Az elmélet befolyásolja az
egészségmagatartást célzó intervenciók hatékonyságát? - Meta-analízis
Prestwich, A., Sniehotta, F. F., Whittington, C., Dombrowski, S. U.,
Rogers, L., & Michie, S. (2014). Does theory influence the effectiveness of
health behavior interventions? Meta-analysis. Health Psychology, 33(5),
465.
Készítette: Varga Balázs
Absztrakt
A meta-analízis
tárgya egy olyan vizsgálat volt, mely különböző típusú és kiterjedésű elméletek
hatását elemezte. Olyan tanulmányok kerültek be az elemzésbe, ahol fizikai
aktivitást és az étkezési szokásokat célzó intervenciók eredményességét,
illetve a hozzájuk kapcsolódó elméleteket vizsgálták. 190, a témát érintő
esetet dolgoztak föl. Az elméleteket és terjedelmüknek mérését Theory Coding
Scheme-mel (továbbiakban: TCS) végezték, illetve az intervenció eredményességét
Hedge-féle g-vel mérték. Továbbá a mérések közti kapcsolatot metaregressziókkal
vizsgálták.
Eredmények: 56% a
cikkeknek számolt be elmélet alapú intervencióról. Ennek a 90%-a nem tesz
említést a viselkedést változtató technikák (behavior change techniques – BCTs,
továbbiakban: VVT) és az elméleti struktúrák kapcsolatáról, illetve 91% nem
hozza összefüggésbe az egyedi elméleti konstrukciókat és a VVT eredményességét.
Az összetett pontszámokkal vagy a kompozit
itemekkel a TCS és az intervenció hatékonyságának kapcsolata ellentmondásos
volt. Az intervenciók melyek a Szociális Kognitív Elméleten (Social Cognitive
Theory – SCT) vagy a Transzteoretikus Modellen (Transthoretical Model) alapulnak,
hasonló hatékonysággal bírtak, mint azok, melyek nem elméletalapúak.
Konklúzió: Az
eredmények értelmében, az elméletek az intervenciók kialakítása során nem elég
alaposan kidolgozottak. Ráadásul, a kapcsolat az elmélet típusa és az elmélet
használatának gyakorisága, illetve hatékonysága között általában elég gyenge.
A
cikk
Nem
világos az összefüggés az elmélet alapú intervenciók felépítése és hatékonysága
között. Találhatóak olyan tanulmányok, melyek beszámolnak az elmélet alapú
viselkedés változtató technikák és az erre épülő intervenciók hatékonyságáról.
Ezzel szemben szintén fel tudnak vonultatni olyan kutatási eredményeket, melyek
szerény vagy semmilyen kapcsolatot találtak közöttük. Sőt, egy tanulmány azt találta,
hogy azok az intervenciók, melyek nem elmélet alapúak nagyobb hatékonysági
szintet mutatnak. Az egyik lehetséges magyarázata az ellentmondásos eredményeknek,
hogy a korai kutatások egyszerűen csak azt vizsgálták, hogy volt-e elméleti
alapja az intervenciónak. Ha a kérdést mélyebb szinteken is megvizsgálták volna,
lehet, hogy más, vagy kevésbé ellentmondásos eredményeket kaptak volna.
A
tanulmányban egy, a korábbinál részletesebb módszertani megközelítést
alkalmaztak. Ez a 19 itemes Thory Coding Scheme (továbbiakban: TCS). A TCS
külön kitér, olyan szintekre is, ha az elméletet megemlítik, annak használatára,
illetve, hogy indirekt módon hogyan befolyásolja az intervenciót (pl: hogyan
választják ki a vizsgálati elemeket és milyen szempontok alapján osztják be
őket a csoportokba), továbbá az elmélet hogyan magyarázza az intervenció
hatékonyságát, illetve a kapott eredmények, hogyan befolyásolják az elmélet
jövőbeli fejlődését. Ezen felül vizsgálja, hogy az alkalmazott elméletnél
hangsúlyozzák-e, hogy kik képzik a lehetséges célcsoportot, illetve
bemutatják-e mi alapján és milyen sorrendben alkalmazzák az intervenciót.
Tehát legalább három tulajdonság
befolyásolhatja az intervenció hatékonyságát: a viselkedés változtató technikák
megválasztásának módja, illetve ezeknek a technikáknak a kombinációjának hatékonysága,
továbbá résztvevők befolyásolása azáltal, hogy kik számára lehet valószínűleg
alkalmas az intervenció, mennyire van a résztvevők karakterére szabva a VVT.
Ezek a tulajdonságok nem feltétlenül függnek össze, hiszen lehet, hogy a kutató
nem elméleti alapon választja ki, kik számára lehet alkalmas az intervenció,
vagy nem igazítja hozzá az intervenciót.
Amikor
összehasonlították a vizsgálatokat, azt találták, hogy abban az esetben, ha
vizsgálták, hogy az intervenciók használtak-e elméletet, sokkal hatékonyabbnak
látszottak, mint abban az esetben, amikor nem mérték az elmélet alkalmazását. Ezért
fontos, hogy az intervenció hatását vizsgálják kontrollcsoporton is.
Célok
A
meta-analízisnek két fő célja van: Az első, hogy a TCS-vel felmérjék azoknak a
tanulmányoknak a számát, melyek az intervenciója elméleti alapú. A második,
hogy a különböző elméletek milyen kapcsolatban vannak az intervenció
hatékonyságával. A második céllal kapcsolatban külön figyelmet fordítottak
annak a felmérésére, hogy milyen elméleteket használnak jellemzően, illetve
mennyire elterjedt az adott elmélet, továbbá, hogy összefügg-e ez ennek a
hatékonyságával.
A
két kulcs elemzést követően további öt szempont szerint vizsgálják a
tanulmányokat. Az első: az adott intervenció hatékonysága különbözik-e az
alkalmazott, illetve összehasonlító csoportban? A második: Figyelembe vették-e
a kontroll feltételeket? A harmadik: mivel a tanulmányok több, mint harmada
említette, hogy a résztvevők krónikus betegségben - legalábbis
veszélyeztetettek-, szenvednek, így ezt is beemelték a meta-analízis változói
közé. Negyedik: mivel azok a tanulmányok, melyek elmélet alapú intervenciót
alkalmaztak módszertanilag szigorúbbak voltak, ezért torzítás veszélyeit külön
kódolták. Végül, a statisztikailag kilógó értékek kezelését vizsgálták.
Módszerek
Tanulmányok. A tanulmányok nagy része, két
összefoglaló cikkre alapozza elméleteit. Az egyikben VVT kapcsolatát vizsgálták
a fizikai aktivitással és az étrenddel, a másiknál VVT-t kapcsolatát vizsgálták
az elhízással, illetve az elhízással kapcsolatos komorbiditások veszélyét. Az
összefoglaló tanulmány 140 külön tanulmányon belül 190 intervenciót hasonlít
össze.
A kizárás és bevétel
kritériumai, illetve adatkinyerés. Hogy
mi alapján került egy tanulmány be a vizsgálatba, vagy került kizárásra,
szintén a fent említett két cikk alapján került meghatározásra. Illetve, az
alábbi adatokat vették fel minden cikkből: 1 – Bibliográfiai információk
(szerző, év, kapcsolódó cikkek) 2 – viselkedési követelmények (fizikai
aktivitás és/vagy egészséges étkezés) 3 – az intervenció időtartama 4 –
információ az intervenciós és a kontroll csoportról 5 – a lehetséges torzítási
veszélyek 6 – a szükséges adatmennyiség a számoláshoz
A használt elmélet. A TCS-t az intervenciók elméleti
kilakatásához és értékeléséhez használták. Mind a 19 item esetében igen/nem
válasz volt. Továbbá az alkalmazott elmélet is le lett kódolva. Míg néhány
tanulmány esetében az itemek egyedileg voltak kezelve, addig néhány TCS item
kombinálva magyarázta a használt elmélet kiterjedését. Három kompozit változót
hoztak létre:
a
– Egyik esetben a viselkedés változtató technikák (VVT) alapján kötötték össze
a szerzők az elméletet. Tehát a VVT-ből következtettek az elméletre. Erre három
item alkalmas a TCS-ből (7-9).
b
– Amikor a mögöttes elméletet konkrétan célozza meg a VVT. A TCS három iteme
célozza ezt a kérdést. (9-11).
A
kompozit, összetett pontszám mind a két esetben ebből a három itemből épül fel.
Az igen válasz esetén különböző súlyokat kaptak a tételek. Nem válasz esetén
mindegyik nulla pontot ért.
c-
Az összesített elmélet pontszám szintén összevont TCS itemekből áll. (3-11) Az
alábbi itemek mind egyes súllyal szerepeltek. Ezeknek az itemeknek az értékeit
hozzáadják az „a” és „b” pontszámokhoz, létrehozva egy skálát 0-tól (nincs
felhasznált elmélet) 8-ig (széleskörű a felhasznált elmélet).
Egymástól
független kódoló párok kódolták le az elméleteket 42 tanulmányból. Az egyetértés
vizsgálatához Cohen-féle kappát használtak. Ha a kappa értéke meghaladja
0.80-as értéket, akkor az magas szintű azonosságot mutat. Az eredmény itt
kiemelkedő volt. Az kappa átlag 0.88, míg a medián értéke 0.89 volt, és
mindegyik itemnél meghaladta a 0.71-es értéket.
A
torzítás potenciális veszélyeit egy Cochrane Collaboration módszerrel mérték,
melynek hat tételére igennel és nemmel lehetett válaszolni. 1 - van-e a
kutatásban randomizáció? 2 – az elosztási sorrend rejtett volt-e? 3 –volt-e vak kísérleti elrendezés? 4 – a
hiányzó adatokat megfelelően kezelik-e? 5 – A vizsgálatról szóló beszámoló
kerüli a szelektív értelmezést? 6 – mentes-e más torzításoktól?
Adatelemzések. A kapott eredményeket táblázatban
foglalja össze a tanulmány. Minden TCS értéket beszámoltak, ami „igen”-t
kapott, az adott itemekhez tartozó előfordulási arányt egyesével feltüntették. A TCS tételek intervenciós hatását metaregresszióval
vizsgálták. A vizsgálatban a regressziós
koefficiensek megbecsülték a hatékonyság mértékének a növekedését egy egységnyi
kovariáns(ok) összesített növekedése esetén.
A magyarázó erő nagyságát R2-el mérték. A második
metaregressziót a lehetséges moderáló változók kontrollálása miatt folytatták
le. Az alábbi változók tartoztak ide: a kontroll csoportban használt elmélet; a
kontroll csoport típusa; a betegség krónicitása (krónikusság veszélye vs.
nemkrónikus) és a torzítási kockázatot mérő faktorok. A kilógó értékek
eltávolításának módszerét is figyelembe vették. Az intervenció hatékonyságának
mérése az eredeti tanulmányok gyakorlatát követte és Hedge-féle g-vel történt.
Eredmények
A bevett tanulmányok.
A tanulmányokat,
melyek ebben az összefoglaló tanulmányba bekerültek, 1990 és 2008 között
publikálták. A 190 összehasonlításból
46,8% nem egészségügyi szakterületről volt, 51,1% egyéneket célzott meg, 54,2%
közösség alapú volt, átlagosan több, mint 8 hónapon át. Az átlagos végső
utánkövetés 10 hónap volt. A legtöbb eredmény önbeszámolós volt, de a legtöbb
tanulmány (65,3%) használt viselkedést mérő eszközt, amit előtte validáltak. Az
összes résztvevő a tanulmányokban 61,649.
Torzítás kockázata. A minta 94,2%-a véletlenszerűen
válogatta be a résztvevőket. Viszont,
csak kevés esetben számoltak be arról, hogy az elosztási sorrend rejtett lett
volna (15,8%), vagy bármilyen vak helyzetet használtak volna (25,3%). A 190
összehasonlítás során megfelelő vak helyzetet a résztvevők részére 1,6%-ban,
míg a szervezők részéről 1,1%-ban, az eredmény értékelők esetében pedig 10%-nál
számoltak be. A hiányzó adatokat az esetek 56,8%-ban megfelelően kezelték. A
vizsgálatok 96,3% mentes volt a szelektív beszámolóktól, illetve 73,2%-nál nem tűnt
fel semmilyen további torzító tényező.
Megállapítások
és diszkusszió
Az
első cél vizsgálatánál, ahol az elmélet alapú intervenciókat arányát szerették
volna felmérni, az alábbi eredményeket kapták: A 190 esetből 107 (56,3%) bizonyult
elmélet alapú intervenciónak. Ennek a 107 esetnek a belső eloszlása úgy
alakult, hogy 51 esetben (47,7%) egy elméletre alapoztak, 8 (7,5%) elmélet
megerősítő kutatás volt, 42 (39,3%) esetben a VVT-t a résztvevőkhöz
igazították. Ugyanebben a 107 esetben 11
(10,3%) számoltak be kifejezett kapcsolatról az intervenció és az elméleti
keretek között, míg 10 (9,3%) az intervenciók céloztak meg egyes elméleteket.
52 (48,6%) számolt be posztintervencióról, míg 42% pre- és posztintervenciós
felmérésről. Azonban, mindössze 4 (3,7%) számolt be statisztikailag
szignifikáns közbülső hatásról. Hasonlóan kis szám (2,8%) javasolta az elméleti
módosítást az eredeti eredmények fényében.
A
második cél, az volt, hogy meg állapítsák, hogy az elmélet milyen kapcsolatban
van az intervenció hatékonyságával: Ahol egy elmélettel támasztották alá az
intervenciót, ott jobb eredményt kaptak, mint ahol több elméletből alkották meg
az eljárást (g=0.33 vs. g=0.21). A vizsgálat azt mutatja, hogy az elmélet alapú
intervenciók nem hatékonyabbak, mint azok, melyek nem konkrétan egy elméletre
épülnek. Az elmélettel összekapcsolt viselkedés változtató technikák sem mutatnak
nagyobb hatékonyságot. Az együttjárások szerény magyarázóerővel bírtak. A
VVT-ből alakított elméleti rendszer esetében az R2 mindössze 0,85%
volt, míg fordított esetben: az elmélet alapú szerkezetből VVT-re következtetve
0,20%. Az összesített elmélet pontszám magyarázóereje is alacsony volt: 1,07%.
Fontos megjegyezni, hogy összesen 7 tanulmány mutatott magasabb értéket az
átlagosnál, míg 83-nak alacsonyabb volt az értéke. Amikor az összes tanulmányt
figyelembe vették, nem találtak bizonyítékot arra, hogy ez igazi hatékonyságot
mutat. A tanulmányok meglehetősen egységesek voltak a kilógó értékek figyelembevételénél.
Abban az esetben is hasonló eredmények születtek, amikor kontroll csoportokkal
összevetve vizsgálták az eredményeket. Amikor a torzítást jelző változókat
egyenként bevették a metaregressziós modellbe, akkor az intervenció hatékonyság
szempontjából a randomizáció tűnt a legnagyobb hatásúnak. Kontrollált
randomizáció mellett, hasonló hatékonyságot mutatnak az eredmények.
A
TCS felmérése szerint az elmélet kevéssé hatott az intervenció kialakítására,
fejlesztésére. Ez korlátozza a különböző eredményeket és tapasztalatok
összesítését.
Tehát
a vizsgálatok többsége nem talált összefüggést az elméleti alap és az
intervenció hatékonysága között. Azokban az esetekben, ahol volt összefüggés az
eredményeket óvatosan kell kezelni. Az ilyen hatékonyságot - meglehetősen
alacsony értéket-, mutató vizsgálat főleg internet alapú intervenciókat
vizsgált. Feltételezhető, hogy az eredményességét az intervenciónak a résztvevők
nagyobb fokú motiváltsága hozta. A több elméletre épülő intervenciók, kevésbé
voltak hatékonyak, mint az egy elméletre épülők. Ezt feltehetőleg az elméletek
összehangolásának nehézsége okozza.
Fontos
megemlíteni, hogy az eredményeket az alábbi feltételek mellett kapták. Az
elméletek alkalmazásának gyakoriságát TCS-vel tudták megfelelően mérni és a két
említett intervencióhoz kapcsolódó tanulmányok száma volt elegendő a
vizsgálathoz. Az összesített elméleti pontszám az összes releváns tétel bevonásával
került kiszámításra, illetve az itemek kombinációja növelhette az intervenció
hatását. Körültekintéssel kell kezelni az olyan eredmények általánosítását,
azokban az esetekben, amikor nem találtak semmilyen hatást. Csak az olyan
elméleteket tudták vizsgálni, melyek publikálásra kerültek, azok melyeket éppen
fejlesztenek, vagy alkalmaznak, azok eredményessége nem jelenik meg a
vizsgálatban. Ideális esetben az egész tanulmány és annak protokollja
nyilvánosan elérhető kéne, hogy legyen, de ezt nem tudták beszerezni minden
esetben. Egy korábban említett cikknél a gyakorlat és az elmélet között is van
eltérés, ami szintén torzíthatja a képet, hiszen azok a cikkek kínálhatnak csak
megbízható eredményt, ahol a hitelesség és az ismertetés átfed. Az átfogó
elemzéseknél szükséges, hogy megfelelő számú irodalomra támaszkodjon. Ez a
cikkben feldolgozott tanulmányok esetében általános probléma. A feldolgozott
cikkek száma ebben az esetben elég robosztus kell, hogy legyen, hogy ne
befolyásolják az eredményt.
Összességében
mélyelemzéssel megállapította, hogy az elméletalapú technikák (különösen az SCT
és a TTM) nincsenek elég alaposan beépítve az intervenciós gyakorlatba, illetve
nem olyan hatásúak. További kifejezett elmélet kapcsolat a jövőben javíthatná a
hatékonyság növelését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése