Az evolúciós elmélet a népegészségügyben és az evolúciós elmélet népegészségügye

Kruger, D. J. (2011) Evolutionary theory in public health and the public health of evolutionary theory. Futures, 43, 762-770.

Készítette: Száki Roland

Absztrakt

Az evolúciós elmélet az élettudományoknak legjobb leíró rendszere és az egyedüli keret mely képes egyesíteni az egyébiránt különálló kutatási területeket. Az egészséget kutatók és a területen dolgozók jelentős előnyre tehetnek szert az evolúció alapelveinek, és annak a megértésével, hogy az embereket miként formálta a természetes és nemi szelekció; még akkor is, ha explicit módon nem kerül sor az evolúciós elméletek tesztelésére. Az „Élet Történet elmélet” egy jelentős keretet nyújt, mely felhasználható a modern emberi környezet vizsgálatakor, így maximalizálva a lehetőségeket a pozitív egészségi kimenetelek érdekében. A keretből származó számos ajánlat egybehangzik a jelenlegi népegészségügyet támogatók elképzeléseivel is. Előnyei ellenére, talán a népegészségügyi integrációjában nagyobbak a kihívások, mint a társadalomtudományoknál. A tekintélyes fejlődés ellenére az egészség kutatásában csupán kevesen gondolkodnak ebből a nézőpontból. Míg az orvosi technológia továbbra is terjeszti határait a veszélyben lévők életének megmentésében, addig a népegészségügyi próbálkozások a hatékonyságuk korlátait feszegetik az egészségmagatartás ösztönzésével. Ennek részben a széles szociális és rendelkezésbeli (jogi) változások iránti érdeklődés lehet az oka, melyek az egészség fejlesztésére és az egészség egyenlőtlenségeinek csökkentésére irányulnak az alpopulációkban. A rendszer újraépítése számos akadályba ütközhet, de a fokozatos előrelépés elősegíthető egy jól megalapozott evolúciós humántudománnyal. A népegészségügy sebessége, mellyel képes a darwini keretek adaptációjára még nem meghatározott, de számos lehetőség elképzelhető. Az ütem több tényezőn múlik, többek között az evolúciós elmélet látható alkalmazhatóságán.

1.      Bevezetés

Az evolúció nem csupán egy magyarázat a rengeteg életformára és az életformák változatosságára, hanem egy elméleti keret is, mely számtalan tudományterületet összeköt. A darwini orvostudomány megjelenése ígéretesnek tűnik, a klinikai alkalmazáson túl az egészségügy rendszerének fejlesztésében is.

Környezetünket drámaian megváltoztattuk az elmúlt tíz ezer évben, s az ipari forradalommal ez tovább gyorsult. Zsíros, sós, édes ételeket kerestünk, hiszen ezek értékes energiát jelentenek, ugyanakkor ritkák is voltak az ősi környezetünkben. Ezekhez ma már sokkal könnyebben hozzá juthatunk, továbbá átlagosan kevesebbet is mozgunk, kiváltképp a gépjármű központú kultúrákban.

A modern egészségügy és tudományos orvoslás drasztikusan lecsökkentette az őseink számára első számú halálokokat – például a fertőző betegségek mortalitását – így napjainkban az egészségtelen életmód jelenti a legnagyobb kockázatot. Ugyanakkor a magas túlélési arány és a gyenge szelekciós nyomás megszűnteti a rohamosan változó környezethez való adaptáció lehetőségét. A legjobb módja az aktuális egészségi problémák kezelésének a környezetünk megváltoztatása lehet. Úgy, hogy az egészséget ösztönző magatartás természetesen megjelenjen napi tevékenységeink során.

Az evolúciós elméletnek egy alapvető meglátása, hogy az organizmusok a reprodukciós siker, s nem az egészség vagy a hosszú élet irányába formálódtak. Ez igaz mind a fiziológiára és a pszichológiára egyaránt (gondoljunk az élvezetek hajszolására és az élménykeresésre). Az emberek gyakran nem a hosszú távú egészségi érdekükért cselekszenek, s ez korlátozza az egészségoktatás hatékonyságát is.

Az egészségtelen életmód és a modern környezet okozta problémák nem jelentik azt, hogy a megoldás a pleisztocén környezet visszaállításában rejlik.  Őseink veszélyesebb kondíciók közt éltek, élettartamuk rövidebb, mortalitási rátájuk magasabb volt. Sosem létezett egy ideális környezet (Édenkert) melyhez az emberi faj alkalmazkodott.

Az „Élet történet elmélet” (Life History Theory – LHT) keretében megérthetjük a viselkedésbeli és a fiziológiai stratégiákat melyek funkcionális adaptációként szolgálnak a környezeti feltételekhez. Az elmélet kiterjeszthető a modern emberi környezet vizsgálatára is, annak egészségi problémákkal való kapcsolatára.

Ezen stratégiák az erőfeszítések kompromisszumos elosztásáról tanúskodnak a túlélés és szaporodás között. Az organizmus korai életszakaszában a fejlődésre irányuló szomatikus erőfeszítés előbbre való a szaporodásnál, egészen ivarérett koráig. Kompromisszumot kell kötni a jelenlegi és jövőbeli szaporodás között, s az utódok mennyisége és a rájuk fordított idő között is. A befektetés elosztását a környezeti tényezők nagyban befolyásolják.

Így az LHT modelljei alapján az instabil erőforrások és a kiszámíthatatlanság kockázatos stratégiát, gyakori reprodukciót és alacsony utódgondozást eredményez. Szemben a stabil környezetben élő fajokkal, ahol a hosszú távú befektetés a jellemző. Ezek alapján megkülönböztetünk „r-szelekciós” és „K-szelekciós” populációkat.  A gyors és lassú élet történet kifejezés szintén használatos, kifejezetten a fajon belüli egyéni különbségek leírásakor. Ezen egyéni különbségek kontingensek a környezeti körülményekkel, tehát az LHT az emberi stratégiák megértéséhez is felhasználható. Embereknél az örökletesség mellett a szocioökönómiai, kulturális, ökológiai és fizikai vonatkozások is befolyásoló tényezők.

Korábbi vizsgálatok alapján a lakókörnyezet gyilkossági rátáját előrejelzi az ott várható élettartam és a jövedelem egyenlőtlensége. Magasabb kockázatvállalás jellemzi az alacsonyabb várható élettartamú embereket. A bizonytalan környezetben élők pedig hajlamosabbak korábban kezdődő reprodukcióra és több utód nemzésére a szülői befektetés alacsonyabb szintje mellett.

A népegészségügyi szakértők a lassú, avagy K-szelekciós élet történeti stratégiák vonásait kívánatosnak tarthatják (stabilabb párkapcsolatokat, nagyobb szülői befektetést és kisebb kockázatvállalást jelent). Azonban evolúciósan nézve a lassabb és gyorsabb stratégiák is sikeresnek bizonyulnak adott körülmények között, így nem nevezhetők „rossznak” vagy „jónak”. Az emberi faj erőteljes K-szelekciót mutat, így az egyéni különbségek is ezen a végleten mutatkoznak meg. Az LHT alapján a szaporodási siker stratégiái a környezeti tényezőkön alapulnak, így az elméleti keret magyarázatot ad arra, hogyan keletkeznek a viselkedési mintázatok – nem morális vagy etikai értékelést ad. Értéke a fenotípusos alkalmazkodásban és nem a genetikai determináltság felismerésében rejlik.

2.      Az evolúciós elmélet a népegészségügy alapjává válik

Az evolúciós elmélet egy speciális érdeklődési körből, irányzatszervező alapelvé válik mely a kutatók munkáját is átszövi majd. Az egészségügyi szakértők értékelni fogják, hogy az evolúciós értelmezések segítségével egészséget elősegítő társas környezet alakítható ki.

A diszciplínák határai elmosódnak, s ez megkönnyíti a területek között a tudás megosztását. A bemutatkozó kurzusok evolúciós nézőpontúak lesznek, s a tanulmányok követelménye lesz ezen szemlélet bemutatása. Az egyesített elméleti háttér felgyorsítja majd a tudományos megértést.

3.      A népegészségügy visszautasítja az evolúciós elméletet

Az előrejelzések megvalósulásához több akadémiai generációra lesz szükség, hiszen az elmélet magyarázó ereje ellenére sem képes automatikusan megváltoztatni az akadémiai diskurzus egészét. A tudományos körökben is lehetséges, hogy egyesek elismerik az evolúciót a fiziológiánk magyarázataként, de nem a mentális képességeinkre vonatkozóan.

Radikális, drámai fejlődést ígérő elméletekkel szembeni egészséges szkepticizmus is kihívást jelenthet. Ugyanakkor egyes kutatók saját érdekeiket, akár karrierjüket és fenyegetve érezhetik majd.

Mivel a népegészségügy karrierlehetőségei még a pszichológia irányoknál is változatosabbak, az akadémikus és tudományos munkát végzők száma alacsonyabb; így ezen körökön kívül tevékenykedők megkérdőjelezhetik az evolúciós elmélet alkalmazásának előnyeit és praktikusságát.

Egyes népegészségügyi gyakorlatok explicit módon olyan pszichológiai modelleket követnek, mint a tervezett viselkedés elmélete. Azonban implicit következtetéseket tartalmaznak az emberi elméről a „tabula rasa” gondolatrendszere alapján. Emellett az egészségpszichológia inkább az egyénre koncentrál, s jelenleg a szocioökönómiai státusz vizsgálata áll fókuszában.

A népegészségügyi sokkal inkább politizált, mint a pszichológia. Így az ideológiai nézetek lassíthatják az evolúciós elképzelés adaptációját, főleg az Egyesült Államokban.

Az egészség kutatók és szakemberek elővigyázatosak lehetnek, mivel az eugenikával asszociálhatják az evolúciós elméletet.

Fontos megérteni a különbséget a modern evolúciós kutatás és a korábbi korszakok szelektív tenyésztési programjai között. A kutatók felismerik, hogy az evolúció nem ismer teleológiát; egyik ember sem fejlettebb, mint a másik. Mindannyian egy közös őstől származunk, bár az egészség-egyenlőtlenségek származhatnak részben az adott populációkat érő, különböző szelekciós nyomásokból.

4.      Az evolúciós elmélet a népegészségügy különböző területeibe ágyazva

4.1.   Táplálkozás

Bizonyos kutatók a paleolitikus táplálkozást ajánlják, s úgy találták, hogy segít a túlsúly, emésztési problémák, szívbetegség, stroke és bizonyos rákos megbetegedések megelőzésében. Arra az elképzelésre épül, miszerint az emberi genotípus keveset változott az elmúlt 10,000 évben, így az emésztőrendszerünk sem alkalmazkodott kellően az étrendünkben történt változásokhoz.

Azonban az újabb genetikai kutatások megmutatták, hogy az emberi evolúciós változás mértéke növekedett mióta fajunk 40,000 éve elhagyta Afrikát, s mióta a mezőgazdálkodás megjelent 10,000 éve (a változás mértéke sokszorosára növekedett). Ezzel egyetemben: az emberi kultúrák az étrendek széles körével rendelkeznek, s számos populációban előnyös mutációk jelentek meg (laktóz tolerancia, só homeosztázis befolyásolása).

4.2.    Egészségpszichológia és egészségoktatás

Az elkövetkező évtizedben, az egészségpszichológia nagyobb mértékű fúzióját láthatjuk majd az evolúciós elmélet nyújtotta meglátásokkal. Ezek tartalmazni fogják, hogy az emberek miért nem cselekszenek mindig a legjobb hosszú távú egészségi érdekeikkel egybehangzóan, s javítani fogják az egészségoktatás hatékonyságát is.

A pszichológiai idői távlatunk túl rövid lehet az egészségmagatartás fenntartásához, hiszen előnyei nem láthatok rövid időn belül. A magas mortalitás és az ősi környezet kiszámíthatatlansága, a jövő leértékelésének hajlamával hagyott bennünket. Hasznos lehet egy olyan incentív rendszer kiépítése mely az embereket a rövidtávon jutalmazza a testmozgás és súly fenntartásáért. Emellett az egészségtelen viselkedést drágábbá tehetjük (adók növelése az üzemanyagon, gyors ételeken, a dohánytermékekhez hasonlóan).

4.3.   A társas státusz következményei az egészségre nézve

A szocioökönómiai egyenlőtlenség az egyik tényező mely befolyásolja az egészséget. A kapcsolat a férfiaknál még kifejezettebb, mivel a vagyon és a szociális státusz kapcsolatban áll a férfi reproduktív sikerrel és a párzási versennyel. A férfiakat pedig inkább értékelik elért társas helyzetük alapján, kockázatvállalóbbak, versengőbbek és érzékenyebbek a hierarchiára.

4.4.   Az épített környezet naturalizálása

A kutatások korábban a veszélyes hatóanyagok negatív hatásaira koncentráltak, de nemrég az egészséget támogató környezet is elismerést nyert. Több millió évnyi evolúció során különböző preferenciáink alakultak ki (friss folyóvíz, zöld területek, állatok, védhető környezet, stb.), s ezek támogatják a fizikai és mentális egészségünk. A jólétünk érdekében tehát szükséges a természetes környezet építészetben történő megjelenése.

Közösségi kertek számában növekedést láthatunk a következő évtizedben, s a „zöld” háztetők is megtörhetik majd a „betondzsungel” érzését.

4.5.   Az emberi környezet átszervezése az egészség támogatásáért

A testmozgás magasabb arányú, amikor az egyének összes szükséglete elérhető a séta, biciklizés és a tömegközlekedés kombinációjával. Így az Egyesült Államokban az elmúlt években nagy hangsúlyt fektettek a rekreációs és kulturális lehetőségek közelségére, és ingázás lerövidítésére.

Az LHT tudományos alapot biztosít a strukturális változásokhoz. Azok a személyek, akik környezetében a biztonság, társas támogatás és az erőforrások ellenőrzése bizonytalan, leértékelik a jövőbeli kimeneteleket és a hosszú távú stratégiákat. Az erőforrások stabil hozzáférhetőségé, a biztonság érzése, és a közösségi egység percepciója elősegíti a hosszú távú stratégiák alkalmazását.

A városi környezet ugyan zsúfolt, de nem szükséges, hogy anonim is legyen. 150-200 fős, városszerkezetileg meghatározott közösségek hozhatók létre, melyek elősegítenék a társas érintkezést, mivel az emberi történelem során hozzávetőleg 150 fő körüli volt a leggyakoribb csoportméret (a szociális hálózatok információ feldolgozásának kognitív korlátai miatt).

4.6.   Globális ökológiai és hosszú távú bioszféra fenntarthatóság

A magas nyersanyagszükséglet, a fogyasztói kultúra és a rohamosan növekvő népesség ökológiai összeomláshoz vezethet. Energia és nyersanyag megőrzésre lesz szükség, hogy fenntartható legyen a természettel való kapcsolatunk és az egészséges jövő állapota. A fajok egymásra utaltságára, és az emberek globális ökoszisztémától való függésére mutat rá az evolúciós szemlélet.

5.      Konklúzió

Az evolúciós elmélet kerete az egészség komplex jelenségének oksági mintázatainak megértését segíti elő. Az egészségi állapotunk függ a természetes szelekció által formált vonásainktól, s ez interakcióban áll a környezeti és kulturális tényezőkkel is.

Egy generáció múlva stabil akadémia háttere lesz az evolúciós nézőpontnak. Míg jelenleg az egészségtudományok terén a szociális konstruktivizmus éli tetőpontját, lehetséges, hogy a jövőben egy többszintű, evolúciós alapú elmélet felé mozdulhat az inga.

A népegészségügyi integrációja eredményeképp pedig: szociális és fizikai környezetbeli változások következnek, melyek a társadalom minden területén elősegítik az egészség elérését.

A következő öt évben ugyan nem várható drámai változás, de fokozatosan növekvő érdeklődést tapasztalhatunk majd az evolúciós keret iránt, s annak hozott előnyei is arányaiban növekedni fognak. Nem csupán az elméletben, de az egészségfejlesztő és betegségmegelőző programok tekintetében is fejlődést hoz majd.