A mindful eating és a szelf-menedzsment  módszerére épülő intervenciók összehasonlítása 2-es típusú diabétesszel diagnosztizált  felnőttek körében: randomizált kontroll vizsgálat

Miller, C. K., Kristeller, J. L., Headings, A., & Nagaraja, H. (2014). Comparison of a Mindful Eating Intervention to a Diabetes Self-Management Intervention Among Adults With Type 2 Diabetes A Randomized Controlled Trial. Health Education & Behavior, 41(2), 145-154.

Az összefoglalót készítette: Balla Tamara

Absztrakt

A mindful eating módszerére épülő intervenció hatékony lehet az éhség és a telítettség jelzéseinek tudatos követésére, segíti az étkezés és a diéta követését, csökkenti a depresszió és idegesség tüneteit, illetve segít a testsúlycsökkentésben. A diabéteszre vonatkozó szelf-menedzsment oktatás, amely a tudást, az énhatékonyság érzését és az ételek minőségi kiválasztásának következtében megjelenő elvárásokat célozza, szintén hatékony módszer lehet diabétesz esetében. Korábban kevés tanulmány hasonlította össze a mindful eating és a szelf-menedzsment hatását diabétesszel diagnosztizált betegek körében. Jelen kutatásban 35 és 65 év közötti, 2-es típusú diabétesszel diagnosztizált felnőtteket vizsgáltak, akik esetében egy évnél korábban történt a diagnózisállítás és nem kaptak inzulin kezelést. A kutatásban két intervenció zajlott párhuzamosan: a mindful eating módszerére épülő intervenció (MB-EAT-D; n = 27), illetve a szelf-menedzsment módszerére épülő ’okos döntés’ intervenció (DSME – smart choices (SC); n=25). Az intervenciót egy három hónapos utánkövetés követte. Összetartozó mintás varianciaanalízist és kontraszt elemzést használtak az idő folyamán bekövetkező változások összehasonlítása érdekében. A statisztikai próbák alapján a két intervenciós csoport között nem mutatkozott különbség a testsúly változásában. A három hónapos utánkövetés alapján elmondhatjuk, hogy mindkét csoport fejlődött a depresszív tünetek, a kimeneti elvárások, a tápanyag és étkezésre vonatkozó énhatékonyság, kognitív kontroll, és gátlástalanság tekintetében (p < 0.0125). Az SC csoport esetében magasabb volt a tápanyagra vonatkozó tudás és az énhatékonyság érzés (p < 0.05) a kutatás végét követő harmadik hónapban. Az MB csoport fejlődött a mindfulness terén, míg az SC csoportban nőtt a zöldség és gyümölcs bevitel közvetlenül a vizsgálat végét követően (p < 0.0125). Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy mindkét módszer hatékony terápiának bizonyult a diabétesszel diagnosztizált betegek számára.

Bevezetés

Diabétesszel élni nagy kihívást jelent és a betegséggel kapcsolatos érzelmi distressz is jelentős mértékű (Fisher, Glasgow, & Strycker, 2010). A hatékony önmagáról való gondoskodás azt igényli, hogy az egyén széles körű szelf-menedzsment viselkedést folytasson, amelybe beletartozik az egészséges étkezés a testsúly kontrollja érdekében. Azonban a 2-es típusú diabétesz betegek kevesebb, mint fele fogyasztja az ajánlott mennyiségű és minőségű táplálékot (mint például gyümölcsök és a zöldségek) (Vitolins és mtsai, 2009), illetve sokaknak gondjuk akad az étkezés szabályozásában  is (Savoca, Miller, & Quandt, 2004). Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy azok az új irányok, amelyek a stressz kezelésében, illetve a testsúly és tápanyagbevitel szabályozásában segítséget nyújtanak, elengedhetetlenek.  

Növekvő számú bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy azok az intervenciók, amelyek az önmagunkra és belső folyamatainkra irányuló éber figyelemre (mindfulness) épülnek, növelik a jóllétet, illetve csökkentik a depressziót és az idegességet, (Hofmann és mtsai, 2010), az étkezési zavarokat (Wanden-Berghe, Sanz-Valero, & Wanden-Berghe, 2011), és elősegítik a testsúlycsökkenést (Dalen és mtsai, 2010). A mindfulness alapú stresszcsökkentés (Kabat-Zinn, 1990) egy szisztematikus folyamatra épül, amely ítélkezés nélküli tudatosságot, éber figyelmet ad a jelenbeli pillanatokban tapasztalható saját belső fizikai szenzációknak, érzékleteknek, affektív állapotoknak és gondolatoknak. Mindez számos medikális probléma esetében használható (Grossman, Niemann, Schmidt, & Walach, 2004). Ezen elméletre épülve, a mindful eating azt jelenti, hogy ez az éber figyelem a saját, belső fizikai éhség és telítettség jelzéseire irányul, csökkentve ezzel az evéshez vezető környezeti és érzelmi triggerek befolyásoló hatását, vagyis a tudatos figyelem által képessé teszi az egyéneket a táplálkozás szabályozására. A mindfulness alapú étkezési tréning (MB-EAT) (Kristeller & Wolever, 2011) csökkenti a túlevést az elhízottak körében, illetve fejleszti az étkezés szabályozásának képességét (Kristeller, Wolever, & Sheets, 2013).

A diabétesz szelf-menedzsment edukáció (DSME) a diabétesz minőségi ellátásának alapvető eleme. DSME a következő elemek mentén nyújt segítséget: ismeretanyag szerzése a betegségről és a hatékony önkezeléshez szükséges képesség fejlesztése (Funnell és mtsai, 2007). A korábbi diabétesz programok, amelyek viselkedéses és pszichoszociális stratégiákat használtak annak érdekében, hogy az önmagukról való gondoskodást fejlesszék, jó eredményeket mutatnak (Gary és mtsai, 2003).

Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a mindful eating és a szelf-menedzsment elméletére épülő módszerek egyaránt hatékonynak mutatkoznak a diabétesz menedzselésében, viszont eddig még nem hasonlították össze őket. Így ezen kutatás célja a DSME értékelése az MB programmal összehasonlítva 2-es típusú diabétesszel diagnosztizált betegek körében. A kutatási hipotézis szerint a mindful eating-re épülő intervenció a tápanyagbevitel kontrollját nagyobb mértékben facilitálja, mint a szelf-menedzsment elméletére épülő intervenció.

Módszer

Kutatási elrendezés

A kutatás egy prospektív randomizált kontroll vizsgálat két párhuzamosan futó intervencióval. A résztvevőket egy számítógépes program segítségével random módon osztották be a két kezelési csoportba az első adatgyűjtést követően. Az intervenciós program három hónapon keresztül folyt, majd ezt egy újabb adatgyűjtés követte. A vizsgálat végeztével utánkövetés zajlott, amelyre a második adatgyűjtést követő első és harmadik hónapban került sor.

Minta

A beválasztási kritérium a következő volt:

·         35 és 65 év közötti személy

·         a 2-es típusú diabétesszel diagnosztizált

·         a diagnózisállítás egy évnél korábban történt

·         BMI > 27

·         a glikolitikus hemogolobin > 7.0%

·         nem áll inzulin kezelés alatt

Kizárási kritériumok:

·         testsúlycsökkentő programban résztvevők

·         terhes, illetve szoptató nők

Toborzás helye: helyi orvosi rendelők, egyetemi hirdetés, rádió, elektronikus hirdetések.

A részvételt megelőzően a személyek írásos, beleegyező nyilatkozatot írtak alá. A minta nagyságának meghatározásához power elemzést végeztek. Egy korábbi intervenció adataira támaszkodva (power = 0.80; 2-tailed α = 0.05) azt találták, hogy a testsúlyváltozás kimutatásához 29 ember szükséges mindkét intervenciós csoportba (Gutschall, Miller, Mitchell, & Lawrence, 2009).

Diabétesz intervenciók

Mindkét intervenciós program előre meghatározott protokollt követett: szakképzett ember által vezetett 8 alkalmas tréning hetente egyszer, illetve kéthetente egy 2,5 órás tréning. A DSME esetében a vezető egy dietetikus volt, míg az MB csoportban egy szociális munkás is társult, aki a mindfulness meditációt vezette. Mindvégig figyelemmel kísérték a részvételt, kihagyás esetében részt kellett venni egy pótló alkalmon. A program végén volt egy utó-alkalom annak érdekében, hogy a változás fenntartását facilitálják.

MB-EAT program eredetileg falásrohamra és elhízásra volt kifejlesztve (Kristeller & Wolever, 2011). A mindful eating a mindfulness meditációra épül, célja az ítéletmentes éber figyelem belső tapasztalatokra történő irányítása az étkezésre vonatkozóan. Segít abban, hogy az egyének megszakítsák a stresszel összefüggő táplálékbevitelt. Ehelyett saját, természetes fiziológiai ritmusukat követve szabályozzák étkezésüket. Mindegyik alkalom vezetett meditációt tartalmazott, ami az étkezésre vonatkozó tapasztalatokat, gondolatokat és érzéseket helyezte a figyelem középpontjába. Emellett a következő elemekre is figyelmet fordítottak a meditáció során: éber figyelem a fizikai és érzelmi éhség jelzéseire, a szociális nyomásra, és az ételpreferenciákra. Minden résztvevő kapott egy CD-t, amelyek az otthoni gyakorlást segítették. Heti hat napon át kellett meditálniuk, és mini-meditációkat is kellett csinálniuk, annak érdekében, hogy képessé váljanak különböző élményeket (éhség, stressz) tudatosítására.

Az okos döntés (smart choice – SC) intervenció egy viselkedéses DSME alapú program, amely a szociális kognitív elméleten (McAlister, Perry, & Parcel, 2008), illetve az értelemteli tanulás elméletén (Ausubel, Novak, & Hanesian, 1978) alapul. Elemei a következőek: diabéteszre vonatkozó tudás, kimenetelre vonatkozó elvárások, és a sikeres öngondozásra vonatkozó énhatékonyság. A program mélyreható tudást kínál: megtanítják például, hogy vércukorszintre és a vérben található lipidekre milyen hatással van a bevitt szénhidrátok típusa és mennyisége. Az edukáció mellett mindegyik alkalom tartalmazott fizikai aktivitást is, például 15-20 perces sétát. Az alkalmak során csak korlátozott számú információ hangzott el, az információtúltöltődés kivédése érdekében. Minden tréning végén önmaguk által állított célokat fogalmaztak meg a résztvevők, és a következő alkalom során megbeszélték az elért célokat és azokat az akadályokat is, amelyek gátolták a célok elérését.

Az utánkövetés során újra átnézték az intervenció fő elemeit, megvizsgálták a haladást és az akadályokat is. Mindemellett, az MB csoportnál meditációra, a másik csoport esetében pedig sétára is sor került.

Mérőeszközök

·         Testsúly: elektronikus mérleg segítéségével, cipő nélkül lenge ruhát viselve.

·         Tápanyagbevitel

A bevitt tápanyagmennyiséget a 110 itemes Block 2005 Food Frequency Questionnaire-t használva állapították meg (Block és mstsai, 1990). A teszt során a résztvevők egy képet kaptak, amelynek segítségével meg kellett állapítaniuk a fogyasztott ételmennyiséget. 9 válaszopció volt, amely a gyakoriságra is vonatkozott. A hasonló ételek együtt voltak feltüntetve.

·         SC intervenció

Mivel az SC intervenció a szociális kognitív elméleten alapszik, a megbízható és valid kérdőív három faktor mentén mért: diabéteszre vonatkozó tudás, kimenetre vonatkozó elvárás, énhatékonyság

o   Diabéteszre vonatkozó tudás: a tápanyagok forrásai, a tápanyag és az egészség közötti kapcsolat, a diabéteszes étrend tervezése (Miller & Achterberg, 1999). 5 válaszlehetőség volt minden kérdésre, a nem vagyok benne biztos is egy választípus volt. A deklaratív tudást (tényekre vonatkozó tudás) 20 item mérte, a procedurális tudásra (hogyan használja a tudást problémamegoldásra) pedig 12 item vonatkozott.

o   Kimenetre vonatkozó elvárás: 10 item vonatkozott a pozitív, 5 item pedig a negatív elvárásokra. A válaszadás egy 11 pontos Likert-skálán történt (0 - nagyon nem értek egyet, 10 - teljesen egyet értek).

o   Énhatékonyság: az énhatékonyság érzése viselkedés-specifikus és a kontextustól függő (Bandura, 1997), így egy 18 itemes diabétesz specifikus énhatékonység kérdőívet használtak (Miller és mtsai, 2002), amely a szelf-menedzsment támogatását, illetve az erre vonatkozó akadályokat vizsgálta. A résztvevők egy 11 pontos Likert-skála segítségével dönthettek az állításokról (0 - nagyon nem értek egyet, 10 - teljesen egyet értek).

·         MB intervenció

A MB program célja a túlevés minimalizálása volt. A 25 itemes Eating Self-Efficacy skálát alkalmazták annak a feltárásában, hogy a különböző helyzetekben (például düh vagy főzés esetében) mennyire könnyű a túlevést kontrollálni (Glynn & Ruderman, 1986). A válaszadás egy 7 fokú Likert-skálán történt (1 - nincs nehézség, 7 - legnehezebb kontrollálni az evést). A túlevés mellett a figyelmetlen étkezés csökkentése is célkitűzés volt. A Three-Factor Eating Questionnaire (TFEQ) az étkezés kognitív kontrollálásának képességét mérte: 21 item a nem-fizikai éhségre való hajlamra, 14 item a kontroll képességére, 15 item pedig a gátlástalanságra (kontroll hiánya) vonatkozott (Stunkard & Messick, 1985).

·         Idegesség és depresszió

Az idegesség és depresszió érzése a túlevés triggerei. A mindfulness megközelítés hatékonynak bizonyult ezen tünetek csökkentésében (Hofmann és mtsai, 2010). 21 itemes Beck Idegesség Kérdőív az elmúlt hét idegesség tüneteit méri (Beck, Brown, Epstein, & Steer, 1988). A 21 itemes Beck Depresszió Kérdőív pedig az elmúlt két hét depressziós tüneteire kíváncsi (Beck és mtsai, 1996).

·         Mindfulness

A Five-Facet Mindfulness Questionnaire azt vizsgálja, hogy az intervenció hatására az élet hétköznapi tapasztalataiban mennyire sikerült növelni a mindfulness kapacitást (Baer, Smith, Hopkins, Krietemeyer, & Toney, 2006). A kérdőív öt alskála segítségével méri ezt a változást: nem-reaktivitás a belső tapasztalatokra (7 item), érzékletek, gondolatok és érzések figyelemmel kísérése (8 item) éber figyelemmel cselekedni (8 item), szavakkal leírni (8 item), ítéletmentesség (8 item). A válaszadás egy öt fokú Likert-skálán történik (1 - soha vagy nagyon ritkán, 5 - nagyon gyakran vagy szinte mindig igaz).

Eredmények

Az elemzéshez a SAS JMP program 9.0-ás verzióját használták. A csoportok közötti különbségek feltárása érdekében Fisher-féle egzakt próbát vagy kétmintás t-próbát használtak. Vegyes varianciaanalízist futtattak le annak érdekében, hogy össze tudják hasonlítani az intervenció folyamán bekövetkező változásokat. Kontraszt elemzést is használtak azért, hogy a kimenetelben mutatkozó csoportok közötti különbségeket megnézzék, illetve többszörös összehasonlítás esetében Bonferroni korrekciót alkalmaztak.

A 450 érdeklődőből 44 nem válaszolt a felkérésre, így 406 főt sikerült elérniük. Azonban közülük 245 nem felelt meg a kritériumoknak, és 93 visszautasította a részvételt. Így végül 32 embert randomizáltak az MB csoportba, ebből 27 volt az, aki megkapta és végigcsinálta az intervenciót. A SC csoportba pedig 36 ember került, akik közül 25 volt az, aki megkapta és végigcsinálta a programot. A lemorzsolódás tekintetében nem volt szignifikáns különbség a két csoport között, illetve nem volt különbség azok között sem az alapmérésnél, akik befejezték vagy nem fejezték be a kutatást. Mindezek mellett nem volt demográfiai különbség, illetve a kimeneti változók esetében sem volt kimutatható különbség a két csoport között.

A két csoport között mutatkozó különbség az intervenciót követően

A testsúlyban, illetve a bevitt étel mennyiségében sem volt szignifikáns különbség a két csoport között (p > 0.05). Azonban az SC csoport több gyümölcsöt és zöldséget fogyasztott, illetve magasabb pontszámot ért el a tudás és az énhatékonység esetében is, míg az MB csoport a mindennapi élmények megfigyelésében mutatott magasabb pontszámot (p < 0.05).

Mindkét csoport esetében kimutatható változások az intervenciót követően

Mindkét csoport esetében szignifikáns növekedés volt tetten érhető a kutatás végét követően közvetlenül, illetve három hónap után is a következő elemek esetében: tudás, kimenetre vonatkozó elvárás, énhatékonyság érzése, depresszió és idegesség tünetei (p < 0.01). Mindkét csoportnál fejlődött a kognitív kontroll és csökkent a gátlástalanság (p < 0.001). Az SC csoport szignifikáns csökkenést mutatott az éhség érzékenységben (p < 0.01), illetve szignifikánsan nőtt a leírás képességének pontszáma. Az MB csoport esetében pedig nőtt az ítéletmentesség és a megfigyelés késességének pontszáma (p < 0.1).

A bekövetkező változások közötti kapcsolat

A testsúlyban bekövetkező változás összefüggést mutatott az énhatékonyság érzésével (p < 0.05). A tudás, a kimeneti elvárások és az énhatékonység kapcsolatban volt a megnövekedett gyümölcsfogyasztással (p < 0.05), míg a tudás változása, a kontroll hiánya, az éhségre való érzékenység, az énhatékonység és a megfigyelés képessége a zöldségfogyasztásban található különbségekkel függtek össze (p < 0.05).

Diszkusszió

A kutatás alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy mindkét intervenció hasznos lehet bizonyos formában történő alkalmazásuk esetében. Habár a testsúlycsökkenésben nem volt szignifikánsan kimutatható különbség, mindkét csoport esetében volt testsúlyvesztés, illetve változás következett be a diabéteszre vonatkozó tudásban, a kimenetelre vonatkozó elvárásokban, az énhatékonyságban, a kognitív kontrollban, illetve a depresszió tüneteiben. Mindezek mellett ezek a változások 3 hónap múlva is tetten érhetőek voltak.  

Az SC csoport több zöldséget és gyümölcsöt fogyasztott a programot követően, amely protektív tényező lehet a szívbetegség, a stroke, az elhízás és bizonyos típusú daganatos betegségek esetében (Ness & Powles, 1997). Az SC intervenció az egészséges ételválasztás, zöldség- és gyümölcsfogyasztás előnyeit vitatta, és a program végén nőtt is ezek fogyasztása. Mindezek mellett az SC intervenció, ahogyan már korábban is írtam, az értelemteli tanulás elméletén alapszik, így fő célja a tápanyagra vonatkozó információ átadása. Ennek eredményeképpen a kutatás végén  ezen csoportba tartozó egyének magasabb pontszámot értek el a diabéteszre vonatkozó tudás és énhatékonyság esetében. Az MB program ezzel ellentétben nem a különböző fajtájú ételek fogyasztását hangsúlyozta, hanem az étel kisebb mennyiségben történő fogyasztására fektetett hangsúlyt a mindfulness alapelveinek megtanítása segítségével. A mindful eating célja az ételre vonatkozó gondolatok és érzések ítélkezés nélküli megfigyelésének gyakorlása anélkül, hogy megváltoztatnánk vagy elkerülnénk ezeket az érzéseket (Kristeller & Wolever, 2011). Az SC csoporthoz hasonlóan, ebben a csoportban is tetten érhető az intervenció fókuszának gyakorlatban megmutatkozó eredménye: a csoportban résztvevők fejlődést mutattak a megfigyelés képessége és az ítéletmentesség esetében. Ezek alapján látszik, hogy az eredmények egybeesnek az intervenciók céljával és fókuszával. Mindezek mellett a mindful eating gyakorlása során figyelnünk kell az ételekkel és az éhséggel kapcsolatos érzéseinket, ki kell lépni az ételre vonatkozó ruminatív gondolatokból, illetve fenn kell tartani a kontrollt, amikor az étkezésre vonatkozó jelzőingerek érnek minket. Az MB csoport ezeket az eredményeket képes volt megvalósítani és fenntartani, azonban a SC csoportban a belső érzésék leírásának képességében növekedés volt kimutatható. Mindezt befolyásolhatja, hogy a SC csoport tagjai intenzív tréningen vettek részt és megbeszélték a célokat, illetve a problémamegoldást is gyakorolták. Így további vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy a mindfulness tréningnek a diabétesz szelf-menedzselésében megmutatkozó hatásait jobban láthassuk.

Az intervenció eredményeképp mindkét csoportban fejlődött annak a képessége, hogy az egyén képes legyen minimalizálni a túlevést különböző helyzetekben. Mindez jobb kognitív kontrollt mutat. Korábbi kutatások (Keranen és mtsai, 2009) szerint túlsúlyosak esetében a fejlettebb kognitív kontroll és megfelelő szabályozás összefüggött azzal, hogy képesek lefogyni, illetve hogy ezt a testsúlycsökkenést képesek is megtartani, míg a telítettség utáni evés (magas gátlástalanság) elhízáshoz vezet (Keranen és mtsai, 2011). A korrelációs elemzések a jelen kutatásban mindkét módszer esetében bebizonyítják, hogy az intervenció növelte a tudatos kontrollt az étkezési viselkedésben és csökkentette a kontroll nélküli túlevést.

A kutatás korábban ismertetett jelentős mértékű, sokat ígérő eredményeinek általánosíthatóságát számos limitáció korlátozhatja. Először is, a kutatás etnikailag homogén mintán vizsgálta az intervenciók hatékonyságát. Azt sem mérték fel előzetesen, hogy a résztvevőknél áll-e fenn pszichopatológia vagy kognitív károsodás. Mindezek mellett a résztvevők 24%-a kilépett a befejezés előtt, illetve az utánkövetés csak 3 hónapra vonatkozik, így arról nincs adat, hogy ezt követően mennyire hatásos a program.

Gyakorlati alkalmazhatóság

Mindent egybevéve elmondhatjuk, hogy mindkét intervenciós programból számos előny kovácsolható. A szakembereknek elsőként a diabéteszről való tudást, a kimenetre vonatkozó elvárásokat, a szelf-menedzsment készségeket, illetve az énhatékonyság érzését kellene fejleszteniük. Tehát első lépésként a DSME-re épülő SC intervenciót vethetik be, mivel ezen program célja az edukáció: alapvető tudás szerzése a betegségről és szelf-menedzsmenthez szükséges alapvető készségek elsajátítása. Mindezt követheti a mindful eating technikája, mivel ezen módszer célja arra vonatkozik, hogy hosszú távon hogyan lehet az étkezési szokásokat és a testsúlyt szabályozni, amely úgy lehetséges, ha a saját fiziológiájuk alapján táplálkoznak, és nem szociális vagy érzelmi nyomásra teszik mindezt. A hatékony szelf-menedzsment és a mindful eating elköteleződést és sok gyakorlást kíván. Mindent összefoglalva, az edukációs programokat célszerű a mindful eating módszerével kiegészíteni, mivel így egy hosszantartó segítséget nyújthatunk a diabétesszel diagnosztizált betegek számára.

Irodalomjegyzék

Ausubel, D.P., Novak, J. D., Hanesian, H. (1978). Educational psychology: A cognitive view. New York: Werbel & Peck.

Baer, R. A., Smith, G. T., Hopkins, J., Krietemeyer, J., & Toney, L. (2006). Using self-report assessment methods to explore facets of mindfulness. Assessment, 13(1), 27-45.

Bandura, A. (1997). Self-efficacy: The exercise of control. New York: W. H. Freeman.

Beck, A. T., Epstein, N., Brown, G., & Steer, R. A. (1988). An inventory for measuring clinical anxiety: psychometric properties. Journal of consulting and clinical psychology, 56(6), 893.

Beck, A. T., Steer, R. A., Ball, R., & Ranieri, W. F. (1996). Comparison of Beck Depression Inventories-IA and-II in psychiatric outpatients. Journal of personality assessment, 67(3), 588-597.

Block, G., Woods, M., Potosky, A., & Clifford, C. (1990). Validation of a self-administered diet history questionnaire using multiple diet records. Journal of clinical epidemiology, 43(12), 1327-1335.

Dalen, J., Smith, B. W., Shelley, B. M., Sloan, A. L., Leahigh, L., & Begay, D. (2010). Pilot study: Mindful Eating and Living (MEAL): weight, eating behavior, and psychological outcomes associated with a mindfulness-based intervention for people with obesity. Complementary therapies in medicine, 18(6), 260-264.

Fisher, L., Glasgow, R. E., & Strycker, L. A. (2010). The relationship between diabetes distress and clinical depression with glycemic control among patients with type 2 diabetes. Diabetes Care, 33(5), 1034-1036.

Funnell, M. M., Brown, T. L., Childs, B. P., Haas, L. B., Hosey, G. M., Jensen, B., ... & Siminerio, L. M. (2009). National standards for diabetes self-management education. Diabetes care, 32(Supplement 1), S87-S94.

Gary, T. L., Genkinger, J. M., Guallar, E., Peyrot, M., & Brancati, F. L. (2003). Meta-analysis of randomized educational and behavioral interventions in type 2 diabetes. The Diabetes Educator, 29(3), 488-501.

Glynn, S. M., & Ruderman, A. J. (1986). The development and validation of an eating self-efficacy scale. Cognitive therapy and research, 10(4), 403-420.

Grossman, P., Niemann, L., Schmidt, S., & Walach, H. (2004). Mindfulness-based stress reduction and health benefits: A meta-analysis. Journal of psychosomatic research, 57(1), 35-43.

Gutschall, M. D., Miller, C. K., Mitchell, D. C., & Lawrence, F. R. (2009). A randomized behavioural trial targeting glycaemic index improves dietary, weight and metabolic outcomes in patients with type 2 diabetes. Public health nutrition, 12(10), 1846-1854.

Hofmann, S. G., Sawyer, A. T., Witt, A. A., & Oh, D. (2010). The effect of mindfulness-based therapy on anxiety and depression: A meta-analytic review. Journal of consulting and clinical psychology, 78(2), 169.

Kabat-Zinn, J. (1990). Full catastrophe living. New York: Delacorte Press.

Keränen, A. M., Savolainen, M. J., Reponen, A. H., Kujari, M. L., Lindeman, S. M., Bloigu, R. S., & Laitinen, J. H. (2009). The effect of eating behavior on weight loss and maintenance during a lifestyle intervention. Preventive medicine, 49(1), 32-38.

Keränen, A. M., Strengell, K., Savolainen, M. J., & Laitinen, J. H. (2011). Effect of weight loss intervention on the association between eating behaviour measured by TFEQ-18 and dietary intake in adults. Appetite, 56(1), 156-162.

Kristeller, J. L., & Wolever, R. Q. (2010). Mindfulness-based eating awareness training for treating binge eating disorder: the conceptual foundation. Eating disorders, 19(1), 49-61.

Kristeller, J., Wolever, R. Q., & Sheets, V. (2014). Mindfulness-based eating awareness training (MB-EAT) for binge eating: A randomized clinical trial. Mindfulness, 5(3), 282-297.

McAlister, A. L., Perry, C. L., Parcel, G. S. (2008) How individuals, environments, and health behaviors interact: Social cognitive theory. In: K. Glanz, B. K. Rimer, K. Viswanath. (Eds.) Health behavior and health education: Theory, research, and practice. (pp. 169–188). San Francisco, CA: Jossey-Bass.

Miller, C. K., & Achterberg, C. L. (2000). Reliability and validity of a nutrition and food-label knowledge test for women with type 2 diabetes mellitus. Journal of Nutrition Education, 32(1), 43-48.

Miller, C. K., Edwards, L., Kissling, G., & Sanville, L. (2002). Evaluation of a theory-based nutrition intervention for older adults with diabetes mellitus. Journal of the American Dietetic Association, 102(8), 1069-1081.

Ness, A. R., & Powles, J. W. (1997). Fruit and vegetables, and cardiovascular disease: a review. International Journal of epidemiology, 26(1), 1-13.]

Savoca, M. R., Miller, C. K., & Quandt, S. A. (2004). Profiles of people with type 2 diabetes mellitus: the extremes of glycemic control. Social science & medicine, 58(12), 2655-2666.

Stunkard, A. J., & Messick, S. (1985). The three-factor eating questionnaire to measure dietary restraint, disinhibition and hunger. Journal of psychosomatic research, 29(1), 71-83.

Vitolins, M. Z., Anderson, A. M., Delahanty, L., Raynor, H., Miller, G. D., Mobley, C., ... & Mayer-Davis, E. (2009). Action for Health in Diabetes (Look AHEAD) trial: baseline evaluation of selected nutrients and food group intake. Journal of the American Dietetic Association, 109(8), 1367-1375.

Wanden-Berghe, R. G., Sanz-Valero, J., & Wanden-Berghe, C. (2010). The application of mindfulness to eating disorders treatment: a systematic review. Eating disorders, 19(1), 34-48.

Hogyan  fejleszti a mentális egészséget és a jóllétet a mindfulness alapú kognitív  terápia, valamint mindfulness alapú stressz csökkentés? Egy szisztematikus áttekintés és a mediációs tanulmányok meta-analízise

Jenny Gu, Clara Strauss, Rod Bond, Kate Cavanagh (2015): How do mindfulness-based cognitive therapy and mindfulness-based stress reduction improve mental health and wellbeing? A systematic review and meta-analysis of mediation studies. Clinical Psychology Review (37) 1-12.

Készítette: Török Alexandra

Absztrakt

Bár a mindfulness alapú stressz csökkentés (MBSR) és a mindfulness alapú  kognitív terápia (MBCT) az eddigi kutatások alapján széleskörűen hatékonynak látszik, a területen még nem született ezzel kapcsolatos szisztematikus áttekintés, illetve statisztikailag integrált mediációs tanulmány. Éppen ezért, a jelen tanulmány célja, hogy áttekintse a mindfulness alapú intervenciók (MBIs) szakirodalmát, azonosítsa a módszereken alapuló pszichológiai mechanizmusokat, és ezek hatását a pszichológiai funkcionálásra és a jóllétre, valamint hogy értékelje a bizonyítékok erejét és konzisztenciáját. Annak vizsgálata érdekében, hogy érvényesül-e a mechanizmusok mediáló hatása a mindfulness alapuló intervenciókra a klinikai eredményekben, a kutatók a két lépcsős meta-analitikus strukturális egyenlet modelljét (TSSEM) alkalmazták. A tanulmány erős, konzisztens bizonyítékot talált a kognitív és emocionális reaktivitás, moderáló és konzisztens bizonyítékot a mindfulness, a rumináció és az aggodalom, viszont nem megbízható bizonyítékokat az önsajnálat és pszichológiai flexibilitás tekintetében, minthogy azok a mindfulness alapuló intervenciókon nyugvó mechanizmusok közé tartoznak. A vizsgálat alapján a mindfulness, a rumináció, valamint az aggodalom a mindfulness alapú intervenciók szignifikáns mediátorának bizonyult a mentális egészségre nézve.

Bevezetés

A mindfulness, megfelelő definíciója szerint a tudatosság minőségének javulása a jelen pillanatban való szándékos elmerülés által, amely ítéletektől mentes és elfogadó. Gyökerei a keleti hagyományokhoz vezetnek vissza, az elmúlt időkben azonban a nyugati pszichológiában is nagy népszerűségre tettek szert a mindfulness alapú intervenciók. A két leggyakrabban alkalmazott ilyen módszer a mindfulness alapú stressz csökkentés (MBSR), illetve a mindfulness alapú kognitív terápia (MBCT). Mindkét módszer egy 8 hetes csoportterápia keretén belül alkalmazott, ahol a személyek mindfulness készségeket sajátíthatnak el – érintve a légzés, a gondolkodás, a testi szenzációk, a hangok és a mindennapi tevékenységek szintjét. Számos randomizált kontroll vizsgálat bizonyította már a mindfulness alapú intervenciók hatékonyságát különböző problémákkal kapcsolatban, mint például: a szorongás, a depresszióba való visszaesés kockázata, az aktuálisan fennálló depresszív tünetek, a krónikus fájdalom, az életminőség, a rákos betegek pszichés tünetei, az autobiografikus memória visszaszerzése, illetve a depresszió megbízható kognitív markerei kapcsán.

A mindfulness alapú intervenciókon nyugvó feltételezett mechanizmusok

Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a mindfulness mélyebb megértéséhez, beleértve azt, hogy hogyan is működik, nem csak az egyes hatásait kell vizsgálnunk, hanem azokat a mechanizmusokat is, amelyeken keresztül hat. Továbbá, ezáltal betekintést nyerhetünk a tudatosság természetének ősrégi misztériumába is.

Az eddigi kutatások alapján, a jelen tanulmány szerzői azt feltételezik, hogy az MBSR és MBCT javítja a pszichológiai funkcionálást azáltal, hogy megemeli az éberség és ítéletektől mentes elfogadás szintjét, valamint csökkenti a negatív reaktivitást, a visszatérő negatív gondolatokat, illetve átdolgozza az önéletrajzi emlékezet visszakeresési folyamatát.

Továbbá, számos kutató fejlesztett ki különböző elméleti modelleket, amelyek a mindfulness és a MBI-k potenciális mechanizmusait széleskörűen tartalmazzák. Összevetve mindezeket, a lehetséges mechanizmusok, amelyek az MBSR-hez és az MBCT-hez kapcsolódnak: az éberség, a visszatérő negatív gondolatok, az önéletrajzi emlékezet specificitása, az észlelés, a reaktivitás, a nem megfelelő kötődés, az öntudat, az önszabályozás, a transzcendencia, a pszichológiai flexibilitás, a belső értékek kiemelése, a kivetítés, a figyelmi kontroll és szabályozás, a testtudat, az agy és a test integratív funkcionálása, az érzelmek szabályozása, az önsajnálat, a sajnálkozás, az intuíció, az elfogadás, a relaxáció és az etikai gyakorlat.

A mindfulness alapú intervenciók hatásmechanizmusának tanulmányozása

Több olyan statisztikai módszer is ismeretes, amelyek a mediációs hipotézisek tesztelésére szolgálnak. Ideálisan egy mediációs elemzéshez szükséges egy erős elméleti bázis, az, hogy a vizsgálatban legyen kontroll csoport, a mediátorokban való változás megfelelő mérése, valamint hogy a bizonyítások megismétlése mutasson konzisztenciát.

A jelenlegi tanulmány

A tanulmány célja háromszoros. Elsőként, célja szisztematikusan áttekinteni a mediációs tanulmányokat az MBI-k szakirodalmában és azonosítani azokat a mechanizmusokat, amelyeken keresztül az MBCT és MBSR hat a pszichológiai funkciókra. Másodsorban a tanulmány célja az is, hogy narratív összefoglalót biztosítson minden azonosított mechanizmus bizonyítékának erősségéről és konzisztenciájáról. Harmadrészt, a kutatók célja külön TSSEM elemzések elvégzése minden egyes azonosított mechanizmusra nézve.

A TSSEM meta-analízisben használt cél pszichológiai eredmények voltak: a globális pszichopatológiai, a depresszív és a szorongásos tünetek, a stressz, illetve a negatív affektivitás.

Végső soron, a kutatók törekedtek arra, hogy minél erősebb következtetéseket vonhassanak le arra vonatkozóan, hogy hogyan fejlesztik az MBI-k a pszichológiai funkcionálást és a jóllétet.

Módszer

A tanulmányok kiválasztása szigorú kritériumok mentén valósult meg. (Ezekről a kutatók részletesen beszámolnak a tanulmányban.)

Az adat extrakció és szintézis, valamint a statisztikai analízis leírása pontos és követhető a tanulmányban. Először az összegyűjtött tanulmányok korrelációs mátrixának homogenitása került tesztelésre. Ezt követően a korrelációs mátrixhoz egy strukturális mediációs modell került hozzáillesztésre annak érdekében, hogy ellenőrizhetővé váljon a modell illeszkedése az adatokra. A nem standardizált regressziós koefficiensek és standard hibák ezután a Sobel teszten kerültek lefuttatásra azért, hogy meghatározható legyen az indirekt út szignifikanciája, a vizsgálati csoportot a kontroll csoporthoz viszonyítva.

Eredmények

Összesen 20 kutatás került be a vizsgálatba. Ezek között voltak MBSR-el, valamint MBCT-vel kapcsolatos tanulmányok, illetve ezek kontroll kutatásaiként egyéb vizsgálatok is. A mentális egészséghez kapcsolódó eredmények voltak a leggyakoribbak a kutatásokban.

A tanulmányok alátámasztották a mindfulness mediátor hatását. Ezek egy kiváló, tizenegy közepes, valamint két gyenge minőségű hatást erősítettek meg, amely eredmény alapján azt mondhatjuk, hogy konzisztens bizonyíték mutatkozik a mindfulness mediáló hatását illetően.

A Sobel teszt eredményei alapján azt láthatjuk, hogy a mindfulness mediáló hatása az MBI-k és a mentális egészség eredményei között szignifikánsan érvényesül (z=4.99, SE=0.02, p b .001).

Az egyes kutatásokban használt kérdőívek, minták és módszerek közötti különbségek ellenére az eredmények azt mutatják, hogy az ismétlődő negatív gondolatok és a hozzákapcsolódó egyéb konstruktumok – az aggodalom és a rumináció – az MBI-k hatásának szignifikáns és egyedülálló mediátorai.

A Sobel teszt eredményei azt mutatják, hogy az ismétlődő negatív gondolatok szignifikánsan mediálják az MBI-k hatását a mentális egészségre (z=4.88, SE=0.02, p b .001).

A minták és a mediációs analízisek különbsége ellenére az eredmények alátámasztják azt, hogy az önsajnálat az MBCT hatások mediátora. Mivel csak egy kiváló minőségű tanulmány talált bizonyítékot az önsajnálatra vonatkozóan, így azt mondhatjuk, hogy a bizonyíték inkonzisztens arra vonatkozóan, hogy az önsajnálat az MBI-k pszichológia funkciókra gyakorolt hatásának mediátora.

Két kiváló minőségű tanulmány is konzisztens, erős bizonyítékot talált az érzelmi reaktivitás mediáló szerepére vonatkozóan.

Egy közepes minőségű kvázi-kísérleti elrendezésű vizsgálat, amely rákbetegek mintáját használta, azt találta, hogy a pszichológiai flexibilitás szignifikáns mediátora az MBSR hatásoknak a stresszre és hangulati állapotra vonatkozóan. Ez azonban így egy elégtelen bizonyíték. Az önéletrajzi emlékezet specificitása tekintetében nem találtak a kutatások mediáló hatást.

A fent leírtak kifejtése során a cikkben a kutatók minden esetben kiemelik az adott vizsgálatok limitációit, amelyek a jövőbeni kutatások számára javaslatok lehetnek a módszertani hibák csökkentése és a megbízható eredmények születése végett.

Diszkusszió

A narratív szintézis erős és konzisztens bizonyítékot talált a kognitív és emocionális reaktivitás, konzisztens és moderáló bizonyítékot a mindfulness és az ismétlődő negatív gondolatok, és csekély, de nem kielégítő bizonyítékot az önsajnálat és pszichológiai flexibilitás tekintetében, mint az MBI-k hatásának mechanizmusai klinikai és nem klinikai pszichológiai eredményeken.

A tanulmányban közölt eredmények egybehangzanak az MBSR és az MBCT elméleti alapjaival is. A talált eredmények alátámasztják azt a kulcs elméleti premisszát, minthogy a mindfulness készségek gyakorlása elvezet az élmények belső, nem reaktív elfogadásához, ami további pozitív eredményekhez vezet. Továbbá a jelen eredmények a mindennapi klinikai gyakorlat számára is tartalmaz implikációkat. Például, az eredmények alapján arra következtethetünk, hogy képesnek kellene lennünk arra, hogy fejlesszük az MBI-nket, annak érdekében, hogy ez maximalizálja a terápiás készségeinket.

Bár az eredmények meggyőzőek, mégis megemlítendő az a tény, hogy az eredmények értelmezése során érdemes kritikusnak lennünk, figyelembe véve a torzítások kockázatát. Kiemelendő például, hogy a legtöbb kutatás aktív kontroll feltételek nélkül vizsgálódik.

A jövőbeni kutatásokra vonatkozva a szerzők szerint a témával kapcsolatosan a következő lépés az egyes mechanizmusok mély feltárása.

A kutatás erősségei:

·         A kutatók a vizsgálat legfőbb erősségének a szakirodalmi hátteret tartják.

·         A szisztematikus áttekintés további erősségeként említik a narratív szintézis céljait.

·         Továbbá, a körültekintő statisztikai elemzést is megemlítik, valamint a módszertani pontosságot – mint például hogy az elemzésbe csak MBSR-hez, illetve MBCT-hez kapcsolódó tanulmányokat vettek be.

A kutatás korlátai:

·         Limitációként a kutatók elsősorban az egyes tanulmányok közötti dizájnbeli különbséget említik.

·         További korlátként emelik ki még a szigorú beválasztási kritériumokat, valamint a lehetséges publikációs torzításokat.

A szerzők szerint a témával kapcsolatos jövőbeni szisztematikus áttekintéseket az IPD meta-analitikus megközelítésben kellene végrehajtaniuk a kutatóknak. Továbbá, a jövőbeni mediációs elemzések sikeressége érdekében fontos lenne, hogy a kutatók leközöljék vizsgálati protokolljukat, valamint az adataikat.

Habár, a feldolgozott vizsgálatoknak vannak olyan súlyos módszertani hiányosságai, amelyek megakadályozzák azt, hogy erős következtetéseket vonjunk le az eredményekből, mindeközben értékes betekintést nyújtanak a potenciális okozati kapcsolatokba az MBI-k és a pszichológiai funkciók között, ez pedig fontos alapot képez a jövőbeni elméletek és kutatások számára. 

Igaz-e, hogy a  meditáció mindig pihentető hatású?
A szívritmus, a szívritmus-variabilitás, az átélt erőfeszítés mértéke és a  kellemesség érzés vizsgálata három különböző típusú meditáció tréningjének során

Lumma, A., Kok, B. E., Singer, T. (2015). Is meditation always relaxing? Investigating heart rate, heart rate variability, experienced effort and likeability during training of three types of meditation. International Journal of Psychophysiology 97, 38–45.

Készítette: Fenyves Laura

Absztrakt

A meditációt általában a nyugalommal és az ellazulással hozzuk összefüggésbe, pedig egyfajta mentális feladat, gyakorlat is egyben. Ha ebből a nézőpontból tekintünk rá, akkor a meditációt kisebb-nagyobb mértékben a mentális erőfeszítés és a fiziológiai arousal is jellemzi. Így tehát megállapítható, hogy a mentális erőfeszítés, illetve a gyakorlás mértékének függvényében a különböző meditációs típusok szív-érrendszerre gyakorolt hatása eltérő lehet.

Ebben a kutatásban a szerzők három meditációs típust vizsgáltak: egy, a légzésmegfigyelésen alapuló meditációs módszert (breathing meditation), az ún. szerető-kedvesség meditációt (loving-kindness meditation) és egy, a gondolatok megfigyelésén alapuló meditációs módszert (observing-thoughts meditation). (Egyezményes magyar kifejezések hiányában az összefoglalómban a szerető-kedvesség meditáció, a gondolat megfigyelés meditáció és a légzés meditáció kifejezéseket fogom használni.) A rögzített adatok a szívritmus (SZR), a magas-frekvenciájú szívritmus-variabilitás (MF-SZRV), a megtapasztalt erőfeszítés és kellemesség érzés voltak. A kutatás egy hosszútávú projekt (ReSource project) keretében zajlott le. A résztvevők mind a három meditációs típust három-három hónapon át napi rendszerességgel gyakorolták.

Az előzetes elvárásoknak megfelelően az SZR és az erőfeszítés mértéke a szerető-kedvesség meditációnál és a gondolat megfigyelés meditációnál nagyobb volt, mint a légzésmeditációnál. A gyakorlási idő során az SZR és a kellemesség érzés növekedett, az MF-SZRV és a megtapasztalt erőfeszítés pedig csökkent. A gyakorlási idő elteltével a szerető-kedvesség és a gondolat megfigyelés meditáció esetében nagyobb mértékű volt az SZR növekedése és az MF-SZRV csökkenése, mint a légzésmeditáció esetében.

Az eredmények megmutatják, hogy vannak olyan meditáció típusok, melyek, a meditációról alkotott általános elképzeléseinkkel ellentétben erőfeszítést igényelnek és fokozott fiziológiai arousal-al járnak. A témakör további kutatása nagyon hasznos lehet, mivel az eredmények alapján specifikálni tudjuk, hogy mely személyekhez és igényekhez mely meditációs típusok illeszkednek a legjobban.

Bevezetés

Manapság széleskörűen elfogadott tény, hogy a meditáció egy pihentető időtöltés, mert egy nyugodt testi működéssel és lecsendesült, de éber mentális állapottal jár együtt. Ezzel az állítással szemben az elmúlt időkben egyre több kutatás hívja fel a figyelmet arra, hogy mindez függ a meditáció típusától és a meditációs tapasztalat szintjétől is. Felmerül tehát az igény az olyan empirikus kutatásokra, melyek fényt derítenek arra, hogy mely meditáció típusok nyugtató, melyek serkentő hatásúak, és ez hogyan változik idővel, az adott módszer gyakorlásával.

Ezen kutatási rés betöltésére született meg ez a kutatás, mely három alap meditációs technikát vesz górcső alá: a légzés meditációt, a szerető-kedvesség meditációt és a gondolat-megfigyelés meditációt. Ezek a technikák mondhatóak a legelterjedtebbeknek és legismertebbeknek a Buddhista gyakorlatok közül. A légzés meditáció a ki- és belégzésre való fókuszáláson alapul, mely gyakorlat a koncentrációt és a belülre figyelést fejleszti. A szerető-kedvesség meditáció több kognitív folyamatot is magában foglal, mivel különböző képzeleti képekre, mondatokra való koncentrációból áll. Emellett affektív folyamatokat is tartalmaz, mivel pozitív érzelmek keletkezésére és fenntartására helyezi a hangsúlyt. A gondolat megfigyelés meditációs technika olyan mentális folyamatokat foglal magában, mint a gondolatokra való fenntartott figyelem, a gondolatok kategorizációja, mentális tudatosság kifejlesztése és fenntartása. Mindennek megfelelően feltételezhető, hogy a légzés meditáció kisebb szubjektív erőfeszítéssel jár, mint a másik két technika.

A meditáció a buddhizmusban egy mentális gyakorlatnak tekinthető, mely olyan kognitív készségeket fejleszt, mint a koncentrációs készség, munkamemória és más végrehajtó funkciók. Ebből következően a rendszeres gyakorlás nyomán a szubjektív erőfeszítés mértéke csökkenő tendenciát kell, hogy mutasson. Továbbá a kutatások arra is rámutatnak, hogy ha valaki olyan feladattal foglalkozik, mely leköti a figyelmét, erőfeszítést igényel, de teljesíthető, az fokozottan kellemes érzésekkel jár együtt (flow élmény). Ezek alapján a szerzők feltételezik, hogy a rendszeres gyakorlás hatására a kellemesség érzése növekedni fog.

A mentális erőfeszítést sokszor a fiziológiai arousal-al is összefüggésbe hozzák. Minél több mentális erőfeszítést igényel egy feladat, annál nagyobb mértékben aktiválja a vegetatív idegrendszert. A vegetatív, vagy autonóm idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus részre bontható. Az előbbinek a szívritmus (SZR), az utóbbinak a szívritmus-variabilitás (SZRV) jó jelzője. A szimpatikus aktivitás során az SZR nő, paraszimpatikus túlsúly esetén pedig az SZRV mértéke nő. A kutatás szívritmus-variabilitás magas frekvenciájú komponensét használja változóként (MF-SZRV), mivel az eddigi kutatási eredmények alapján ez a legjobb jelzője a paraszimpatikus működésnek. Tehát, ha valaki mentális erőfeszítést tesz, várható, hogy SZR-je növekedni fog, MF-SZRV-je pedig csökkenni. Az előzőek alapján a szerzők elvárása, hogy gyakorlással, ahogy csökken a mentális erőfeszítés mértéke, úgy fog csökkenni az SZR, az MF-SZRV pedig ezzel párhuzamosan növekedni fog. Az ezzel kapcsolatos kutatási eredmények alapján pedig azt is feltételezik, hogy a szívműködés változása a meditáció típusától, és a gyakorlás mértékétől is függeni fog.  

Jelen kutatás - amely egy 9 hónapos longitudinális mentális tréning vizsgálat, az ún. ReSource projekt része - lehetővé teszi a fent tárgyalt állítások tesztelését, a szubjektív érzések és az objektív fiziológiai adatok összevetését. A résztvevők a három meditációs technikát rendre egy 3-3 hónapos időszak alatt sajátították el. Ennek során a meditációt napi szinten gyakorolták otthon audió fájlok hallgatása révén, melyeket tapasztalt oktatók állítottak össze. A vizsgálat során rögzítették a személyek SZR-jét, mint a szimpatikus aktivitás jelzőjét, az MF-SZRV-t, mint a paraszimpatikus aktivitás mutatóját, továbbá mérték a személyek által megélt mentális erőfeszítés mértékét és a meditáció kellemességét is. A mérésekre mindhárom tréning modul során a 3. és a 13. héten került sor. A résztvevők két csoportra bomlottak, mindkét csoport tagjai először a légzés meditációt sajátították el, majd a másik két módszert felcserélt sorrendben.

Összefoglalva tehát a szerzők hipotézisei a következők voltak:

1)   A szerető-kedvesség és a gondolat megfigyelés meditációs típusok nagyobb szubjektív erőfeszítéssel fognak járni, mint a légzés meditáció. Tehát az SZR és a szubjektív erőfeszítés értékei az előbbi kettőnél magasabbak lesznek, mint a légzés meditációnál.

2)   A gyakorlás során, a 3.-tól a 13. hétig az SZR és a szubjektív erőfeszítés mértéke csökkenni, az MF-SZRV és a kellemesség érzés növekedni fog.

3)   Mivel a három meditációs technika több aspektusban is különbözik, ezért feltételezhető, hogy az SZR, az MF-SZRV, az erőfeszítés és a kellemesség érzés a gyakorlási idővel eltérő mértékben fog változni. Konkretizálva, a szerető-kedvesség és a gondolat megfigyelés meditáció esetén az SZR és a szubjektív erőfeszítés csökkenése, az MF-SZRV és a kellemesség érzés növekedése kisebb mértékű lesz, mint a légzés meditációnál (mivel az előbbiek több kognitív és affektív folyamatot igényelnek, így gyakorlással lassabban változnak a mutatóik).

Módszer

Minta

A minta a ReSource projekthez toborzott személyek közül került ki. A toborzás 2013 áprilistól 2014 májusáig tartott Lipcsében és Berlinben. Mindkét városban 80-80 fő egészséges felnőtt személyt vettek be a vizsgálatba. A beválasztás több ellenőrzés mentén történt, többek között feltétel volt, hogy a személynek nincs komoly előzetes meditációs tapasztalata. Így összesen 156 fő (63 férfi, 93 nő) vett részt a kutatásban, átlagéletkoruk 41 év volt (szórás: 9,34). A kutatást etikai bizottság engedélyezte, a résztvevők beleegyező nyilatkozat aláírásával jelezték szándékukat a részvételt illetően.

Eljárás

A résztvevők három meditációs technikát sajátítottak el három modul keretében: a légzés meditációt, a szerető-kedvesség meditációt és a gondolat megfigyelés meditációt, mindegyiket 13-13-13 héten át gyakorolták. A tanulást minden személy a légzés meditáció elsajátításával kezdte, mivel ez egy alapgyakorlat a meditációhoz. Ezután pedig a résztvevők két csoportra bomlottak, és a másik két meditációs technikát eltérő sorrendben tanulták meg. Minden modul kezdetén sor került egy 3 napos intenzív oktatásra, ahol a személyek megismerkedtek az adott módszerrel. Ezután, a 13 hét során a résztvevőket arra instruálták, hogy minden nap gyakorolják az épp aktuális meditációs technikát, illetve hallgassanak meg egy 20 perces audió fájlt hetente 5-ször. Ehhez be kellett jelentkezniük egy internetes felületre, így a látogatási gyakoriságuk regisztrálva volt. Emellett a résztvevőknek hetente egy 2 órás gyakorlási alkalmon is meg kellett jelenniük, ahol egyrészt egy vezetett meditációt végeztek, másrészt gyakorlati tanácsokban részesültek, illetve feltehették kérdéseiket is a meditációt oktatóknak. A mért adatok rögzítésére az ilyen, kötelező alkalmakon került sor a 3. és a 13. héten.

Mérőeszközök

A megélt erőfeszítés mértéke és a kellemesség érzés mérése 10 pontos Likert-skálával történt, melyet a 3. és a 13. héten lévő heti alkalmakon, a meditációs gyakorlat befejezte után rögzítettek. Az SZR-t és az MF-SZRV-t szintén ezeken az alkalmakon mérték meditáció közben elektrokardiogrammal (Zephyr Bioharness 3).

A rögzített EKG felvételekből az elemzésekhez a meditációs gyakorlás középső 10 perceit vágták ki és használták fel minden személy esetén. Egy szoftver automatikus ellenőrzést végzett az anyagon a műhibák kiszűrése céljából, ezt követte egy asszisztens általi vizuális ellenőrzés is. A túl zajos felvételeket kizárták a vizsgálatból. Összesen a felvételek 95,3%-a volt használható az elemzéshez.

Eredmények

Meditációs típusok közti különbségek

A meditációs típusok között szignifikáns eltérés mutatkozott az SZR-t, az erőfeszítést és a kellemességet illetően, az MF-SZRV tekintetében viszont nem volt jelentős különbség. Az SZR és az erőfeszítés mértéke a légzés meditáció alatt szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a másik két meditáció típusnál. A kellemesség érzés szignifikánsan nagyobb volt a légzés meditációnál, mint a szerető-kedvesség meditációnál, azonban a gondolat megfigyelés meditációhoz viszonyítva nem volt statisztikailag jelentős a különbség megfigyelhető ilyen téren.

A gyakorlás során bekövetkező változások

A 10 hét gyakorlás során a megtapasztalt erőfeszítés mértéke szignifikánsan csökkent, a kellemesség érzése pedig növekedett. Emellett az SZR növekedése és az MF-SZRV csökkenése volt megfigyelhető.

Tesztelve, hogy a 4 mért változó hogyan korrelál egymással, összesen egyetlen szignifikáns korrelációt kaptak: a 13. heti SZR és a 13. heti erőfeszítés közti pozitív együttjárást. A többi önbeszámoló jellegű, illetve fiziológiailag mért változó között nem volt kapcsolat.

A gyakorlási idő során létrejött változások a különböző meditációs típusoknál

A meditáció típusát és a gyakorlási időt illetően a fiziológiai változók esetén találtak csak interakciós hatást. A pszichológiai változóknál nem volt interakciós hatás.

A szerető-kedvesség és a gondolat megfigyelés meditációnál a gyakorlás során az SZR szignifikánsan emelkedett, az MF-SZRV pedig csökkent; a légzés meditációnál egyik sem volt megfigyelhető.

A szerető-kedvesség és a gondolat megfigyelés meditációnál az SZR növekedése és az MF-SZRV csökkenése szignifikánsan nagyobb mértékű volt, mint a légzés meditációnál.

Diszkusszió

Összefoglalva, a kutatás célja a három meditációs módszer során mért pszichológiai és fiziológiai jellemzők különbségeinek, gyakorlással bekövetkező változásainak a feltárása volt.

Az első hipotézis igaznak bizonyult: azaz az SZR és az átélt erőfeszítés mértéke tényleg kisebb volt a légzés meditációnál, mint a másik kettő módszernél. Továbbá a szerető-kedvesség meditációt kevésbé kellemesnek ítélték a résztvevők, mint a légzés meditációt. Ezek az eredmények alátámasztják azt, hogy a légzés meditáció kevésbé megterhelő, kellemesebbnek bizonyul szubjektív élmény szinten elsőre, mint a másik két típus, amely kognitív és affektív szinten is megterhelőbb.

A második hipotézis részben, azaz csak a pszichológiai változókat illetően bizonyult igaznak. A gyakorlással, 10 hét elteltével a megtapasztalt erőfeszítés mértéke csökkent, a kellemesség érzése nőtt. Ez egybecseng az eddigi kutatási eredményekkel. A fiziológiai mutatók kapcsán viszont az előzetes hipotézis ellentéte jött ki: gyakorlással az SZR szignifikánsan nőtt, az MF-SZRV csökkent. Ezt azt jelenti, hogy a személyek minél többet meditáltak, annál inkább aktiválódott a szimpatikus idegrendszerük meditáció során, emellett pedig egyre kellemesebbnek is érezték a gyakorlást. Ez arra utalhat, hogy a résztvevők egyre több mentális erőfeszítést végeztek, egyre jobban igénybe vették kognitív és figyelmi kapacitásaikat, és ezzel párhuzamosan elkezdték egyre jobban élvezni is ezt a tevékenységet. Ez a tendencia illeszkedik a flow elmélet kapcsán találtakhoz, miszerint egy kihívást jelentő feladatba való teljes belemerülés pozitív érzelmi élményekhez vezet. Továbbá azt is megmutatja, hogy a meditáció gyakorlásával az éberség és a tudatosság növekedése érhető el. Ezek az eredmények viszont arra is engedhetnek következtetni, hogy a személyek szubjektív beszámolói nem igazán csengenek egybe a fiziológiai mérésekkel. A 13. heti mérésnél találtak csak pozitív korrelációt az SZR és az erőfeszítés között, ami jelentheti azt, hogy a gyakorlással a szubjektív és az objektív mutatók egyre koherensebbé válnak.

A harmadik hipotézis nem bizonyult igaznak. Interakciós hatások a meditációs típusok és a gyakorlási idő közt csak a fiziológiai mutatók esetén jelentkeztek. Az elvárttal ellentétben a mutatók nagyobb változást mutattak a szerető-kedvesség és a gondolat megfigyelés meditáció esetén, mint a légzés meditációnál. Azaz az SZR az előbbi kettőnél nagyobb mértékben nőtt, az MF-SZRV pedig nagyobb mértékben csökkent. A légzés meditációnál ezen mutatók nem változtak statisztikailag jelentős mértékben.

Az eredményeket összefoglalva a kutatás alapján elmondható, hogy nem mindegyik meditációs típushoz kapcsolható kifejezetten a nyugalom és a pihenés. Megállapítható, hogy gyakorlással a személyek a meditációt egyre jobban élvezik, egyre kevesebb erőfeszítéssel végzik, miközben a szimpatikus aktiváltságuk egyre nagyobb mértékű, ami a koncentrációs és figyelmi folyamatok fejlődésére utal. Emellett elmondhatjuk, hogy a meditációs módszerek különböznek a kellemesség és az erőfeszítés szempontjából, illetve a gyakorlás során bekövetkező fiziológiai változások terén is eltérőek. Az egyik meditációs típus kellemesebb, kevesebb erőfeszítést igényel, míg a másik a kezdetekkor nehezebb és kevésbé pozitív élményt ad, viszont idővel nagyobb fejlődés és változás lehetőségét hordozza. Ezen eredmények fontos gyakorlati implikációkkal bírnak: a személyek céljait, jellemzőit, igényeit figyelembe véve tudunk számukra tanáccsal szolgálni azt illetően, hogy mely meditáció típussal érdemes elsősorban foglalkozniuk.