Nagy emberek kisebbségi érzései:  gyermekkori zaklatás, izomdiszmorfia és egyéb mentális problémák testépítőknél

Wolke, D. and Sapouna, M.. (2008) Big men feeling small : childhood bullying experience, muscle dysmorphia and other mental health problems in bodybuilders. Psychology of Sport and Exercise, 9, 595-694.

Készítette: Fekete-Győr Albert

Előszó

A DSM IV-ben is szereplő testdiszmorfia egy testképzavar, mely a kinézet vélt, vagy esetleg kis mértékben fennálló torzulásától szociális, illetve viselkedéses zavarokhoz vezet. A legtöbb esetben egy bizonyos testrészre fókuszálódik a téves észlelés (pl.: orr, haj), néha azonban az egész testre kiterjed, ilyenkor soványnak, kicsinek, nem eléggé izmosnak látják magukat az ezzel a  problémával küzdő emberek. Valójában ezek az emberek normál testalkatúak, vagy kifejezetten izmosak, ugyanakkor a kicsinységüktől és soványságuktól való félelmük gyakran okoz szorongást a testük nyilvánosság előtti megmutatásától. Eredetileg ez a testképzavar inverz anorexia néven vált ismerté azonban ma izomdiszmorfiának nevezik, ami a testidiszmorfia egyik típusának számít.

Az izomdiszmorfia prevelenciája a populációban ismeretlen, de főként a férfiaknál írják le, bár nőknél is előfordul, főként a testépítők között. A szociális és viselkedéses hatások főként abban merülnek ki, hogy az érintettek kerülnek bizonyos elfoglaltságokat, helyeket és embereket, hogy ne mutatkozzanak a nem megfelelőnek tartott testükkel. Az testedzés függőség és a szigorú edzéstervek miatt elhanyagolják családjaikat és barátaikat, esetleg jól fizető állásokat hagynak ott, edzőtermi munkákért cserébe, hogy így biztosítsák napi edzésszükségletüket. Egyre több bizonyíték van arra, hogy az izomdiszmorfia és a hozzá tartozó testformáló módszereknek komoly fizikai következményei vannak. Ennek része a különböző szerek, szteroidok, hormonkészítmények és efedrin használata, melyeknek mind komoly egészségügyi mellékhatásai vannak. A kényszeres edzés emellett károsíthatja a csontokat, izmokat és az általános egészséget.

Kevés az ismeret az izomdiszmorfia pszichológiai hatásairól, de az ilyen férfiak körében gyakrabban találnak evészavaros kórtörténetet. Ez általában nagyon tudatos étrendet jelent izomtömeg növelés céljából, ugyanakkor társul hozzá purgáló zavar illetve hashajtózás a zsírlerakódás elkerülése érdekében. Az újabb kutatások gyakoribb patológiákat, öngyilkossági késztetést és alacsonyabb életszínvonalat találtak az izomdiszmorfiás férfiaknál a többi testdiszmorfiáshoz képest.

Néhány kutatás foglalkozik az izomdiszmorfiás férfiak esetleges szorongásnövekedésével, depressziójával és alacsony önértékelésével. A testdiszmorfia kapcsolatát az alacsony önértékeléssel igazolták a kutatások, ugyanakkor az izomdiszmorfiánál ez nem bizonyosodott be. Ugyanakkor az obszesszív-kompulzív spektrum tünetei gyakrabban fordulnak elő izomdiszmorfiásoknál, akik a kategorizálásban az OCD alá is tartoznak.

Alig valami ismert az izomdiszmorfia rizikófaktorairól. Csak a testdiszmorfia irodalmából következtethetünk, hogy az érintettek általában gyermekkorukban abúzusnak voltak kitéve. Önéletrajzok és esettanulmányok implikálják, hogy egyesek gyermekként gyengék voltak és zaklatás áldozataivá váltak, melynek folyományaként edzésbe kezdtek, hogy megszűnjön a zaklatásuk. Így az olyan pszichológiai problémáik, mint a szorongás, depresszió, alacsony önértékelés, a zaklatás következményei is lehetnek, amik pedig az izomdiszmorfia rizikófaktorai.

Az alábbi kutatás a gyermekkori zaklatás és az izomdiszmorfia kedvezőtlen hatásait vizsgálja általánosságban a patológiákra és az önértékelésre. Emellett a vizsgálat tárgya, hogy az izomdiszmorfia együtt jár-e a zaklatás hatásaival az előbbiekre. Ebben az esetben a várakozás szerint a gyermekkorukban zaklatott testépítők, akik magas pontszámot értek el az izomdiszmorfia skálán a legrosszabb pszichológiai funkcionálást és a legalacsonyabb önértékelést mutatnák a tényezők additív hatása miatt. Végül azt tesztelték, hogy az izomdiszmorfia kérdőív pontszámai együtt járnak-e a zaklatásnak kitettséggel, patológiákkal illetve alacsony önértékeléssel.

Módszertan

A kutatásban 100 testépítő vett részt, akik hetente legalább négyszer edzettek tíz dél-angliai és dél-walesi konditeremben. A 16-tól 62 évesig terjedő minta átlagéletkora 29,8 év volt. A tájékoztató-belegyező nyilatkozat után kérdőíveket töltöttek ki, mely kb. 20 percig tartott. A felkért testépítők mindegyike beleegyezett a vizsgálatba, amiért proteinszeletet kaptak.

A kérdőív csomag négy részből állt, az első a 16 itemes izomdiszmorfia kérdőív, melynél ötjegyű skálán kellett értékelni, hogy egyetértenek-e olyan állításokkal, mint: „Azt gondolom a testem túl kicsi.” (0=soha, 4=mindig). Az eredményeket összegezve 64 pontot lehetett elérni, ahol a nagyobb pontszám jelentette a kisebbség érzését. A második rész a széles körben alkalmazott Rosenberg általános önértékelési skálát tartalmazta, melynél négyjegyű skálán (erősen egyetértek – egyáltalán nem) kellett értékelni tíz itemet, a magasabb pontszám magasabb önértékelést mutat. A harmadik részben egy adaptált zaklatási kérdőívet alkalmaztak, mely hat módot vizsgált (rugdosás, dolgai elvétele vagy megrongálása, csúfolás, kinevetés, kirekesztés, rosszindulatú pletyka) a gyermek és tinédzserkori zaklatásról. Azt is vizsgálja, hogy mikor kezdődött a rendszeres zaklatás (ami 2-3 alkalmat jelentett havonta bármelyik típusból). A negyedik kérdőív (SCL-90-R), amit gyakran használnak pszichiátriai betegség szűrésre. Három alskálát tartalmazott depresszió, szorongás és OCD tünetekről, melyeket 0-4-ig kellett értékelni. Az eredmények összegének nagy értéke indikálja a patológiát. Az előbbieken túl a testépítők nyilatkoztak súlyukról, magasságukról, amiből testtömeg indexet számoltak.

Eredmények

A 100 testépítőből 21-et zaklattak gyerekkorában, amely 10,5 éves átlagéletkorban kezdődött. A Pearson féle korreláció szignifikánsan pozitív volt az izomdiszmorfia kérdőív pontszámok és a három patológia alskála, valamint a zaklatás között, viszont negatív az önértékeléssel. A zaklatás a patológia alskálákkal szignifikánsan pozitívan korrelált, míg az önértékeléssel negatívan. A magasság, testsúly és testtömeg index nincs szignifikáns kapcsolatban se az izomdiszmorfiával, se a zaklatással. Az izomdiszmorfia pontszámának növekedése jóval magasabb patológia értékekkel és alacsonyabb önértékeléssel jár zaklatott gyermekkor esetén, mint anélkül. Mindhárom patológiás alskála nagysága együtt járt a magas izomdiszmorfia és zaklatás értékekkel. Az alskálák varianciájából 15%-ot magyarázott a zaklatás és további 6%-ot az izomdiszmorfia. Az önértékeléssel csak az izomdiszmorfia értéke áll negatív szignifikáns kapcsolatban, a zaklatás értéke nem.

Diszkusszió

A testépítők magassága, súlya, valamint testtömeg index nem áll kapcsolatban az izomdiszmorfia pontszámukkal, viszont annak nagysága együtt jár az alacsonyabb önértékeléssel és patológiás tünetekkel. Ebből következően az izomdiszmorfia független az objektív testméretektől. A 29-es átlagos testtömeg index meghaladja a tanácsolt 20-25-ös értékeket, de ezt vélhetően a magas izomtömeg és nem a zsír okozza, ugyan ezt csak a személyes találkozás eseménye bizonyítja, ahol egyik résztvevő sem tűnt túlsúlyosnak.

A gyermekkorukban zaklatottak aránya (21%) megfelel a populáció átlagának az általános iskolákban, ugyanakkor magasabb a középiskolákban tapasztalható átlagnál. Akik rendszeres zaklatásra emlékeznek vissza, különösen, akiket fizikailag bántalmaztak, vagy a kortársaik bántották feltűnően magasabb izomdiszmorfia eredményeket értek el. Egyre több eredmény mutat rá arra is, hogy a zaklatás kapcsolatban áll az OCD-vel illetve a testdiszmorfiával. Olyan nők, akiket megerőszakoltak gyakrabban végeznek kényszeres súlyemelést a beszámolók szerint. A testdiszmorfiásoknál gyakran jelenik meg az előéletben gyermekkori abúzus. Ezen kutatás szerint a gyermekzaklatás szignifikáns kapcsolatban van a patológiás működésekkel, ami összhangban van más kutatási eredményekkel is. Az izomdiszmorfia és a zaklatás között is pozitív kapcsolat van, ezen kívül annak értéke együtt jár a patológiákéval is. A rendszeres zaklatás és izomdiszmorfia additívan jelzi előre a patológiás tüneteket, és az önértékelés alacsonyságát. Ez az első olyan kutatás, amely rámutat a korai zaklatás és az izomdiszmorfia kapcsolatára és ezek hatásaira a patológiák megjelenésében.

Ez a kutatás retrospektívan tárja fel a zaklatást, melynek korlátai vannak az emlék felidézhetőségi képesség szempontjából, illetve azok torzításai miatt. Ebben a kutatásban a testépítőknek konkrét emlékeket kellett felidézniük a gyermekkorukból egy kérdőív segítségével, mely nem tartalmazott sugalmazó kérdéseket. Nem zárhatjuk ki, hogy a traumatizáltság miatt egyeseknél szelektív emlékezéshez vezettek a zaklatásukról. Azt sem ismerhetjük, hogy a zaklatás vezetett-e a kisebbségi érzéshez, vagy már előtte is így funkcionáltak, például gyermekkorukban valóban kicsik és véznák voltak. Ezek meghatározásához longitudinális vizsgálatok lennének szükségesek. Ugyanakkor vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyermekkorukban zaklatottak gyakran látszottak gyengének, eltérő volt a megjelenésük, nem voltak vonzók, szorongtak és vagy egyáltalán nem, vagy csak kevés barátjuk volt. A testépítők önéletrajzai, illetve a velük készített interjúk azt mutatják, hogy a zaklatás és gyengeség érzés a testépítés elkezdéséhez vezethet.

Konklúzió

A kutatás feltárta, hogy az izomdiszmorfiás férfiaknak alacsonyabb az önértékelése és patológiásabbak, mint a hasonlóan sportoló, de ilyen testképzavarral nem rendelkező társaiknak. Ezen megállapítást a klinikai tapasztalatok is alátámasztják. Az eredmények azt mutatják, hogy az izomdiszmorfiával nem rendelkező sportolók is hasonló testi adottságokat érhetnek el. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a gyermekkori zaklatás hozzájárulhat az izomdiszmorfia kialakulásához, illetve pszichiátriai zavarokhoz a testépítőknél. A zaklatás és az izomdiszmorfia együttes hatása igen nagy és additív az alacsony önértékelésre és a patológiákra.