Egy többkomponensű univerzális intervenció hatásának vizsgálata értelmi fogyatékos személyek körében.

Bergström, H., Hagströmer, M., Hagberg, J., Elinder, L. S. (2013) A multi-component universal intervention to improve diet and physical activity among adults with intellectual disabilities in community residences: A cluster randomised controlled trial. Research in Developmental Disabilities, 34, 3847-3857.

Készítette: Oláh Petra

Elméleti háttér

A fogyatékossággal élő személyek egészségkárosodás rizikója szignifikánsan magasabb, mint az átlagpopuláció rizikója. Az értelmi fogyatékossággal élő személyek között a magasabb százalékban fordul elő a helytelen táplálkozás a fizikai inaktivitás és a túlsúly, amely összességében a rossz egészségi állapot okozója illetve növeli a krónikus betegségek kockázatát. Kutatások azt mutatják, hogy az értelmi fogyatékossággal élő személyek egészséggel kapcsolatos tudása szignifikánsan alacsonyabb, mint az átlagpopulációé, amely szintúgy bejósló tényezője a rosszabb egészségi állapotnak. A vizsgálat Svédországban zajlik, így mutatja be a svéd ellátási rendszer példáját. Svédországban az értelmi fogyatékosok szociális gondozó intézményekben élnek, ahol az életmódjukkal döntéseket a gondozókkal együtt hozzák meg. Éppen ebből kifolyólag a gondozói döntéshozatal kulcsszerepet játszik abban, hogy az ápolt személyt milyen egészségviselkedés jellemzi, kiemelkedik ezek közül a fizikai aktivitás mértéke. Elengedhetetlenül fontos a gondozók megfelelő képzése, készségek elsajátítása illetve erőforrások biztosítása. Ezzel együtt fontos, hogy megfelelő támogatást nyújtsanak a számukra, például abban az esetben, ha etikai dilemmával kell ápolóként szembesülniük. A tanulmány az egyik leggyakrabban előforduló etikai dilemmát mutatja be, miszerint meddig tart az egészségviselkedés támogatása és meddig tart az ápolt egyéni autonómiája.

A szerzők úgy találják, hogy mindent egybevetve nagy szükség van az egészségfejlesztő intervenciókra, a gondozó személyzet képzésére, a célcsoport tudásának és motivációjának növelésére. Ezeket összevetve, Bandura szociális kognitív elméletén alapulva a szerzők egy többkomponensű intervenciós program kialakítását mutatják be. A szociális kognitív elmélet alapja az, hogy a személy egyéni jellemzői, a viselkedés és a környezeti faktorok dinamikus kölcsönhatásban állnak egymással.

A vizsgálat célja, hogy megvizsgálja milyen hatása van egy háromkomponensű programnak az ápoltak fizikai aktivitására és étkezi szokásainak változására nézve. Hipotézisük szerint, ha egyidőben növelik az ápoltak egészséggel kapcsolatos tudását, a gondozók egészségfejlesztő kapacitását és a fejlesztik a fizikai és szociális környezetet, az együttesen képes növelni az egészségviselkedés arányát az ápoltak körében. A vizsgálatvezetők az intervenció egyes területekkel kapcsolatos hatását vizsgálták (fizikai aktivitás, egészséges táplálkozás, BMI-index, derék-csípő arány és élettel való elégedettség).

Módszer

A vizsgálat klaszter randomizált kontroll vizsgálat. A vizsgálatba a bevonási és kizárási kritériumoknak való megfeleltetést követően 130 személyt vontak be. Klaszterek képzése révén nem a személyek maguk kerültek kísérleti vagy kontrolcsoportban, hanem az őket gondozó intézményeket osztották be: így 14 intézmény (63 személy) került az intervenció csoportjába és 16 intézmény (66 személy) került a kontrollcsoportba. Az intervenció lényege a komplexitás: az ápoltak tudásának és képességeinek fejlesztése, preferenciáinak megváltoztatása, önbizalmának növelése. Ezen felül a szociális és fizikai környezet fejlesztése, az ápolók tudásának bővítése, a munkarutinjuk megváltoztatása és egészséggel kapcsolatos tudásuk növelése. A program maga 12-16 hónapig tartott. A kontrollcsoport intézményei folytatták munkájukat a szokásos módon, de a vizsgálat vezetői lehetőséget biztosítottak számukra a vizsgálat lezárást követően hogy ők is csatlakozzanak az intervencióhoz.

Az intervenció fő komponensei az alábbiakból álltak:

Egészség nagykövetek

Az egészségnagykövetek feladata az egészséggel kapcsolatos információk szállítása a kollégák számára és az egészségfejlesztő aktivitások megszervezése az adott intézmény keretein belül. Az egészségnagykövetek tematikus meetingeken továbbképzések vettek részt melynek célja a tapasztalatcsere, illetve az ott megszerzett ismeretanyag Intézetbe való továbbítása. A nagykövetek egyfajta hálózatot alkottak a többi nagykövettel.

Az ápolók számára létrehozott tanulókörök

Az „Egészség Fókusz” névvel elkeresztelt tankörök célja az ápolók tudásának bővítése, a munkafolyamataik annak irányába terelése, hogy az minél inkább támogassák az ápoltak egészségviselkedését. Összesen tíz alkalommal ültek össze az Egészség Fókusz tankörök, minden alkalommal más és más tematika szerint. A tankörökben megfogalmazásra kerültek az elérni kívánt célok, az erősségek és gyengeségek, ezen felül az intervenciós lépések itt kerültek kialakításra a helyi környezet adta sajátosságok alapján.

A gondozottak számára létesített egészség edukációs kurzusok

A kurzust a program kialakítói „Jogosítvány az egészséghez” névvel keresztelték el. A kurzus tíz alkalomból állt, ahol a résztvevőknek lehetőségük nyílt az egészséggel kapcsolatos tudásuk növelésére, egészséges ételek megkóstolására, illetve különböző fizikai aktivitások kipróbálására. Mindennek célja az, hogy a gondozottak számára élvezhető, élményekkel gazdagított módon egészség edukációt biztosítsanak.

Mérőeszközök

A vizsgálatban az ápoltak esetében a fizikai aktivitást lépésszámlálóval mérték, vizsgálták a BMI-indexet, kérdőíves módszerrel, az élettel való elégedettséget és az étkezési szokásokat. Utóbbi vizsgálatát fotókkal oldották meg: arra kérték az ápoltakat, hogy mindent, amit fogyasztanak, rögzítsenek egy kamera segítségével. Nagyon fontos hogy ennek elvégzése az ápoltak feladata, a gondozószemélyzet feladata csupán az emlékeztetés volt. Ez az énhatékonység növelését célozta meg az ápoltak körében. A vizsgálat során vizsgálták a zöldségfogyasztás arányát, a tápanyagok arányát és a fogyasztott étel változatosságát. A gondozók esetében kérdőíves módszerrel a munkavégzés menetét vizsgálták egy 26 itemet tartalmazó teszt segítségével. A teszt három fő aspektust vizsgált: a gondozók általános egészségfejlesztési munkáját, az étkeztetést és a fizikai aktivitást.

Eredmények

Az intervenció és a kontrollcsoport kapcsán elmondható az, hogy a két csoport esetében nem volt szignifikáns különbség a mért változók tekintetében, kivéve a diabétesz kapcsán, amely az intervenció csoportjában magasabb volt. Szignifikáns különbséget, az intervenciót követően az kísérleti és kontrollcsoport között a fizikai aktivitás tekintetében találtak. Az intervenciós csoport tagjai szignifikánsan több lépésszámot produkáltak a beavatkozás után, mint a kontrollcsoport tagjai.

Gondozók esetében szignifikáns különbséget találtak a munkarutin tekintetében: az intervencióban résztvevő csoportok gondozói szignifikánsan több általános egészségfejlesztési aktivitást produkáltak és több fizikai aktivitást facilitáltak munkájuk során mint a kontrollcsoport gondozói. A vizsgálat során nem találtak szignifikáns különbséget a BMI-index, a táplálkozás, az élettel való elégedettség tekintetében annak ellenére, hogy a változások (bár nem szignifikáns módon) a kívánt irányban történtek.

Diszkusszió

A vizsgálatvezetők tudása szerint ez az első olyan intervenció mely mind a gondozókat, mint az ápoltakat megcélozza. Maga az intervenció komplexitása is egyedinek tekinthető: univerzális egészségviselkedés beavatkozás, mely mind a táplálkozás mind a fizikai aktivitást is megcélozza értelmi fogyatékkal élő személyek esetében. Eredményeik szerint az intervenció kiemelkedően hatékony a gondozók attitűdjének és viselkedésének megváltoztatásában és az ápoltak fizikai aktivitásának növelésben, a többi tényező tekintetében viszont a hatás nem elegendő. Ez azt sugallja, hogy az intervenció sokkal hatékonyabb a magasabb intellektuális és kognitív kapacitással jellemezhető személyek tekintetében, mint az alacsonyabb kognitív kapacitással jellemezhető személyek esetében.

Konklúzióként elmondható az, hogy az eredmények bíztatóak, a jövőben még több ilyen jellegű komplex intervenció alkalmazása szükséges a vulnerábilis csoport és az őket körülvevők körében, annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek egészségviselkedése és egészségi állapota egyaránt javuljon.