A gátló kontroll hiánya előrejelzi a  dohányzás függőségét

Billieux, J., Gaya, P., Rochata, L., Khazaalc, Y., Zullinoc, D., & Lindena, M. V. (2010). Lack of inhibitory control predicts cigarette smoking dependence: Evidence from a non-deprived  sample of light to moderate smokers, Drug and Alcohol Dependence, 112, 164-167

Készítette: Scheili Adél

Absztrakt:

Célja: A prepotens gátló teljesítmény és a dohányzás függősége közti kapcsolat vizsgálata nem elnyomott helyzetben lévő, gyenge vagy mérsékelt dohányzókból álló minta alapján.

Módszerek: 50 önkéntes dohányzó szűrése egy laboratóriumi „menj-állj” módszerrel, önbeszámolók a cigaretta-függőségről (Fagerström Test for Nicotine Dependence, FTND), valamint a cigaretta utáni vágyról (Questionnaire on Smoking Urge, QSU-12)

Eredmények: A korreláció és regresszió-analízis bebizonyította, hogy az alacsonyabb prepotens gátló teljesítmény a dohányzás függőségének egy magasabb szintjét jósolja be, ahol az egyéni különbségek, mint a folyamat sebessége, a vágy állapotai, és a kor kontrollálva voltak. Ráadásként az alacsonyabb kapacitás kapcsolatba áll a nagyobb mennyiségű elszívott cigarettaszállal.

Konklúzió: A prepotens válaszok gátlásának gyengébb képessége a cigaretta-függőséget befolyásoló egyik egyéni tényezőnek bizonyul.

Bevezetés:

Sok tényező bizonyult befolyásoló erejűnek az addiktív viselkedés szempontjából. Egyre több bizonyíték azt sugallja, hogy a függőségi viselkedések a prepotens válaszgátlással hozhatók összefüggésbe, ezen belül is szándékos kontroll képessége vagy egy automatikus viselkedés elnyomása. Néhány kutatás vizsgálta a gátlás képességének különbségeit dohányzók és nem dohányzók körében, ezek - egy kutatást kivéve - nem mutattak különbséget a gátlás eredményességében. A jelenkori vizsgálatok eredményei azt sugallják, hogy a gátló kontrollban felfedezhető egyéni különbségek talán szerepet játszhatnak a dohányzás erősségében, például a gátló kontroll alacsonyabb szintje magasabb cigaretta-fogyasztással jár együtt. Ezek az eredmények nem szándékozzák a dohányosokat gyengébb képességűnek feltüntetni a nem dohányosokkal szemben, sem azt az elképzelést kelteni, hogy minél gyengébb a gátlás képessége, annál több cigarettát fog szívni az illető. A cigaretta-függőség és a gátlás egyéni különbségei közötti kapcsolat feltárása még várat magára.

Jelen kutatás célja mélyebbről megvizsgálni a gátlás kontrollja és a cigaretta-függőség közti kapcsolatot enyhe és mérsékelt dohányzóknál. Két fő ok motiválta a kutatást, egyrészt hogy a dohányzás elleni politikai kampányok ideje alatt nagy mértékben megnőtt a dohányzók száma, másrészt hogy a súlyos dohányzás gyengébb gátló kontrollal párosulva gyakran jár együtt különböző pszichiátriai problémákkal.

Módszerek:

A résztvevők csoportja 50 főből állt, akik a University of Geneva hirdetésére jelentkeztek. A kutatásba való belépés kritériuma a maximum napi 20 szál cigaretta elszívása volt (legfeljebb mérsékelt dohányzó legyen), valamint hogy minimum folyékonyan beszélje a francia nyelvet. Kizárásra kerültek azok a résztvevők, akiknél más szerhasználat is jelen volt, valamint azok, akik pszichiátriai problémája vagy agyi műtéte volt.

A résztvevők először egy demográfiai ívet töltöttek ki, majd a QSU-12-t, amely a cigaretta iránti sóvárgást két oldalról vizsgálja: a szándék és a vágy találkozását dohányzáskor, valamint a rossz hatások könnyítése, kiegyenlítése dohányzás által. Ezután egy laboratóriumi, „menj-állj” feladatban vettek részt, mely a gátlási kapacitást mérte fel. Két részből állt a feladat. Az elsőben több próbán keresztül a célingerhez eszköz ingert társítottak: ez utóbbi 500 ezredmásodperc múlva követte a célingert, ekkor a résztvevőknek az eszköz inger megjelenésekor egy gombot kellett megnyomniuk: ez a „menj”. A második részben az eszköz inger a próbák 25 %-ában pirosként jelent meg: ez volt a stop-inger, amikor gátolniuk kellett a választ, a gombnyomást. A sikeres gátlás növelte, a sikertelen pedig csökkentette a stop-inger megjelenési idejét. A kiszámított válaszgátlási reakcióidő összefügg a gátlási kapacitással: magasabb reakcióidő alacsonyabb kapacitással függ össze. Ezután a résztvevők az FTND kérdőívet töltötték ki, mely a dohányzás-függőség szintjét mérte fel. (Az FTND magas belső érvényességű és reliabilitású teszt; eszerint a gyenge dohányzók kevesebb, mint napi 10, a mérsékelt dohányzók napi 10 és 20 szál közötti cigaretta-mennyiséget szívnak el.) Önbeszámolón alapul, és a skálák alapján kapott pontszám összege egyenes arányban növekszik a dependencia mértékével.

            A statisztikai módszerek közül a Pearson-féle korrelációval a változók közötti kapcsolatokat értékelték, T-próbával a könnyű ésa mérsékelt dohányosok gátlása közti különbséget mérték fel, valamint kétlépéses regresszió-analízissel vizsgálták a cigaretta-függőség gátlási kapacitásra gyakorolt hatását és ennek specifikus járulékait, miközben kontrollálták a kor, a sóvárgás, és a feldolgozási idő befolyását.

Eredmények:

A válaszgátlási reakcióidő és az FTND eredmények között szignifikáns kapcsolatot találtak, ami azt sugallja, hogy a gyengébb gátlási képesség erősebb nikotin-függőséggel társul. A T-próba alapján a gyengén dohányzóknak jobbak a válaszgátlási képességei, mint a mérsékelt dohányosoknak. A regresszió-analízis alapján a gátló kapacitás szignifikánsan előrejelzi a cigaretta-függőséget, a fent említett változók kontrollálása után is. A kor szignifikáns előrejelzője a cigaretta-függőségnek.

Diszkusszió:

            Jelen tanulmány célja annak vizsgálata volt, hogy vajon a válaszgátlás kontrolljában található különbségek előrejelezhetik-e a dohányzás, mint függőség mértékét enyhe és mérsékelt dohányosoknál. A statisztikai próbák kimutatták, hogy az alacsonyabb szintű gátló képesség előrejelzője a magasabb cigaretta-függőségnek, valamint hogy minél alacsonyabb, annál több szál cigarettát szív el az illető naponta. Az eredmények megerősítik az előző tanulmányok eredményeit, és feltárják, hogy az alacsony gátlási képesség nem csak nagyobb mennyiségű cigaretta-fogyasztással függ össze, hanem bejóslója a komolyabb függőségnek is. Helyesnek bizonyul az a nézet, miszerint a gátlás kontrollja központi jelentőségű az addiktív viselkedés kialakulása, illetve fennmaradása szempontjából: egy alacsonyabb gátlási kontrollal rendelkező egyén nehezebben tud ellenállni a dohányzásnak, ha külső vagy belső motiváló eseményben találja magát, ami erősebb dohányzáshoz, valamint a cigaretta-függőség valószínűbb kialakulásához vezet.

            Az életkor szintén egy előrejelzője a cigaretta-függőségnek, mivel valószínűleg az idősebb résztvevők több éve cigarettáztak, így erősebb domináns dohányzó viselkedés alakult ki, ami hozzájárul a függőség kialakulásához.

            Összegzésképp a kapott eredmények támogatják azokat a dohányzás ellen kialakított pszichológiai intervenciós programokat, melyek a gátlási kapacitás problémák megszüntetésére, a képesség fejlesztésére irányulnak.