Az  impulzivitás mely dimenziói állnak kapcsolatban a cigaretta utáni sóvárgással?

Billieux, J., Van der Linden, M. and Ceschi, G. (2007). Which dimensions of impulsivity are related to cigarette craving? Addictive Behaviors, 32, 1189-1199.

Összefoglalót készítette: Kovács Lilla

Absztrakt

A dohányzás egy nagyon fontos egészségügyi probléma, és a legnagyobb megelőzhető kockázati tényező, ami idő előtti halálhoz vezet a fejlett országokban. Jelentős számú kutatás jelzi, hogy az impulzivitás központi etiológiai tényező számos dohányfüggőséget leíró elméleti modellben. Ennek a kutatásnak a célja, hogy elemezze, az impulzivitás mely dimenziói állnak kapcsolatban a cigaretta utáni sóvárgással. Eddig 40 pszichológushallgatót teszteltünk a Questionnaire on Smoking Urges (QSU-12) felülvizsgált változatával, valamint az UPPS Impulsive Behavior Scale (UPPS) francia adaptációjával. Ez a skála négy különálló komponenst azonosít az impulzív viselkedéssel kapcsolatban: sürgetettség, az előre megfontoltság hiánya, a kitartás hiánya, és szenzoros élménykeresés. Az eredmények azt mutatják, hogy a sürgetettség szignifikánsan előrejelzi a dohányzás utáni sóvárgást, míg a depresszió és a szorongás nem.

Kulcsszavak: cigaretta; dohányzás; sóvárgás; impulzivitás; UPPS; QSU; sürgetettség; gátlás

Bevezetés

A dohányzás egy jelentős egészségügyi probléma, és a legnagyobb megelőzhető kockázati tényező, ami idő előtti halálhoz vezet a fejlett országokban. A dohányzás rendkívül gyakori világszerte.  Svájcban, ahol jelen kutatást végezték, a népesség 31%-a (a nők 26, a férfiak 36 %-a) dohányzott 2002-ben. Ezen kívül, mivel a nikotin függőség diagnózis megjelent a DSM 3. kiadásában, ez vált a leggyakoribb pszichiátriai diagnózissá az Egyesült Államokban. 2000-ben 10-ből 1 halálesetért a dohányzás volt felelős az egész világon. A dohányzás egyre növekvő emberi és gazdasági költségekkel jár, és egyike a legfontosabb közegészségügyi problémáknak, amikkel az elkövetkezendő évek során foglalkoznunk kell.

A dohányzásra napjainkban úgy tekintünk, mint komplex bio-pszicho-szociális problémára. Ami a biológiai aspektusát illeti, kutatások kimutatták, hogy a dohányzási fenotípusra hatással vannak a gének. Ami a szociális aspektust illeti, kutatások bizonyítják, hogy bizonyos demográfiai tényezők, úgy, mint a férfi nem, fiatal életkor, alacsony szocioökonómiai státusz valamint az alacsony iskolai végzettség pozitívan korrelálnak a dohányzással. Ami a dohányzás pszichológiai oldalát illeti, a dohányzást egy függőségi zavarnak kell tekintenünk, amely ezen zavarok klasszikus vonásaival jellemezhető: tolerancia, elvonás, használat magas személyes költségek árán is.

Az impulzivitás (ami magában foglalja a szenzoros élménykeresést, az alacsony viselkedéses kontrollt és az impulzuskontroll-zavarokat) régóta szerepel a szerhasználattal foglalkozó elméleti modellekben, mint központi etiológiai fogalom, és a közelmúltban specifikusabban a dohányzással is összefüggésbe hozták. Összefoglalva a szakirodalom korábbi eredményeit azt láthatjuk, hogy a dohányzók nehezebben kontrollálják impulzusaikat, mint a nem dohányzók, és a szenzoros élménykeresés elsősorban a dohányzás elkezdésének valószínűségét növeli, nem pedig a függőséget.

Az UPPS Impulsive Behavior Scale az impulzivitás négy dimenzióját méri: sürgetettség, előre megfontoltság, kitartás, szenzoros élménykeresés. A kutatások alapján úgy tűnik, a négy dimenzió különböző egészségkárosító magatartásokkal hozható összefüggésbe, mint pl. evészavarok, vagy szerhasználat.

Jelen kutatás az impulzivitás komponensei és a dohányzástól való függőség egy központi fogalma, a sóvárgás közötti kapcsolatot igyekszik feltárni. A Questionnaire of Smoking Urges (QSU-32) a sóvárgás két dimenzióját különbözteti meg. Az első faktor: vágy a dohányzásra, a dohányzás örömének elővételezése. A második faktor: negatív érzéstől, nikotin elvonástól való megkönnyebbülés elővételezése, és egy sürgető, elsöprő vágy a dohányzásra. Az eredeti kérdőív 32 tételből állt, jelen kutatásban egy felülvizsgált verziót használtak, ami 12, az eredetiben is szereplő tételt tartalmaz, valamint ez is felosztható a két faktorra.

A korábbi kutatási eredményeket figyelembe véve jelen kutatás hipotézisei a következők voltak:
1. A QSU első faktora a szenzoros élménykereséssel állhat kapcsolatban.

2. A kitartás hiányának következtében nehezebb gátolni az irreleváns gondolatokat vagy emlékeket, ami megnövelheti a dohányzással kapcsolatos gondolatok számát, és így növeli a dohányzásra való késztetést.

3. Kapcsolatot feltételeztek a sürgetettség és a QSU második faktora között.

4. Nem vártak kapcsolatot a sóvárgás és az előre megfontoltság hiánya között, mivel ez valószínűleg inkább a dohányzással, és nem közvetlenül a sóvárgással áll kapcsolatban.

Módszerek

Résztvevők

Összesen 134 pszichológus hallgató töltött ki teszteket egy kurzus keretében a Genevai Egyetemen (117 nő és 17 férfi), akik közül azonban nem mindenki kapcsolódik ehhez a kutatáshoz.

Eljárás

Minden résztvevő a következő kérdőíveket töltötte ki: UPPS Impulsive Behavior Scale (Impulzív Viselkedés Skála), Questionnaire of Smoking Urges (Dohányzási Késztetés Kérdőív) (QSU-12) francia adaptációja, Beck Depresszió Kérdőív (BDI-2), és State Anxiety Inventory (Állapot Szorongás Kérdőív) (STAI-S).

A dohányzók aránya a tesztfelvételkor 29, 85% volt az egész mintában. Következésképpen a végső minta 40 tanulóból állt, akik enyhe vagy közepes dohányosnak számítottak. Azonban számos kutatás kimutatta, hogy az enyhe dohányosok is mutatnak függőségi tüneteket, vagyis jelen minta megfelelő a sóvárgási korrelátumok vizsgálatára.

Eredmények

Korrelációkat végeztek a négy kérdőív között. A sürgetettség és a QSU második faktora (negatív érzéstől való megkönnyebbülés) között szignifikáns, közepes erősségű (r= 0,41*) korrelációt találtak. Nem találtak kapcsolatot az impulzivitás másik három dimenziója és a QSU-12 között. Szignifikáns korrelációt találtak a sürgetettség és a BDI-2 összpontszáma között (r= 0, 41*), valamint a sürgetettség és a STAI-S összpontszáma között (r= 0, 55*).

Lineáris regressziót végeztek, hogy megtudják, az impulzivitás mely dimenziója jósolja be leginkább a sóvárgást. Függő változójuk a QSU-12 második faktora volt, mivel egyedül ez korrelált az impulzivitással. A vizsgálatba bevették a depressziót és a szorongást is. A sóvárgást leginkább bejóslóval kezdve, a kapott sorrend a változók között a következő: sürgetettség, szorongás, kitartás hiánya, szenzoros élménykeresés, előre megfontoltság hiánya, depresszió. Az eredmények alapján a sürgetettség az impulzivitás egyetlen olyan összetevője, amely szignifikáns növekedést jósol a QSU második faktorán, vagyis a negatív érzéstől, nikotin elvonástól való megkönnyebbülés tekintetében.

Diszkusszió

A kutatás legfőbb eredménye, hogy a sürgetettség pozitívan korrelál a negatív érzéstől, nikotin elvonástól való megkönnyebbüléssel, valamint ez a változó az egyetlen szignifikáns előrejelzője a dohányzás utáni sóvárgásnak. Azonban nincs szignifikáns korreláció a dohányzás utáni vágy, szándék (QSU-12 első faktora) és az impulzivitás különböző dimenziói között. Feltételezhető, hogy az alacsony válaszgátlási képességhez a sürgetettség magas szintje tartozik, így a dohányzáson túl az alkohol abúzusban is szerepet játszik.

Úgy tűnik, a dohányzók a sóvárgást inkább az elvonási tünetek miatt tapasztalják, és nem a dohányzásban lelt öröm utáni vágy hajtja őket. Ez magyarázhatja, miért nem találtak kapcsolatot a szenzoros élménykeresés és a sóvárgás között. A kitartás hiánya és a sóvárgás közti kapcsolat hiányát a szerzők azzal magyarázzák, hogy valószínűleg az elvonási tünetek csökkentésére irányuló vágy erősebb, mint a dohányzással kapcsolatos gondolatok hatása. Az előre megfontoltság hiánya más kutatások szerint szerepet játszik a dohányzásban: a dohányosok nem veszik figyelembe káros szokásuk hosszú távú negatív következményeit. Azonban ez a változó, jelen kutatás eredményei alapján úgy tűnik, a sóvárgással közvetlenül nincs kapcsolatban.

További kutatásra érdemes terület ez. Érdemes lenne megvizsgálni a sürgetettség mögött meghúzódó kognitív mechanizmusokat, észben tartva, hogy a cigaretta utáni sóvárgás a visszaesések fő oka. Érdemes lenne vizsgálni a sürgetettség hatását a válaszgátlási folyamatokra.

A dohányzásra számos különböző dolog hat: biológiai, kognitív, és szociális tényezők. Ezért érdemes multidiszciplináris nézőpontból megközelíteni a kérdést, így jobb megelőző programokat és stratégiákat lehet alkalmazni.