Stresszevés és egészség. Eredmények a MIDUS-ból, egy nemzeti tanulmány az  amerikai felnőttekről.

Tsenkova, V., Boylan, J., M., Ryff, C. (2013). Stress eating and health. Findings from MIDUS, a natioanl study of US adults. Appetite, 69, 151-155.

Készítette: Pintér Fanni

MIDUS= Midlife In The United States, A national longitudional study of health and well being - Középkorúak az Amerikai Egyesült Államokban, nemzeti longitudinális tanulmány egészségről és jóllétről.

Az elhízás epidemiológiája és az ezzel összefüggésbe hozott krónikus betegségek, felkelttették az érdeklődést az étkezési magatartás előrejelzői iránt. Az evést és a stresszel való kapcsolatát- eleget téve az erre vonatkozó igényeknek-nagyon sokat vizsgálták. Azonban jelenleg sem tisztázott, hogy van-e összefüggés az elhízás, és a stresszevés illetve a betegségek és a stresszevés között. Tanulmányokban azt vizsgáltuk, hogy az önbeszámoláson alapuló stresszevés összefüggésben van-e a rosszabb glükóz anyagcserével és nagyobb kockázattal jár-e a diabéteszre mind a nem diabéteszes mind a diabéteszes és a prediabéteszes személyek esetén is. Továbbá vizsgáltuk azt is, hogy ezek a kapcsolatok közrejátszanak- e  a központi zsírelosztásban. 1138 felnőtt személy vett részt a vizsgálatban (ebből 937 nem volt cukorbeteg) Az adatok a MIDUS-ból származnak. A glükóz anyagcserét glükóz raktározással, inzulin, illetve inzulin rezisztenciával, valamint HbA1c-vel (glikohemoglobin), és predibéteszes illetve diabéteszes állapottal jellemeztük. A többváltozós analízis kimutatta, hogy a stresszevés kapcsolatba hozható a szignifikánsan magas glükózszinttel, inzulni szinttel, inzulin rezisztanciával,  HbA1c-vel a nem diabéteszes mintában, és nagyobb hajlammal mind prediabéteszre illetve diabéteszre. A kapcsolat a stresszevés és az eredmények között már nem volt szignifikáns, amíg a derékbőséget hozzá nem adtuk a modellhez, amely azt sugallja, hogy köze van az eredmények közötti kapcsolathoz.  A felfedezések, amelyek a pszichoszociális faktorok, az elhízás és a krónikus betegségek közötti összefüggéseket dokumentálják, illetve a stresszevés és a tárgyilagosan mért egészség eredmények közötti kapcsolatokat tárják fel, gyarapítják a növekvő irodalmat. Az eredmények fontos következtetésekhez vezetnek, főként az intervenciós pontokon  az elhízás és a krónikus betegségek között, pontosabban hozzájárul a stratégiák módosításához, amelyek az ételt, mint megküzdési mechanizmust használják a stresszel szemben.

Bevezetés:

Az elhízás a legkritikusabb faktor az anyagcserezavarok kialakulásában. Napjaink környezeti hatásai gyakran hízásra hajlamosítanak, vagy előmozdítják az elhízás kialakulását azzal, hogy nagy energiamennyiségű ételekkel szemben a fizikai aktivitás mértéke csökken. Több mint az amerikai felnőttek 1/3 része elhízott volt 2009-2010 között. 25, 8 millió amerikai cukorbeteg és 79 millió prediabéteszes amerikait tartanak számon. Hagyományosan a kutatások a diétára és a fizikai aktivitásra összpontosítanak - mint az elhízás sarkalatos pontjaira - a kezelésben és a megelőzésben is, holott ezek a faktorok nagy mennyiségű változót megmagyarázatlanul hagynak. Azokra a meghatározó faktorokra kellene összpontosítani, amelyek kiterjednek az energia egyensúlyra kitérve arra, hogy mi vezet ennek a felborulásához. A tanulmányok, amelyek az étkezési viselkedés mozgatórugóit tanulmányozzák , dokumentálják hogy a negatív energia egyensúly elegendő de nem szükséges körülmény ahhoz, hogy egy evési periódus megkezdéséhez vezessen. Vajon mely tényezők vezetnek odáig ,hogy egy evési epizód elkezdődjön és olyan komplex interakciókat foglaljon magába, mint érzelmi, kognitív és kulturális faktorok. Az evés több mint anyagcsere szükséglet, valójában a vezető közreműködő a súlyvesztésben elhízásban és a betegségben . A kapcsolat a stressz és az evés között kiemelkedő figyelmet érdemel, ugyanis a pszichológia rendszer működése és az étel bevitel szabályozása közötti kapcsolat  meghatározza a stressz választ is. Stressz alatt  a HPA-tengely felkészíti az élőlényt a flight or fight (üss vagy fuss) reakcióra, amely egy védekező reakciót mozdít elő, amely pedig attól függ, hogy mennyi az elérhető energia. A HPA-tengely beindít egy sor pszichológiai alkalmazkodást,  mint például a glükóz kibocsájtását a véráramba ezzel elnyomva az éhséget. Az érzelmi evők nem mutatják a tipikus választ, hogy kevesebbet esznek stressz alatt, ugyanannyit vagy többet esznek stressz hatására. Ez arra enged következtetni hogy az embereknek kényelmes ételt használni,  ami azt jelenti hogy magas zsír és cukortartalommal rendelkező ételeket használnak annnak érdekében hogy csökkentsék az aktivitást a krónikus stressz válasz hálózatban illetve az ezzel együtt járó szorongást is. Az ilyen ételek felvétele enyhíti a stresszt, azzal hogy csökkenti a HPA-tengely aktivitását és elősegíti az agyban a jutalmazó központ működését, megerősítve ezt a viselkedést a jövőre nézve. Az önbeszámolón alapuló stressz szint idővel növekedett. Vagyis az akut és a krónikus stresszelők összekapcsolták az energia dús ételek felvételét a hízással, súlyfelesleg felszedésével és a glükóz anyagcsere szabályozásával.  Egy átfogó nemzeti tanulmány szerint 39% az embereknek túleszi magát, illetve megnöveli az energia dús ételek fogyasztását, mintegy a stresszre való válaszként. Mindazonáltal az tisztázatlan maradt, hogy a stressz alatti evésnek vannak e következményei az anyagcserére. Olyanok mint a rosszul szabályozott glükóz kontroll, vagy a hasi elhízás. Egy tanulmány  az önbeszámolós stresszevés és a metabolikus szindróma közötti kapcsolatot kutatta orvostanhallgatók között, és azt találta, hogy a stressz evők nagyobb súllyal rendelkeztek és nagyobb inzulin szinttel is a vizsgaidőszakban, összehasonlítva azokkal a tanulókkal, akik azt jelentették h kevesebbet esznek stressz alatt. A tudásunk szerint egy tanulmány sem vizsgálta a kapcsolatot a stressz evés és az elhízás valamint az anyagcserezavarok között nemzeti mintán. A célja ennek a kutakodásnak, hogy megállapítsa, hogy az evés, mint a stresszre való reakció milyen kapcsolatban van a glükóz szabályozással. Továbbá úgy értékeltük, hogy a derék méret egy lehetséges közvetítő a stressz evés és a glükóz szabályozás között. Az alapok először is hogy a stressz aktiváció előrevetíti a hasi elhízást, másodjára a derék méret egy erős prediktora a cukorbetegségnek.

Hipotézisek

1. Az evés mint a stresszre való válasz, egy rosszabb (nem diabéteszes) szintű glükóz raktározással lesz kapcsolatba hozható, illetve inzulin rezisztenciával és HbA1c szinttel. A derék méret közrejátszik a stresszre adott ételhasználat és glükóz raktározás, inzulin, inzulin rezisztencia és HbA1c szint között.

2. Kiterjesztve az első hipotézist a betegség felé haladva az evés, mint a stresszre adott válasz nagyobb esélyt jelent a prediabéteszre a nem diabéteszes almintában, ahogyan a diabéteszre a teljes mintában. A derékméret közrejátszik a stresszevésben és nagyobb eséllyel jár a prediabéteszre a nem diabéteszes almintában illetve diabéteszre a teljes mintában.

Módszerek és eszközök

Adatok

MIDUS II. tanulmány, amely egy longitudinális követéses vizsgálat és az eredeti MIDUS I mintát követte (N=7108) 1995/96-ban kezdődött. A fő szempontja a MIDUS-nak az volt, hogy kutassa a viselkedés, pszichologika és szociális faktorok szerepét a fizikai és mentális egészségben. Az összes résztvevő angolul beszélő amerikai volt 25-74 éves kor között, akik nem tartózkodtak kórházban. 9-10 évvel később visszahívták őket, hogy vegyenek részt a MIDUS II-ben. Az egyik célja a MIDUS II-nek az volt, hogy kiterjesszék a kutatott területet, úgy hogy hozzáadnak átfogó biológiai értékelést egy almintán, akik telefonon kiegészítik egy interjúval illetve önkitöltős kérdésekre válaszolnak. 43% vett részt a meghívottakból a MIDUS II-ben. Az afrikai amerikaiak nagy része (87.9%) város specifikus mintából származtak (Milwakuee, Wisconsin) amely megnövelte az afrikai amerikaiak részvételét a bilológiai adatgyűjtésben, amely az egyik klinika közelségének volt köszönhető. Ez a minta nem különbözött szignifikánsan a MIDUS I-től, sem életkorban sem nemben illetve családi állapotban és egyéb változókban sem, annak ellenére, hogy a résztvevők jelentősen képzettebbek voltak az eredeti mintánál. A jelenlegi elemzés a MIDUS II biológiai mintáit használta. 1255, 34-84 év közötti résztvevő (M= 54.52, SD= 11,71) akik több mint fele (57%) nő volt. Csak azok a résztvevők vettek részt a tanulmányban, akik fehérek voltak vagy afrikai amerikaiak, mert a kis minták eleve megakadályozták más kisebbségek részvételét. 117 eset kizárása után (hiányzó adatok miatt illetve más faj miatt (nem fehér/fekete) 1138 résztvevő adatai számítottak.

Eredmények

 A glükóz szabályozás három biológiai értékkel volt jellemezve (glükóz raktározás, HbA1c, inzulinraktározás) és három összetett változóval (inzulin rezisztencia, prediabétesz, diabétesz)

A glükóz raktározást, inzulint, és HbA1c-t  egy éjszakai benntartózkodás alatt figyelték meg A General Clinical Research centerben. A glükóz raktározást egy enzimatikus próbával mérték fotometrikusan egy automata mérőeszközzel. Az inzulinraktározást egy műszerrel mérték (ADVIA (Siemens Advia centaur analyser). A HbA1c-t a totál hemoglobin kolorimetrikus mérésével illetve ezt kombinálva egy immunoturbodiometrikus eljárással. Az első mérés a Homeosztázis Model felhszanálásával lett kiszámolva, amely számításba veszi mind a glükóz mind az inzulin szerepét, hogy leírja a közöttük fennálló interakciót. A másik kompozíció a dichotóm kategória volt, ahol az Amerikai Diabétesz Szervezet leírását használták, hogy definiálják a diabéteszt és a prediabéteszt. A nem diabéteszes egyedek prediabéteszesnek számítottak, ha a HbA1c 5.7 % és 6.5% között volt és a glükóz szint pedig 100 és 126 mg/dl. A teljes mintában a diabétesz akkor volt megállapítható ha HbA1c 6,5%-nál magasabb volt és a glükóz 126m/dl-nél magasabb volt, vagy jelezték, hogy diabétesz elleni szert szednek.  Ezeket a kritériumokat használva 201 egyén lett diabéteszesnek kódolva. Az összes módszer széleskörűen elterjedt és használatos a klinikumban, hogy a betegségek kockázatát előjelezzék. A központi zsíreloszlás a derék mérettel volt megbecsülve, amelyet egy GCRC munkatárs mért meg. A résztvevőket megkértük, hogy jelezzék előre általában hogyan reagálnak egy stresszes eseményre. Két opció meg volt adva, ebből az egyik: A kedvenc ételeimből többet eszem, hogy jobban érezzem magam tőle. A másik pedig: Többet eszem mint általában.  A válaszok egy 1-4 ig voltak osztályozva, 1=nagyon jellemző, 4= egyáltalán nem jellemző A két itemre adott válaszokat fordítottan kódolták és összegezték, vagyis a magasabb pontszám jelentett nagyobb ételhasználatot a stresszkezelésben. A két item közötti korreláció .81 a nem diabéteszes almintában és .80 a teljes mintára tekintve. Az összes modell többváltozós tesztelésen ment keresztül a releváns kovariánsokkal. Életkor, jövedelem, oktatás/képzettség (12 kategória a teljes iskolázottságtól az iskolába nem járt kategóriáig, amely kontinuum változóként volt kezelve. Faj, (fekete vagy fehér) és a nem (férfi vagy nő) kategorikus változókánt volt kezelve.

Adatelemzés

A többszörös regressziós modell a derékméret és a glikémiás szabályozás jelzőit becsülte meg.  A zsírraktározás és a HOMA-IR (inzulinrezisztencia számítás modellje) ferdeségét normál eloszlássá konvertáltuk. A bináris regressziós modell a prediabétesz előrejelzésében és a diabétesz előjelzésében volt használatos. Az életkor és a jövedelem újra lettek skálázva aszerint, hogy egy egység az életkorban 10 évnek felelt meg egy egység a jövedelemben pedig 10 000 dollárnak. Baron és Kelly kritériumait alkalmaztuk a derékbőség tesztelésekor. Összegezve a megmagyarázott százalékot és az eredményeket, kitisztult, hogy melyik hatás milyen mértékben befolyásolja a glükóz anyagcserét.

A bevezető elemzések a nemre, életkorra és fajra végeztek tesztelést arra vonatkozóan, hogy milyen mértékben használnak ételt a megküzdéshez, és milyen különbségek vannak a glükóz szabályozásban. Becslést végeztünk a mintáról, úgy hogy minden változót kombináltunk –két mintás interakció elemzéssel. Egyik interakció sem lett szignifikáns ezért az egész minta egy csoportként lett kezelve és elemezve.

Eredmények

H1: Beigazolódott, hogy a stressz evés magasabb glükóz szinttel (b=.67, p<.001) inzulin szinttel (b=08, p<.001), inzulin rezisztanciával(b=.08, p<.001, és HbA1c szinttel (b=.02, p<.01) jár együtt.  A stressz evés a derékbőséggel kapcsolatban, a nem diabéteszes almintában szignifikáns volt (b=,91 p<.001) és az összes glükóz szabályozás értékkel kapcsolatban. Ezzel ellentétben az első minta eredményei és a másik minta eredményei, amelyhez hozzáadtuk a derékbőséget is, jelzi a kapcsolatot a stresszevés és a glükóz, inzulin inzulinrezisztencia és hbA1c csökkentett mértékével, illetve nem szignifikáns, amely azt bizonyítja, hogy a derékbőség meghatározza a stressz evés és a glükóz szabályozás közötti kapcsolatot. A megmagyarázott százalék a derékbőség meghatározóságáról változónként: glükóz (61%), inzulin (81%) inzulin rezisztencia (79%) HbA1c (56%)

H2: A stresszevés kapcsolatba hozható a prediabétesszel (OR=1.09, p<.05)  a nem diabéteszes mintában és diabétesszel(OR=1.15, p<.002) az egész mintában. A stresszevés az egész mintában a derékbőséggel összefüggésben volt és az összes glükóz szabályozással kapcsolatos értékkel. (p<.001) A második mintában a derékbőség hozzáadásával a stresszevés már nem jelezte előre szignifikánsan  a predibéteszt(p=.7) sem a diabéteszt (p=.3) Ez bizonyítja számunkra, hogy a nagyobb derékbőség közrejátszik a stresszevés és a glükóz szabályozás közötti kapcsolatban

Értelmezés

Az volt a tanulmány célja, hogy a stressz evés és az egészséges anyagcsere működés közötti kapcsolatot feltárjuk.  A filght or fight válasz a stresszre glükóz felszabadulást okoz, kibocsájtja a véráramba, amely köztudottan elnyomja az éhséget. Mégis sok ember számára a stresszre való válasz az, hogy nagyon energia dús ételeket vesz magához. Folytonos változókat használva, amelyek a glükóz raktározás, inzulin, inzulin rezisztencia, HbA1c megállapítottuk, hogy a stressz evés rossz glikémiás kontrollal és prediabéteszes állapottal van kapcsolatban a nem diabéteszes felnőttek között, ahogyan a diabéteszesek között az egész mintában.  Fontos eredmény hogy a derékbőség szerepét megállapítottuk ezekben a kapcsolatokban. A hagyományos súlycsökkentésre irányuló intervenciók a diétára és a mozgásra fókuszálnak., és időszakos súlyvesztésre összpontosítanak nem általánosra. Egy meta elemzése a fogyókúrás beavatkozásoknak , dokumentálta hogy a súlyvesztés utáni 5 évben 0.75 részét visszaszedték a leadott kilóknak. Az egyik oka a visszaesésnek talán hogy a hagyományosan nem találják el a lényeget, a probléma gyökerét. A túlevés és a nem mozgás miatt. Az ételhasználat a stresszel való megküzdésben az egyik alapja lehetne a beavatkozásoknak, és a válasz talán módosítható lenne. Tehát ha egy ilyen fontos lépés felajánlott lenne az elhízottakat segítő programokban személyre szabva. A stresszorok aktiválhatnak egy stressz válasz hálózatot, amely inkább érzelmi aktivitást támogat és csökkenti a szokások hatalmát tehát inkább kognitív működést ír elő. A stresszel való megküzdésben az evés talán csökkenti a szorongást, viszont ezzel megerősíti a későbbi evési szokást. Hogy csökkentsük a stressz indikálta evést, fontos hogy más kognitív alternatív módszereket is bevezessünk.  Keveset tudunk a problémákkal való megküzdésről illetve, hogy ebben az evésnek és az érzelmi oldalnak milyen szerepe van. Ha az evés kényelmes bár hibás megoldása az problémának és nincs mellette aktív viselkedés sem emocionális megküzdési lehetőség, akkor könnyen megérthetjük hogyan is vezetnek a stresszorok a stresszevéshez és ez pedig krónikus betegségekhez és elhízáshoz. A tudatos jelenlét tréning talán fontos , és felhívja a figyelmet arra, hogy az érzelmek címkézésének fontos szerepe van, és ezek elkülönítésére oda kell figyelni , tudatosítani az éhség érzését és a jóllakottságot és hozzákapcsolni a tudatos ételválasztáshoz . A felmerülő tények, amelyek  a tudatos jelenlét beavatkozás során rögzítve lettek az étkezési szokásokban és mentális egészségben mérhető. Fontos az emberekben tudatosítani, hogy önelfogadáshoz vezethet, illetve ezt elősegítheti, ha tisztában vannak az érzelmi és étkezési mintázataikkal. Amely összevág azzal az elképzeléssel, hogy a hatásos motiváló tényezők az egészség elősegítésére olyan egészség viselkedés elsajátítását jelenti, amely nélkülözi a testsúlyra való hivatkozást.

Számos határa van a jelenlegi tanulmánynak, amelyet el kell ismerni. Longitudinális adatok hiányában a stresszevés és a glükóz anyagcsere közötti összefüggések korlátozódnak az eredmény erősségét figyelembe véve a leírt kapcsolatok irányjelzéseire. Habár egy korábbi tanulmány már a stresszevést az anyagcsere szabályozás zavarival kötötte össze, mégis kevésbé tűnik valószínűnek, hogy a szegényes glikémiás szabályozás az az esemény, amely a stresszevéshez vezet. Egy másik korlátja a tanulmánynak, hogy sok afrikai amerikai válaszadó tipikus város specifikus mintát adott, ez rajzolódott ki. Vagyis ez a nemzetre tekintve nem reprezentatív. Ezt meg kell jegyezni, habár ezek a tények nem faji faktoroktól függenek sem a fekete és fehérek közötti különbségektől. Nem tisztázott, hogy az eredmény általánosítható e-más etnikumokra. A vizsgálatunk nem vizsgálta a stressz típusokat, amelyek előfutárai a stresszevésnek, és amely a MIDUS I-ben több változóval volt jelen (munkahelyi stressz, napi stressz, munkahelyi családi konfliktus) Más személyiségváltozók pl.: karaktervonások talán pontosíthatnák hogy milyen egyének is hajlamosabbak a stresszevésre. És végül a mi modellünk arra irányult, hogy a kettes típusú diabéteszre mért hatásokat tárja fel , azonban arról nem volt információnk, hogy a mintánkban résztvevők egyes vagy kettes diabétesszel vannak e diagnosztizálva. Tekintetbe véve azt, hogy a diabéteszesek kettes típussal lettek diagnosztizálva, a mi adatunk még nem tekinthető szignifikánsnak. Mindezek ellenére az eredményeink, hogy a stresszevés nagyobb derékbőséggel és rosszabb glükosztatikus szabályozással jár, segít megérteni, a pszichoszociális alátámasztását az elhízásnak és a glükóz szabályozásnak. Továbbá a különböző folyamatok magyarázatai hangsúlyozzák az energia egyensúlyvesztést és a viselkedéses válaszokat, amelyek kritikusak hogy hatásos preventív módszereket fejlesszünk ki és a beavatkozó erők összekössék az elhízást és az ezzel kapcsolatos betegségeket.