A  gyermekkori elhízáshoz társuló betegségek kockázata

Pulgarón, E. R. (2013). Childhood Obesity: A Review of Increased Risk for Physical and Psychological Comorbidities. Clinical Therapeutics, 35, (1), A18–A32.

Az összefoglalót készítette: Pecsenye Zsuzsa

Absztrakt

Háttér: Becslések szerint a túlsúlyos vagy elhízott gyermekek száma világszerte eléri a 43 millió főt, és ez a szám minden évben emelkedik. A kutatókat az elhízás terjedésének jelensége, illetve a fizikai és mentális egészség más területeit széles körben érintő következményei foglalkoztatják.

Cél: Jelen áttekintés célja megszilárdítani a szakirodalmi adatokat, és felhívni a figyelmet az elhízás társbetegségeire.

Módszer: A szerző a gyermekkori elhízás és társbetegségei témájában végzett szakirodalmi keresést a PubMed és PsychINFO keresőkön keresztül.

Eredmények: Az elhízás (obesity), illetve a komorbiditás (comorbidity) kulcsszavak 5000 publikáció fölötti találatot hoztak. A találatok közül a szerző a 2002 és 2012 között, lektorált folyóiratokban megjelent, gyermekekkel és serdülőkkel foglalkozó tanulmányokat (938 tanulmányt) választotta az elemzés tárgyául. Ezek áttekintése után végül 79 cikket tartott meg. A gyermekkori elhízáshoz társuló legkomolyabb orvosi zavarok az anyagcserezavar kockázata, asztma és fogászati problémák, a legkomolyabb pszichológiai társzavarok pedig az internalizáló és externalizáló zavarok, figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, és alvászavarok.

Konklúzió:A gyermekkori elhízás magas előfordulási gyakorisága miatt a témában zajló kutatások igen széleskörűek. A kutatás korlátaiként említhetők az eltérések a súly- és az elhízás meghatározásában, valamint az anyagcserezavarok kockázatának megítélésében az egyes tanulmányok között. Ezen felül számos eredmény önbeszámolón alapul orvosi diagnózis helyett. Még ezek ellenére is elegendő bizonyíték gyűlt össze, mely alátámasztja az anyagcserezavarok kockázatát, az internalizáló zavarokat, a figyelemhiányos hiperaktivitás zavart, és az életminőség egészséggel kapcsolatos összetevőinek romlását, mint a gyermekkori elhízás társzavarait. További, a gyermekkori elhízással összefüggésbe hozható zavarok vizsgálata lenne indokolt, valamint nélkülözhetetlen a számbavehető intervenciós lehetőségek felmérése is.

Bevezetés

Az elhízás a kalóriaegyensúly felborulásának következménye (amikor a személy több kalóriát fogyaszt, mint amennyit felhasznál). Az elhízás az előzmények között, örökletes és környezeti faktorok, anyagcsere, viselkedés, kultúra, és a szocioökonómiai státusz mind szerepet játszanak a kialakulásában. A legtöbb elhízott felnőtt serdülőként is elhízott volt, és a legtöbb elhízott serdülő gyermekként is túlsúlyos. Az elhízás tehát a kisgyermekkori fejlődésre visszavezethető. Azoknál a gyerekeknél, akik 5 éves kor előtt súlyingadozást figyeltek meg, 3 éves koruk és serdülőkoruk között növekedés látható a testtömeg indexükben (BMI), akiknél pedig később ingadozik a testsúly, általában BMI csökkenés. A gyermekkori testsúlyváltozások hatással vannak a felnőttkori testsúlyra. A bizonyítékok egyaránt alátámasztják az elhízás genetikai és környezeti összetevőit is.

Érdemes fontolóra venni, mely egészséges ételek elérhetők a gyermekek számára, és mit fogyasztanak szívesen. A táplálékfogyasztáson kívül az energiafelhasználás (elsősorban fizikai aktivitás) is nagyon fontos az egészséges testsúly megtartásában. Az Egyesült Államokban a gyerekek 35%-a 3 óránál többet néz tévét egy iskolai napon, és 65%-uk nem mozog eleget egy 2007-es felmérés szerint (Youth Risk Behavioral Survey, 2007). Friss becslések szerint az amerikai gyerekek körülbelül egy harmada túlsúlyos vagy elhízott, az elhízás kritériumait 17%-uk éri el (BMI alapján). Világszerte 43 millió gyerek túlsúlyos vagy elhízott, 1990 és 2010 között 4,3%-ról 6,7%-ra emelkedett arányuk, és további emelkedés várható minden évben.

Érdemes végiggondolni az elhízás fizikai egészségre és pszichológiai korrelátumaira mért hatását. Következményei nemcsak a magas vérnyomás, magas koleszterinszint, metabolikus szindróma, 2-es típusú diabétesz, ortopédiai problémák, alvási apnoé, asztma, zsíros máj, de pszichés, szociális és viselkedéses következményekkel is számolni kell, mint a testképzavar, önbecsülés csökkenése, szociális izoláció és kirekesztés, depresszió és az életminőség csökkenése. Reilly 2003-as szakirodalmi áttekintésében rámutatott, hogy az elhízás rövidtávú és hosszú távú következményei a felnőtt korig húzódnak, ennek bizonyítékai a rosszabb morbiditási és mortalitási mutatók. Pulgarón áttekintő tanulmányának célja a korábban azonosított összefüggések feltárása (és kiterjesztése [nemzetközileg]) a gyermekkori elhízás és fizikai és pszichológiai társbetegségei között.

Módszer

A szerző a PubMed és PsychINFO keresőkben végzett szakirodalmi keresést 2012 októberében az elhízás (obesity) és komorbiditás (comorbidity) kulcsszavakkal. Kizárta a szerkesztői leveleket, kommentárokat, esettanulmányokat, szakirodalmi áttekintéseket, továbbá az olyan tanulmányokat, melyekben nem szerepelt adat a társbetegségekről, valamint a klinikai kísérleteken és randomizált kontroll-vizsgálatokon kívül (ahol egészséges kontrollcsoportot alkalmaztak) az egyéb kísérleteket is. A keresés módszertanilag átfogó jellegű, egyszeri mérések, retrospektív táblázatos összegzések, nemzeti adatbázisok, hosszabb időn keresztül vizsgált trendek egyaránt vannak. Legtöbbjük a 18 éven aluli populációval foglalkozik, néhány tanulmány bevonása azonban a korhatár kiterjesztését követelte meg 22 éves korig.

Eredmények

A PubMed-en a kulcsszavak 4315 találatot adtak, ezen tanulmányok közül 3800 2002 és 2012 között jelent meg, melyből 961 0-18 év közötti populációt vizsgált, és ebből 840 angol nyelvű. Ugyanezen kritériumok alapján a PsychINFO-n talált 709 cikkből 53-at, azaz összesen 893 tanulmányt tartottak meg. Az absztraktok elolvasása után 291-et vetettek alá mélyebb elemzésnek. 79 cikk fókuszált a gyermekkori elhízás és a társbetegségek összefüggéseire. Az elemzés változójának 2 típusát vezették be: a társbetegség orvosi vagy pszichológiai (ha mindkettőről szó volt, a tanulmány mindkét oszlopba bekerült), a vizsgálódás helye pedig az Egyesült Államok, vagy nemzetközi. Az orvosi kategóriában a kiemelt komorbid zavarok az asztma (egyéb allergiás zavarok) csoportja, a metabolikus rizikótényezők (metabolikus szindróma), illetve a fogászati egészséggel kapcsolatos problémák.

Asztma

A tanulmányok többsége talált kapcsolatot az asztma és az elhízás között, ott is, ahol az obezitás aránya alacsony (EH=2,36; p=0,04). Különbséget találtak a nemek között, a fiúknál a kapcsolat alátámasztott, a lányoknál nem szignifikánsan. Néhány tanulmány nem talált összefüggést, pl. Vignolo és mtsai (2005) nem találtak kapcsolatot (p=0,08) az olasz fiatalok körében. A különbséget a szerzők az étrendbeli különbséggel magyarázzák kultúrák között. Mások elismerik, hogy van összefüggés, de nem tudták igazolni, hogy az asztmás diagnózisok számának emelkedése magyarázható lenne az elhízás terjedésével – például Wickens és mtsai (2005) 10 éves követéses vizsgálata, új-zélandi mintán (a BMI többszörös összehasonlítások során nem magyarázta az asztmás megbetegedések prevalenciáját).

Vannak bizonyítékok, melyek a mellett szólnak, hogy a kettő kombinációja (asztma és elhízás) prediszponáló tényező a metabolikus rizikófaktorok nagyobb arányára a gyerekeknél.

Metabolikus rizikótényezők

A metabolikus szindróma kritériumai között van az alma típusú elhízás, magas vérnyomás, magas trigliceridszint, hiperglikémia és diszlipidémia (alacsony HDL). 35 tanulmány vizsgálta a metabolikus rizikótényezők kapcsolatát az elhízással, és mind azt találta, hogy a túlsúlyos, vagy elhízott gyerekek és serdülők nagyobb eséllyel mutatják ezeket a rizikófaktorokat, mint egészséges testsúlyú társaik. Egy török tanulmány szerint 80%-uk legalább 1-et, sokuk több rizikótényezőt is tapasztal. Túlsúlyos vagy elhízott ausztrál fiataloknál, egészséges súlyú kontroll csoporttal összehasonlítva a magas vérnyomás (p=0,012), glükóz intolerancia (p=0,037), hiperinzulinémia (p<0,001), emelkedett alanin transzamináz szint (májsejtek károsodását jelzi) jelentkezett.

A magas vérnyomás a leggyakoribb metabolikus rizikótényező a gyerekeknél. Az USA-ban az utóbbi 10 évben figyelhetők meg a fentiekhez hasonló trendek, az elhízott gyerekeknél kétszer valószínűbb a magas vérnyomás, mint egészséges testsúlyú társaiknál. A kisebbségi csoportokban a kutatások alapján különösen erős a kapcsolat. A legsúlyosabb következmények az extrém obezitásban jellemzőek (BMI 97% fölött) – német mintán 40,4%, olasz mintán 23,3% a metabolikus szindróma előfordulása.

Néhány tanulmány további komorbid betegségeket említ: fogászati problémák (lyukak), hátfájdalmak, vashiány, porckorong degeneráció, lábproblémák, megnövekedett TSH szint, eltérések a szexuális érés idejében, stb.

Pszichés zavarok

A komorbid pszichés zavarokat élénk érdeklődés övezi, a tanulmányok többsége az ADHD, internalizáló és externalizáló zavarok, és alvás területeire fókuszál. Az ADHD-val kapcsolatban (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) több kutató magyarázatként javasolta, hogy a diszreguláció kiterjed a táplálkozási szokásokra is. Erhart és mtsai (2012) vizsgálatai szerint az elhízott gyerekek között kétszer valószínűbb az ADHD diagnózis, mint az egészséges súlyú gyerekek között. Ami az alvást illeti, az elhízás a kutatások alapján rövidebb alvásidővel függ össze (kb. 22 perccel kevesebb), csökkent REM mélységgel (p=0,02), és gyakori az alvási apnoé is.

Diszkusszió

A tanulmány célja összegezni a kurrens irodalmakban foglalt ismereteket a gyermekkori elhízás és orvosi, valamint pszichológiai komorbid zavaraival kapcsolatosan (az USA-ban folytatott és nemzetközi kutatások áttekintésével).

A gyermekkori elhízás és a metabolikus rizikótényezők közötti kapcsolat orvosi evidencia. Az asztma és más komorbid zavarok összefüggéseit a gyermekkori elhízással szintén számos tanulmány megerősíti, de bizonyos mintákon akadnak kivételek. Az ok-okozati kapcsolat az asztma és a gyermekkori elhízás között bizonytalan, hiszen az asztmás gyereket kerülik a fizikai aktivitást, hogy a tüneteket elkerüljék, amely kevesebb energiafelhasználást jelent, és nagyobb esélyt a súlygyarapodásra. További vizsgálódások szükségesek annak meghatározásához, hogy az egészséges táplálkozás segíti-e az asztmás tünetek szabályozását, illetve hogy az asztma jó kontrollja segít-e az egészséges testsúly megőrzésében.

Létezik a gyermekkori elhízást és a fogászati problémákat alátámasztó bizonyíték is, de a potenciális mediátor-változók (szegényes táplálkozási szokások, kor stb.) meghatározásához további vizsgálatokra van szükség.

A különböző komorbid orvosi állapotok közötti átfedések nehézséget jelentenek a területet kutató szakemberek számára.

A megjelent (vizsgált) tanulmányok korra, nemre, szocioökonómiai státuszra és más demográfiai mutatókra statisztikailag kontrolláltak, azonban egy további gond lehet a pubertás szerepének megvilágítása és statisztikai kontrollja.

A pszichológiai zavarokkal való komorbiditás meghatározásában a legnagyobb problémát az önbeszámolón alapuló adatgyűjtési módszerek jelentik (költséghatékony, de az értékelésben, összehasonlíthatóságban problémákat vet fel). A depresszió és szorongás mértéke szoros kapcsolatot mutat a gyermekkori elhízással, itt azonban figyelembe kell venni az önbecsülést és családi támogatás mértékét, mely az összefüggéseket magyarázhatja. Komplex vizsgálatok szükségesek az elhízás és az internalizáló zavarok közötti kapcsolatok feltérképezéséhez.

Kihívást jelent a komorbid zavarok széles köre, illetve többen megkérdőjelezik a BMI használatát, azonban elterjedt használata a különböző kutatások, tanulmányok összevethetőségét teszi lehetővé.

Konklúzió

79 tanulmányt azonosítottak a szerzők, amely a gyermekkori elhízás és a komorbid zavarok közötti összefüggésekre fókuszálnak. A témában megjelenő publikációk száma növekszik. Felismerjük a probléma jelentőségét, az elhízott gyermekek aránya azonban tovább növekszik, és, sajnos, a gyermekkori elhízás hosszú távú következményei egyre szilárdabban alátámasztottak. Ez megerősíti azt a feltételezést, hogy a probléma egészen a felnőttkorig ível. Az intervenció jelentőségét ebben az életkori csoportban nem szabad alábecsülni.