Kortárs vezette edukációs program  hatékonyságvizsgálata 

A HIV-vel  kapcsolatos tudás, attitűd és viselkedés Malajziai egyetemi hallgatók között

Ibrahim, N., Rampal, L., Jamil, Z., Zain, A., M. (2012). Effectiveness of peer-led education on knowledge, attitude and risk behavior practices related to HIV among students at a Malaysian public university – A randomised controlled trail. In: Preventive Medicine, 55. (pp. 505-510).

Készítette: Rieger Alíz

Bevezetés

Az UNAIDS adatai szerint 2010-ben a Földön az új HIV fertőzöttek 42%-a a fiatal korosztály (15 és 24 évesek) közül került ki. A fertőzés egyre magasabb kockázata, a magas rizikójú viselkedés (pl.: nem biztonságos szexuális magatartás) és a HIV-ről/AIDS-ről való gyakran téves tudás hozzájárul az egyetemi hallgatók megnövekedett sérülékenységéhez. Malajziában az újonnan diagnosztizált HIV fertőzöttek 26%-a volt 13 és 29 év közötti fiatal, és 60%-uknak komoly tévhitei voltak a fertőzéssel kapcsolatban.

Számos kutatés bizonyítja, hogy az edukációs programok igen hatásosak az egészségmegőrzés elérésében, s a kortárs vezette edukáció egyre elterjedtebb. Szexualitással kapcsolatos témakörben külön fontos szerepet tölthet be egy egyenrangú oktató, hisz általa nem csak tudásátadás történhet, hanem életvezetési tréning, tanácsadás is.

Jelen kutatás célja, hogy kifejlesszen, megvalósítson és értékeljen egy kortárs vezette edukációs programot a HIV-vel/AIDS-el kapcsolatban, egyetemi hallgatói populációban.

Módszer

Vizsgálati személyek

A vizsgálatba 2011-ben a Malajziai Egyetem Orvosi és Egészségügyi Karára járó minden első és másodéves hallgató bekerült, aki hozzájárult a részvételhez. A résztvevők vakok voltak a csoportba sorolásra (egyszeres vak), ami a névsor alapján random módon történt. Így 138 fő került a kísérleti, és 144 fő a kontroll csoportba.

A beavatkozás fejlesztése

Az oktatást az Információs Motivációs Viselkedés modell három komponense alapján tervezték meg. Az információs részben a HIV terjedésével és megelőzésével kapcsolatos tudás átadására és a tévhitek kiigazítására koncentráltak. A motivációs részben a HIV-vel kapcsolatos személyes sérülékenységet igyekeztek tudatosítani, a megelőzhetőséggel kapcsolatos pozitív attitűdöt erősíteni, illetve a fertőzöttekkel kapcsolatban empátiát kelteni. A viselkedéses komponens az énhatékonyság fejlesztéséből, szex időnkénti visszautasításának fejlesztéséből és az óvszer használatának oktatásából állt, tehát egy biztonságos, megelőző szexuális magatartást erősített. A tervezésben komoly részt vállaltak egyetemi hallgatók. Ez által, illetve az előteszteléssel igyekeztek biztosítani a hallgatóság számára a testhezálló kommunikációt.

Kortárs oktatók

Az edukációs program vezetői önkéntességük és tréning tartásához szükséges rátermettségük alapján lettek kiválasztva; ők kimaradtak a mintából. 30 kortárs oktatót képzett négy tréner háromszor hat órán át. Munkájuk minőségének biztosítására a trénerek egy próba alkalmon megfigyelték a foglalkozást, és egy külön alkalommal át tudták beszélni, ki tudták javítani az esetleges hibákat, hiányosságokat. Munkájukat azonos power point prezentáció segítette.

Beavatkozás

. Az edukáció egy ötórás foglalkozásból állt, ami után három hónapos követés következett. Az edukációt elejétől végéig kortársak tartották. A résztvevőket harminc fős csoportokra osztották, hogy könnyebb legyen kialakítani a hatékony interakciót a tagok között, így öt-öt alcsoport működött. Minden alcsoport más találkozóhelyről indult, így próbálták minimalizálni a csoportközi kommunikációt. Minden résztvevő kitöltött egy validált és előtesztelt kérdőívet a beavatkozás előtt, közvetlen utána, majd három hónappal később.

 Az oktatás 5 óra alatt 8 ülést tartalmazott, ami a következő kilenc részből állt:

1)                  Bemelegítés, feszültségoldás

2)                  HIV-vel kapcsolatos tények tisztázása, tévhitek eloszlatása

3)                  Kockázat kontinuum feladat

4)                  Az óvszer helyes használata videón és demonstráció modell péniszen

5)                  Csoportmegbeszélés

6)                  Stigma, empátia és diszkrimináció témakörben előadás, brain-storming és csoportfeladatok

7)                  Életkészségek és döntéshozatal témakörben előadás, forgatókönyv-tervezés csapatmunkában és megbeszélés

8)                  Életkészség és asszertivitás témakörben megbeszélés, szerepjáték, video demonstráció

9)                  Lezárás – a program alatt tanultak fölelevenítése

Kontroll csoport

A kortársoktatók egy része a kontrollcsoport tréningjének megtervezésében vett részt, aminek témája az emberi találékonyság fejlesztése volt, hasonló felépítésben, mint a kísérleti csoporté. Ez a placebóként működő tréning (egyszeres vak elrendezés) a kommunikációs készségek javítását, idő és stressz menedzsment fejlesztését tűzte ki célul.

Kimeneti változók

Az edukáció hatását HIV-vel kapcsolatos tudás, attitűd és a kockázatos magatartás változásán mérték. A tudást az UNAIDS guideline-ja alapján készített öt eldöntendő kérdéssel vizsgálták. Az attitűd mérése a Behavioral Surveillance Surveys Questionnaire hat kérdéséből, és további, a kutatók által kifejlesztett négy kérdésből állt. Továbbá a kockázatos viselkedés szexualitással kapcsolatos komponensét az UNAIDS Sexual Behavior Surveillance Questions in Youth kérdőívével mérték, a drog-és alkoholhasználattal kapcsolatos komponenst a Behavioral Surveillance Surveys Questionnaire-rel mérték, a dohányzást pedig az UPM Wellness and Quality of Life kérdőívével. A kimeneti változókat ezután összevetették a baseline-nal, azaz az edukáció előtt fölvett adatokkal.

Eredmények

282 résztvevőből, akik kitöltötték a kérdőívet az első adatfölvételnél. A további kettő alkalmával hatan estek ki, 1 fő a kísérleti, 5 fő a kontroll csoportból, így a végleges mintaelemszám 276 fő. A baseline adatfölvételnél nem volt szignifikáns különbség a kontroll és a kísérleti csoport között sem a HIV-vel kapcsolatos tudás, sem az attitűd pontszámok átlagában. Nem találtak különbséget a szexuális magatartás kapcsán sem.

Az edukáció után azonban a tudás és az attitűd pontszámok szignifikánsan különböztek a két csoport között. Az általános rizikó pontszáma a kísérleti csoportnak alacsonyabb volt, a kockázatos szexuális magatartásban azonban nem volt különbség. Az erős kapcsolat a jó tudás és attitűd és az alacsony rizikójú szexuális magatartás között a kísérleti csoportban még határozottab volt. A magas rizikójú magatartás 93%-al csökkent a kísérleti csoportban.

Megbeszélés

Az edukáció hatása a HIV-vel kapcsolatos tudásra

Mind az oktatás után, mind az utánkövetésben hatékony a kortársak általi tudásátadás, ami összecseng számos más kutatás, metaanalízis eredményeivel.

Az edukáció hatása a HIV-vel kapcsolatos attitűdökre

A kutatás adatait összegezve kirajzolódik, hogy az egyetemisták hajlanak arra, hogy diszkriminálják a HIV fertőzötteket (pl.: nem vennének ételt egy HIV fertőzött betegtől). Az attitűdök megváltoztatásával ezen diszkrimináció jó eséllyel csökken.

Nem, etnikum

A nők és a malajziaiak több tudást szedtek magukra az intervenció alatt, mint a nem malajziaiak és a férfiak, akiknek mellesleg előzőleg több tudásuk volt a HIV-vel kapcsolatban. A szakirodalom a nemi különbséget a sztereotipikus nemi normákra vezeti vissza, amely szerint a férfiakra inkább jellemző promiszkuitás megköveteli, hogy nagyobb tudással rendelkezzenek alapvetően a nemi úton terjedő betegségekről.

Az UNAIDS ajánlása is a tudás növelését helyezi a HIV elleni védekezés középpontjába, de megemlíti, milyen nehéz is a tudást hasznosítani megfelelő önkontroll és életkészségek nélkül. Így a kortársak általi információátadás külön jelentőséget nyer.

Implikáció és kritika

A harminc kortárs oktató által tesztelt program guideline-ját a jövőben 4000 első éves hallgató fogja elsajátítani, így biztosítva a program fönntarthatóságát.

A kutatás jelentős hiányossága a rövid távú utánkövetés, hiszen a viselkedésváltozás mérésére hosszú megfigyelésre volna szükség.

Emellett megemlítendő, hogy a kísérleti és kontroll csoport közti kommunikáció csökkenthette a csoportközi statisztikai különbséget az adatokban. Ezt az is alátámasztja, hogy a három hónapos utánkövetésnél a kontroll csoportnál is megfigyelhető a tudásnövekedés. A kutatók fölismerik, hogy ami a kutatás eredménye szempontjából káros, az a gyakorlatban komoly haszonnal bírhat, hisz a hallgatók mintegy edukálják egymást is.

A tudásfelmérés alatt továbbá szempont lehetett volna a résztvevők HIV státusza; erről nem volt a kutatásnak semmi információja.