Az egészségszorongás  interperszonális modellje

Birnie, K. A., Sherry, S. B., Doucette, S., Sherry D. L., Hadjistavropoulos, H. D., Stewart, S. H.. (2013). The Interpersonal Model of Health Anxiety: Testing predicted paths and model specificity. Personality and Individual Differences, 64, 856-861.  Forrás: http://dx.doi.org/10.1016/j.paid.2012.12.028. 

Készítette: Engyel Márton

Az egészségszorongás definíció szerint egy folyamatosan fennálló aggodalmat takar: a személy attól fél, hogy valamilyen betegségben szenved, illetve a jövőben szenvedni fog. A probléma súlyosságát alátámasztja, hogy az egészségszorongás komolyan megterheli a beteg környezetét, az orvos látogatások számát megnöveli és komoly plusz költséget jelent az egészségügynek is (Longley, Watson, & Noyes, 2005).

Az egészségszorongás kutatásának középpontjában eddig a diszfunkcionális kognitív és viselkedési folyamatok álltak (Taylor & Asmundson, 2004), melyek erősen meghatározzák a betegséget, de ennek interperszonális következményei kevéssé voltak kutatottak. A korábbi vizsgálatok a jelenséget inkább izoláltan, intrapszichésen vizsgálták, annak ellenére, hogy megjelenik a magányosság, kívülállóság érzése és elidegenedés is, emellett pedig a kutatások alapján a magas egészségszorongással rendelkező betegek általában interperszonális problémákkal is küzdenek (MacSwain et al., 2009; Noyes et al., 2003). Jelen cikk célkitűzése, hogy egyesítse a korábbi eltérő kutatási eredményeket, és egy olyan modellt alkosson meg, amelyik szociális kontextusában magyarázza az egészségszorongás működését.

Az IMHA modell (egészségszorongás interperszonális modellje) szerint három fő háttérfolyamat határozható meg: először is a bizonytalanul kötődő személyek a társas megerősítés és támogatás reményében használják fel tüneteiket (MacSwain et al., 2009). Másodszor a szorongás folyamatos hangoztatásával, és a környezettől érkező megértés hiánya miatt a betegségükkel egyedül maradnak a környezetükben, elidegenednek attól. A harmadik fontos kiemelendő tényező, hogy a tünetek kognitív (aggodalmak) és affektív elemeket is tartalmaznak (szorongás). A cikk által idézett elméletek az egészségszorongást a bizonytalan kötődéssel, és a súlyosabb gyerekkori betegségekkel hozzák összefüggésbe. A magyarázat szerint a személynek azért van „szüksége” a tünetekre, mert a szervezetet érő stressz, mint fenyegető szituáció kezelése egyrészt közelségkereséssel orvosolható, de ez a maladaptív kötődési minták miatt nem lehetséges egészségesen (Sadava, Busseri, Molnar, Perrier, & DeCourville, 2009). Mivel a folyamatos megerősítéseknek sincs hosszú távú hatása, ezért a környezet gyakran követelőzőnek, törékenynek, gyengének láthatja az érintetteket, folyamatos biztosításuk komolyan megterheli a kapcsolatokat. Ennek következtében az alapvető közelségkeresési próbálkozásokra negatív válaszokat, elutasítást kapnak, ami további elidegenedéshez vezet. Mivel a bizonytalan kötődés következtében az egyének az elutasításra kifejezetten érzékenyek, ezért ezek a negatív élmények csak növelik a szorongást, és az aggodalmakat (Stuart & Noyes, 1999). Tehát az egészségszorongás a korábbi elméletekkel ellentétben tartalmaz egy viselkedéses (támogatás és megerősítés keresés) egy kognitív (aggodalmak) és egy affektív elemet is (szorongás), és ez az egész problémakör komoly hatással van a személy kapcsolataira is.

A cikk fő célja tehát, hogy ezt a modellt tesztelje. Korábbi tanulmányok igazolták, hogy a bizonytalan kötődés és az egészségszorongás, a társas támogatás keresés és a tünetek mennyisége és az orvoslátogatások száma pozitív kapcsolatban vannak egymással. A cikk második célkitűzése bizonyítani, hogy a bizonytalan kötődés (az elkerülő kötődést kizárva) van specifikus kapcsolatban az egészségszorongással.

A mintát 107 egyetemista (92 nő, 15 érfi) alkotta. A felhasznált mérőeszközök az Experiences in Close Relationships Questionnaire-Revised 36 tételes önjellemző kérdőív (Fraley, Waller, & Brennan, 2000), amelynek 18 tétele a bizonytalan, 18 pedig az elkerülő kötődést vizsgálja. Ezen kívül a Multidimensional Inventory of Hypochondiacal Traits 31 tételes kérdőívével mérték fel többi vizsgált faktort (Longley et al., 2005).

Eredmények: 

Az eredmények szerint szignifikáns korrelációkat találtak bizonytalan és elkerülő kötődés között, valamint az egészségügyi problémákhoz kapcsolódó elidegenedés, és az egészség miatti aggodalmak között. A bizonytalan kötődés és a folyamatos megerősítés keresés között viszont semmilyen kapcsolatot nem talált a tanulmány. Az elidegenedés, az aggodalmak és a társas megerősítés keresés egymással közepes korrelációt mutatott. Az első hipotézis alátámasztására út-elemzésben alkalmaztak. Az eredményeket az 1. ábrán lehet látni. Látható, hogy a modell a hatból öt helyen szignifikáns korrelációkat mutat, egyedül a társas megerősítés keresés nincs kapcsolatban a bizonytalan kötődéssel. A második hipotézis tesztelése bebizonyította, hogy az elkerülő kötődéssel csak egy lényegesen rosszabbul magyarázó modell alkotható.

Az adatok alapján egy kivételével minden összefüggés bizonyítást nyert: tehát a társas közelséget kereső bizonytalanul kötődő személyek a folyamatos egészségszorongásukkal éppen az ellenkező hatást érik el: belekerülnek egy ördögi körbe, és ezáltal el is idegenednek a környezetüktől annak ellenére, hogy a tünetek célja éppen ellenkező lenne. A társas közelségkeresés és a bizonytalan kötődés közötti meglepően gyenge kapcsolatot a szerzők a kérdések jellegével magyarázzák: ezek passzívabb jellegű kérdések, olyan tételekkel, mint „másokat érdekel az egészségem”, és az interperszonális elidegenedést pedig éppen az aktívan jelentkező viselkedéses megerősítés-kérés magyarázza.

A szerzők számos problémát, további vizsgálati utat is meghatároznak: ilyen például az önkitöltő kérdőívek használatának kiterjesztése (és ezzel a résztvevők szubjektív észlelésének ellensúlyozása). Fontos kiemelni, hogy a cikk egy interperszonális magyarázatra épülő modellt alkalmaz, ennek ellenére viszont csak intraperszonális adatokkal dolgozik. Ezt további más módszerek bevonásával (ismerősök értékelése, vizsgálati helyzet létrehozása megfigyelőkkel, stb.) lehetne orvosolni. Kitekintésként elmondható, hogy klinikai szempontból a modell egy új lehetőséget is kínál az egészségszorongás értelmezésére, a korábbi dominánsan kognitív szintű magyarázat helyett, ami az intervenciók skáláját is kibővítheti.

Az összefoglalóban hivatkozott tanulmányok:

Fraley, R., Waller, N., & Brennan, K. (2000). An item response theory analysis of selfreport measures of adult attachment. Journal of Personality and Social Psychology, 78, 350–365.

Longley, S., Watson, D., & Noyes, R. (2005). Assessment of the hypochondriasis domain: The multidimensional inventory of hypochondriacal traits (MIHT). Psychological Assessment, 17, 3–14.

MacSwain, K., Sherry, S., Stewart, S., Watt, M., Hadjistavropoulos, H., & Graham, A. (2009). Gender differences in health anxiety: An investigation of the interpersonal model of health anxiety. Personality and Individual Differences, 47, 938–943.

Noyes, R., Stuart, S., Langbehn, D., Happel, R., Longley, S., Muller, B., et al. (2003). Test of an interpersonal model of hypochondriasis. Psychosomatic Medicine, 65, 292–300.

Sadava, S., Busseri, M., Molnar, D., Perrier, C., & DeCourville, N. (2009). Investigating a four-pathway model of adult attachment orientation and health. Journal of Social and Personal Relationships, 26, 604–633.

Taylor, S., & Asmundson, G. (2004). Treating health anxiety: A cognitive-behavioral approach. New York, NY: Guilford.