Falásrohamok pszichológiai kezelési  lehetőségei

Wilson, G. T., Wilfley, D. E., Agras, W. S.,. Bryson, S. W.  (2010). Psychological Treatments of Binge Eating Disorder. Archives of General Psychiatry.67 (1). 94-101

Készítette: Garai Judit

Kutatási kérdés:

Binge Eating  Disorder (BED) esetén mely kezelési mód a leghatásosabb?  Viselkedéses fogyókúra kezelés (BWL), vezett önsegítés alapú kognitív viselkedésterápia (CBTgsh) vagy a interperszonális pszichoterápia (IPT)?

A falásrohamom (Binge Eating, BED) a DSM IV evési zavarai közé tartozik. A gyakori és tartós falási epizódokat, kontroll érzetének teljes elvesztése és a kompenzatorikus viselkedés hiányával kapcsolatos distressz jellemzi. Összekapcsolódhat más evési zavarokkal, ill. komorbid pszichiátriai zavarok és pszichoszociális veszteségek is jellemzik. Gyakran túlsúlyosság kapcsolódik hozzá.

A kognitív pszichoterápia (CBT) és személyi pszichoterápia specifikusan az evészavart célozzák meg e betegség kezelése során. Jól kontrollált kutatások bizonyatották, hogy ezek alkalmasak a pszichopatológia, evészavar csökkentésére, ugyanakkor nem voltak hatékonyak a súlyveszteség elérésében. Ezzel szemben a viselkedéses fogyókúrás terápia (BWL), melyet obezitás, így binge eating kezelésekor is használnak, a kalóriabevitel csökkentésével, megfelelő tápanyagok bevitelével és fokozott testedzéssel dolgozik.

A BWL előnye, hogy klinikailag szignifikáns súlycsökeknést tud elérni rövid távon, ill. szélesebb körű kezelőszemélyzet tudja alkalmazni, mint a pszichoterápiát. A vezetett önsegítés alapú kognitív viselkedésterápia (CBTgsh) rövid távon hatékony a BED kezelésében, nem  szakértők is végezhetik, költséghatékony.

Klaszteranalízis során a BED két típusát állapították meg. Egyik negatív affektivitással jellemezhető, rájuk jellemzőbbek lesznek a komorbid pszichiátriai zavarok.

Jelen tanulmány az interperszonális egyéni pszichoterápia (IPT), BWL, CBTgsh hatását hasonlította össze rövid és hosszú távon. Eredetileg az IPT és másik kettő különbségét akarták mérni. Úgy vélték, hogy az IPT hatékonyabb lesz a negatív affektivitású személyek esetén, mivel ez e téren is hatékony kezelés. Ugyanakkor nem vártak különbséget alacsony negatív affektivitás esetén.

Résztvevők

A résztevőket hirdetésen és klinikai feljegyzéseken keresztül toborozták. Telefonon ellenőrizték a bekerülési feltételeket. Ha megfeleltek, egy személyes interjú, majd egy kérdőív volt a következtő lépés. 18 év feletti, 27-45 BMI közötti személyek kerülhettek a mintába, akik nem voltak jellemezhetőek semmiféle pszichopatológiával. Ezt a SCID-I és SCID-II tesztekkel szűrték.

Az evészavart az EDE(Eating Disorder  Examination) teszt ellenőrizte. Felvették a Rosenberger Önértékelési Skálát, és egy szociális elfogadottságot mérő skálát. Kitöltötték a Beck Depresszió Kérdőívet (BDI) a negativitási fok megállpítása érdekében. 18 pont felett vágták ketté a mintát. A bennmmaradt személyeket egy random sorosolás során osztották be a három csoportba.

Kezelések

24 hétig tartottak. Majd 2 éves utánkövetés jött félévenként.

Egyéni pszichoterápia(IPT)

Az első 4 alkalom az evészavar megjelenésének és jelenlétének körülményeire terjed ki. A második szakaszban előkerülnek a jelenlegi problémák, ezzel segítve a paciens megküzdését. A harmadik rész a haladást, változást, továbbiakban való boldogulást taglalja. Fontos, hogy a kezelés nem koncentrál explicit módon az evészavar menedzselésére, mint a CBT.

Viselkedéses fogyókúra kezelés (BWL)

Csökkentett kalóriabevitel (zsírbevitel 25 %-os csökkentése) testmozgás (heti 2,5 óra) a cél. Nem a fogyást tűzték ki. 16 héten keresztül heti 50 perces ülések voltak, majd 4 kéthetente való, majd 2 havonta megrendezett ülés volt.

Vezett önsegítés alapú kognitív viselkedésterápia (CBTgsh)

Egy terapeuta vezetésével folyik a kezelés. Arra fókuszálnak, hogy önmonitorozási, önkontroll stratégiákat és problémamegoldást fejlesszenek ki. A terapeuta fő feladata, hogy hangsúlyozza, hogy elmagyarázza az önsegítés szerepét, a sikeres végkimenetelre fókuszáljon, és motiválja a tagokat. Összessen 10 ülés volt, mind 25 perces, elsőt kivéve mely 60 perces volt. Az ülések az első 4 hétben hetente kerültek megrendezésre, majd 2 hetente, maj havonta. A terapeuták frissen végzett pszichológusok voltak, terápiás tapasztalat nélkül.

Elemzés

A cél az IPT és CBT összehasonlítása volt. Az eljárás egy 2 (oldal)X2(negatív affektivitás)X3(kezelési csoport) minta szerint lett tervezve. Az első kimeneti változó a binge eatinges napok megjelenése és a tömeg volt az első 28 nap alatt. Post hoc elemzéseket végeztek a kezelések közötti különbségek meghatározására. A kategoriális külünbségek meghatározására logisztikus regressziót alkalmaztak. A hatásmérték meghatározása során az 1 és 2 éves utánkövetéseket figyelték meg. Kovariancianaalízist(folytonos) és logisztikus regressziót (kategoriális) alkalmaztak az utókezelés hatásának megállapításakor.

Eredmények

A résztvevők mind a BWL, mind az IPT kezelést hatékonyabbnak tartották, mint a CBTsgh-t. Ill. azt várták, hogy az IPT szignifikánsan hatékonyabb lesz, mint a CBTgsh a kezelés végére. 3 kihagyott kezelés után lemorzsolódónak tekintették a személyt. Ez IPT esetén fordult elő legkevésbé. Szignifikáns interakció volt a kezelés és negatív affektivitás kapcsolata között. Az utókezelésben nem voltak szignifikáns különbségek. A 3 csoportnak nem volt különbsége a kezelés végére BED terén, úgy, ahogy az egyéb mért változók terén se. A negatív affektivitásnak nem volt szignifikáns hatása. Testtömeg csökkentésben viszont a BWL volt a legsikeresebb.

A negatív affektivitás hatása megjelent  a DSM kritérium szintjén és falásos napok számánál. Magasabb negatív affektivitás esetén kisebb volt a fejlődés. Ugyanakkor ez szignifikánsan nem jelent meg.

Egyéves utánkövetés után szignifikáns különbséget nem találtak. Azonban BWL esetén nagyobb volt a BMI növekedése. Kétéves utánkövetés után szignifiánsan jobban hatott a BED-re az IPT és CBTgsh, mint a BWL.Az egyes kezelések eredményeként elért súlyveszteségek között nem találtak lényeges különbségeket. A BED-ből felépülő paciensek viszont nagyobb súlyt vesztettek, mint azok, akik sosem voltak gyógyuló szakaszban.

Nemspecifikus összetevőket is figyelembe kell venni, úgy mint műveltség, önbecsülés.

Feltáró analízsekben két moderátort azonosítottak: az önbecsülést és az EDE skálán elért pontszámot. Az alacsony önbescülésű személyek BWL esetén rosszabb eredményeket értek el, mint az magas önbecsülésűek. CBT esetén csak kis különbség volt.

Összefoglalás

Jelen tanulmány a témában eddig íródott legnagyobb mintával dolgozott. Hatékonyságbeli különbség csak 2 éves utánkövetés után jött ki az IPT és CBT hatására a BWL-lel szemben a BED terén.

További bizonyítékok a moderátotok elemzéséből származnak. Visszaesés legkevésbé IPT kezelés esetén volt tapasztalható. A CBT kezelésre nem hatott az alacsony önbecsülés az EDE globális pontszámaival összevetve, kivéve, ha azok magasak voltak. Habár az önbecsülés meghatározó moderátor volt, negatív affektivitással való kapcsolatát nem sikerült kimutatni. Jelen tanulmányban a BDI és EDE interakciói hasonlóak voltak az EDE és önbecsülés kapcsolatához, míg a BDI és önbecsülés magasan korreláltak.

Összességében a CBTgsh hatásában nem különbözött az IPT hatásától, habár a kiesési aránya nagyobb volt. A CBT hatása szignifikánsan jobb volt, mint a BWL kezelésé. Elmondható, hogy a CBT a BED egy költséghatékony kezelési módja. Megjegyzendő, hogy komorbid pszichpatológiás zavar sem zárja ki ennek alkalmazási lehetőségét. a BWL –re nem volt hatással az alacsony önbecsülés, kivéve, ha ehhez valósan meglévő evészavar társult. Ezentúl ez a kezelés szignifikáns súlycsökkenést eredményezett.

Más korábbi tanulmányokkal egyetemben itt is bebizonyosodott, hogy azok a személye, akiknél megszűnt a BED diagnózisa, lényegesen több súlytól tudtam megszabadulni,mint atok, akiknél ez továbbra is fennállt. Ez a különbség viszont az utókezelések során már nem mutatkozott meg.

Limitációk közé sorolandó, hogy csak az alanyok 18%-a volt kisebbségi és csak 21% volt férfi. Erősség a nagy minta, a BED szigorú besorolása és bármiféle különbség az egyes csoportok közt, az különböző eljárások kivételével. Az eredmények azt mutatják meg, hogy mindhárom kezelés egyformán volt hatékony a végső tesztelésnél. Az IPT előnye a lemorzsolódás kisebb aránya. 2 év után az IPT és CBT csoportba eső alanyok tartós javulást mutattak, a BWL kezelt tagokkal szemben, akikre visszaesések voltak jellemzőek. Mindezek alapján ajánlott a CBT kezelés, mint kezdeti lépés, és további lehetőségként lehet tekinteni az IPT kezelésre az alacsonyabb önbecsülésű, patológiásabb evészavarral rendelkező pacienseknek.