Egy iskolai  prevenciós program hatásai az európai serdülők alkohol fogyasztási szokásaira

Caria, M. P., Faggiano, F., Bellocco, R., Galanti, M. R., the EU-Dap Study Group (2011). Effects of a School-Based Prevention Program on European Adolescents’ Patterns of Alcohol Use. Journal of Adolenscent Health, 48, 182-188.

Az összefoglalót készítette: Gelencsér Dóra

Az általam választott kutatásban abból a tényből indultak ki, hogy az iskolai szerhasználattal való visszaélésre irányuló prevenciós programok széles körben elterjedtek, hatásosságuk azonban csak ritkán kerül értékelésre. Éppen ezért a kutatók célja ezzel a vizsgálattal egy új, az alkoholfogyasztás gyakoriságával és az alkoholhoz kapcsolódó „problémás” viselkedésékekkel foglalkozó iskolai prevenciós program hatékonyságának értékelése volt európai diákok körében. A 2004-2005-s tanévben összesen 7079 12-14 éves diák vett részt ebben a klaszter randomizált, kontrollált vizsgálatban hét európai ország 143 iskolájából. Az alkohol használati szokásokat, valamint a problémás viselkedéseket önkitöltős kérdőívek segítségével vizsgálták a prevenciós program megkezdése előtti alapfelmérésen, majd 18 hónappal később. A kutatás eredményei szerint a prevenciós program hatására csökkent az alkoholhoz kapcsolódó problémákról való beszámolás kockázata (OR= 0,78, 95% CI.=0,63-0,98), bár ez az eredmény nem volt statisztikailag szignifikáns az alapfelmérés alapján jelenleg alkoholt fogyasztó 743 fős alcsoportban. Ezenkívül az alkalmi fogyasztók az ritkábban váltak gyakori fogyasztóvá, mint a kontroll csoportban. Az alkoholfogyasztás kockázata azonban nem változott a program hatására (OR= 0,93, 95% CI.=0,79-1,09).

Bevezetés

A túlzott mértékű alkoholfogyasztás egyre növekvő problémát jelent (Hibell és mtsai, 2007, Kuntsche, Rehm és Gmel, 2004). 35 európai országban a 15-16 éves diákok körében a problémás ivással kapcsolatban növekvő trendről számoltak be, bár az alkoholfogyasztás gyakoriságának előrejelzői viszonylag változatlanok maradtak ugyanazon időszak alatt (Hibell és mtsai, 2007). Például azon diákok aránya, akik arról számoltak be, hogy már fogyasztottak alkoholt életükben (90%), vagy az elmúlt 30 napban (60%) változatlan maradt 2003 és 2007 között. Ezzel ellentétben az elmúlt 30 napon történt mértéktelen ivás prevalenciája a 2003-ban még 40%-ról 44%-ra emelkedett 2007-re, valamint azon diákok száma, akik már tapasztaltak olyan problémákat, melyek saját alkoholfogyasztásukkal voltak összefüggésben az elmúlt 12 hónapban a 2003-ban leírt 6%-ról 10%-ra emelkedett 2007-re.

Világszerte az alkoholfogyasztás kapcsolódik a fiatalok körében leírt három vezető halálokhoz, melyek a véletlen sérülések, a gyilkosságok, és az öngyilkosságok (Hingson, Assailly és Williams, 2004, Bonnie és O’Connell, 2004). Az alkoholfogyasztás korai kezdete összekapcsolódik egy sor viselkedési és pszichiátriai problémával, például emeli a későbbi életben az alkoholhoz kapcsolódó gondok kockázatát, továbbá a gazdasági és a kapcsolódó társadalmi költségeket (DeWit és mtsai, 2000, Grant és Dawson, 1997, Spoth, Guyll és Day, 2002). Éppen ezért az olyan szervezetek, mint a WHO és az Európai Unió az alkoholfogyasztás által a fiatalok számára okozott károk megelőzésére való fokozott fellépésre szólítottak fel (WHO, 2009). Az iskolai keretek között végzett elsődleges prevenciót tartják az egyik legmegfelelőbb stratégiának a szerhasználat megelőzésében, mert ezáltal nagy számban érik el a fiatalokat (UNICRI, 2003).  A széles körben elterjedt szociális befolyásolás modellre építő programok közül ígéretes hatást találtak az alkoholfogyasztási szokások tekintetében néhány észak-amerikai és ausztráliai tanulmányban (Botvin, Griffin és Diaz, 2001, Hecht és mtsai, 2006, McBride és mtsai, 2004). Mindenképpen szükség volna ezen vizsgálatok megismétlése különböző kultúrákban. Ezenkívül nagyon fontos, hogyan határozzák meg az intervenciók viselkedési végcélját. A legtöbb prevenciós program célja az első alkoholfogyasztás időpontjának kitolása és a fogyasztás mértékének csökkentése (Foxcroft és mtsai, 2003), de vannak olyan tanulmányok is, ahol a cél a problematikus fogyasztásra irányul. Mindezek alapján a kutatás fő hipotézise az volt, hogy az intervenciós csoportban kisebb arányban fognak előfordulni alkohollal kapcsolatos kimenetek, mint kontroll csoportban.

Kutatási elrendezés és módszer

Ebbe a randomizált klaszter vizsgálatba összesen 170 iskolát választottak be a beválasztási kritériumok és az együttműködési hajlandóság alapján, melyek 7 európai országból (Ausztria, Belgium, Németország, Olaszország, Spanyolország, Svédország) kerültek ki és kiegyensúlyozottan képviselték az alacsony, közepes és magas szocioökönómiai státuszú területeket. Még az alapfelmérés előtt (2004. október) 27 iskola visszalépett a részvételtől, így összesen 7079 12-14 éves diák és 143 iskola került random módon az intervenciós (3547 fő, 78 iskola) és a kontroll csoportba (65 iskola, 3532 diák). Az utóteszthez az adatfelmérés 2005 és 2006 májusában zajlott, melyben összesen 5541 diák (átl. életkor: 13,2 év, 49% nő) töltötte már csak ki a kérdőíveket. Az intervenciós csoport az „Unplugged” program 12-szer 1 órás ülésén vett rész, melynek első 4 ülése a serdülők tudását célozza meg a dohányzással, alkoholfogyasztással és az illegális drogokkal kapcsolatban, a második 4 ülés a szociális készségeket fejleszti, beleértve a téves hiedelmeket a szerhasználat gyakoriságával és szociális elfogadottságával kapcsolatban. Az utolsó 4 ülésen pedig az interperszonális készségek fejlesztése történik gyakorlati feladatokkal (például visszautasítás, asszertivitás, stb.). A standardizált programot tanárok vezették, akik korábban részesültek egy 3 napos képzésben. A kontrollcsoport tagjai ezzel szemben a szokásos iskolai programokban vettek részt, ha egyáltalán bármilyenben. Az adatokat anonim, önkitöltős, papír-ceruza tesztek segítségével gyűjtötték össze, melyeket az osztálytermekben töltöttek ki, tanárok jelenléte nélkül. Az iváshoz kapcsolódó problémás viselkedések közé olyanok tartoztak, mint: veszekedés, vitatkozás, baleset vagy sérülés, pénz vagy más értékek elvesztése, tárgyak, vagy ruházat károsodása, párkapcsolati problémák, gyenge iskolai teljesítmény, rablás áldozatává válás és hospitalizáció. Mivel ezen problémák az alapfelmérés alapján nagyon ritkán fordultak elő (0,22%-1,26%), a válaszokat dichotomizálták. Az elemzéshez gyűjtöttek adatokat az életkorra, nemre, iskolai osztályra, családi állapotra, iskolai teljesítményre, alkoholfogyasztási szokásokra, az ezzel összefüggő viselkedési problémákra, valamint a szülők alkoholfogyasztással kapcsolatos észlelt toleranciájára vonatkozóan.

Eredmények

A randomizáció ellenére a különböző kísérleti feltételekben résztvevők az alapfelmérés bizonyos jellegzetességei alapján nem voltak megfelelően kiegyenlítve, így a kontroll csoportban több idősebb diák szerepelt, valamint nagyobb arányban fordultak elő olyanok, akik már tapasztaltak meg problémákat a viselkedésükben az alkoholhoz kapcsolódóan. Az alapfelmérésben az alkoholfogyasztás a magasabb osztályokban egyre nőtt, a 7. osztályosok körében 12%, a 8. osztályosoknál 17%, és kilencedikeseknél 37%. Az iváshoz köthető viselkedési problémák az elmúlt évben a 7. és 8. osztályosok 6%-nál fordult elő, míg a kilencedikesek 9%-nál. Az alkoholfogyasztás előfordulása az alapfelmérésen tapasztalt 15,5%-ról (850 fő) 35%-ra (1918 fő) gyarapodott az után követésre. A prevenciós programban való részvétel nem módosította a jelenlegi alkoholfogyasztást, de az alkoholhoz köthető viselkedési problémák szignifikánsan alacsonyabb előfordulásával járt együtt. Ez a csökkenés csak azoknál a diákoknál volt megfigyelhető, akik az alapfelmérés alapján nem fogyasztottak alkoholt és nem észlelték a szüleik jóváhagyását a fogyasztással kapcsolatban. Mindkét esetben azoknál volt hatásosabb a program, akik az iskolai teljesítményüket átlag alattinak értékelték. Összességében a program hatékonyabb volt a fiúknál, mint a lányoknál, bár szignifikáns kockázat csökkenést jelentett a ≤12 éves lányoknál is. Az alapfelmérésben alkoholt nem fogyasztók az intervenciós csoportban nagyobb valószínűséggel maradtak nem fogyasztók (p=0,12) és kisebb valószínűséggel váltak gyakori fogyasztóvá (p <0,05), mint a kontrollcsoport tagjai. Ugyanez volt megfigyelhető a viselkedési problémák esetén is, az alapfelmérésen ilyen problémákról be nem számoló diákok az intervenciós csoportban nagyobb valószínűséggel az után követéskor sem számoltak be erről (p <0,05), valamint kisebb arányban számoltak be róla (p=0,05) a kontrollcsoporttal összehasonlítva.

A 7079 diákból 78,3% töltötte ki a kérdőíveket a 18 hónapos után követés során. 79, 3% az intervenciós, és 77,3% a kontroll csoportban, ami szignifikáns eltérést jelentett a két csoport között. A kieső diákok, ahogyan arra számítani lehetett szignifikánsan nagyobb arányban számoltak be az elmúlt 30 napból alkoholfogyasztásról és azzal összefüggő viselkedéses problémákról. Azonban a lemorzsolódó személyek hasonló jellegzetességekkel rendelkeztek a különböző kísérleti feltételekben.

Konklúzió

Ebben a vizsgálatban azok az európai diákok, akik részt vettek egy új szerhasználattal kapcsolatos prevenciós programban kisebb valószínűséggel tapasztaltak alkohollal összefüggő problémás viselkedéseket, mint azok a diákok, akik a szokásos iskolai oktatásban vettek részt. Az általános alkoholfogyasztás mértékét ez a változás nem érintette. Tehát az eredmények arra mutatnak, hogy ez a prevenciós program inkább a problémás ivásra van hatással, mint az alkoholfogyasztás gyakoriságára. Ez a megállapítás azonban nem váratlan, mivel az alkoholfogyasztással összefüggő iskolai prevenciós programokkal kapcsolatban a korábbi tanulmányokban is csupán csekély hatékonyságról számoltak be (Komro és Toomey, 2002). Ellickson (1990) a mérsékelt hatékonyságról alkotott lehetséges magyarázatához igazodva elképzelhető, hogy az alkoholhasználat szociális elfogadottsága aláássa a program olyan törekvéseit, melyek azt célozzák meg, hogy egyáltalán ne, vagy csupán kis mennyiségű alkoholt fogyasszanak, ami az univerzális prevenciók leggyakrabban kitűzött célja (Foxcroft, 2002). Valójában a legtöbb fiatal azért dönt az alkoholfogyasztás mellett, mert ez része a közösségeik mindennapi életének és otthonaiknak (Wagenaar és Perry, 1994), ezzel összhangban az olyan személyes tényezők, mint a képességek, készségek, hiedelmek és szándékok az alkoholhasználat varianciájának csupán kis hányadát képesek magyarázni (Griffin és mtsai, 2000). Éppen ezért az európai országokban – ahol az alkoholfogyasztás mélyen gyökerezik a kultúrában és a társadalomban – az iskolai prevenciós programokat szükséges volna kombinálni tanagyagon kívüli, családi és közösségi stratégiákkal is, hogy hosszantartó csökkenést érhessünk el a fiatalok alkoholfogyasztásában. Lényegében azok a programok, – a Project Northland (Perry és mtsai, 1996) és a Midewestern Prevention Project (Chou és mtsai, 1998) – melyek hatékonynak bizonyultak az alkoholfogyasztás csökkentésében, mind kiterjedt iskolai és közösségi programok voltak, és legtöbbször nem tantermi környezetben zajlottak. Bár az új, „Unplugged” nevű program nem járt az alkoholfogyasztás gyakoriságának általános csökkenésével, az alapfelmérésben alkoholt nem fogyasztó, vagy az alkalmi fogyasztó fiatalok az intervenciós csoportban kisebb valószínűséggel váltak gyakori fogyasztóvá, mint a kontrollcsoport tagjai. Emellett a program némileg hatékonyabbnak bizonyult az alkohollal összefüggő problémás viselkedések előfordulási gyakoriságának csökkentésében fiúknál, mint lányoknál. Ez azzal az elméleti elképzeléssel magyarázható, hogy a fiúkat jobban befolyásolja az iskolai és a közösségi környezet, míg a lányokra inkább a család van nagyobb hatással. Az eredmények ellenére mégis meg kell említenünk két korlátozó tényezőt. Az egyik a lemorzsolódás, – gyakori problémája a longitudinális kutatásoknak – ami sajnos jelen tanulmányban sem elhanyagolható mértékű, bár valószínűleg nem ásta alá az eredmények validitását, mivel a lemorzsolódó személyek hasonló jellegzetességekkel rendelkeztek a különböző kísérleti feltételekben. A másik pedig az önbeszámolón alapuló kimenetek, bár a serdülők kérdőívekben adott válaszai az alkoholfogyasztási szokásaikkal kapcsolatban magasan megbízhatónak tűnnek (Smith, McCarthy és Goldman, 1995). A fent említett indokok miatt még az olyan csekély hatásoknak is, mint amilyet ebben a tanulmányban sikerült kimutatni fontos hosszú távú egészségi hatásai lehetnek az egész populációra nézve (Caulkins és mtsai, 2002).