A tudatos  jelenlét (mindfulness) meditáció telomeráz-aktivitásra  gyakorolt hatása: metaanalitikus áttekintés

Schutte, N. S., & Malouff, J. M. (2014). A meta-analytic review of the effects of mindfulness meditation of telomerase activity. Psychoneuroendocrinology, 42, 45-48.

Az összefoglalót készítette: Gyurkovics Máté

Bevezető

A megrövidült telomerek[1] (főként az immunsejtekben) összefüggésben állnak a betegséggel, illetve mortalitással. A telomeráz enzim azonban DNS-szegmentumok hozzákapcsolásával képes befolyásolni a telomerek hosszát, így intenzíven kutatott témává vált a pszichológiai, étrenddel kapcsolatos, illetve testmozgást magában foglaló intervenciók telomeráz-aktivitásra gyakorolt hatása. Általánosságban véve a magasabb telomeráz-aktivitás jobb immunműködéssel jár, pl. hosszabb telomerekkel a leukocitákban (bár az általában telomerrövidüléssel járó major depresszióban például emelkedett telomeráz-aktivitást találtak, ám ez feltehetőleg kompenzátoros mechanizmusok következménye).
A mindfulness meditáció egyike a kutatott pszichológiai intervencióknak. A mindfulness egy rugalmas tudatállapot, amelyet ítélkezésmentes tudatosság jellemez, valamint kapcsolatban áll a figyelemregulációval, a testi tudatossággal, és az érzelemszabályozással is. A magasabb mindfulness jobb fizikai és mentális egészségmutatókkal, valamint jobb immunfunkcionálással jár (a megrövidült telomerek éppen ellentétes mintázattal járnak).
A szerzők a mindfulness meditáció telomeráz-aktivitásra gyakorolt hatásának randomizált kontrollált vizsgálatait szemlézik, ám idéznek két nem-randomizált vizsgálatot is. Ezek közül az első a mindfulness mellett az étrend-változás és a testmozgás hatását is vizsgálta, és a telomeráz-aktivitás szignifikáns emelkedését találta. A második a loving-kindness meditáció (ez kifelé irányuló „mindful” gyakorlatokból áll) telomer-hosszra gyakorolt pozitív hatását mutatta ki. A szerzők által azonosított és elemzett négy randomizált kontrollált vizsgálat csak a telomeráz-aktivitást vizsgálta, a telomér-hossz változását nem.

Módszer

A szerzők szakirodalmi adatbázisok (Medline, PsychINFO, Google Scholar) áttekintése, illetve a témában publikáló szerzők megkeresése nyomán négy olyan tanulmányt azonosítottak, amik megfeleltek a beválasztási kritétiumoknak: a mindfulness meditáció és a telomeráz-aktivitás kapcsolatát vizsgáló randomizált kontrollált vizsgálatok. Mindegyik tanulmány a perifériás mononukleáris vérsejtek telomeráz-aktivitására fókuszált. A tanulmányokban vizsgált specifikus intervenciók: Mindfulness-Based Stress Reduction (MBSR); mindfulness meditáció; mindfulness, ill. loving kindness meditáció, valamint jógameditáció.  Az eredményeket Cohen d hatásméret-mutatóra fordították át, majd kiszámolták a súlyozott összhatásméretet, random effects modellt használva.

Eredmények

Az összhatásméret szignifikáns volt (d=0,46; p=0,001; 95%-os CI: 0,18-0,78), a szemlézett vizsgálatok csoportja pedig a Q-statisztika alapján homogén. A szerzők e mellett publikációs torzítást is kimutattak, a fail-safe elemzés alapján pedig 7 darab nulla hatásméretet mutató tanulmány tudná a jelzett d-értéket nem-szignifikánssá tenni. A négy tanulmányból háromban szerepeltek intervenció előtti telomeráz-adatok is (baseline-mérés), és mindhárom esetben növekedés volt tapasztalható a meditáció hatására.

Diszkusszió

A metaanalitikus hatásméret (d=0,46) körülbelül közepes méretű hatásra utal. Mivel a négy vizsgált tanulmány együttes mintaelemszáma csupán 190 fő, a szerzők kiemelik, hogy fontos volna a mindfulness feltételezett biológiai hatását nagyobb mintákon is igazolni.
A vizsgált intervenciók több szempontból is változatosak voltak. Először is, a mindfulness-hez kötődő intervenciók több típusa is megjelent (pl. MBSR, loving kindness meditáció; l. fent) a metaanalízisben, és mindegyik szignifikáns hatást mutatott. E mellett változó volt az is, a résztvevők mennyi időt töltöttek meditációval (11 órától több mint 500 óráig terjedt az intervallum), azonban itt is minden alternatíva pozitív hatással volt a telomeráz-aktivitásra. A jövő kutatásainak feladata eldönteni, mely intervenciótípusok és milyen időtartamban kellően (költség)hatékonyak.
A hatás hátterében az alábbi mechanizmust feltételezik a szerzők: a növekvő mindfulness csökkenő stresszel, szorongással és depresszióval jár. Ez utóbbiak csökkenése a kortizolszint változását vonja maga után, ami pedig a telomeráz-aktivitás módosulásával jár. Alapvetően elmondható, hogy a stressznek való kitettség alacsonyabb telomeráz-aktivitással jár, habár az akut stressz esetén beindulhatnak kompenzatorikus folyamatok, amelyek időlegesen a telomeráz-aktivitás emelkedését eredményezhetik. A kortizolszint-csökkenés pedig empirikus eredmények alapján is kapcsolatba hozható a telomeráz enzim aktivitásának növekedésével. A depresszió és a szorongás mediáló hatását is alátámasztják empirikus adatok.
A szerzők metaanalízisük legfőbb limitációjának a kevés tanulmányból adódó alacsony mintaelemszámot látják. Nem csupán további – nagyobb volumenű – vizsgálatok lebonyolítására szólítanak fel, de módszertani javaslatokat is megfogalmaznak, a jövőbeli eredmények hasznosságát maximalizálandó. Így például olyan nagy mintájú randomizált kontrollált vizsgálatokat vázolnak fel, amelyekben felmérésre kerül a személyek meditációval töltött ideje is, a kimeneti változók között pedig a telomeráz-aktivitás mellett a telomer-hosszúságot is mérik. E mellett a telomeráz-aktivitás mérésekor fontos feltüntetni, hogy az milyen módszerrel történt, illetve hogy az azt végző személyzet vak volt-e a feltételekre, illetve hogy a mérési módszer mennyire reliábilis. A végső javaslattételeik az adatok prezentálására vonatkoznak (pl. a hiányzó adatok jelzése, a feltételenkénti mintaelemszámok pontos feltüntetése, a hatásméret kiszámolása).

---

[1] Magyarban a „telomér” írásmód is elterjedt. Az idézett cikk nem adja meg a telomerek definícióját, amelyek a kromoszómák végén található, ismétlődő nukleotid-szekvenciák, amelyek káros hatásokról védik a kromoszómát.