült a kiegyensúlyozott étrend gondolata (egy keveset mindenből), néhányan tisztában voltak az energia import és export modellel is, azonban sokan azt gondolták, hogy egy kevés mozgás is ellensúlyozza az egészségtelen táplálkozást. A szülők egyetértettek abban, hogy fontos, hogy a gyerekek nassolhassanak, ennek gyakoriságában azonban eltértek a vélemények (napi / heti egy alkalom).

Közvetlen környezet. A gyerekek elmondásából kiderül, hogy lakó- és iskolai környezetük fontos szerepet játszik fizikai aktivitásuk szempontjából. Ebben a szülők is egyetértettek, elismerték a játszóterek, bicikliutak és sportközpontok jótékony hatásait, továbbá igényelnének még több, és sokszínűbb aktivitásra serkentő környezeti elemet.

Az egészséges életmód akadályai. A gyerekek itt is környezeti tényezőket emeltek ki (környezetszennyezés, biciklizésre alkalmatlan utak, szegényes játszótéri felszerelés, általános biztonság), az alacsonyabb státuszú gyerekek az anyagi hiányt is megnevezték. Az egészséges étkezés akadályaként az egészségtelen ételek ellenállhatatlansága, valamint a menza kínálata szerepelt. A szülők a testmozgás akadályait szintén a környezet veszélyességében, emellett az iskola és az otthon közötti növekvő távolságban, az otthoni figyelemelterelő tényezőkben (TV, számítógép), a kis kertekben és az időhiányban látták. A kortársak által gyakorolt nyomás szintén egy fontos tényezőnek tűnik.

Tévhitek: A gyerekek körében gyakori tévhit volt, hogy minden olyan étel, ami diétásnak van feltüntetve, vagy amely természetes anyagból készül egészséges. Sokak szerint a szegények nem engedhetik meg maguknak az egészséges ételeket, illetve a nassolást ellensúlyozza az azt megelőző gyümölcsfogyasztás. Gyakori a meggyőződés, miszerint minden, ami az iskolában megengedett egészséges. Emellett az sem volt teljesen tiszta számukra, hogy mi számít testmozgásnak, volt, aki a zongorázást, vagy a számítógépezést is annak tekintette, mivel ezek az ujjak mozgatásával járnak. A szülők körében gyakori volt a felfogás, hogy napi egy egészségtelen étkezés ellensúlyozható, ha a többi egészséges, illetve, hogy a napi szintű édességbevitel részét képezheti egy egészséges étrendnek.

Az iskola és a család szerepe: A szülők szerint az iskola fontos feladata a pozitív példamutatás az oktatáson és az iskolai környezeten keresztül. Abban azonban egyetértettek, hogy a családé az elsődleges felelősség a gyermekek életmódjáért.

A prevenciós stratégiák tartalma és időzítése: A szülők egyetértettek abban, hogy minél korábbra időzítjük a prevenciót, annál hatékonyabb lesz. A gyerekek már jóval az iskoláskor elérése előtt ki vannak téve káros hatásoknak (társak nyomása, reklámpiac). Abban is egyeztek a vélemények, hogy a prevencióba a szülőket és a tanárokat is be kell vonni. Az ideális prevenciós stratégia innovatív, és nem pusztán okító jellegű.

Diszkusszió

Az epidemiológiai kutatások megerősítik azt az álláspontot, miszerint a túlsúlymegelőzést nem elég az iskolában elkezdeni. Ugyanakkor, az erősen eltérő adottságokkal rendelkező kontextus, amelyben a gyerekek nevelkednek, nem tesz lehetővé egy egységes prevenciós programot, mint később az iskolában. Az, hogy a gyerekek úgy vélik, hogy minden, ami az iskolában megengedett automatikusan egészséges is arra utal, hogy az iskola valóban modellként funkcionál, és adott esetben ellensúlyozhatja az otthoni negatívabb példát. Mivel a szülők véleménye és viselkedése erős hatással van a gyerek hozzáállására is, nagyon fontos, hogy az iskolák és közösségek a szülőket is bevonják az egészségoktatásba, valamint a viselkedésváltozást célzó stratégiákba. A fókuszcsoportokból kiderül, hogy szükség lenne világos és egyértelmű információkra arra vonatkozóan, hogy mi egészséges, és mi nem, a dohányzás elleni kampányhoz hasonlóan. Mivel azonban esetünkben egy kontinuumról van szó, egészséges és egészségtelen között nem egyértelmű a határ.

A kutatás gyengepontja, hogy a szülői minta nem tekinthető reprezentatívnak, amennyiben alacsony szocio-ökönómiai státuszú, illetve eltérő etnikumú szülők nem képviseltetik magukat.

Az ételekre és aktivitásokra vonatkozó elég magas tájékozottság ellenére a gyerekek és a szülők egészségmagatartása egyaránt tudásuknak gyakran ellentmond. Ebből kifolyólag alapvető fontosságú, hogy a szülők tisztában legyenek az egészséges életmód összetevőivel. A szülők, akárcsak a gyerekek lelkesnek mutatkoztak újszerű stratégiákra nézve, amelyek segítségével az egészséges életmód akadályai leküzdhetőek lennének.