Személyiségvonások, elhárító mechanizmusok és az ellenségesség kapcsolata a szomatikus tünetek súlyosságával egészségben és betegségben

Hyphantis, T., Goulia, P., & Carvalho, A. F. (2013). Personality traits, defense mechanisms and hostility features associated with somatic symptom severity in both health and disease. Journal of Psychosomatic Research, 75, 362-369.

Készítette: Szabó Márta

Bevezetés

A járóbetegek orvosi látogatásainak okai leggyakoribb esetben a szomatikus tünetek. A betegek szomatikus tüneteikkel kezelést keresnek, azonban ezeknek a tüneteknek nehéz a konceptualizálása és validálása, így ez rendkívül nagy kihívást jelent a klinikusoknak. Annak ellenére, hogy a szomatikus tünetek súlyossága összekapcsolódik a szomatoform zavar diagnózissal, a diagnózis vitatott, mert összetett, „orvosilag megmagyarázatlan” testi tünetek meglétét követeli meg.

Ez a korlátozó, dualisztikus megközelítés a fel nem derített szomatikus betegségekkel kapcsolatban is számos kérdést vet fel. Az eredmények azt mutatják, hogy a szomatikus tünetek gyakori megjelenése hátrányosan befolyásolja az egészségi állapotot. Ebből következően a kutatók azzal érvelnek, hogy szükséges a testi tüneteket önmagukban is vizsgálni és nem csak testi patológiák vagy pszichopatológiák manifesztációjaként kellene tekinteni rájuk. Ezen felül a fiziológiai, pszichológiai és szociális faktorok interakcióját is érdemes lenne számításba venni a szomatikus tünetek megértése érdekében. Ez a megközelítés nemrégiben „szomatikus szindróma zavar” elnevezéssel megjelent a DSM-V-ben, mely a zavar központi problémájaként azonosítja a betegek nehézségeit a fizikai diszkomfort tolerálásában és a testi tünetekkel való adaptív megküzdésben.

A szorongás, a depresszió és a fizikai diszkomfort ismert összefüggésén kívül a személyiség dimenziói, valamint az elhárító működések is kapcsolatot mutatnak a pszichológiai és a fizikai diszkomfort iránti toleranciával, ezáltal befolyásolva az adaptív megküzdést. A neuroticizmus, a negatív érzelmek megélésére való tendencia megnöveli a szomatikus megbetegedések előfordulásának kockázatát és kapcsolatba hozható a pszichológiai distressztől független szomatikus tünetekkel.

Ezek a felismerések azt sugallják, hogy számos pszichológiai faktor állhat összefüggésben a szomatikus tünetek súlyosságával, azonban ennek pszichológiai gyökereikről való tudásunk viszonylag korlátozott. Nehéz meghatározni, hogy a szomatikus tünetek milyen viszonyban vannak a szomatikus betegségekkel, mivel nincs objektív mérőeszközünk a fizikai egészség vizsgálatára.

Következésképpen nem ismert az, hogy ezek az összefüggések az orvosilag megmagyarázott vagy az orvosilag megmagyarázatlan tünetekre is igazak-e. Amennyiben igen, akkor valószínű, hogy a testi tünetek nagy megjelenési aránya az egyén jellemzője és nem pedig a háttérben húzódó fizikai betegségé. Ez részben megmagyarázhatja, hogy azok a tünetek, melyek mögött egy ismert biomedikális patológia áll, miért nem magyarázhatóak teljesen az adott egészségi állapottal.

Korábban még egy kutatás sem vizsgálta a személyiségdimenziók hozzájárulását a zavaró szomatikus tünetek megjelenéséhez, úgy, hogy külön vizsgálta a megállapított fizikai betegséggel rendelkező, illetve nem rendelkező résztvevő személyeket.

E tényből kiindulva jelen kutatás célja az volt, hogy egyrészt összehasonlítsa a potenciális összefüggéseket a személyiségvonások, az ellenségesség jellemzői, az elhárító mechanizmusok és a szomatikus tünetek súlyossága között – külön vizsgálva azokat az egyéneket, akik valamilyen egészségügyi ellátásban részesülnek azoktól az egyénektől, akik nem rendelkeznek semmilyen egészségi problémával; illetve másrészt, hogy tesztelje a két csoport közötti összefüggésekben megmutatkozó minták konzisztenciáját.

Módszer

Résztvevők

Ez a keresztmetszeti kutatás 1221 résztvevőt vont be a vizsgálatba: 411 felnőtt diagnosztizált fizikai betegség nélkül, illetve 810 páciens legalább egy megállapított, hosszú távú betegséggel. Az egészséges minta a kórház egészségügyi dolgozóiból és a betegek rokonaiból állt. Kizárási kritérium volt valamilyen egészségi probléma, korábbi mentális betegség vagy demencia.  198 részvételre felkért rokon közül 172 felelt meg ezeknek a feltételeknek és ebből 141-en egyeztek bele a kutatásban való közreműködésbe, míg a megkeresett 511 kórházi dolgozóból 330 személy bizonyult megfelelőnek és 270 egyezett bele a részvételbe.

Kizáró feltétel volt, ha valaki nem tudott írni és olvasni, illetve ha korábban pszichotikus betegséget vagy demenciát állapítottak meg nála.

Mérőeszközök

Szocio-demográfiai adatokat gyűjtöttek az összes résztvevőtől, ezen felül a betegek orvosi feljegyzéseit is összegyűjtötték.

A pszichológiai distresszt a Symptom Distress Checklist (SCL-90-R) nevű 90 tételes önbeszámoló kérdőív segítségével mérték, mely 3 dimenziót ölel fel: szomatizáció, szorongás, depresszió. Az SCL-90-R szomatizáció alskáláját számos kutatás alapján a szomatikus tünetek egyik legmegfelelőbb mérőeszközéként tartják számon, mely azt méri fel egy ötfokú Likert-skála segítségével, hogy az egyének milyen mértékben szenvedtek 12 féle különböző testi tünettől az elmúlt 7 nap során.

A személyiségvonásokat a Zuckerman-Kuhlman Personality Questionnaire (ZKPQ) segítségével vizsgálták meg. Ez egy 99 tételes önbeszámoló kérdőív, mely a személyiség 5 dimenzióját méri fel: impulzív élménykeresés, neuroticizmus – szorongás, agresszió- ellenségesség, aktivitás, szociabilitás.

Az elhárítási módok mérésére a Defense Style Questionnaire (DSQ) nevű 88 tételes kérdőívet használták. Ez a mérőeszköz 4 féle védekezési módot (maladaptív cselekvés, képzettorzítás, önfeláldozás, adaptív stílus) vizsgál meg 9-fokú Likert-skála segítségével. A DSQ mellett felhasználták még a Plutchik’s Life Style Index-et (LSI), mely 8 elhárítási fajtát becsül fel (tagadás, elfojtás, regresszió, kompenzáció, projekció, eltolás, intellektualizáció, reakcióképzés).

Az ellenségesség mérésére az 51 itemes Hostility and Direction of Hostility Questionnaire (HDHQ) nevű kérdőívet alkalmazták, mely a hosztilitást mint személyiségvonást, illetve mint a személyek frusztráló helyzetekre adott reakcióját méri 5 skála segítségével: acting out, kriticizmus másokkal szemben, projektált ellenségesség, önkritikusság, áltató bűnösség.

Eredmények

Mind az egészséges, mind a nem egészséges minta több nőt tartalmazott, mint férfit. A betegek idősebbek voltak és kevesebb oktatásban részesültek, mint az egészséges személyek, ezen felül pedig majdnem az összes mért pszichológiai változót tekintve magasabb pontszámot értek el.

Magas neuroticizmus-szorongás és agresszió-ellenségesség pontszámmal rendelkezők szignifikánsan több szomatikus panaszról számoltak be mindkét mintában.

A szomatikus tünetek súlyossága magasabb volt az alacsony szociabilitás pontszám esetén, azonban ez csak a beteg mintában jelent meg szignifikánsan. A maladaptív cselekvés és az önfeláldozás védekezési stílus skálákon, valamint a reakcióképzés, regresszió, eltolás, projekció skálákon, illetve az összes ellenségesség skálán magas pontszámmal rendelkezők szignifikánsan több súlyos szomatikus panaszról számoltak be.

Az idősebb kor és az alacsonyabb iskolázottság szignifikáns kapcsolatot mutatott mindkét mintában a szomatikus tünetek súlyosságával.

Az egészséges mintában a szomatikus tünetek súlyosságának még néhány más változóval is szignifikáns kapcsolata volt: magasabb pontszám a neuroticizmus skálán, projekció és eltolás gyakoribb alkalmazása, másokkal szembeni kriticizmus skálán magas pontszám, több depresszív tünet.

A beteg mintában a női nemhez tartozás, az önfeláldozás, az eltolás gyakoribb alkalmazása, önkritikusság skálán magasabb pontszám, valamint több depresszív tünet állt szignifikáns kapcsolatban a szomatikus tünetek súlyosságával.

Diszkusszió

Jelen tanulmány eredményei kimutatták, hogy a személyiségdimenziók hozzájárulása a zavaró testi tünetekhez hasonló egészséges és nem egészséges mintákon, vagyis feltételezhető, hogy egy hasonló pszichológiai minta kapcsolódik a szomatikus tünetek súlyosságához a tünetek orvosi magyarázatától függetlenül. Mindkét mintában az idősebb kor, alacsonyabb iskolázottsági szint, magasabb neuroticizmus, eltolás alkalmazása és depresszív tünetek kapcsolódtak a szomatikus tünetek súlyosságához. A szomatikus tünetek súlyossága az introvertáltakra jellemző vonásokkal (önfeláldozás és önkritikusság) is kapcsolatot mutatott a beteg mintában. Az új eredmények azt sugallják, hogy a zavaró testi tünetek nem csupán az egészségi problémáknak tulajdoníthatóak, hanem egyéni különbségekkel is összefüggésben állnak, tehát a szomatikus tünetek súlyossága nem magyarázható teljes mértékben a mögöttes fizikai betegséggel.

Az eredmények azt mutatják, hogy a beteg mintában résztvevőknél magasabb szorongási és szomatizációs szint és több depresszív tünet jelenik meg. Ezen kívül pedig magas neuroticizmus pontszám, éretlen és kevésbé adaptív elhárítások, illetve az ellenségesség vonásai jellemzők rájuk. Számos kutatás kimutatta, hogy az egészségügyi problémával rendelkező személyek a distressz magasabb szintjéről és a stresszorokkal való megküzdés nehézségeiről számolnak be. Eltérések a testi tünetek súlyosságában voltak megfigyelhetőek feltételezhetően amiatt, hogy a testi tünetek valószínűleg az egyéni különbségekből és nem a betegségekből fakadnak.

A klinikusoknak nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk a betegek pszichológiai profiljára ahhoz, hogy elkerüljék a testi tünetekkel kapcsolatos téves attribúciókat, melyek felesleges orvosi kivizsgálásokhoz és kezelésekhez vezethetnek. Előfordulhat, hogy egy betegnek sok olyan testi tünete van, mely nem kapcsolódik a háttérben található betegséghez.

Az eredmények azt sugallják, hogy a szomatikus tünetek és a pszichológiai folyamatok közötti kapcsolat általános és nem csak a beteg személyekre korlátozott. Ez talán részben magyarázatot jelent arra, hogy egy a háttérben meghúzódó betegség megléte miért nem magyarázza teljesen a szomatikus tünetek jelenlétét.

Még nem világosak azok a speciális útvonalak, melyek a személyiséget a testi tünetekkel összekötik. Egy lehetséges példa a pszichoszomatikus hipotézis, mely szerint a neuroticizmus az egészségi problémákkal szemben sebezhetővé teszi az embereket.

Az önfeláldozás és az önkritikusság szomatikus tünetek súlyosságával való kapcsolatának klinikai implikációi is lehetnek. Az önfeláldozás alkalmazása segít abban, hogy önmagunkat kedvesnek és segítőkésznek, nem pedig dühösnek észleljük. Az efféle személyiség jellemzők nem segítenek hozzá a betegségekkel való megküzdéshez. Az önfeláldozás kapcsolatban áll a depresszióval és az öngyilkossággal, valamint az ilyen pszichológiai profillal rendelkező személyeknek valószínűleg nehézségei vannak az érzelmi szabályozás terén, mely hosszú távon hatással lehet az egészségre. Annak ellenére, hogy az elhárítási stílust a személyiség viszonylag stabil jellemzőjének tartjuk, ezek pszichodinamikus terápia segítségével módosíthatóak.

A kutatásnak 3 korlátját emelik ki a szerzők: egyrészről a vizsgálat nem összehasonlítások elvégzésére volt megtervezve és a keresztmetszeti elrendezés nem alkalmas a kapcsolatokat illetően következtetések levonására. Ehhez longitudinális vizsgálatok elvégzése lenne szükséges. Másrészről kizárólag önbeszámolós kérdőíveket alkalmaztak a kutatás során. Harmadrészt pedig egy mintába kerültek a nem egészséges személyek attól függetlenül, hogy milyen egészségi problémával rendelkeztek.