Kutyatartás, egészség és fizikai aktivitás: Irodalmi áttekintés

Cutt, H. et al. (2007). Dog ownership, health and physical activity: A critical review of the literature. Health and Place, 13, 261-272.

Készítette: Bolló Henrietta

Absztrakt:

A tanulmány célja a kutyatartás és a fizikai aktivitás közötti kapcsolatról szóló irodalmi adatok áttekintése és kritikus felülbírálata, ugyanis több vizsgálat is igazolja, hogy a kutyatartás előnyös az egészség szempontjából. A kutyák szociális támogatást nyújtanak, ami arra ösztönzi gazdájukat, hogy sétálni vigyék kedvenceiket. Kevés információ van azonban jelenleg arról, hogy milyen külső környezeti feltételek befolyásolják a sétáltató gazdit. Ez azért fontos, mert manapság megfigyelhető tendencia, hogy az emberek fizikai aktivitása egyre csökken, s ennek, mint tudjuk kedvezőtlen hatása van az egészségre, ezért a prevenció miatt fontos, hogy megismerjük azokat a tényezőket, amik feltehetőleg növelik az aktivitásokat.

Bevezetés

Az ausztrál lakosság 65%-a tart otthon háziállatot, s közülük is 40% kutyát. Ez az arány hasonló az Amerikai Egyesült Államokban (62%, 37%) és az Egyesült Királyságban is, bár itt némileg alacsonyabb (44%, 20%).

Az ember és kutya kapcsolata csaknem 14000 éves. Ebből is látható, hogy milyen fontos szerepe van a kutyáknak az emberi társadalmakban. Még az olyan hátrányok ellenére is, mint a költségek és a felelősség súlya, a legtöbb embernek megéri kutyát tartani. Az állatok bizalmas társaink, s célt adnak a mindennapoknak, azáltal, hogy életbenmaradásuk a gazda gondoskodásától erősen függ (Tuan, 1984).

Több adat is alátámasztja, hogy a háziállatot tartóknak alacsonyabb a szisztolés vérnyomása és koleszterinszintje (Anderson és mtsai., 1992), nagyobb valószínűséggel épülnek fel szívroham után (Friedman és mtsai., 1980; Friedman és Thomas, 1998),kevesebb mentális stresszről, (DeMello, 1999; Allen, 2001), magányról és depresszív érzésről számolnak be (Katcher, 1982; Garrity és mtsai., 1989) és átlagosan magasabb az önbecsülésük (Albert és Bulcroft, 1988).

A kutatások módszertana

A kutatások rendszerint pozitív kapcsolatot jeleznek az állattartás és egészség között, de ezek a kutatások módszertani szempontból gyakran megkérdőjelezhetők, ezért a rájuk építő következtetések is. Általánosan elmondható, hogy kis mintaelemszámmal dolgoznak és nem biztosítottak a random mintavétel feltételei. Továbbá általánosítva beszélnek az állattartásról, miközben leggyakrabban csak kutyákat vizsgálnak, vagy az is előfordulhat, hogy nem határozzák meg pontosan a fajokat. Ezentúl nem kontrollálnak olyan változókat, mint az életkor, szocioökonómiai státusz, gyermekek száma, állatok száma, háziállathoz való kötődés, melyek befolyásolhatják az eredményeket. Mindezek miatt nem alkalmasak oksági következtetések levonására. Felmerül a kérdés, hogy vajon a kutyatartás tesz egészségesebbé, vagy az eleve egészségesebb emberek tartanak kutyát?

A szerzők összességében úgy vélik, a kutyatartás mediáló tényező lehet a fizikai aktivitás és betegségek között, mert a kutyatartás több mozgást, fizikai aktivitást ösztönöz.

Az áttekintés célja

Az elméleti keret Bronfenbrenner (1978) ökológiai modellje. A szocio-ökológiai megközelítés szerint kölcsönhatás van a személy, a szociális és fizikai környezet között. A három fő alapelv, hogy (1) az egészséget és a betegséget számos egyéni és környezeti faktor határozza meg, (2) a személy és környezete kölcsönhatásban van, és végül (3), hogy az egészség fogalmát multidiszciplinárisa kell kezelni.

Módszer

Az irodalmi áttekintéshez olyan cikket gyűjtöttek a szerzők, melyek érintik az állattartás, egészség és fizikai aktivitás témaköröket, s ezen belül felnőttekkel felvett adatokra támaszkodnak. 65 cikk felelt meg ezen kritériumoknak.

Eredmények

1. Milyen a kutyatartók fizikai aktivitása?

A kutatási megfigyelések alapján úgy tűnik, nagy eltérések mutatkoznak abban, hogy egy gazdi rendszeresen viszi-e sétáltatni a kutyáját.

Általánosságban a legtöbb cikk igazolja, hogy a kutyatartók átlagosan többet mozognak. Bauman és mtsai. (2001) azt találták, hogy a kutyatartók hetente átlagosan 18 perccel sétálnak többet, mint akiknek nincs kutyája. Messent (1983) a sétáltatási szokások vizsgálatakor megfigyelte, hogy ugyanazt a távolságot egy parkban az emberek átlagosan 5 perccel hosszabb idő alatt teszik meg, ha kutyával vannak, mint ha egyedül. Azonban ez az eltérés fakadhat abból is, hogy a kutya miatt a gazdinak többször is meg kell állnia. Serpell (1990, 1991) adatai szerint 10 kutyával töltött hónap után a gazdik addigi heti átlag 1 óra sétája heti átlag 5-re nőtt. Ebben a vizsgálatban azonban nem volt random a mintavétel, mert csak sétáltató gazdikat kérdeztek meg, így nem lehet a populáció szokásaira következtetni.

2. Kutyasétáltatás és szociális környezet

2.a. Kutyasétáltatás és szociális támogatás

A szociális támogatás mértéke fontos prediktora a fizikai aktivitásnak, ugyanis a támogató környezet az aktivitást serkenti (Stahl és mtsai.,2001). A családi kutya pedig fontos szociális támogatás a gazdinak. Ball és mtsai. (2001) szerint a nők harmadannyit sétálnak egyedül, mint kísérővel, s ebbe beletartoznak a kutyák is. Ennek feltehetőleg az állhat a hátterében, hogy a kutya jelenléte biztonságérzetet nyújt a gazdi számára, különösen a késői órákban (Serpell, 1991; Rossbach és Wilson, 1992; Raymore és Scott, 1998).

2.b. Kutyasétáltatás és szociális interakció

A kutyával való séta közben a gazdák gyakran kerülnek másokkal szociális interakcióba (Messent, 1983). A kutyával való séták 70%-ában kerül a gazda interakcióba idegenekkel (Rossbach és Wilson, 1992). Ez a folyamat hasonlít ahhoz, mint amikor azt mondjuk, hogy a kisbabák vonzzák az idegeneket. Az elmondások szerint a kutya érdekessé teszi a gazdit mások számára.

Wood és Giles-Corti (2005) eredményei azt mutatják, hogy a kutyatartók hajlandóbbak részt venni közösségi eseményeken, vagy szívességet tenni egy szomszédnak, mint akiknek nincsen háziállata.

3. Kutyasétáltatás és környezet

Az, hogy a gazdák kiviszik kutyáikat a szabadba sétálni kapcsolatban lehet az emberek arra irányuló igényével, hogy közel lehessen a természethez. Ezt biofília elméletnek nevezik (Wilson, 1984; Kellert és Wilson, 1993; Frumkin, 2003).

Kitekintés

A jövőbeni cél az, hogy olyan kutatásokat tervezzenek, melyek megfelelnek a módszertani követelményeknek. Növelni kell a mintaelemszámot, biztosítani kell a véletlen mintavételt, alapos elméleti felkészültséggel kell rendelkezni, kontrollálni kell az olyan változókat, melyek befolyásolhatják az eredményeket, kerülni kell a túláltalánosításokat és longitudinális vizsgálatokra is szükség lenne. A nemzetközi tanulmányok pedig hozzájárulnának ahhoz, hogy kultúrközi összehasonlításokat lehessen végezni.

Összegzés

Kutatásokkal igazolt tehát, hogy a kutyasétáltatásnak vannak előnyei a személy egészségi állapotát illetően. Szociális támaszként szolgál, ami arra ösztönzi a gazdit, hogy kivigye a szabadba. Az egészségfejlesztési gyakorlati alkalmazhatóság miatt további kutatások szükségesek.

Irodalomjegyzék

Albert, A., Bulcroft, K., 1988. Pets, families, and the life course. Journal of Marriage and the Family 50, 543–552.

Allen, K., 2001. Dog ownership and control of borderline hypertension: a controlled randomized trial. In: 22nd Annual Scientific Sessions of the Society of Behavioral Medicine,

Seattle, WA.

Anderson, W.P., Reid, C.M., Jennings, G.L., 1992. Pet ownership and risk factors for cardiovascular disease. Medical Journal of Australia 157, 298–301.

Ball, K., Bauman, A., Leslie, E., Owen, N., 2001. Perceived environmental aesthetics and convenience and company are associated with walking for exercise among Australian adults. Preventive Medicine 33, 434–440.

Bauman, A.E., Russell, S.J., Furber, S.E., Dobson, A.J., 2001. The epidemiology of dog walking: an unmet need for human and canine health. Medical Journal of Australia 175, 632–634.

Bronfenbrenner, U., 1979. The Ecology of Human Development. Harvard University Press, Cambridge, London.

DeMello, L.R., 1999. The effect of the presence of a companionanimal on physiological changes following the termination of cognitive stressors. Psychology and Health 14, 859–868.

Friedmann, E., Thomas, S.A., 1998. Pet ownership, social support, and one-year survival after acute myocardial infarction in the cardiac arrhythmia suppression trial (CAST). In: Wilson, C.C., Turner, D.C. (Eds.), Companion Animals in Human Health. Sage Publications, Thousand Oaks, pp. 187–201.

Friedmann, E., Katcher, A.H., Lynch, J.J., Thomas, S.A., 1980. Animal companions and one-year survival of patients after discharge from a coronary care unit. Public Health Reports 95, 307–312.

Frumkin, H., 2003. Healthy places: exploring the evidence. American Journal of Public Health 93, 1451.

Garrity, T.F., Stallones, L., Marx, M.B., Johnson, T.P., 1989. Pet ownership and attachment as supportive factors in the health of the elderly. Anthrozoos 3, 35–44.

Katcher, A.H., 1982. Are companion animals good for your hhealth? Aging 331–332, 2–8.

Kellert, S.R., Wilson, E.O., 1993. The Biophilia Hypothesis. Island Press, Washington, DC.

Messent, P.R., 1983. Social facilitation of contact with other people by pet dogs. In: Katcher, A.H., Beck, A. (Eds.), New Perspectives on our Lives with Companion Animals. University of Pennsylvania Press, Philadelphia (Chapter 5).

Raymore, L., Scott, D., 1998. The characteristics and activities of older adult visitors to a metropolitan park district. Journal of Park and Recreation Administration 16, 1–21.

Rossbach, K.A., Wilson, J.P., 1992. Does a dog’s presence make a person appear more likeable?: two studies. Anthrozoos 5, 40–51.

Serpell, J., 1990. Evidence for long term effects of pet ownership on human health. In: Pets, Benefits and Practice. Waltham Symposium.

Serpell, J., 1991. Beneficial effects of pet ownership on some aspects of human health and behavior. Journal of the Royal Society of Medicine 84, 717–720.

Stahl, T., Rutten, A., Nutbeam, D., Bauman, A., Kannas, L., Abel, T., Luschen, G., Rodriquez, D.J.A., Vinck, J., van der Zee, L.J., 2001. The importance of the social environment for physically active lifestyle—results from an international study. Social Science and Medicine 52, 1–10.

Tuan, Y.-F., 1984. Dominance and Affection. The Making of Pets. Yale University Press, New Haven.

Wilson, E.O., 1984. Biophilia. Harvard University Press, Cambridge, London.

Wood, L., Giles-Corti, B., 2005. The pet connection: pets as a conduit for social capital? Social Science and Medicine 61, 1159–1173.