Testképpel való elégedetlenség, társas fizikai szorongás, önértékelés és  testzsír-arány női sportolók és nem sportolók körében

Koyuncu, M., Tok, S., Canpolat, M. & Catikkas, F. (2010). Body Image Satisfaction and dissatisfaction, Social Physique Anxiety, Self-esteem, And Body Fat Ratio In Female Exercisers And Nonexercisers. Social Behavior and Personality, 38(4), 561-570.

Készítette: Ruttner Réka

Absztrakt: A vizsgálat célja volt meghatározni a társas fizikai szorongás (social physical anxiety = SPA), a testképpel való elégedetlenség (body image dissatisfaction =BID), önértékelés (self-esteem =SE) és a testzsír arány (body fat ratio = BFR) kapcsolatát női sportolók és nem sportolók körében. A vizsgálatban 290 nő vett részt 18-60 éves korig ((M = 24.0, SD = 10.0). Egyszempontos varianciaanalízist és Pearson-féle korrelációs együtthatót számoltak a statisztikai elemzésben, mellyel szignifikáns kapcsolatot mutattak ki a társas fizikai szorongás, az önértékelés és a testtel való elégedettség között. Következtetésképpen azt is levonták, hogy a sportolási viselkedésnek moderáló hatása van a vizsgált kapcsolatokra. 

A média által alkotott kép a nők ideális testéről egyre irreálisabb és vékonyabb a régebbi ideálokhoz viszonyítva, amit csak erősítenek a népszerű szerepmodellek (pl. filmsztárok, élsportolók, kifutó modellek). A nem reális elvárásoknak való megfelelés sokszor negatívan hat arra, ahogyan a nők észlelik saját testüket. Mivel a nők hajlamosak olyan aspektusok mentén összehasonlítani magukat, mint a testtömeg és szexuális vonzerő, ezért hajlamosabbak ennek következményeként elégedetlenséget tapasztalni és ehhez kapcsolódóan negatív érzelmi állapotokat átélni.

Sok tanulmány, ami a testtel való elégedetlenséget és a negatív érzelmi állapotot vizsgálta, a Leary-féle önbemutatási, illetve a Festinger-féle társas összehasonlítási elméletet használta keretként. Az önbemutatási elméletben az önbemutatás olyan folyamat, amikor a személy monitorozza azt, hogy mások hogyan észlelik és értékelik őt azzal a céllal, hogy jó benyomást alakítson ki magáról. A nők azt gondolják, hogy azért, hogy pozitívan észleljék őket, vékonynak és szexuálisan vonzónak kell lenniük. A társas összehasonlítási elmélet szerint motiváltak vagyunk arra, hogy önmagunkat másokkal összevetve értékeljünk, amikor nem hozzáférhetők objektív mércék. Ezt olyan emberekkel tesszük meg, akik hasonlítanak hozzánk (kor, etnikum, egyéb én-releváns dimenziók). A nők a vékony test elérése miatt olyanokkal hasonlítják össze saját alakjukat, akik számukra ideális formákkal rendelkeznek, így az aktuális és az ideális alak közötti diszkrepancia szorongáshoz vezet. További forrása a szorongásnak azon aggodalom, hogy mások negatívan értékelik a személy testi vagy fizikai megjelenését. Ezt nevezik társas fizikai szorongásnak, ami érzelmi reakció arra, hogy mások esetleg negatívan értékelnek.

A testedzés és a sportolás fókuszba állítja a testképet, illetve a sportolási környezet is meghatározó szerepet játszik a testkép észlelésében (pl. aerobic közben viselt szűk ruhák és a teremben lévő tükrök vizuális feedback-et szolgáltatnak). Edzők és sportolók is hangsúlyozzák, hogy bizonyos testtömeget és testalakot fent kell tartani az optimális sportteljesítmény érdekében. Készültek olyan vizsgálatok, amik az edzés és a sportolásban való nagyobb részvétel kapcsolatát mutatták ki alacsonyabb társas fizikai szorongással és magasabb testtel való elégedettséggel, de vannak olyan eredmények, amik pont ellenkezőleg, magasabb szorongással és alacsonyabb elégedettséggel mutatnak összefüggést.

A testkép fontos aspektusa az önértékelésnek, így a testtel való elégedetlenség és az ehhez kapcsolódó negatív érzelmi állapotok kulcsszerepet játszanak az önértékelés fenntartásában. Az önértékelés mellett egyéb fizikai karakterisztikumoknak is van kapcsolata a szorongással és elégedetlenséggel, pl. a testtömeg indexnek (body mass index = BMI), illetve a testzsír százaléknak (body fat ratio/percentage = BFR, BFP). Vizsgálatok alapján a BMI-nek moderáló hatása van a szorongás és a zavart étkezés között, a magasabb testzsír százalék pedig magasabb szorongáshoz és alacsonyabb önértékeléshez és elégedettséghez járul hozzá férfi és női sportolói mintán.

Jelen vizsgálat fókuszában elsősorban a testképpel való elégedetlenség, a társas fizikai szorongás, az önértékelés és a testzsír arány közötti kapcsolat áll, illetve annak meghatározása, hogy van-e a változók közötti összefüggésben különbség a sportolói státusz mentén.

Módszer

290 nő vett részt a vizsgálatban, 18-60 éves korúak (M=24, szórás=10), akiket négy csoportba soroltak a végzett edzésük intenzitása alapján (G1=öregedő nők, G2=Természettudomány szakirányos hallgatók, G3= Ápoló szakirányos hallgatók és G4= rendszeresen sportolók)

Mérőeszközök:

Három önbevallásos kérdőívet használtak a konstruktumok mérésére. Az SPAS (Social Physical Anxiety Scale) a szorongás mérésére tartalmaz 12 itemet, amit 5 pontos Likert-skálán kell értékelni. Két alskálája van, a Diszkomfort Érzése és a Negatív Értékelés Elvárása. A testtel való elégedettség mérésére a BISQ-t (Body Image Satisfaction Questionnaire) töltették ki a részvevőkkel, ami szintén 5 pontos Likert-skálán mér és 25 állítást tartalmaz. Az önértékelés mérésére a Coopersmith-féle SES-t (Self-esteem Scale) használták. A testzsír arányt úgy számolták ki, hogy megmérték a tricepsz, a lapocka alatti és az alhas tájéki bőrredőt és a Yuhasz-féle képletbe helyettesítették a mért adatokat.

Eredmények

A társas fizikai szorongás (SPA) összpontszám és külön a két alskála pontszámai is szignifikánsan különböztek a csoportok között az egyszempontos varianciaanalízis alapján. Ez azt jelenti, hogy a rendszeresen sportoló csoport (G4) szignifikánsabban alacsonyabb értéket mutat a szorongás tekintetében a G2 és G3 csoporthoz képest. Továbbá, a rendszeresen testmozgást végzők csoportjában magasabb az önértékelés, mint a G1 és G3 csoportban, illetve magasabb a testtel való elégedettségük is mindhárom csoporthoz viszonyítva.

Az önértékelés kapcsolatban áll a társas fizikai szorongással és a testtel való elégedettséggel két nem sportoló, illetve a rendszeresen sportoló csoportban is, ahol ez az összefüggés még erősebb. Az eredmények alapján van kapcsolat olyan objektív fizikai mutató, mint a testzsír arány a szorongás és az elégedetlenség között.

Értékelés

A varianciaanalízis eredményei összhangban vannak korábbi tanulmányok eredményeivel, vagyis hangsúlyozzák azt az összefüggést, mely szerint a rendszeresen sportolóknál alacsonyabb a testtel kapcsolatos aggodalom és magasabb a fizikai megjelenéssel kapcsolatos megelégedettség. Ezt magyarázhatja egyrészről az, hogy közelebb áll alakjuk az ideálishoz, illetve az is, hogy az edzés növeli a pozitív pszichológiai jellemzők intenzitását, előfordulását. Kétséges viszont az, hogy ez a kapcsolat milyen irányú: az alacsonyabb szorongást és magasabb elégedettséget mutató nők sportolnak-e többet vagy a pozitív testi attitűd kialakítása edzéseken keresztül történik-e. Az eredmények alapján az önértékelés is magasabb a több edzésen résztvevők között, de ezzel kapcsolatban vannak ellentétes adatok is, melyek magyarázhatók azzal, hogy nem mindegy, miért sportolunk (pl. ha csak a testalak és megjelenés miatt, akkor nagyobb valószínűséggel jelennek meg a negatív kimenetelek, pl. alacsonyabb önértékelés).

Összességében elmondható, hogy a rendszeresen sportoló nők elégedettebbek a fizikai megjelenésükkel, magasabb az önértékelésük és kevésbé szoronganak mások negatív értékelésétől. A jövőbeli kutatások bevonhatnának több tényezőt a kapcsolat feltárásába, mint például az edzés okát, az edzésben való részvétel típusait, illetve egyéb személyiségvonásokat is.