Munka-család konfliktus és egészségi állapot kapcsolata svéd munkavállaló férfiaknál és nőknél: egy kétéves prospektív elemzés

Leineweber, C., Baltzer, M., Hanson, LLM., Westerlund, H., (2012). Work-family conflict and health in Swedish working women and men: a 2-year prospective analysis (the SLOSH study). European Journal of Public Health, Vol. 23, No. 4, 710-716

Az összefoglalót készítette: Kiss Márta

1.       Előszó

A dolgozó nők arányának a növekedése kétség kívül hozzájárult a női emancipációhoz, valamint a családok jövedelmének a gyarapodásához. Ugyanakkor ez a növekedés azzal is együtt jár, hogy egyre több munkavállaló szembesül az úgynevezett munka-család konfliktussal (Work-Family Conflict, WFC a továbbiakban). Ez a konfliktus abban merül ki, hogy számos munkavállaló számára nehézséget és feszültséget jelent, mind munkahelyi, mind háztartásbeli és családi kötelezettségeinek eleget tenni. A korábbi kutatások eredményei vegyesek a tekintetben, hogy vajon a nőket vagy a férfiakat érinti jobban ez a konfliktus. Az újabb vizsgálatok azt mutatják, hogy amennyiben a szakmai pozíciót egyenlő szinten tartjuk a két nemnél, akkor a nők erősebb WFC értékeket mutatnak. Kevés korábbi kutatás foglalkozik a munka és a család közötti konfliktus egészségi állapotra gyakorolt hatásaival, valamint a következményeiben felmerülő nemi különbségekkel. A jelen kutatás célja tehát, ennek a két kérdésnek a közelebbi megvilágítása.

Az egészségi állapotot három tényező alapján mérjük, ezek a szubjektív egészségi állapot, az érzelmi kimerültség és a problémás alkoholfogyasztás. Hagyományosan az első két mutató a nőknél magasabb, míg a férfiaknál a problémás alkoholfogyasztás aránya jelentősebb.

              

2.       Módszerek

A vizsgálati személyek a SLOSH (Swedish Longitudinal Occupational Survey of Health) kutatás résztvevői, amely egy svéd reprezentatív longitudinális kohorsz kutatás, amelynek középpontjában a munkahelyi szervezet, környezet és egészség áll. 6580 fő válaszait elemeztük, akik legalább harminc százalékos munkaidőben dolgoznak.

A jelen vizsgálat egy longitudinális kutatás, két mérési időponttal. 2008-ban történt az első mérés, ekkor a WFC mértékét, az egészségmutatókat (szubjektív egészség, érzelmi kimerültség és problémás alkoholfogyasztás), valamint kovariáns tényezőkre vonatkozó adatokat vettük fel. Két évvel később újra felvettük az egészégi állapot mutatóit.

A WFC mértékét egy kérdéssel mértük fel: „Mennyiben akadályozzák Önt munkahelyi követelményei otthoni és családi életében?” Erre öt fokozatban lehetett válaszolni, amelyek a „nagyon ritkán”-tól az „állandóan”-ig terjedtek. A szubjektív egészségi állapotot szintén egy általános kérdés segítségével mértük fel: „Hogyan értékelné az általános egészségi állapotát?” A válaszokat itt két csoportra lehetett osztani: jó és optimális szint alatti egészségi állapot. Az érzelmi kimerültséget a Maslach Burnout Inventory egyik 5 kérdéses alskálájával vizsgáltuk. Végül a problémás alkoholfogyasztást az első mérés időpontjában az AUDIT nevű kérdőívvel vettük fel, a második mérés alkalmával viszont a CAGE kérdőívet alkalmaztuk.

A fenti változókon túl kovariánsként vizsgáltuk még a kort, az iskolázottságot, a jövedelmet, a családi állapotot, az otthonélő gyermekek számát és a munkával eltöltött időt, ezekről ugyanis azt feltételeztük, hogy hathatnak a munkahely és a család közötti konfliktus megélésének az erősségére.

 A statisztikai elemzést a Chi-négyzet és a Wilcoxon-Mann-Whitney tesztek segítségével, valamint nem szerint rétegzett logisztikai regresszióval végeztük el. Négy modellt vizsgáltunk: az első modellbe csak a WFC egyéni értékeit vettük be, a másodikba bevontuk a demográfiai változókat is, a harmadikban az általános leterheltség mutatói is szerepeltek (munkával töltött idő és otthonlakó gyerekek száma) és a negyedik modellbe az egészségmutatók (szubjektív egészségi állapot, érzelmi kimerültség, problematikus alkoholfogyasztás) 2008-as szintje is bekerült. Ezeknek a modelleknek a segítségével próbáltuk meghatározni mely tényezőkről és milyen mértékben feltételezhetjük, hogy a 2010-ben megadott egészségmutatók értékét bejósolják. A szignifikanciaszintet 0,001-nél húztuk meg.

3.       Eredmények:

Ha a 2008-as értékeket nézzük, szignifikáns nemi különbséget láthatunk a WFC, a munkával töltött idő mennyisége, a jövedelem, a családi állapot, valamint a teljes munkaidejű beosztás előfordulása között. A férfiaknál gyakoribb az optimális szint alatti szubjektív egészség előfordulása, valamint kétszer akkora a problematikus alkoholfogyasztás mértéke, mint a nőknél. Az érzelmi kimerültség azonban a nőkre jellemzőbb. Szignifikáns pozitív kapcsolat mutatkozott a WFC, valamint a kor, a munkával töltött idő, a jövedelem és a rossz egészségi állapot között. Magas WFC értékek tipikusan a magasan képzett, teljes munkaidőben dolgozó, illetve sok gyermeket ellátó háztartásban élő személyeknél fordultak elő. Ami a WFC-ben mutatkozó nemi különbségeket illeti, ha kizárólag a teljes munkaidőben dolgozó férfiakat és nőket hasonlítjuk össze, akkor a férfiak 8,9, míg a nők 12,1%-ánál mutatkozik WFC. Amennyiben azt nézzük, milyen mértékben magyarázzák elméleti modelljeink a 2010-ben megadott egészségmutatókban fennálló varianciát, akkor a következő eredményeket látjuk. Az első modell alapján, a 2008-ban megadott magas WFC valószínűsítette a 2010-es optimálisnál alacsonyabb szintű egészségi állapotot, és az érzelmi kimerültséget mindkét nemnél, illetve a férfiaknál növelte a problematikus alkoholfogyasztás rizikóját. A második és a harmadik modell nem változtattak az eredményeken. A negyedik modell, amelybe a 2008-ban megadott egészségmutatókat is bevontuk, csökkentette a WFC és a szuboptimális egészségi állapot, valamint az érzelmi kimerültség közötti kapcsolat erősségét. Mindemellett a nők esetében magas WFC így is szignifikánsan növelte az optimális szint alatti egészség, valamint az érzelmi kimerültség valószínűségét két évvel később, illetve a férfiaknál is szignifikáns maradt a WFC és a 2010-es problematikus alkoholfogyasztás közötti összefüggés. Ezen felül, az eredmények szignifikáns interakciót mutatnak a női nemhez való tartozás, és a magas WFC érték között, melyek együtt növelik a 2010-es optimális szint alatti egészségi állapot valószínűségét. Az érzelmi kimerültség tekintetében ugyanez az interakció nem bizonyult szignifikánsnak.

4.       Diszkusszió:

Az eredmények alapján a nők nem sokkal (a különbség 1,8%), de szignifikánsan nagyobb mértékben számolnak be WFC-ről. Ez a különbség felerősödött (3,2%), amikor csak olyan férfiakat és nőket hasonlítottunk össze, akik teljes munkaidőben dolgoznak. Erre a különbségre egy lehetséges magyarázat a háztartási és gyereknevelési feladatok egyenlőtlen elosztása. A nőknél hosszútávon magasabb WFC rosszabb egészségi állapottal párosult, mint férfiaknál. Ezt a nemi különbséget a korábbi, keresztmetszeti kutatások nem tudták kimutatni. Vizsgálatunk eredményei arra nem adnak felhatalmazást, hogy meghatározhassuk, vajon, a magas WFC okozza-e a romló egészséget, vagy fordítva, több más kutatás egy ördögi kör kialakulását feltételezi e két tényező között.

Korábbi vizsgálatokkal összhangban, erős összefüggést találtunk a 2008-as WFC és a két évvel későbbi érzelmi kimerültség mértéke között, bár amikor az érzelmi kimerültség 2008-as szintjének hatását is figyelembe vettük, akkor a WFC relatív hatása csökkent. Az érzelmi kimerültség területén nem találtunk nemi különbségeket, ez részben egyezik a korábbi eredményekkel, amelyek vagy a nőknél azonosítottak erősebb tendenciákat, vagy pedig azonos mértékű érzelmi kimerültséget mutattak a két nemnél. A 2008-ban mért WFC és a 2010-es problematikus alkoholfogyasztás csak a férfiaknál mutatott szignifikáns kapcsolatot, amelyet a 2008-as fogyasztás mértékének kontrollálása sem csökkentett, bár ez annak is betudható, hogy a két időpontban két különböző tesztet vettünk fel, amelyek nem pontosan ugyanazt mérik. Mindenesetre ez az eredmény megegyezik régebbi kutatások eredményeivel, az újabbak azonban már megkérdőjelezik ezt a nemi különbséget. Hozzá kell tenni, hogy Svédországban általánosan alacsony az alkoholfogyasztás mértéke pl. Finnországhoz képest, valamint a problematikus fogyasztást erős társadalmi megítélés éri, főleg nők esetében. Lehetséges tehát, hogy vizsgálatunk eredményeit ezek a tényezők némiképp torzítják. A kutatás nagy erőssége a minta nagy mérete, és hogy a vizsgálati személyek széles szakmai skálát képviselnek.

5.       Konklúzió

Kutatásunk alapján kijelenthetjük, hogy mindkét nem képviselői megélik a család és a munka között fennálló konfliktust, amelynek mindkét nem esetében egészségveszélyeztető hatása van. Azt is láthatjuk, hogy a nők nagyobb arányban élik meg ezt a konfliktust, valamint e konfliktus egészségkárosító hatása is náluk tűnik erősebbnek. Mindazonáltal ahhoz, hogy az ok-okozati összefüggések irányáról bizonyosak lehessünk, további longitudinális kutatások szükségesek, legalább három mérési időponttal.