Thaiföldön élő fiatal HIV fertőzöttek rizikó viselkedését célzó motivációs interjú
Rongkavilit,
C., Naar-King, S., Wang, B., Panthong, A., Bunupuradah, T., Parsons, J. T.,
Phonphithak, S., Koken, J. A., Saengcharnchai, P., Phanuphak, P. (2013). Motivational
Interviewing Targeting Risk Behaviors for Youth Living with HIV Thailand. AIDS and Behavior, 17, 2063-2074.
Készítette:
Varga Anna
Bevezetés:
A
HIV fertőzés kontrollálása Thaiföldön egyre sürgetőbb a megnövekedett
kockázatos szexuális viselkedés és az egyre nagyobb számban felbukkanó
szexuális úton terjedő betegségek miatt; így egyre több a HIV fertőzöttség a
fiatal felnőttek körében.
Thaiföldön a 15-49évesek 1.3% a HIV fertőzött, az
fertőzés előfordulása még magasabb egyes rizikócsoportokban: férfiak körében,
akik férfiakkal létesítenek szexuális kapcsolatot (20%), drogot intravénásan
használók körében (21,9%), férfi (17,7%), valamint női (1,8%) szexmunkások
körében. A HIV fertőzöttek 45%a a 25-34 éves korosztályból kerül ki. Egy
kutatás alapján a thai HIV fertőzöttséggel élő fiatalok (YLWH - youth living
with HIV) csupán fele számolt be következetes óvszer használatról az elmúlt 30
napban, így körükben a másodlagos prevenció kiemelt fontossággal bír.
A thai körülményekből fakadó limitált források miatt a
legideálisabb intervenciós forma az, amelyik a viselkedés változás belső
motivációjára irányul. A motivációs interjú (MI) rövid, kliens központú és a
viselkedés változás elérésére irányul a kliens belső motivációján keresztül. A
MI hatással van a kliens által birtokolt információra, a motivációjára, a
viselkedéses készségeire valamint a változás szükségességére. Ez a fajta
intervenció már eredményesen csökkentette a kockázatos viselkedést (óvszer
használat, alkohol használat, depresszió stb.) a fejlett országokban.
Mindebből kiindulva jelen tanulmány hipotézise, hogy (1)
azon thai HIV fertőzöttséggel élő fiatalok, akik motivációs interjún vettek
részt a kontroll csoporthoz képest következetes óvszer használatot fognak
mutatni, valamint (2) a motivációs interjún résztvevők kevesebb alkoholfogyasztásról
és rendszeresebb antiretrovirális gyógykezelésről számolnak be, mint a kontroll
csoport.
Módszer
Résztvevők
A résztvevők a Thai
Vöröskereszt AIDS Kutató Központ bangkoki klinikáján keresztül lettek bevonva.
Azon személyeket válogatták be akik HIV pozitívak voltak, 16-25évesek (18 éven
aluliaktól szülői beleegyezést kértek), illetve megértették a thai nyelvet. A
résztvevőket véletlenszerűen két egyenlő nagyságú csoportba osztották.
Eljárás
Az
első találkozáskor a résztvevők kitöltötték a Mérőeszközök résznél található teszteket, majd az intervenciós
csoport tagjai egyenként egy-egy négy üléses Egészséges Választások programon
vett részt a kontroll csoport pedig egy szintén négy üléses általános egészség
edukáción. Mindkét csoport számára az ülések az első, második, hatodik és
tizenkettedik héten voltak az első találkozáshoz képest. Az ülések egyenként 60
percig tartottak. Az első találkozáskor felvett teszteket megismételték 1 és 6
hónappal az ülések befejezése után. A részvételért jelképes összeget kaptak,
mely kompenzálta az ülésekre való utazás költségét és a ráfordított időt.
Az
intervenció csoportba tartozók a 4 üléses motivációs interjú során foglalkoztak
a kockázatos szexuális viselkedéssel, ezen belül az óvszer használattal
valamint eggyel az alábbi kettő közül: alkohol használat vagy antiretrovirális
kezelés; az hogy az egyes személyeknél, melyik témát dolgozták fel az határozta
meg, hogy melyikre volt szüksége az előzően kitöltött tesztek alapján,
amennyiben egyikre sem, úgy a részvevő választhatott. Az alkalmakat motivációs
interjúztatásra kiképzett pszichológus tartotta.
A
kontroll csoport számára szintén 4 egyéni alkalmon vett részt, azonban itt a
megbeszélt téma az egészséges táplálkozás, a rendszeres testmozgás, a dohányzás
és az egészséges alvás valamint az egésznek az összefoglalása volt. Az
alkalmakat motivációs interjúra nem kiképzett kutatási asszisztens tartotta,
aki nem érinthetett az alkalmak során HIV-vel kapcsolatos témákat.
Mérőeszközök
Demográfiai kérdőív, amely tartalmazza az alábbiakat:
kor, nem, szexuális orientáció, családi állapot, végzettség, foglalkozás,
bevétel, illetve, hogy hogyan fertőződött meg HIV-vel.
A szexuális viselkedésre vonatkozóan felmérték az elmúlt
30nap szexuális tevékenységét (részletesen kitérve az óvszer használatra, a
szexuális tevékenység típusára, a partnerek számára, nemére és HIV státuszára).
Az alkohol és szerhasználattal kapcsolatban szintén 30
napra visszamenőleg felmérték a szer és alkohol használat gyakoriságát, a
használt szer típusát, minőségét és mennyiségét illetve, hogy a használatuk
milyen kapcsolatban van a szexuális tevékenységekkel.
Felmérték ezeken felül a kapott gyógykezeléseket, a
mentális egészséget egészséggel kapcsolatos aggodalmakat, motivációt, valamint
az én-hatékonyságot.
Eredmények:
Az eredmények azt mutatják, hogy az Egészséges
Választások motivációs interjúnak hatása lehet a kockázatos szexuális
viselkedésre: 1 hónappal az intervenció után csökkent a HIV fertőzést elősegítő
kockázatos szexuális viselkedés a részvevők körében, valamint megnőtt az óvszer
használat előfordulása. Azonban az intervenció után 6 hónappal már nem érződött
a motivációs interjú hatása, így szükség lehet további az intervenció hatását
fenntartó ülésekre a későbbi programokban és kutatásokban. Ugyancsak fejlődést
mutattak a részvevők az én-hatékonyságukban arra vonatkozóan, hogy a szexuális
partnereiknek elárulják a HIV fertőzöttségüket. Hasonlóan más tanulmányokhoz
itt is készek voltak csökkenteni az alkohol használatukat a részvevők 1
hónappal az intervenció után.
A kezelések betartása azonban nem nőtt az intervenció
után, aminek egyik oka lehet az alacsony elemszám, vagy az, hogy ezen faktor
esetében a részvevők egyébként is magas pontszámot értek el.
A kutatásban
részvevők 78%a részt vett mind a 4 alkalmon, és 91%-uk legalább 3 alkalmon
megjelent.
A kutatás korlátai közé tartozik, hogy a minta kicsi volt
és a fiatal nők alul voltak reprezentálva, valamint csak a Vöröskereszt
klinikáján megjelentek közül kerültek be a kutatásba. A kontroll csoport
kockázatos szexuális viselkedésének a csökkenését magyarázhatja, hogy az
üléseket megelőző tájékoztatásból ők is értesültek a kockázatos viselkedésekről
és megpróbálhatták maguktól csökkenteni ezek előfordulását, amiben segítette
őket a rendszeres felmérés és az időnkénti interjúk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése