Az elmélet befolyásolja az egészségmagatartást célzó intervenciók hatékonyságát? - Meta-analízis

Prestwich, A., Sniehotta, F. F., Whittington, C., Dombrowski, S. U., Rogers, L., & Michie, S. (2014). Does theory influence the effectiveness of health behavior interventions? Meta-analysis. Health Psychology, 33(5), 465.

Készítette: Varga Balázs

Absztrakt

A meta-analízis tárgya egy olyan vizsgálat volt, mely különböző típusú és kiterjedésű elméletek hatását elemezte. Olyan tanulmányok kerültek be az elemzésbe, ahol fizikai aktivitást és az étkezési szokásokat célzó intervenciók eredményességét, illetve a hozzájuk kapcsolódó elméleteket vizsgálták. 190, a témát érintő esetet dolgoztak föl. Az elméleteket és terjedelmüknek mérését Theory Coding Scheme-mel (továbbiakban: TCS) végezték, illetve az intervenció eredményességét Hedge-féle g-vel mérték. Továbbá a mérések közti kapcsolatot metaregressziókkal vizsgálták.

Eredmények: 56% a cikkeknek számolt be elmélet alapú intervencióról. Ennek a 90%-a nem tesz említést a viselkedést változtató technikák (behavior change techniques – BCTs, továbbiakban: VVT) és az elméleti struktúrák kapcsolatáról, illetve 91% nem hozza összefüggésbe az egyedi elméleti konstrukciókat és a VVT eredményességét.  Az összetett pontszámokkal vagy a kompozit itemekkel a TCS és az intervenció hatékonyságának kapcsolata ellentmondásos volt. Az intervenciók melyek a Szociális Kognitív Elméleten (Social Cognitive Theory – SCT) vagy a Transzteoretikus Modellen (Transthoretical Model) alapulnak, hasonló hatékonysággal bírtak, mint azok, melyek nem elméletalapúak.

Konklúzió: Az eredmények értelmében, az elméletek az intervenciók kialakítása során nem elég alaposan kidolgozottak. Ráadásul, a kapcsolat az elmélet típusa és az elmélet használatának gyakorisága, illetve hatékonysága között általában elég gyenge.

A cikk

Nem világos az összefüggés az elmélet alapú intervenciók felépítése és hatékonysága között. Találhatóak olyan tanulmányok, melyek beszámolnak az elmélet alapú viselkedés változtató technikák és az erre épülő intervenciók hatékonyságáról. Ezzel szemben szintén fel tudnak vonultatni olyan kutatási eredményeket, melyek szerény vagy semmilyen kapcsolatot találtak közöttük. Sőt, egy tanulmány azt találta, hogy azok az intervenciók, melyek nem elmélet alapúak nagyobb hatékonysági szintet mutatnak. Az egyik lehetséges magyarázata az ellentmondásos eredményeknek, hogy a korai kutatások egyszerűen csak azt vizsgálták, hogy volt-e elméleti alapja az intervenciónak. Ha a kérdést mélyebb szinteken is megvizsgálták volna, lehet, hogy más, vagy kevésbé ellentmondásos eredményeket kaptak volna.

A tanulmányban egy, a korábbinál részletesebb módszertani megközelítést alkalmaztak. Ez a 19 itemes Thory Coding Scheme (továbbiakban: TCS). A TCS külön kitér, olyan szintekre is, ha az elméletet megemlítik, annak használatára, illetve, hogy indirekt módon hogyan befolyásolja az intervenciót (pl: hogyan választják ki a vizsgálati elemeket és milyen szempontok alapján osztják be őket a csoportokba), továbbá az elmélet hogyan magyarázza az intervenció hatékonyságát, illetve a kapott eredmények, hogyan befolyásolják az elmélet jövőbeli fejlődését. Ezen felül vizsgálja, hogy az alkalmazott elméletnél hangsúlyozzák-e, hogy kik képzik a lehetséges célcsoportot, illetve bemutatják-e mi alapján és milyen sorrendben alkalmazzák az intervenciót.

Tehát legalább három tulajdonság befolyásolhatja az intervenció hatékonyságát: a viselkedés változtató technikák megválasztásának módja, illetve ezeknek a technikáknak a kombinációjának hatékonysága, továbbá résztvevők befolyásolása azáltal, hogy kik számára lehet valószínűleg alkalmas az intervenció, mennyire van a résztvevők karakterére szabva a VVT. Ezek a tulajdonságok nem feltétlenül függnek össze, hiszen lehet, hogy a kutató nem elméleti alapon választja ki, kik számára lehet alkalmas az intervenció, vagy nem igazítja hozzá az intervenciót.

Amikor összehasonlították a vizsgálatokat, azt találták, hogy abban az esetben, ha vizsgálták, hogy az intervenciók használtak-e elméletet, sokkal hatékonyabbnak látszottak, mint abban az esetben, amikor nem mérték az elmélet alkalmazását. Ezért fontos, hogy az intervenció hatását vizsgálják kontrollcsoporton is.

Célok

A meta-analízisnek két fő célja van: Az első, hogy a TCS-vel felmérjék azoknak a tanulmányoknak a számát, melyek az intervenciója elméleti alapú. A második, hogy a különböző elméletek milyen kapcsolatban vannak az intervenció hatékonyságával. A második céllal kapcsolatban külön figyelmet fordítottak annak a felmérésére, hogy milyen elméleteket használnak jellemzően, illetve mennyire elterjedt az adott elmélet, továbbá, hogy összefügg-e ez ennek a hatékonyságával.

A két kulcs elemzést követően további öt szempont szerint vizsgálják a tanulmányokat. Az első: az adott intervenció hatékonysága különbözik-e az alkalmazott, illetve összehasonlító csoportban? A második: Figyelembe vették-e a kontroll feltételeket? A harmadik: mivel a tanulmányok több, mint harmada említette, hogy a résztvevők krónikus betegségben - legalábbis veszélyeztetettek-, szenvednek, így ezt is beemelték a meta-analízis változói közé. Negyedik: mivel azok a tanulmányok, melyek elmélet alapú intervenciót alkalmaztak módszertanilag szigorúbbak voltak, ezért torzítás veszélyeit külön kódolták. Végül, a statisztikailag kilógó értékek kezelését vizsgálták.

Módszerek

Tanulmányok. A tanulmányok nagy része, két összefoglaló cikkre alapozza elméleteit. Az egyikben VVT kapcsolatát vizsgálták a fizikai aktivitással és az étrenddel, a másiknál VVT-t kapcsolatát vizsgálták az elhízással, illetve az elhízással kapcsolatos komorbiditások veszélyét. Az összefoglaló tanulmány 140 külön tanulmányon belül 190 intervenciót hasonlít össze.

A kizárás és bevétel kritériumai, illetve adatkinyerés. Hogy mi alapján került egy tanulmány be a vizsgálatba, vagy került kizárásra, szintén a fent említett két cikk alapján került meghatározásra. Illetve, az alábbi adatokat vették fel minden cikkből: 1 – Bibliográfiai információk (szerző, év, kapcsolódó cikkek) 2 – viselkedési követelmények (fizikai aktivitás és/vagy egészséges étkezés) 3 – az intervenció időtartama 4 – információ az intervenciós és a kontroll csoportról 5 – a lehetséges torzítási veszélyek 6 – a szükséges adatmennyiség a számoláshoz

A használt elmélet. A TCS-t az intervenciók elméleti kilakatásához és értékeléséhez használták. Mind a 19 item esetében igen/nem válasz volt. Továbbá az alkalmazott elmélet is le lett kódolva. Míg néhány tanulmány esetében az itemek egyedileg voltak kezelve, addig néhány TCS item kombinálva magyarázta a használt elmélet kiterjedését. Három kompozit változót hoztak létre:

a – Egyik esetben a viselkedés változtató technikák (VVT) alapján kötötték össze a szerzők az elméletet. Tehát a VVT-ből következtettek az elméletre. Erre három item alkalmas a TCS-ből (7-9).

b – Amikor a mögöttes elméletet konkrétan célozza meg a VVT. A TCS három iteme célozza ezt a kérdést. (9-11).

A kompozit, összetett pontszám mind a két esetben ebből a három itemből épül fel. Az igen válasz esetén különböző súlyokat kaptak a tételek. Nem válasz esetén mindegyik nulla pontot ért.

c- Az összesített elmélet pontszám szintén összevont TCS itemekből áll. (3-11) Az alábbi itemek mind egyes súllyal szerepeltek. Ezeknek az itemeknek az értékeit hozzáadják az „a” és „b” pontszámokhoz, létrehozva egy skálát 0-tól (nincs felhasznált elmélet) 8-ig (széleskörű a felhasznált elmélet).

Egymástól független kódoló párok kódolták le az elméleteket 42 tanulmányból. Az egyetértés vizsgálatához Cohen-féle kappát használtak. Ha a kappa értéke meghaladja 0.80-as értéket, akkor az magas szintű azonosságot mutat. Az eredmény itt kiemelkedő volt. Az kappa átlag 0.88, míg a medián értéke 0.89 volt, és mindegyik itemnél meghaladta a 0.71-es értéket.

A torzítás potenciális veszélyeit egy Cochrane Collaboration módszerrel mérték, melynek hat tételére igennel és nemmel lehetett válaszolni. 1 - van-e a kutatásban randomizáció? 2 – az elosztási sorrend rejtett volt-e?  3 –volt-e vak kísérleti elrendezés? 4 – a hiányzó adatokat megfelelően kezelik-e? 5 – A vizsgálatról szóló beszámoló kerüli a szelektív értelmezést? 6 – mentes-e más torzításoktól?

Adatelemzések. A kapott eredményeket táblázatban foglalja össze a tanulmány. Minden TCS értéket beszámoltak, ami „igen”-t kapott, az adott itemekhez tartozó előfordulási arányt egyesével feltüntették.  A TCS tételek intervenciós hatását metaregresszióval vizsgálták.  A vizsgálatban a regressziós koefficiensek megbecsülték a hatékonyság mértékének a növekedését egy egységnyi kovariáns(ok) összesített növekedése esetén.  A magyarázó erő nagyságát R²-el mérték. A második metaregressziót a lehetséges moderáló változók kontrollálása miatt folytatták le. Az alábbi változók tartoztak ide: a kontroll csoportban használt elmélet; a kontroll csoport típusa; a betegség krónicitása (krónikusság veszélye vs. nemkrónikus) és a torzítási kockázatot mérő faktorok. A kilógó értékek eltávolításának módszerét is figyelembe vették. Az intervenció hatékonyságának mérése az eredeti tanulmányok gyakorlatát követte és Hedge-féle g-vel történt.

Eredmények

A bevett tanulmányok. A tanulmányokat, melyek ebben az összefoglaló tanulmányba bekerültek, 1990 és 2008 között publikálták.  A 190 összehasonlításból 46,8% nem egészségügyi szakterületről volt, 51,1% egyéneket célzott meg, 54,2% közösség alapú volt, átlagosan több, mint 8 hónapon át. Az átlagos végső utánkövetés 10 hónap volt. A legtöbb eredmény önbeszámolós volt, de a legtöbb tanulmány (65,3%) használt viselkedést mérő eszközt, amit előtte validáltak. Az összes résztvevő a tanulmányokban 61,649.

Torzítás kockázata. A minta 94,2%-a véletlenszerűen válogatta be a résztvevőket.  Viszont, csak kevés esetben számoltak be arról, hogy az elosztási sorrend rejtett lett volna (15,8%), vagy bármilyen vak helyzetet használtak volna (25,3%). A 190 összehasonlítás során megfelelő vak helyzetet a résztvevők részére 1,6%-ban, míg a szervezők részéről 1,1%-ban, az eredmény értékelők esetében pedig 10%-nál számoltak be. A hiányzó adatokat az esetek 56,8%-ban megfelelően kezelték. A vizsgálatok 96,3% mentes volt a szelektív beszámolóktól, illetve 73,2%-nál nem tűnt fel semmilyen további torzító tényező.

Megállapítások és diszkusszió

Az első cél vizsgálatánál, ahol az elmélet alapú intervenciókat arányát szerették volna felmérni, az alábbi eredményeket kapták: A 190 esetből 107 (56,3%) bizonyult elmélet alapú intervenciónak. Ennek a 107 esetnek a belső eloszlása úgy alakult, hogy 51 esetben (47,7%) egy elméletre alapoztak, 8 (7,5%) elmélet megerősítő kutatás volt, 42 (39,3%) esetben a VVT-t a résztvevőkhöz igazították.  Ugyanebben a 107 esetben 11 (10,3%) számoltak be kifejezett kapcsolatról az intervenció és az elméleti keretek között, míg 10 (9,3%) az intervenciók céloztak meg egyes elméleteket. 52 (48,6%) számolt be posztintervencióról, míg 42% pre- és posztintervenciós felmérésről. Azonban, mindössze 4 (3,7%) számolt be statisztikailag szignifikáns közbülső hatásról. Hasonlóan kis szám (2,8%) javasolta az elméleti módosítást az eredeti eredmények fényében.

A második cél, az volt, hogy meg állapítsák, hogy az elmélet milyen kapcsolatban van az intervenció hatékonyságával: Ahol egy elmélettel támasztották alá az intervenciót, ott jobb eredményt kaptak, mint ahol több elméletből alkották meg az eljárást (g=0.33 vs. g=0.21). A vizsgálat azt mutatja, hogy az elmélet alapú intervenciók nem hatékonyabbak, mint azok, melyek nem konkrétan egy elméletre épülnek. Az elmélettel összekapcsolt viselkedés változtató technikák sem mutatnak nagyobb hatékonyságot. Az együttjárások szerény magyarázóerővel bírtak. A VVT-ből alakított elméleti rendszer esetében az R² mindössze 0,85% volt, míg fordított esetben: az elmélet alapú szerkezetből VVT-re következtetve 0,20%. Az összesített elmélet pontszám magyarázóereje is alacsony volt: 1,07%. Fontos megjegyezni, hogy összesen 7 tanulmány mutatott magasabb értéket az átlagosnál, míg 83-nak alacsonyabb volt az értéke. Amikor az összes tanulmányt figyelembe vették, nem találtak bizonyítékot arra, hogy ez igazi hatékonyságot mutat. A tanulmányok meglehetősen egységesek voltak a kilógó értékek figyelembevételénél. Abban az esetben is hasonló eredmények születtek, amikor kontroll csoportokkal összevetve vizsgálták az eredményeket. Amikor a torzítást jelző változókat egyenként bevették a metaregressziós modellbe, akkor az intervenció hatékonyság szempontjából a randomizáció tűnt a legnagyobb hatásúnak. Kontrollált randomizáció mellett, hasonló hatékonyságot mutatnak az eredmények.

A TCS felmérése szerint az elmélet kevéssé hatott az intervenció kialakítására, fejlesztésére. Ez korlátozza a különböző eredményeket és tapasztalatok összesítését.

Tehát a vizsgálatok többsége nem talált összefüggést az elméleti alap és az intervenció hatékonysága között. Azokban az esetekben, ahol volt összefüggés az eredményeket óvatosan kell kezelni. Az ilyen hatékonyságot - meglehetősen alacsony értéket-, mutató vizsgálat főleg internet alapú intervenciókat vizsgált. Feltételezhető, hogy az eredményességét az intervenciónak a résztvevők nagyobb fokú motiváltsága hozta. A több elméletre épülő intervenciók, kevésbé voltak hatékonyak, mint az egy elméletre épülők. Ezt feltehetőleg az elméletek összehangolásának nehézsége okozza.

Fontos megemlíteni, hogy az eredményeket az alábbi feltételek mellett kapták. Az elméletek alkalmazásának gyakoriságát TCS-vel tudták megfelelően mérni és a két említett intervencióhoz kapcsolódó tanulmányok száma volt elegendő a vizsgálathoz. Az összesített elméleti pontszám az összes releváns tétel bevonásával került kiszámításra, illetve az itemek kombinációja növelhette az intervenció hatását. Körültekintéssel kell kezelni az olyan eredmények általánosítását, azokban az esetekben, amikor nem találtak semmilyen hatást. Csak az olyan elméleteket tudták vizsgálni, melyek publikálásra kerültek, azok melyeket éppen fejlesztenek, vagy alkalmaznak, azok eredményessége nem jelenik meg a vizsgálatban. Ideális esetben az egész tanulmány és annak protokollja nyilvánosan elérhető kéne, hogy legyen, de ezt nem tudták beszerezni minden esetben. Egy korábban említett cikknél a gyakorlat és az elmélet között is van eltérés, ami szintén torzíthatja a képet, hiszen azok a cikkek kínálhatnak csak megbízható eredményt, ahol a hitelesség és az ismertetés átfed. Az átfogó elemzéseknél szükséges, hogy megfelelő számú irodalomra támaszkodjon. Ez a cikkben feldolgozott tanulmányok esetében általános probléma. A feldolgozott cikkek száma ebben az esetben elég robosztus kell, hogy legyen, hogy ne befolyásolják az eredményt.

Összességében mélyelemzéssel megállapította, hogy az elméletalapú technikák (különösen az SCT és a TTM) nincsenek elég alaposan beépítve az intervenciós gyakorlatba, illetve nem olyan hatásúak. További kifejezett elmélet kapcsolat a jövőben javíthatná a hatékonyság növelését.

Személyiségvonások, elhárító mechanizmusok és az ellenségesség kapcsolata a szomatikus tünetek súlyosságával egészségben és betegségben

Hyphantis, T., Goulia, P., & Carvalho, A. F. (2013). Personality traits, defense mechanisms and hostility features associated with somatic symptom severity in both health and disease. Journal of Psychosomatic Research, 75, 362-369.

Készítette: Szabó Márta

Bevezetés

A járóbetegek orvosi látogatásainak okai leggyakoribb esetben a szomatikus tünetek. A betegek szomatikus tüneteikkel kezelést keresnek, azonban ezeknek a tüneteknek nehéz a konceptualizálása és validálása, így ez rendkívül nagy kihívást jelent a klinikusoknak. Annak ellenére, hogy a szomatikus tünetek súlyossága összekapcsolódik a szomatoform zavar diagnózissal, a diagnózis vitatott, mert összetett, „orvosilag megmagyarázatlan” testi tünetek meglétét követeli meg.

Ez a korlátozó, dualisztikus megközelítés a fel nem derített szomatikus betegségekkel kapcsolatban is számos kérdést vet fel. Az eredmények azt mutatják, hogy a szomatikus tünetek gyakori megjelenése hátrányosan befolyásolja az egészségi állapotot. Ebből következően a kutatók azzal érvelnek, hogy szükséges a testi tüneteket önmagukban is vizsgálni és nem csak testi patológiák vagy pszichopatológiák manifesztációjaként kellene tekinteni rájuk. Ezen felül a fiziológiai, pszichológiai és szociális faktorok interakcióját is érdemes lenne számításba venni a szomatikus tünetek megértése érdekében. Ez a megközelítés nemrégiben „szomatikus szindróma zavar” elnevezéssel megjelent a DSM-V-ben, mely a zavar központi problémájaként azonosítja a betegek nehézségeit a fizikai diszkomfort tolerálásában és a testi tünetekkel való adaptív megküzdésben.

A szorongás, a depresszió és a fizikai diszkomfort ismert összefüggésén kívül a személyiség dimenziói, valamint az elhárító működések is kapcsolatot mutatnak a pszichológiai és a fizikai diszkomfort iránti toleranciával, ezáltal befolyásolva az adaptív megküzdést. A neuroticizmus, a negatív érzelmek megélésére való tendencia megnöveli a szomatikus megbetegedések előfordulásának kockázatát és kapcsolatba hozható a pszichológiai distressztől független szomatikus tünetekkel.

Ezek a felismerések azt sugallják, hogy számos pszichológiai faktor állhat összefüggésben a szomatikus tünetek súlyosságával, azonban ennek pszichológiai gyökereikről való tudásunk viszonylag korlátozott. Nehéz meghatározni, hogy a szomatikus tünetek milyen viszonyban vannak a szomatikus betegségekkel, mivel nincs objektív mérőeszközünk a fizikai egészség vizsgálatára.

Következésképpen nem ismert az, hogy ezek az összefüggések az orvosilag megmagyarázott vagy az orvosilag megmagyarázatlan tünetekre is igazak-e. Amennyiben igen, akkor valószínű, hogy a testi tünetek nagy megjelenési aránya az egyén jellemzője és nem pedig a háttérben húzódó fizikai betegségé. Ez részben megmagyarázhatja, hogy azok a tünetek, melyek mögött egy ismert biomedikális patológia áll, miért nem magyarázhatóak teljesen az adott egészségi állapottal.

Korábban még egy kutatás sem vizsgálta a személyiségdimenziók hozzájárulását a zavaró szomatikus tünetek megjelenéséhez, úgy, hogy külön vizsgálta a megállapított fizikai betegséggel rendelkező, illetve nem rendelkező résztvevő személyeket.

E tényből kiindulva jelen kutatás célja az volt, hogy egyrészt összehasonlítsa a potenciális összefüggéseket a személyiségvonások, az ellenségesség jellemzői, az elhárító mechanizmusok és a szomatikus tünetek súlyossága között – külön vizsgálva azokat az egyéneket, akik valamilyen egészségügyi ellátásban részesülnek azoktól az egyénektől, akik nem rendelkeznek semmilyen egészségi problémával; illetve másrészt, hogy tesztelje a két csoport közötti összefüggésekben megmutatkozó minták konzisztenciáját.

Módszer

Résztvevők

Ez a keresztmetszeti kutatás 1221 résztvevőt vont be a vizsgálatba: 411 felnőtt diagnosztizált fizikai betegség nélkül, illetve 810 páciens legalább egy megállapított, hosszú távú betegséggel. Az egészséges minta a kórház egészségügyi dolgozóiból és a betegek rokonaiból állt. Kizárási kritérium volt valamilyen egészségi probléma, korábbi mentális betegség vagy demencia.  198 részvételre felkért rokon közül 172 felelt meg ezeknek a feltételeknek és ebből 141-en egyeztek bele a kutatásban való közreműködésbe, míg a megkeresett 511 kórházi dolgozóból 330 személy bizonyult megfelelőnek és 270 egyezett bele a részvételbe.

Kizáró feltétel volt, ha valaki nem tudott írni és olvasni, illetve ha korábban pszichotikus betegséget vagy demenciát állapítottak meg nála.

Mérőeszközök

Szocio-demográfiai adatokat gyűjtöttek az összes résztvevőtől, ezen felül a betegek orvosi feljegyzéseit is összegyűjtötték.

A pszichológiai distresszt a Symptom Distress Checklist (SCL-90-R) nevű 90 tételes önbeszámoló kérdőív segítségével mérték, mely 3 dimenziót ölel fel: szomatizáció, szorongás, depresszió. Az SCL-90-R szomatizáció alskáláját számos kutatás alapján a szomatikus tünetek egyik legmegfelelőbb mérőeszközéként tartják számon, mely azt méri fel egy ötfokú Likert-skála segítségével, hogy az egyének milyen mértékben szenvedtek 12 féle különböző testi tünettől az elmúlt 7 nap során.

A személyiségvonásokat a Zuckerman-Kuhlman Personality Questionnaire (ZKPQ) segítségével vizsgálták meg. Ez egy 99 tételes önbeszámoló kérdőív, mely a személyiség 5 dimenzióját méri fel: impulzív élménykeresés, neuroticizmus – szorongás, agresszió- ellenségesség, aktivitás, szociabilitás.

Az elhárítási módok mérésére a Defense Style Questionnaire (DSQ) nevű 88 tételes kérdőívet használták. Ez a mérőeszköz 4 féle védekezési módot (maladaptív cselekvés, képzettorzítás, önfeláldozás, adaptív stílus) vizsgál meg 9-fokú Likert-skála segítségével. A DSQ mellett felhasználták még a Plutchik’s Life Style Index-et (LSI), mely 8 elhárítási fajtát becsül fel (tagadás, elfojtás, regresszió, kompenzáció, projekció, eltolás, intellektualizáció, reakcióképzés).

Az ellenségesség mérésére az 51 itemes Hostility and Direction of Hostility Questionnaire (HDHQ) nevű kérdőívet alkalmazták, mely a hosztilitást mint személyiségvonást, illetve mint a személyek frusztráló helyzetekre adott reakcióját méri 5 skála segítségével: acting out, kriticizmus másokkal szemben, projektált ellenségesség, önkritikusság, áltató bűnösség.

Eredmények

Mind az egészséges, mind a nem egészséges minta több nőt tartalmazott, mint férfit. A betegek idősebbek voltak és kevesebb oktatásban részesültek, mint az egészséges személyek, ezen felül pedig majdnem az összes mért pszichológiai változót tekintve magasabb pontszámot értek el.

Magas neuroticizmus-szorongás és agresszió-ellenségesség pontszámmal rendelkezők szignifikánsan több szomatikus panaszról számoltak be mindkét mintában.

A szomatikus tünetek súlyossága magasabb volt az alacsony szociabilitás pontszám esetén, azonban ez csak a beteg mintában jelent meg szignifikánsan. A maladaptív cselekvés és az önfeláldozás védekezési stílus skálákon, valamint a reakcióképzés, regresszió, eltolás, projekció skálákon, illetve az összes ellenségesség skálán magas pontszámmal rendelkezők szignifikánsan több súlyos szomatikus panaszról számoltak be.

Az idősebb kor és az alacsonyabb iskolázottság szignifikáns kapcsolatot mutatott mindkét mintában a szomatikus tünetek súlyosságával.

Az egészséges mintában a szomatikus tünetek súlyosságának még néhány más változóval is szignifikáns kapcsolata volt: magasabb pontszám a neuroticizmus skálán, projekció és eltolás gyakoribb alkalmazása, másokkal szembeni kriticizmus skálán magas pontszám, több depresszív tünet.

A beteg mintában a női nemhez tartozás, az önfeláldozás, az eltolás gyakoribb alkalmazása, önkritikusság skálán magasabb pontszám, valamint több depresszív tünet állt szignifikáns kapcsolatban a szomatikus tünetek súlyosságával.

Diszkusszió

Jelen tanulmány eredményei kimutatták, hogy a személyiségdimenziók hozzájárulása a zavaró testi tünetekhez hasonló egészséges és nem egészséges mintákon, vagyis feltételezhető, hogy egy hasonló pszichológiai minta kapcsolódik a szomatikus tünetek súlyosságához a tünetek orvosi magyarázatától függetlenül. Mindkét mintában az idősebb kor, alacsonyabb iskolázottsági szint, magasabb neuroticizmus, eltolás alkalmazása és depresszív tünetek kapcsolódtak a szomatikus tünetek súlyosságához. A szomatikus tünetek súlyossága az introvertáltakra jellemző vonásokkal (önfeláldozás és önkritikusság) is kapcsolatot mutatott a beteg mintában. Az új eredmények azt sugallják, hogy a zavaró testi tünetek nem csupán az egészségi problémáknak tulajdoníthatóak, hanem egyéni különbségekkel is összefüggésben állnak, tehát a szomatikus tünetek súlyossága nem magyarázható teljes mértékben a mögöttes fizikai betegséggel.

Az eredmények azt mutatják, hogy a beteg mintában résztvevőknél magasabb szorongási és szomatizációs szint és több depresszív tünet jelenik meg. Ezen kívül pedig magas neuroticizmus pontszám, éretlen és kevésbé adaptív elhárítások, illetve az ellenségesség vonásai jellemzők rájuk. Számos kutatás kimutatta, hogy az egészségügyi problémával rendelkező személyek a distressz magasabb szintjéről és a stresszorokkal való megküzdés nehézségeiről számolnak be. Eltérések a testi tünetek súlyosságában voltak megfigyelhetőek feltételezhetően amiatt, hogy a testi tünetek valószínűleg az egyéni különbségekből és nem a betegségekből fakadnak.

A klinikusoknak nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk a betegek pszichológiai profiljára ahhoz, hogy elkerüljék a testi tünetekkel kapcsolatos téves attribúciókat, melyek felesleges orvosi kivizsgálásokhoz és kezelésekhez vezethetnek. Előfordulhat, hogy egy betegnek sok olyan testi tünete van, mely nem kapcsolódik a háttérben található betegséghez.

Az eredmények azt sugallják, hogy a szomatikus tünetek és a pszichológiai folyamatok közötti kapcsolat általános és nem csak a beteg személyekre korlátozott. Ez talán részben magyarázatot jelent arra, hogy egy a háttérben meghúzódó betegség megléte miért nem magyarázza teljesen a szomatikus tünetek jelenlétét.

Még nem világosak azok a speciális útvonalak, melyek a személyiséget a testi tünetekkel összekötik. Egy lehetséges példa a pszichoszomatikus hipotézis, mely szerint a neuroticizmus az egészségi problémákkal szemben sebezhetővé teszi az embereket.

Az önfeláldozás és az önkritikusság szomatikus tünetek súlyosságával való kapcsolatának klinikai implikációi is lehetnek. Az önfeláldozás alkalmazása segít abban, hogy önmagunkat kedvesnek és segítőkésznek, nem pedig dühösnek észleljük. Az efféle személyiség jellemzők nem segítenek hozzá a betegségekkel való megküzdéshez. Az önfeláldozás kapcsolatban áll a depresszióval és az öngyilkossággal, valamint az ilyen pszichológiai profillal rendelkező személyeknek valószínűleg nehézségei vannak az érzelmi szabályozás terén, mely hosszú távon hatással lehet az egészségre. Annak ellenére, hogy az elhárítási stílust a személyiség viszonylag stabil jellemzőjének tartjuk, ezek pszichodinamikus terápia segítségével módosíthatóak.

A kutatásnak 3 korlátját emelik ki a szerzők: egyrészről a vizsgálat nem összehasonlítások elvégzésére volt megtervezve és a keresztmetszeti elrendezés nem alkalmas a kapcsolatokat illetően következtetések levonására. Ehhez longitudinális vizsgálatok elvégzése lenne szükséges. Másrészről kizárólag önbeszámolós kérdőíveket alkalmaztak a kutatás során. Harmadrészt pedig egy mintába kerültek a nem egészséges személyek attól függetlenül, hogy milyen egészségi problémával rendelkeztek. 

Amikor  az étel több, mint táplálék: Érzelmi evés és túlevés

Kemp, E., Bui, M., Grier, S. (2013). When food is more than nutrition: Understanding emotional eating and overconsumption Journal of Consumer Behaviour 12, 204–213

Készítette: Hunyad Réka

Absztrakt

Kutatásunk azt vizsgálja, hogy az érzelmi szabályozás esetén a közelebbi vagy azonnali célok elsődleges teljesítése(szemben a hosszú távú célok teljesítésével) miképpen befolyásolja a testsúly fenntartását illetve a testsúlycsökkenést. Az irodalom azt támasztja alá, hogy pszichológiai és szociális faktorok is részt vesznek az étkezési szokások fenntartásában, illetve a túlevésben. Érzelmi evők interjúiból megtudtuk, hogy a negatív érzelmek, az előzetes gondolatok és a ruminációra való fokozott hajlam is szerepet játszik a rossz étkezési szokások fenntartásában. A kutatásban résztvevők étkezési szokásait emellett nagyban befolyásolta környezetük viselkedése és hozzáállása. Jelen tanulmány végén további lehetséges intervenciókat illetve megközelítéseket javaslunk az érzelmi evés, obezitás és túlevés témájában.

Bevezetés

Margarat 44 éves elvált hölgy, két felnőtt gyermek anyja, New Orleansban él. Jelenleg túlsúlyos, és tisztában van vele, hogy súlya kihatással van egészségére. Margaret 11 éve küzd azért, hogy veszítsen súlyából, de pár évvel ezelőtt a Katrina Hurrikán után még több felesleget szedett fel.

Margaret küzdelme a kilókkal és az étellel nem ritka jelenség a legtöbb ember számára. A túlzott ételfogyasztás egyre növekvő problémát jelent. Az Egyesült Államokban körülbelül 68%-a a 20 éven felüli lakosságnak  túlsúlyos vagy kövér.

Csak az Egyesült Államokban a túlsúly okozta egészségügyi problémák kezelése évi 147 milliárd dollár költséget jelenet. Ugyanakkor az amerikai lakosság körülbelül 23 milliárd dollárt költ évente különböző testsúlycsökkentő programokra, termékekre.  A számokból kiütköző sikertelenség rámutat annak szükségességére, hogy megértsük azokat a faktorokat, melyek az adott egyén túlsúlyossá válásához vezetnek.

Az érzelmi evés a túlevés egyik okozója, és sokszor a súlycsökkentő diéták fő buktatója. Az érzelmi evés egy gyakori viselkedés, mely az egyént érő érzelmekre adott válasz, és egyfajta diszfunkcionális coping mechanizmusként illetve megkönnyebbülésként is leírható (D’Arrigo, 2007).  Spoor (2007) kutatása alapján elmondható, hogy az érzelmi evés egészséges és étkezési zavarokban szenvedő nőknél is összefügg az érzelmi alapú megküzdéssel és az elkerülő-figyelemelterelő viselkedéssel.

Más kutatások rámutattak arra, hogy az érzelmi evés az elhízás egyik fő oka azért is lehet, mert az érzelmi evők negatív érzések hatására jóval kalória-és energiadúsabb módon étkeznek, mint  a normál, nem érzelmi alapon étkezők (Oliver et al., 2000). Bár az érzelmi evés gyakori jelenség, kevesen ismerik fel problémaként és keresnek fel szakértő segítséget.

A legtöbben a súlycsökkentésre hosszú távú célként tekintenek. Egyesek képesek ezen hosszú távú céloknak ellentmondva inkább a jelen pillanatban fellépő igényeiket kielégíteni, és ilyen módon szabályozni pl. érzelmeiket.  Margarettel ugyanez a helyzet. Bár szeretne egy egészséges életmódot fenntartani, és tett lépéseket is érte, közelebbi célok elsődleges kielégítése például az átélt negatív érzelmek és distressz hatásának csökkentése megakadályozta hosszú távú, fontosabb céljainak elérését.  Margaret tehát nem éhségének enyhítése miatt eszik, hanem az őt ért negatív érzelmi hatások csökkentése céljából.

Kevés olyan tanulmány született mely mély megértésről tanúskodna az érzelmi evés és egyéb evészavarok fenomenológiájáról, jelen tanulmány ezt a kutatási űrt hívatott betölteni, és elméleti összefoglalót valamint gyakorlatban és hasznosítható megoldásokat kínál.

Három kérdéskört érint jelen tanulmány:

1)      Hogyan befolyásolják a közelebbi, azonnali kielégülés igényével fellépő célok a testsúly fenntartását és a súlycsökkentés hosszú távú célját?

2)      Hogyan befolyásolják szociális faktorok az egyén étkezési szokásainak kialakítását?

3)      Mi a szerepe az érzelmi evésnek a nők életében?

Az érzelmi szabályozás elmélete

Lazarus (1991) elmélete szerint, mikor az adott ember (számára) negatív érzelmeket él át, megpróbálja befolyásolni ezt az érzelmi állapotot, azáltal, hogy javít rajta. Általában a negatív érzéseket próbálják leginkább szabályozni azáltal, hogy minimalizálják a negatív érzelmi élményeket.  Cialdini et al. (1973) kidolgozott egy negatív enyhítés (negative relief) modellt, melynek jelentése, hogy az adott ember a negatív affektusoktól megszabadulhat, ha pozitív, megerősítő élményeknek teszi ki magát.

A fogyasztás az egyik olyan stratégia, mely által a negatív érzelmi állapotok csökkenhetnek pozitív megerősítők használatával. Ugyanakkor ez a viselkedést kontrasztban áll a normál pszichológiai válasszal a negatív affektusokra. A distressz hatására az étvágy csökkenését észleli a normál populáció, a gyomormozgás lassulása és a vércukorszint emelkedése mellett (Bohon et al., 2009).

A populáció egy része mégis szembemegy ezen pszichológiai folyamatokkal, és negatív affektusok hatására fokozott jutalomválasznak tekinti az ételfogyasztását. Bohon et al. (2009) kutatása alapján elmondható, hogy az érzelmi evők parahippocampal gyrusában és anterior cingulate-ben ( az agy jutalomközpontjának részei) nagyobb aktivitás mutatkozott annak lehetőségére, hogy turmixot fogyasszanak kellemetlen hangulatuk közepette. A nem érzelmi evők ugyanezen agyi területeken jóval kisebb aktivitást mutattak kellemetlen hangulatuk miatt.

Következésképpen egyeseknél a jutalmazás élménye dominálja az egyensúlyállapot iránti igényt. Hogy jobban megérthessük az érzelmi evést, külső és belső faktorokat is megvizsgáltunk, mely az érzelmi evéshez és a túlevéshez vezethetnek.

Módszer

A kutatás során mély interjúkat („egzisztenciális-fenomenológiai interjú”) vettek fel a résztvevőkkel és tartalomelemzést végeztek a kutatók az elmondottak alapján. 13 résztvevőt választottak ki, akik szociökonómiai státuszukat tekintve diverznek voltak mondhatóak. Mindegyik résztvevő nő volt, 9 közülök (az érzelmi evők) az BMI skálán túlsúlyosnak bizonyultak, a másik 4 résztvevő pedig normál súlyú volt,  és a nem érzelmi evők csoportjába tartoztak.

Nyitott végű kérdésekkel és struktúrálatlan élő interjúval vizsgálták a résztvevőket. Az interjúk mindegyike közel egy órán át tartott, és a narratívára valamint a kontextualitásra fókuszált az evés- és a súlyproblémák tárgyalásakor.

Érzelmi evők narratívája

Többen az érzelmi evők csoportjából beszámoltak arról az igyekezetről, hogy elkerüljék vagy lerövidítsék a negatív affektív szakaszokat étel fogyasztásával.

Emellett három jelentős terület emelkedett ki az érzelmi evők interjújából. 

1)      Az érzelmi evők szívesebben fogyasztottak és akár túl is ették magukat „hedonikusnak” (magas energiatartalmú, alacsony tápanyagtartalmú) minősített ételekből, mikor  olyan negatív/kellemetlen érzelmi élmények érték őket mint pl. stressz, szorongás, magány és szomorúság.

2)      Az érzelmi evők csoportja a tényleges fogyasztás előtt sokszor olyan pszichológiai folyamatokban vettek részt, mint az előzetes gondolkodás (prefactual thinking) és a rumináció.Ezen folyamatok következtetéseként nem voltak képesek ellenállni az étel csábításának, a nem érzelmi evők csoportjával ellentétben, akik sokszor feladták a rövid távú, gyors kielégülést jelentő célokat hosszabb távú célok kedvéért.

3)      Az érzelmi evők csoportja arról számolt be, hogy fogyasztásuk valamiféleképpen normatív cselekedetnek számít.

A negatív érzések csökkentése evés útján

Az érzelmi evők csoportjának tagjai utaltak rá, hogy egy specifikus vagy általános negatív érzés megjelenése evési reakciót vált ki belőlük.  Mindegyik esetben a kísérletben résztvevő érzelmi evők önbevallás alapján nem éhségük csökkentése, hanem a negatív affektus megszűntetésének érdekében ettek.

Több résztvevő is beszámolt egy pszichológiai konfliktusról, mely az evési epizódjai közben jelent meg. Túlevésüket általában a bűntudat egy formája követte.

Előzetes gondolkodás és rumináció

Az egyén cselekedetei előtt értékeli annak lehetséges kimeneteleit és figyelembe vesz más alternatívákat is, Gleicher et al. (1995) erre mint előzetes gondolatokra utal (prefactual thinking). Az előzetes gondolkodásnak két formája létezik: hedonikus racionalizálás és kognitív megfontolás. A hedonikus racionalizálás olyan gondolatokat jelent, melyek által az adott személy megindokolhatja a kísértésnek való engedést, vagy éppen utólagosan megmagyarázhatja. Ezzel ellentétben a kognitív megfontolás során a kísértésnek való engedést az egyén korábbi elhatározása akadályozza.

A különbség az érzelmi és nem érzelmi evők csoportja között az volt, hogy a  nem érzelmi evők csoportja gyakrabban használta a kognitív megfontolás módszerét, mely által meggyőzték magukat, hogy ellenálljanak a kísértésnek.

Több érzelmi evő is megosztotta, hogy hajlamos a negatív érzésekre és a distresszre visszatérő gondolatok formájában fókuszálni. (Pl. „Olyan rosszul érezm magam, szomorú vagyok. Mi velem a baj?”) Azt a hajlamot, hogy visszatérő epizódokra, negatív érzésekekre fókuszáljon az ember és passzív módon gondolkodjon róla, ruminációnak nevezzük (Martin & Tesser, 1996).

 Azok akik   ruminációra a kutatások alapján inkább tűnődnek egy problémán, amely ez esetben egy maladaptív viselkedésként írható körül, ugyanis a visszatérő gondolatok nem az adott probléma megoldására vonatkoznak (Morrow & Nolen-Hoeksema, 1990). A ruminációs hajlam ahhoz is vezethet, hogy az egyén arról fantáziál, miképpen fogja az elfogyasztott étel negatív hangulatát, érzelmeit eltüntetni. A túlevés és az evésről való fantáziálás a valós probléma előli kitérést is jelenti itt.

Az érzelmi evők emellett arról számoltak be, hogy a hedonista ételekről szóló reklámok fontos szerepet játszottak számukra a hedonikus racionalizációban és a ruminációban. Ez a fajta marketing stimuláció minimális hatást gyakorolt a nem érzelmi evők csoportjára.

Szociális normák

Az étkezési szokások fokozottan kitettek a szociális normák hatásának (Bekker et al., 2004). A kísérlet összes résztvevője egyetértett abban, hogy a fókuszt a legtöbb szociális tevékenységükben az étel adja. Azonban az érzelmi evők csoportja kifejezte, hogy ezek a találkozások sokszor az érzelmi evésüket is kiszolgálják. Emellett egyes kutatások  a túlevést szociálisan facilitáltnak tartják. Amikor az emberek olyan környezetben mozognak, ahol kényelmesen érzik magukat (pl. család, barátok), szociálisan serkentődnek, hogy többet egyenek, mintha egyedül lennének (de Castro, 1990).

Az étkezési szokások kialakításában emellett a korai, gyerekkori szocializációnak is nagy szerepe van (Marshall et al, 2007). Kutatások azt mutatják, hogy azon felnőttek, akiknek gyerekként ételt ajánlottak fel megnyugtatásképpen, 2,5-szer valószínűbbnek bizonyult, hogy felnőttként a gyakori érzelmi evéshez fordulnak. (Brown et al., 2009)

Diszkusszió

Jelen kutatás belső és külső folyamatokat is megvizsgált, melyek az érzelmi evés tényéhez vezettek: Az érzelmi evők rövid távú célokat valósítanak meg étkezéseikkel, pl. a negatív érzelmek csökkentése. Az érzelmi evők csoportja hajlamosabb az előzetes gondolkodásra és a ruminációra, melyek lehetővé teszi szükségleteik azonnali kielégítését. Külső nyomás pl. szociális normák, korai szocializáció is befolyásolják a hosszú távú célok elérését az érzelmi evők körében. A különböző reklámok vélhetően elősegítik az érzelmi evést.

Kitekintés

Az egyének jobb döntéseket hoznak fogyasztásuk tekintetében, ha magas szintű érzelmi képességekkel rendelkeznek (érzelmi szabályozásuk jól működik). Épp ezért a szociális marketing eszközöknek azt kéne megcélozniuk, hogy támogassák az egyént az érzelmi megküzdési képességeinek javításában. Emellett az érzelmi szabályozás alternatívájaként vagy lehetőségeként az evés helyett az egyének nem evéssel kapcsolatos tevékenységek felvételét pl. meditáció, jóga is megtehetik. A szülőket emellett támogatni szükséges abban, hogy megtanítsák gyermeküket az érzelmeikkel való megküzdésben étellel való jutalmazás nélkül.

A figyelemfelkeltés a felnőtt érzelmi evők körében és megfelelő kezdő pont, mellyel rámutathatunk arra, hogy az étellel kapcsolatos viselkedésük nem csak őket, hanem gyermekeik étkezési szokásait is befolyásolhatják.

A  jógagyakorlás rendszeressége előre jelzi az egészségi állapotot: Egy jógagyakorlókat  célzó országos felmérés eredményei

Alyson Ross, Erika Friedmann, Margaret Bevans, and Sue Thomas (2012). Frequency of Yoga Practice Predicts Health: Results of a National Survey of Yoga Practitioners. Evidence-Based Complementary and Alternative Medicine, Volume 2012, Article ID 983258, 10 pages

Az összefoglalót készítette: Farkas Ábel

A jóga ígéretes terápiás beavatkozásnak tűnik, azonban a jógagyakorlás és az egészség kapcsolata még ismeretlen. Jelen kutatás célja ezen kapcsolatok felderítése vol. A kutatásban internetes kérdőíveket küldtek ki lyengar jóga stúdióknak, melyből 1045 kitöltés született. A gyakorlás rendszeressége jól előre jelezte a jelentudatosságot, szubjektív jóllétet, BMI-t, gyümölcs és zöldségfogyasztást, vegetarianizmust, jó alvásminőséget és a fáradtság alacsony szintjét. A jógagyakorlás minden komponense (testtartások, légzéstechnikák, meditáció, filozófiai tanulmányok) legalább egy egészséggel összefüggő tényezőt bejósolt. Az otthoni jógagyakorlás nagyobb mértékben jósolta be az egészséget, mint az, hogy milyen régóta gyakorol az illető, vagy milyen gyakran vesz részt jógaórákon. A különböző testtartásoknak és egyéb technikáknak vélhetően más és más, egyedi egészségügyi előnyhöz vezetnek.

1. Bevezetés

Az Egyesült Államokban az egészségügyi költségvetés ¾-ét olyan krónikus vagy életvezetéssel összefüggő betegségre költik, mint a túlsúlyosság, kettestípusú cukorbetegség, szív és érrendszeri megbetegedések (CVD) és daganatos betegségek. Ezek a betegségek rendszerint olyan megváltoztatható egészségviselkedéssel függenek össze, mint az étrend, fizikai aktivitás, dohányzás, alkoholfogyasztás. A rossz mentális egészség, alacsony társas támogatottság, és rossz alvásminőség mind olyan faktorok, melyek jelentős szerepet játszanak a morbiditásban és mortalitásban. Az egészségviselkedésben történő legkisebb változtatás képes változtatni a meg és betegedési és halálozási mutatókban. A jóga olyan ősi gyakorlat, mely fizikai gyakorlatokat, légzésmunkát és meditációt is magában foglal. Gyakorlása ígéretesnek tűnik számos egészségviselkedéssel összefüggő megbetegedés intervenciójaként (mint például CVD, cukorbetegség, anyagcserezavarok vagy daganatos megbetegedések). Habár az aerobic gyakorlást régóta jól működő beavatkozásnak tartják ezen állapotok javítására, egyes kutatások azt találták, hogy a jóga gyakorlása legalább egyenértékű vagy még hatásosabb bizonyos krónikus állapotok kezelésére.

Ezen különbségek lehetséges magyarázata, hogy hasonló mértékű fizikai aktivitás mellett a jógagyakorlás során a csökken a HPA tengely aktivitása, valamint alacsonyabb lesz a szimpatikus idegrendszer stresszválasza (SNS) is, mely mögött feltételezhetően a Nervus Vagus közvetlen stimulációja áll. A HPA tengely és a SNS ismételt tüzelése a rendszer szabályozási zavarához vezethet, ami elhízáshoz, cukorbetegséghez, autoimmun betegségekhez, CVD-hez depresszióhoz és szerabúzushoz vezethet. Számos tanulmány kimutatta, hogy a jógagyakorlásnak azonnali hatása van az SNS/HPA tengely által adott stresszválaszra, ezáltal csökken a kortizol, vércukor, norepinephrine és epinephrine szint. Ezen kívül szignifikánsan csökkenti a pulzust, szisztolás és diasztolés vérnyomást, gyulladások mértékét, viszont növeli az immunglobulinok és lymphocyták számát. Ezek következtében a jógagyakorlás jó hatással van olyan mutatókra, mint a koleszterint szint, BMI, derékbőség, fáradtság és alvásminőség. Ezek az eredmények egészséges és beteg populációban egyaránt kimutathatóak voltak.

Ezen ígéretes eredmények ellenére a jógagyakorlás és az egészségviselkedésben történő pozitív változások közti összefüggés továbbra sem tisztázott. Ez idáig összesen 3 tanulmány született, ezt a kérdéskört vizsgálta, ám ezekben jógagyakorlást egy változóként vizsgálták, és nem vették figyelembe annak különböző összetevőit. Jelen tanulmány célja a jógagyakorlás és egészség összefüggéseinek jobb megértése. Pontosabban arra kíváncsiak, hogy a jógagyakorlás általában (a gyakorlás időtartama és rendszeressége) valamint a specifikus komponensek (mint a pózok, légzés, meditáció és filozófiai tanulmányok) miként járulnak hozzá az egészséghez.

2. Módszerek:

A vizsgálatban keresztmetszeti mintát használtak, a résztvevők, online kérdőíveket töltöttek ki anonim módon. A részvétel feltételei a következők voltak: betöltött 18. életév, az utóbbi fél évből legalább 2 hónap során gyakorolt jógát minimum heti 1 alkalommal, és van internet hozzáférése a kérdőív kitöltéséhez. A vizsgálat az Iyengar Yoga National Association U.S együttműködésével készült, mivel a szervezetnek számos tagja van, így nagyobb minta válik elérhetővé, valamint ezen irányzat tanítási alapelvei szigorúan szabályozottak.

A szervezet által szolgáltatott 18160 tételes levelezési listából SPSS 19 segítségével randomizált mintavétellel választottak ki 4307 alanyt (kb 25%). A kiküldött kérdőívek kb 27%-ra érkezett válasz (1164), melyek közül 1045 kitöltés volt hiánytalan.

A 65 tételes kérdőív a következő részekből állt:

Jógagyakorlás: A kérdőív ezen része egyrészt a gyakorlással kapcsolatos általános kérdésekből állt (mióta, milyen gyakran, otthon vagy órán) valamint a gyakorlás különböző komponenseire vonatkozott (pózok, légzés, meditáció, filozófia tanulás).

Demográfiai adatok: életkor, nem, rassz, magasság, testsúly, iskolai végzettség, párkapcsolati státusz, és munkahely. Ez itt kapott adatokból számolták a BMI értéket is.

Alvásminőség, fáradtság, társas támogatás: Az alvásminőség és a fáradtság mérésére a PROMIS skálát, a társas támogatás mérésére a National Institutes of Health eszköztárából választott tételeket használták.

Szubjektív jóllétet a Mental Health Continuum 14 tételes rövidített változatát használták, ahol 5 fokú likert skálán kellet válaszolni az egyes tételekre.

Gyümölcs és zöldségfogyasztást National Cancer Institute’s Multifactor Screener önbeszámolós étel fogyasztási gyakoriság skálájából választott 7 tétellel mérték. A kérdés az előző hónapban fogyasztott zöldség és gyümölcs mennyiségére vonatkoztak,

Fizikai aktivitást a Physical activity Questinnaire (IPAQ) rövidített változatával mérték, melyben a résztvevőknek az előző hónap jógától eltérő fizikai aktivitásáról kellett beszámolni. Az így kapott adatokból számolták a metabolikus aktivitással eltöltött percek összesített számát (MET-min).

Jelentudatosság mérésére a Freiburg Mindfullness Inventory 8 tételét használták.

Egyéb egészséggel kapcsolatos kérdések: Egy-egy tétellel vizsgálták, hogy a kitöltő, dohányzik-e, vegetáriánus és fogyaszt-e alkoholt.

A kapott eredményeket SPSS 19.0 statisztikai elemzőprogrammal vizsgálták. A vizsgálati kérdések megválaszolására lineáris és logisztikus regressziót használtak. A vizsgálati mintából alacsony és magas gyakorlási gyakoriságú csoportokat hoztak létre úgy, hogy az egyik csoportba a legtöbbet gyakorló 25% míg a másikba a kevesebbet gyakorló 25% került. Ezután a két csoportot független mintás T-próbával hasonlították össze.

3. Eredmények:

A résztvevők életkora 19 és 87 év között változott. Az átlagéletkor 51,7, a szórás 11,7 volt. A résztvevők többsége, 84,2% nő volt. A jógagyakorlás időtartalma kevesebb mint egy és több mint 25 év között változott (átlag= 11,4, szórás=7,5). A résztvevők átlagosan havi 12,2 alkalommal gyakoroltak, a szórás 9,7 volt.

A gyakorlás rendszeressége volt az a változó, mely legjobban bejósolta a különböző egészségügyi mutatókat. A nem és az életkor kontrollálása mellett a gyakorlás rendszeressége szignifikánsan és függetlenül jósolta be a szubjektív jóllétet és a BMI-t. Továbbá ez volt ez egyetlen változó, mely fordított viszonyban állt az alvás minőségével.

Mivel a gyakorlás gyakorisága ilyen fontos prediktornak mutatkozott, a szerzők különválasztották az intenzíven gyakorlókat (legalább heti 5 alkalommal) a kevésbé intenzíven gyakorlóktól (legfeljebb heti 1 nap). Kiderült, hogy az intenzíven gyakorlók hosszabb ideje, átlagosan 15,1 éve, míg a kevésbé intenzíven gyakorlók átlagosan 8,6 éve jógáznak. A szerzők eredményei szerint az intenzív gyakorlók havi 1 alkalommal tanulnak jógafilozófiát, a kevésbé intenzíven gyakorlók csak évi 3-4 alkalommal.

A végső modell a jóga specifikus komponenseit vizsgálta. A vizsgálat eredményei alapján minden komponens legalább egy egészségügyi mutatót bejósolt. Meglepő módon a filozófiatanulás jelezte előre leggyakrabban az egészséget. A filozófiatanulás gyakorisága, a légzésgyakorlatok, és meditáció pozitív korrelációt mutatott a jelentudatossággal. A filozófiatanulás mellett a meditáció és a női nem is előre jelezte a szubjektív jóllétet.

4. Megvitatás

Általánosságban megállapíthatjuk, hogy az órán kívüli gyakorlás rendszeressége jobban előre jelezte az egészségügyi mutatókat (jelentudatosság, szubjektív jóllét, BMI, zöldség és gyümölcsfogyasztás és alvásminőség), mint az, hogy valaki milyen gyakran vesz részt órán, vagy milyen régóta gyakorol. Az életkor és a gyakorlás rendszeressége közötti interakció vizsgálatával megállapították, hogy az idősebb gyakorlók a gyakorlás rendszerességétől függetlenül kevésbé voltak fáradtak, és jobb alvásminőségről számoltak be. Ezzel ellentétben a fiatalabbak között a rendszeresség és e fenti két mutató között szorosabb összefüggést találtak. Ez az eredmény a jógagyakorlás elkezdésére bátoríthat olyan idősebb embereket, akik fáradtságtól, vagy alvási problémáktól szenvednek.

Úgy tűnik, hogy a jógagyakorlás fizikai része elsősorban a testi egészségre (alvás, étrend és BMI van hatással, míg az légzés meditáció a szubjektív jólléttel és a jelentudatossággal függ össze. Ennek alapján a különböző testtartások gyakorlása nagyon hasonló az egyéb fizikai gyakorlatokhoz, azonban a légzés és meditáció hasznos eszköznek ígérkezik a szorongással és depresszióval összefüggő tünetek kezelésében.

Fontos még kiemelni, hogy a különböző enyhébb és relaxációs pózok gyakorlása jelezte előre a magasabb gyümölcs és zöldségfogyasztást, a vegetarianizmust és alacsonyabb alkoholfogyasztást. Az a korábbi feltételezés, hogy a jógagyakorlás a Nervus Vagus közvetlen stimulálása révén csökkenti a HPA tengely stresszválaszát, magyarázatot adtad ezekre a változásokra: a gyakorlóknak nem lesz szükségük olyan stresszcsökkentő módokra, mint magas cukor és zsírtartalmú ételek, valamint alkohol fogyasztása.

Számos tényező van, amiért jelen kutatás eredményeiből nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket: a kutatás eredményei csak az egyesült államokbeli lyengar jóga gyakorlókra vonatkoznak. Másodszor az online kérdőívek használata esetén mindig számolni kell a megtagadásból, megtévesztésből és tévedésből adódó torzítással. Továbbá az is szűkíti az értelmezés lehetőségét, hogy a minta viszonylag homogén volt: a legtöbb résztvevő magas végzettségű fehér nő volt. Ezen korlátok ellenére a tanulmány nagymértékben elősegíti annak megértését, hogy a jóga miként járul hozzá a gyakorlók egészségéhez.

5. Következtetések:

Jelen kutatásból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a jóga hasznosnak bizonyulhat az egészségviselkedés fejlesztésében, mely számos betegség megelőzésben játszik szerepet. Mivel a gyakorlás rendszeressége bírt legnagyobb előrejelző erővel, arra a következtetésre juthatunk, hogy nem elég megtanulni, hogy hogyan éljünk egészségesen, hanem ezt a napi rutin részévé kell tenni. Ebből nem csak az következik, hogy a jógának csak annyi egészségvédő szerepe van, amennyi energiát az ember a gyakorlásra fordít, hanem az is, hogy nem kell hosszú évekig gyakorolni ahhoz, hogy a jóga jótékony hatását megtapasztaljuk. Ahogy láthattuk, a jógagyakorlás különböző elemei más és más módon járulnak hozzá az egészséghez. Ezen téma pontosabb felderítése érdekében további randomizált klinikai vizsgálatok szükségesek. Ez a tanulmány kizárólag a lyengar jógára fókuszált, de fontos megjegyezni, hogy a jóga más stílusai jobban illeszkedhetnek egyes emberek igényeihez attól függően, hogy az egészségük mely aspektusát szeretnék fejleszteni, vagy hogy milyen a vérmérsékletük és fizikai kondíciójuk. Más stílusok értékelésére további vizsgálatok lehetnek szükségesek.

A média és a  technológiák használata, mint a betegség* előrejelzője kisgyermekeknél, kiskamaszoknál és serdülőknél függetlenül a testmozgás és az evési szokások egészségre gyakorolt hatásától

Rosen, L. D., Lim, A.F., Felt, J., Carrier, L.M., Cheever, N. A., Lara-Ruiz, J. M., Mendoza, J. S., Rokkum, J. (2014). Media and technology use predicts ill-being among children, preteensand teenagers independent of the negative health impacts of exercise and eating habits. Computers in Human Behavior, 35, 364–375.

Az összefoglalót készítette: Csontos Anna Zsófia

Absztrakt

Az Amerikai Gyerekgyógyászati Akadémia azt javasolja, hogy 2 évnél fiatalabb gyerekek ne töltsenek időt képernyő előtt, az ennél idősebb gyermekek pedig csak limitált mennyiségben. Azonban a kamaszokat és a serdülőket illetően semmilyen efféle irányelvet nem kiáltottak ki. Továbbá, több kutatás alapján is tudjuk, hogy a kiskamaszok és a serdülők igen sok időt töltenek a képernyők előtt, és közöttük megfigyelhető a magas obezitás, kevesebb fizikai aktivitás, és csökkent egészség.  Ez a kutatás a technológia hatását vizsgálta a betegség négy területére (pszichológiai problémák, viselkedéses problémák, figyelmi zavarok és fizikai egészség) gyermekek között, 3 korcsoportra osztva őket (gyermekek: 4-8 év, kiskamaszok: 9-12 év, serdülők: 13-18év). 1030 szülő töltött ki egy online, anonim kérdőívet a gyermekéről és annak viselkedéséről. Mértük a napi technológia használatot, naponta elfogyasztott ételmennyiséget, napi testmozgást és egészséget. Az első feltételezés, miszerint az egészségtelen étkezés bejósolja a meggyengült egészséget, részben alátámasztódott, kifejezettem a gyermekek és a kiskamaszok esetében. Második feltételezésünk az volt, hogy a csökkent fizikai aktivitás bejósolja az egészség mértékének csökkenését, részben teljesült a kiskamaszoknál, és bizonyítást nyert a serdülőknél. A harmadik feltételezésünk, ami alapján a megnövekedett napi technológiahasználat a betegség bejóslója, az étkezési szokások és a testmozgás tényezőit kizárva; teljes mértékben bizonyítást nyert. Gyermekeknek és serdülőknek a médiahasználat összességében jósolta be a rosszullétet, míg a serdülőknél a specifikus technológiahasználat bírt prediktív értékkel, ide értve a videojátékokat, és az elektronikus kommunikációt. A serdülőknél majdnem minden típusú technológiahasználat járt együtt gyenge egészséggel. Ezeknek az eredményeknek a gyakorlati haszna abban mutatkozhat, ha határokat szabunk a technológia használatnak és biztatjuk a gyerekeket az egészséges étkezésre és testmozgásra, mind az iskolában, mind otthon.

Bevezetés

Az Amerikai Gyerekgyógyászati Akadémia szerint nem ajánlott, hogy a gyerekek két óránál többet töltsenek a képernyők előtt. Ebbe beletartozik a tévénézés, számítógépezés, telefon vagy egyéb elektronikai eszközök használata. Ennek ellenére a Washingtoni Egyetemen végzett kutatás alapján az 5 év alatti gyermekek 66% túllépte ezt a határt, és átlagban 4.1 órát töltött a képernyő előtt, melynek 90%-a otthon történt. Mire ezek a gyerekek elérik a serdülőkort, már átlagosan napi 7.5 órát töltenek a képernyők előtt, melynek egynegyedét különböző médiák közötti multitaskinggal töltik. Kutatások azt is kimutatták, hogy az elmúlt 30 évben a BMI (=body mass index) alapján megduplázódott az obezitásban szenvedő gyermekek, és megtriplázódott a tinédzserek száma. Ez alatt a 30 év alatt a túlfolyós 6-11 évesek aránya 7%-ról 18%-ra nőtt, az elhízott 12-19 éveseké pedig 5%-ról 18%-ra. Több kutatás alátámasztotta már a képernyők előtt töltött idő kapcsolatát a megnövekedett obezitással, mind gyerekeknél, mind serdülőknél, és a csökkent testmozgással, amit kutatási eredmények szerint a megnövekedett médiahasználat jósol be.

Ezek az eredmények nem csak az idő rossz eltöltéséről szólnak, ugyanis az is nyilvánvalóvá vált, hogy specifikusan a képernyő előtt eltöltött túl sok idő, például számítógépezés, videojátékok, önmagában több mentális illetve fizikális probléma bejóslója volt. Ezt a kutatás abból a célból jött létre, hogy gazdagítsuk az eredményeket a témával kapcsolatban, a különböző specifikus technológia használat hatásának vizsgálatával gyermekek, kiskamaszok és serdülők között. A hatás alapján négy területet vizsgáltunk: fizikai problémák és tünetegyüttesek, pszichés tünetek manifesztálódása, figyelmi problémák, otthoni és iskolai viselkedés. Továbbá teszteljük a szakirodalomban már leírt kapcsolatot a fizikai aktivitás, az étkezési szokások és az egészség között.  

A képernyő előtt töltött idő hatása az egészségre

Bár a legtöbb kutatás specifikus tevékenységek kapcsolatát vizsgálta a jólléttel, vannak eredmények a képernyő előtt eltöltött idő hatására vonatkozóak. Egy skót kutatás szerint bejósolta a pszichológiai distresszt a testmozgástól függetlenül, egy ausztrál mintán pedig azok a serdülőknél, akik sok időt töltöttek a képernyők előtt, fokozott magányosság, depresszió, megvonás, szorongás, figyelmi zavar és agresszió volt megfigyelhető. Egy harmadik kutatás pedig azt találta, hogy a képernyő előtt eltöltött túlzottan sok idő, kifejezetten az internethasználat, és a videojátékozás több szomorúságot, több szuicid gondolatot és több öngyilkosság tervezést jósolt be. Norvég fiatalok között kimutatták, hogy a sok televíziózás és a számítógépezés gyakoribb hátfájást és fejfájást eredményez. Egy 2010-es összegző kutatás szerint pedig a képernyők előtt eltöltött idő bejósolja az agresszív érzéseket, az agressziót, és a szociális kirekesztettség érzését gyermekeknél és serdülőknél.

A televíziózás hatása az egészségre

A korai televíziózás hatását a későbbi egészségre több kutatás is vizsgálta. Többek között azt találták, hogy a több tévénézés 29 és 53 hónaposoknál 10 évesen több viktimizáció problémához és figyelmi zavarhoz vezetett; 30-33 hónaposoknál több viselkedéses problémát jósolt be 5 évesen; az 5 éves korban több tévénézés pedig pszichoszociális alkalmazkodási problémákat idézett elő 7 évesen. Az is bizonyítást nyert, hogy azoknak a gyerekeknek, akik az elalvás előtti 90 percben tévét néznek, rosszabb az alvásuk minősége. Néhány kutatás azt a feltevést vizsgálta, hogy a tévéműsorok tartalma (például erőszakos műsorok edukatív programokhoz képest) az, ami inkább befolyásolja a hatást, mintsem a tévénézés időtartama, más kutatás viszont úgy találta, hogy a két változónak egymástól független a hatása. Összességében, több kutatás azt találta, hogy a televíziós programok tartalma az, ami a leginkább bejósolja a viselkedéses problémákat, például a megnövekedett agressziót, de olyan kutatás is létezik, amely azt bizonyította, hogy az erőszakos médiatartalmak jósolják be a későbbi antiszociális viselkedést, figyelmetlenséget, és érzelmi distresszt.

A videojátékok és az internethasználat hatása az egészségre

Rengeteg konzisztens kutatás létezik, mely a videojátékok egészségre való hatásának felderítésére vállalkozott. Rengeteg negatív hatását találták a túlzott videojáték használatnak, a tartalomtól függetlenül: depresszió, bűnözésre való hajlam, externalizációs és internalizációs problémák, figyelmi zavarok, magasabb szociális fóbia és szorongás. Azonban sok kutatás a videojátékok erőszakos aspektusainak a negatív hatásaira fókuszált. Holland fiatalok között azt találták, hogy aki erőszakosabb játékokkal játszott, az erőszakosabb viselkedést mutatott. Ezt a képet egy amerikai kutatás árnyalta, ami kimutatta, hogy ezt a hatást nem mediálja az erőszakra való hajlam. Friss kutatások azt is kimutatták, hogy nagy részben attól is függ a videojátékozás hatása, hogy kikkel játszik az egyén; ha új, ismeretlen emberekkel játszik, akkor nő a magányosság érzése, míg ha barátokkal/családdal akkor viszont növekedhet a jóllét érzése. Továbbá a videojátékokra is igaz, ha az elalvás előtti órákban játszik a gyermek, akkor rosszabb minőségű alvás figyelhető meg nála.

Egyes kutatások az internethasználat hatását összességében vizsgálták, nem különböző tevékenységek és látogatott oldalak alapján. Ezek összefüggésbe hozták az internethasználatot a depresszióval, a világ több kontinensén, serdülők között. A fizikai aktivitás hatásainak kiszűrésével együtt is kimutatták, hogy a számítógépet többet használó 10 és 11 évesek több pszichológiai nehézséget mutattak. Továbbá, amerikai és nem amerikai populációkat vizsgálva is azt találták, hogy az internet túlzott használata, amit internetfüggőségként definiáltak, együtt jár olyan megnövekedett tüneti jelekkel, amelyek depresszióra, figyelemhiányos zavarra, impulzivitásra, obszesszív-kompulzív zavarra, hosztilitásra, vagy szociális szorongásra utalnak.

A média- és technológia használat, a fizikai aktivitás és az étkezési szokások hatása a túlsúlyosságra

Több nemzetközi BMI-t alapul vevő statisztika alapján igen nagy arányban vannak az elhízott (25-38%) és a túlsúlyos (59-78%) felnőttek a társadalomban. Az obezitás arányait illetően az USA másik 33 ország előtt jár. Bizonyított, hogy a tévézés mennyisége 29 és 53 hónapos korban bejósolta az emelkedett 10 éves kori BMI-t köszönhetően az inadekvát fizikai aktivitásnak és a szükségesnél több evésnek. Specifikusan arra is találtak bizonyítékot, hogy akik többet néznek tévét, több kalóriát is fogyasztanak közben, vagy, hogy kifejezetten azoknál növekszik meg később a BMI, akik naponta nézik, vagy a hálószobájukban van TV.  Egy 4-11 évesek mintáján végzett kutatás kimutatta, hogy a gyerekek 37%-ban vett részt kis mennyiségű aktív játékban, 65%-uk töltött nagy mennyiségű időt képernyő előtt, és 26%-ra volt igaz az előbbi kettő kombinációja.

Összességében elmondható, hogy azok a gyerekek, akik több időt töltenek képernyők előtt, az összefügg azzal is, kevesebbet mozognak, és többet esznek ezen cselekvések közben, ami magasabb BMI-hez vezet. Egy friss serdülőkkel végzett kutatás kimutatta, hogy a számítógépezés és a tévénézés kombinációja együttesen jósolja be a fizikai aktivitásuk mennyiségét. Az összefüggést fordítva is megtalálták egy iowai kutatásban, amely kimutatta, hogy a normál súllyal bíró 8-10 éves gyerekek szignifikánsan kevesebb időt töltöttek a képernyők előtt, mint túlsúlyos és elhízott társaik.

Módszer

A résztvevőket (N=1030) diákok keresték meg Dél-Kaliforniában és adták nekik oda az online, anonim kérdőív linkjét. A feltétel annyi volt, hogy a kérdőívet kitöltő szülők gyermeke a három vizsgált korcsoport egyikébe besorolható legyen: 4-8 évesek (N=338), 9-12 évesek (N=316 és 13-18 évesek (N=376). A nemek aránya nagyjából megegyezett, a vizsgált gyerekek 49%-a volt lány, és 51%-a fiú. A kutatásban résztvevők etnikailag is vegyesek voltak: kaukázusi, afrikai-amerikai, ázsiai illetve latin-amerikai származású mind kielégítő arányban részt vett. A kitöltő szülők 3 csoportja között nem voltak szignifikáns demográfiai különbségek.

A szülőket megkérdezték demográfiai adataikról (nem, kor, iskolai végzettség, etnikai hovatartozás, lakhely, medián jövedelem), majd saját és gyermekük testsúlyáról és magasságáról, amely alapján számolható a BMI. Feltérképezték a gyerekek fizikai egészségi állapotát egy tünettani listával (pl. fejfájás, gyomorfájdalom, krónikus vagy egyéb megbetegedések). Szintén egy ellenőrző listával nézték meg a gyermek viselkedési problémáit (pl. antiszociális viselkedés, figyelem összpontosításának nehézsége). A gyermek pszichológiai problémájára is egy 11 állításos ellenőrző listával kérdeztek rá, továbbá egy kérdés volt 10-fokú skálával a napi stressz-szintre vonatkozóan, az egy-itemes YaleDepresszió Skála, illetve a Rosenberg féle önbecsülés kérdőív.

A média- és technológia-használatra (online jelenlét, online jelenléten kívül másra használni a számítógépet, e-mailek küldése és fogadása, chatelés, SMS-ezés, telefonálás, zenehallgatás, videojátékok, zenehallgatás, és játék különböző eszközökkel) 10 kérdés vonatkozott, és egyes tevekénységek gyakoriságát kellett egy skálán jelezni. A szülőket megkérdezték a gyerekeik birtokában álló elektronikai eszközökről is (okostelefon, iPod, tablet stb.) és a saját szobájukban történő technológia-használatról is.

Ugyanezt a fajta skálát használva a szülőket megkérdezték a gyermekük napi kültéri játékának és/vagy testmozgásának gyakoriságáról. Ezekből az adatokból egy fizikai aktivitásra vonatkozó skála készült.

A szülőket megkérdezték saját és gyerekük étkezési szokásaikról és fogyasztásáról, specifikus étel- és italfajtákra lebontva (szénsavas üdítők, tejtermékek, zöldségek, olajban sült ételek stb.) az alapján, hogy milyen gyakran fogyasztják az adott ételt/italt. Ebből egy egészségtelen étkezésre vonatkozó skála került megalkotásra.

Eredmények és diszkusszió

Az étel/italfogyasztást illetően kiderült, hogy a gyerekek és szüleik majdnem napi szinten fogyasztják a szénsavas üdítőket, diétás cukros üdítőket, olajban sült ételeket, gyorséttermi ételt, illetve édességeket. A serdülők összességében többet fogyasztanak ezekből, mint a gyerekek vagy kiskamaszok. A BMI alapján a mintán a felnőttek 52%-a volt túlsúlyos vagy elhízott, a gyerekek 66%-a, a kiskamaszok 52%-a és a serdülők 38%-a volt túlsúlyosként besorolható, obezitás kockázatával. A gyerekek átlagosan 7 órát töltenek egy nap média- és technológia-használattal, a kiskamaszok 10 órát, míg a serdülők több mint 18 órát (a különböző tevékenységekkel töltött időben lehetnek átfedések, ha multitaskingról is szó van). A tévénézés kivételével a tevékenységek között szignifikáns különbség volt megfigyelhető a korcsoportok között. A média- és technológia-használat összes formájával (kivéve a videojátékok, és az elektronikus játékok) szignifikánsan több időt töltöttek a serdülők, mint a kiskamaszok, akik pedig szignifikánsan több időt töltöttek ezekkel a tevékenységekkel, mint a gyermekek. A különböző feltételek és csoportok alapján 55 útmodell elemzést végeztünk, és ezek alapján Az első feltevés szerint a szülő és a gyerek demográfiai adatainak és a napi média- és technológia-használatnak a hatását kiszűrve, az egészségtelen táplálkozás a betegség bejóslója. Ez a feltevés teljesen bizonyítást nyert mind a csökkent egészséget, a pszichológiai, figyelmi, és fizikai problémákat; részben pedig a viselkedéses problémákat illetően is (kivéve az összegzett technológia-használat, a napi e-mail használat, a napi chat, és a napi telefonhasználat esetében). Korcsoportokra lebontva ez az állítás részben nyert alátámasztást a serdülők, és a gyerekek; teljesen pedig a kiskamaszok esetében. Összességében, az egészségtelen étkezés szignifikáns bejóslója volt a betegségnek minden korcsoportban, kivéve pár esetben, ahol a technológia-használat moderálta a hatást.

A második feltevés az volt, hogy a szülő és a gyerek demográfiai adatainak és a napi média- és technológia-használatnak a hatását kiszűrve, a napi fizikai aktivitás közvetlen negatív hatással bír az egészségre. Kutatásunk alapján két csoportra osztottuk az alanyokat, akik elfogadható mennyiséget mozognak (legalább 1 órát egy nap) és akik nem elfogadhatót (kevesebb, mint 1 órát). A gyerek csoportnál a technológia-használat moderálta a hatást. A kiskamaszoknál viszont a kevesebb napi testmozgás közvetlenül befolyásolta a viselkedéses problémákat. Ami a legnagyobb meglepetést jelentette, az az volt, hogy a serdülőknél a figyelmi problémákat kivéve, minden esetben közvetlen hatása volt a napi fizikai aktivitásnak az egészség többi aspektusára. Ez jelentheti azt, hogy a fizikai aktivitás hiánya az elektronikai eszközökkel való „begubódzást” jelenti, mely jelenség annak köszönhető, hogy a gyerekeknek az évek során egyre több elektronikai eszközük lesz a saját szobájukban (számítógépek, TV, játékkonzolok stb.).

A kutatás fókuszában álló harmadik kérdés az volt, hogy vajon a technológiák túlzott használata bejóslója-e a betegségnek. Miután kontrollálták a demográfiai adatok, az étkezési szokások és a fizikai aktivitás okozta hatásokat, azt találták, hogy a technológia használat valóban a betegség bejóslója. A több technológiát használó gyerekeknél összességében rosszabb volt az egészség, több figyelmi és fizikai problémájuk volt. Csak kétféle technológia – a zenelejátszók és az elektronikus játékok – használata jósolta be náluk a betegséget. Ezzel szemben a kiskamaszoknál több specifikus technológiahasználat jósolta be a gyakoribb betegséget (az összegzett média- és technológia-használat mellett), mint az e-mail használata, a mobiltelefon, a chatelés, videojátékok és elektronikai játékok. A serdülőknél egy erőteljes minta látszott kiemelkedni. Náluk a napi technológia-használat legtöbb specifikus fajtája szignifikánsan bejósolta betegséget, a pszichológiai és a figyelmi problémákat, illetve a fizikai problémák nagyjából felét. Mindezek alapján az látszik, hogy gyerekeknél is kiskamaszoknál nem a technológia-használat a fő felelős a betegségért, bár a kiskamaszoknál a technológia-használat néhány specifikus formája bejósolta a betegség egy-két fajtáját. Ezzel szemben a serdülőknél úgy tűnik, a betegség akármelyik formájáról is beszélünk, a felelős elsősorban a technológia, és a viselkedéses problémákat kivéve a technológia akármilyen eszközzel történő túlzott használata szignifikánsan bejósolja a betegséget.

Implikációk és konklúzió

Jelenleg nincsenek hivatalos előírások vagy javaslatok azzal kapcsolatban, hogy legfeljebb mennyi időt lehetne egy kisiskolásnak vagy serdülőnek a képernyők előtt töltenie, pedig ahogy ez a kutatás is kimutatta, egyes esetekben a média-és technológia-használat gyengébb egészségi mutatókat eredményezhet, függetlenül a gyerek demográfiai jellemzőitől, fizikai aktivitásától és étkezési szokásaitól. Úgy tűnik, a serdülők a legveszélyeztetettebb korcsoport, hiszen náluk akármelyik technológia túlzott használata negatívan befolyásolja az egészséget. A legjobb talán az lenne, ha a szülők gyermekük egészségének megóvása érdekében nem csak az egészséges táplálkozás és a testmozgás fontosságát hangsúlyoznák, hanem határokat szabnának a képernyők előtt töltött időnek, vagy a gyerek saját szobájában található elektronikai eszközök számát limitálnák. Ebben a kettős lehetőség is rejlik, hiszen ki lehetne dolgozni olyan programokat, ahol a gyerekeknek promotálják (iskolában és/vagy otthon), hogy a képernyők előtt töltött idő egy részét testmozgásra fordítsák, hiszen nem csak a túlzott technológiahasználat a probléma, hanem, hogy olyan sok gyereknek a napi 1 óra testmozgás sincs meg az életében, ami a fiatalabb korosztálynál erős befolyásolója az egészségnek. Ezek az eredmények abban is segíthetnek, hogy egyes intervenciós programok mely technológiai tevékenységre fókuszáljanak korosztály szerint (pl. a kiskamaszoknál az elektronikus kommunikációra és a videojátékokra).

*A betegség szó ebben a cikkben, az angol ill-being szóból fordítva, a csökkent egészséget, csökkent mentális és érzelmi jóllétet jelöli.