2015. január 21., szerda

Amikor  az étel több, mint táplálék: Érzelmi evés és túlevés

Kemp, E., Bui, M., Grier, S. (2013). When food is more than nutrition: Understanding emotional eating and overconsumption Journal of Consumer Behaviour 12, 204–213


Készítette: Hunyad Réka

Absztrakt

Kutatásunk azt vizsgálja, hogy az érzelmi szabályozás esetén a közelebbi vagy azonnali célok elsődleges teljesítése(szemben a hosszú távú célok teljesítésével) miképpen befolyásolja a testsúly fenntartását illetve a testsúlycsökkenést. Az irodalom azt támasztja alá, hogy pszichológiai és szociális faktorok is részt vesznek az étkezési szokások fenntartásában, illetve a túlevésben. Érzelmi evők interjúiból megtudtuk, hogy a negatív érzelmek, az előzetes gondolatok és a ruminációra való fokozott hajlam is szerepet játszik a rossz étkezési szokások fenntartásában. A kutatásban résztvevők étkezési szokásait emellett nagyban befolyásolta környezetük viselkedése és hozzáállása. Jelen tanulmány végén további lehetséges intervenciókat illetve megközelítéseket javaslunk az érzelmi evés, obezitás és túlevés témájában.
Bevezetés
Margarat 44 éves elvált hölgy, két felnőtt gyermek anyja, New Orleansban él. Jelenleg túlsúlyos, és tisztában van vele, hogy súlya kihatással van egészségére. Margaret 11 éve küzd azért, hogy veszítsen súlyából, de pár évvel ezelőtt a Katrina Hurrikán után még több felesleget szedett fel.
Margaret küzdelme a kilókkal és az étellel nem ritka jelenség a legtöbb ember számára. A túlzott ételfogyasztás egyre növekvő problémát jelent. Az Egyesült Államokban körülbelül 68%-a a 20 éven felüli lakosságnak  túlsúlyos vagy kövér.
Csak az Egyesült Államokban a túlsúly okozta egészségügyi problémák kezelése évi 147 milliárd dollár költséget jelenet. Ugyanakkor az amerikai lakosság körülbelül 23 milliárd dollárt költ évente különböző testsúlycsökkentő programokra, termékekre.  A számokból kiütköző sikertelenség rámutat annak szükségességére, hogy megértsük azokat a faktorokat, melyek az adott egyén túlsúlyossá válásához vezetnek.
Az érzelmi evés a túlevés egyik okozója, és sokszor a súlycsökkentő diéták fő buktatója. Az érzelmi evés egy gyakori viselkedés, mely az egyént érő érzelmekre adott válasz, és egyfajta diszfunkcionális coping mechanizmusként illetve megkönnyebbülésként is leírható (D’Arrigo, 2007).  Spoor (2007) kutatása alapján elmondható, hogy az érzelmi evés egészséges és étkezési zavarokban szenvedő nőknél is összefügg az érzelmi alapú megküzdéssel és az elkerülő-figyelemelterelő viselkedéssel.
Más kutatások rámutattak arra, hogy az érzelmi evés az elhízás egyik fő oka azért is lehet, mert az érzelmi evők negatív érzések hatására jóval kalória-és energiadúsabb módon étkeznek, mint  a normál, nem érzelmi alapon étkezők (Oliver et al., 2000). Bár az érzelmi evés gyakori jelenség, kevesen ismerik fel problémaként és keresnek fel szakértő segítséget.
A legtöbben a súlycsökkentésre hosszú távú célként tekintenek. Egyesek képesek ezen hosszú távú céloknak ellentmondva inkább a jelen pillanatban fellépő igényeiket kielégíteni, és ilyen módon szabályozni pl. érzelmeiket.  Margarettel ugyanez a helyzet. Bár szeretne egy egészséges életmódot fenntartani, és tett lépéseket is érte, közelebbi célok elsődleges kielégítése például az átélt negatív érzelmek és distressz hatásának csökkentése megakadályozta hosszú távú, fontosabb céljainak elérését.  Margaret tehát nem éhségének enyhítése miatt eszik, hanem az őt ért negatív érzelmi hatások csökkentése céljából.
Kevés olyan tanulmány született mely mély megértésről tanúskodna az érzelmi evés és egyéb evészavarok fenomenológiájáról, jelen tanulmány ezt a kutatási űrt hívatott betölteni, és elméleti összefoglalót valamint gyakorlatban és hasznosítható megoldásokat kínál.
Három kérdéskört érint jelen tanulmány:
1)      Hogyan befolyásolják a közelebbi, azonnali kielégülés igényével fellépő célok a testsúly fenntartását és a súlycsökkentés hosszú távú célját?
2)      Hogyan befolyásolják szociális faktorok az egyén étkezési szokásainak kialakítását?
3)      Mi a szerepe az érzelmi evésnek a nők életében?
Az érzelmi szabályozás elmélete
Lazarus (1991) elmélete szerint, mikor az adott ember (számára) negatív érzelmeket él át, megpróbálja befolyásolni ezt az érzelmi állapotot, azáltal, hogy javít rajta. Általában a negatív érzéseket próbálják leginkább szabályozni azáltal, hogy minimalizálják a negatív érzelmi élményeket.  Cialdini et al. (1973) kidolgozott egy negatív enyhítés (negative relief) modellt, melynek jelentése, hogy az adott ember a negatív affektusoktól megszabadulhat, ha pozitív, megerősítő élményeknek teszi ki magát.
A fogyasztás az egyik olyan stratégia, mely által a negatív érzelmi állapotok csökkenhetnek pozitív megerősítők használatával. Ugyanakkor ez a viselkedést kontrasztban áll a normál pszichológiai válasszal a negatív affektusokra. A distressz hatására az étvágy csökkenését észleli a normál populáció, a gyomormozgás lassulása és a vércukorszint emelkedése mellett (Bohon et al., 2009).
A populáció egy része mégis szembemegy ezen pszichológiai folyamatokkal, és negatív affektusok hatására fokozott jutalomválasznak tekinti az ételfogyasztását. Bohon et al. (2009) kutatása alapján elmondható, hogy az érzelmi evők parahippocampal gyrusában és anterior cingulate-ben ( az agy jutalomközpontjának részei) nagyobb aktivitás mutatkozott annak lehetőségére, hogy turmixot fogyasszanak kellemetlen hangulatuk közepette. A nem érzelmi evők ugyanezen agyi területeken jóval kisebb aktivitást mutattak kellemetlen hangulatuk miatt.
Következésképpen egyeseknél a jutalmazás élménye dominálja az egyensúlyállapot iránti igényt. Hogy jobban megérthessük az érzelmi evést, külső és belső faktorokat is megvizsgáltunk, mely az érzelmi evéshez és a túlevéshez vezethetnek.
Módszer
A kutatás során mély interjúkat („egzisztenciális-fenomenológiai interjú”) vettek fel a résztvevőkkel és tartalomelemzést végeztek a kutatók az elmondottak alapján. 13 résztvevőt választottak ki, akik szociökonómiai státuszukat tekintve diverznek voltak mondhatóak. Mindegyik résztvevő nő volt, 9 közülök (az érzelmi evők) az BMI skálán túlsúlyosnak bizonyultak, a másik 4 résztvevő pedig normál súlyú volt,  és a nem érzelmi evők csoportjába tartoztak.
Nyitott végű kérdésekkel és struktúrálatlan élő interjúval vizsgálták a résztvevőket. Az interjúk mindegyike közel egy órán át tartott, és a narratívára valamint a kontextualitásra fókuszált az evés- és a súlyproblémák tárgyalásakor.
Érzelmi evők narratívája
Többen az érzelmi evők csoportjából beszámoltak arról az igyekezetről, hogy elkerüljék vagy lerövidítsék a negatív affektív szakaszokat étel fogyasztásával.
Emellett három jelentős terület emelkedett ki az érzelmi evők interjújából. 
1)      Az érzelmi evők szívesebben fogyasztottak és akár túl is ették magukat „hedonikusnak” (magas energiatartalmú, alacsony tápanyagtartalmú) minősített ételekből, mikor  olyan negatív/kellemetlen érzelmi élmények érték őket mint pl. stressz, szorongás, magány és szomorúság.
2)      Az érzelmi evők csoportja a tényleges fogyasztás előtt sokszor olyan pszichológiai folyamatokban vettek részt, mint az előzetes gondolkodás (prefactual thinking) és a rumináció.Ezen folyamatok következtetéseként nem voltak képesek ellenállni az étel csábításának, a nem érzelmi evők csoportjával ellentétben, akik sokszor feladták a rövid távú, gyors kielégülést jelentő célokat hosszabb távú célok kedvéért.
3)      Az érzelmi evők csoportja arról számolt be, hogy fogyasztásuk valamiféleképpen normatív cselekedetnek számít.
A negatív érzések csökkentése evés útján
Az érzelmi evők csoportjának tagjai utaltak rá, hogy egy specifikus vagy általános negatív érzés megjelenése evési reakciót vált ki belőlük.  Mindegyik esetben a kísérletben résztvevő érzelmi evők önbevallás alapján nem éhségük csökkentése, hanem a negatív affektus megszűntetésének érdekében ettek.
Több résztvevő is beszámolt egy pszichológiai konfliktusról, mely az evési epizódjai közben jelent meg. Túlevésüket általában a bűntudat egy formája követte.
Előzetes gondolkodás és rumináció
Az egyén cselekedetei előtt értékeli annak lehetséges kimeneteleit és figyelembe vesz más alternatívákat is, Gleicher et al. (1995) erre mint előzetes gondolatokra utal (prefactual thinking). Az előzetes gondolkodásnak két formája létezik: hedonikus racionalizálás és kognitív megfontolás. A hedonikus racionalizálás olyan gondolatokat jelent, melyek által az adott személy megindokolhatja a kísértésnek való engedést, vagy éppen utólagosan megmagyarázhatja. Ezzel ellentétben a kognitív megfontolás során a kísértésnek való engedést az egyén korábbi elhatározása akadályozza.
A különbség az érzelmi és nem érzelmi evők csoportja között az volt, hogy a  nem érzelmi evők csoportja gyakrabban használta a kognitív megfontolás módszerét, mely által meggyőzték magukat, hogy ellenálljanak a kísértésnek.
Több érzelmi evő is megosztotta, hogy hajlamos a negatív érzésekre és a distresszre visszatérő gondolatok formájában fókuszálni. (Pl. „Olyan rosszul érezm magam, szomorú vagyok. Mi velem a baj?”) Azt a hajlamot, hogy visszatérő epizódokra, negatív érzésekekre fókuszáljon az ember és passzív módon gondolkodjon róla, ruminációnak nevezzük (Martin & Tesser, 1996).
 Azok akik   ruminációra a kutatások alapján inkább tűnődnek egy problémán, amely ez esetben egy maladaptív viselkedésként írható körül, ugyanis a visszatérő gondolatok nem az adott probléma megoldására vonatkoznak (Morrow & Nolen-Hoeksema, 1990). A ruminációs hajlam ahhoz is vezethet, hogy az egyén arról fantáziál, miképpen fogja az elfogyasztott étel negatív hangulatát, érzelmeit eltüntetni. A túlevés és az evésről való fantáziálás a valós probléma előli kitérést is jelenti itt.
Az érzelmi evők emellett arról számoltak be, hogy a hedonista ételekről szóló reklámok fontos szerepet játszottak számukra a hedonikus racionalizációban és a ruminációban. Ez a fajta marketing stimuláció minimális hatást gyakorolt a nem érzelmi evők csoportjára.
Szociális normák
Az étkezési szokások fokozottan kitettek a szociális normák hatásának (Bekker et al., 2004). A kísérlet összes résztvevője egyetértett abban, hogy a fókuszt a legtöbb szociális tevékenységükben az étel adja. Azonban az érzelmi evők csoportja kifejezte, hogy ezek a találkozások sokszor az érzelmi evésüket is kiszolgálják. Emellett egyes kutatások  a túlevést szociálisan facilitáltnak tartják. Amikor az emberek olyan környezetben mozognak, ahol kényelmesen érzik magukat (pl. család, barátok), szociálisan serkentődnek, hogy többet egyenek, mintha egyedül lennének (de Castro, 1990).
Az étkezési szokások kialakításában emellett a korai, gyerekkori szocializációnak is nagy szerepe van (Marshall et al, 2007). Kutatások azt mutatják, hogy azon felnőttek, akiknek gyerekként ételt ajánlottak fel megnyugtatásképpen, 2,5-szer valószínűbbnek bizonyult, hogy felnőttként a gyakori érzelmi evéshez fordulnak. (Brown et al., 2009)
Diszkusszió
Jelen kutatás belső és külső folyamatokat is megvizsgált, melyek az érzelmi evés tényéhez vezettek: Az érzelmi evők rövid távú célokat valósítanak meg étkezéseikkel, pl. a negatív érzelmek csökkentése. Az érzelmi evők csoportja hajlamosabb az előzetes gondolkodásra és a ruminációra, melyek lehetővé teszi szükségleteik azonnali kielégítését. Külső nyomás pl. szociális normák, korai szocializáció is befolyásolják a hosszú távú célok elérését az érzelmi evők körében. A különböző reklámok vélhetően elősegítik az érzelmi evést.
Kitekintés
Az egyének jobb döntéseket hoznak fogyasztásuk tekintetében, ha magas szintű érzelmi képességekkel rendelkeznek (érzelmi szabályozásuk jól működik). Épp ezért a szociális marketing eszközöknek azt kéne megcélozniuk, hogy támogassák az egyént az érzelmi megküzdési képességeinek javításában. Emellett az érzelmi szabályozás alternatívájaként vagy lehetőségeként az evés helyett az egyének nem evéssel kapcsolatos tevékenységek felvételét pl. meditáció, jóga is megtehetik. A szülőket emellett támogatni szükséges abban, hogy megtanítsák gyermeküket az érzelmeikkel való megküzdésben étellel való jutalmazás nélkül.

A figyelemfelkeltés a felnőtt érzelmi evők körében és megfelelő kezdő pont, mellyel rámutathatunk arra, hogy az étellel kapcsolatos viselkedésük nem csak őket, hanem gyermekeik étkezési szokásait is befolyásolhatják.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése