A  fiatalok kutatók által megfigyelt dohányzási szokásai vajon összhangban van-e  a fiatalok saját maguk által jellemzett viselkedésükkel?

Chiziumo T.C. Okoli, Pamela A. Ratner, Rebecca J. Haines, Kelli M. Sullivan, Su-Er Guo, Joy L. Johnson (2009): Do researcher-derived classifications of youths’ smoking behavior correspond with youths’ charachterizations of their behavior? Addictive Behaviors, 34 (984-992).

Az összefoglalót készítette: Bíró Mária Boglárka

A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a számos serdülőkkel végzett kutatás során keletkezett kategóriákat, melyek a kutatók által kerültek kialakításra, mennyire lehet megfeleltetni azoknak a dohányzási kategóriáknak, melyeket a serdülők saját magukról feltételeznek (tehát annak, hogy a fiatalok milyen dohányzási kategóriába sorolják magukat).

A kutatás két részből tevődött össze. Az első részben a kutatók kísérletet tesznek arra, hogy a szakirodalom alapján közös kategóriákat képezzenek a kutatások alapján (ehhez a 2002-2007 között íródott angol nyelvű cikkeket tekintették át a téma keretein belül).

Bevezetés

A fiatalok dohányzási szokásainak megértéséhez, fontos elkülönítenünk bizonyos kategóriákat, hogy tisztában lehessünk az adott személyre jellemző cigaretta használattal. Azonban ameddig számos kategória és terminológia elterjedt, nehezedik a megértés, hiszen nem egyértelműek a besorolás határai. Emiatt problémássá válik különböző nemzetközi kutatások eredményeinek összehasonlítása. Ezért amikor a serdülők dohányzási viselkedésének osztályozását tanulmányozzuk, átfedő fogalmakkal és átmeneti kategóriákkal is találkozhatunk. Ez a kultúr-közi vizsgálatok komoly korlátja lehet. A jelen kutatásban azt feltételezték, hogy a kutatók által alkotott kategóriák (amiket nem a serdülők definiáltak), melyek a serdülők dohányzási viselkedésére vonatkoznak nem egyeznek azokkal a kategóriákkal, melyekbe a serdülők magukat besorolják. Például Leatherdale és McDonald (2006) kutatásában azt találták, hogy a serdülők 52%-a rendszeresen dohányzik, de a vizsgálatban résztvevő fiatalok 98%-a, kísérletező kategóriába sorolja magát, tehát nem tekintették magukat rendszeres dohányosnak. Az ilyen jellegű különbségek  (a kutatók és a diákok besorolása  között) feltárása fontos, mivel a személyre szabott leszokás segítése nem valósulhat meg anélkül, hogy tudnánk ki lehet a célközönség és mely fiatal érzi azt szükségesnek. Jelen tanulmány célja, átfogóan elemzi a kurrens szakirodalmat azért, hogy le tudja írni a kutatók által alkalmazott definíciók közti különbségeket és  és hogy ezek a kategóriák miben térnek el a serdülők által készített ön-besorolástól.

Módszer

A tanulmányban kevert módszertant használtak, melyek két lépcsőben valósítottak meg: az irodalom áttekintésével a kutatók által használt kategóriákat hoztak létre, majd második lépésként megnézték hogy a serdülők hogyan sorolják be magukat a dohányzási viselkedésük szempontjából. Ezeket az adatokat már előzetesen felvett kérdőívekből nyerték a kutatók.

    a kutatások kiválasztása

A tanulmányok kiválasztása úgy zajlott, hogy PubMed és Science Direct adatbázisokban “fiatalkori dohányzási viselkedés” keresést indították, majd leszűkítették azokra a cikkekre, melyek az elmúlt 5 évben íródtak és tartalmazták a “dohányzás” és “serdülő” címkéket. A longitudinális vizsgálatokat kizárták a mintából. A keresés során összesen 564 cikket találtak, melyek közül 66 tartozott a keresett kategóriákba. Az áttekintett irodalmak alapján a kutatás a következő csoportokat tárta fel :

1, soha nem dohányzott / valaha dohányzott (ever smoker)

2, nemdohányzók, dohányzók

3, nem dohányzók, sosem dohányzott, jelenleg is dohányzik

4, ex-dohányosok/ korábban dohányzott/ leszokott

5, kísérletezők/ kísérletező dohányosok/ kipróbálók

6, nem rendszeresen dohányzók, rendszeresen dohányzók/  established smokers

A serdülők által kitöltött kérdőíven , ahol saját viselkedésüket kellett jellemezniük a következő feladatot kapták: “Hogyan határoznád meg magad?” és 9 válaszlehetőséget kaptak, melyek a következők voltak: “Nem vagyok dohányos”, “Alkalmi dohányos vagyok”, “Rendszertelenül dohányzom”, “Rendszeresen dohányzom”, “Erős dohányos vagyok”, “Társasági dohányos vagyok”, “Már leszoktam a dohányzásról”, “Pot smoker vagyok”, “Egyéb kategóia”. Ezek a válaszok leírják az általános egyszerű kategóriákat, továbbá a komplexebbeket is a dohányzási viselkedésről.

Az irodalmak áttekintésekor 51 dohányzási kategóriát azonosítottak (pl. napi dohányos, heti dohányos, havi dohányos, soha nem dohányzott, valaha dohányozott de már nem, 30 napon belül dohányzott, nem dohányzott 30 napon belül, stb.).

Adatok elemzése

A kérdőívet 8225 Canadai tanuló töltötte ki, akik 7-12 osztályba jártak, 2004-ben. A tanulók 15,5%-ánál hiányzott vagy értelmezhetetlen volt a válasz, cigarettamárkát írt be, vagy dupla választ jelölt, ezért ezeket a tanulókat kizárták a mintából. Így a végső elemzéskor 6950 választ elemeztek, amely az eredeti minta 84,5%-a.

Eredmények

Az áttekintett tanulmányokban voltak átfedő kategóriák, azonban számos eltérés is mutatkozott, emiatt nehézségekbe ütközhet a metaelemzések készítése. Ezen felül a kutatók és a serdülők dohányzással kapcsolatos kategóriái nem egyeznek meg, így az esetleges intervenciók kialakítása is nehézségekbe ütközhet, vagy nem azokat érinti, akiknek szüksége lenne rá.

Összefoglalás

A kutatás célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a dohányzás kutatásakor használt kategóriák eltéréseire, ugyanakkor a kutatás nem vizsgálta a serdülők etnikai hovatartozását, nemét, életkorát, illetve, hogy használ-e egyéb szert.

Kitekintés

A szerzők szerint a jövőben végzendő kutatásoknál nagyobb konszenzusra van szükség a kategóriák kialakításakor, valamint a serdülők véleményét is be kell vonni a kategóriák kialakításakor. A felnőtt populációnak szervezett, a dohányzásról való leszoktató programok nem mindig találnak pozitív fogadtatásra, sokszor a dohányosok nem érzik problémának a dohányzást. Emiatt a kutatók kiemelik, hogy fontos a serdülők bevonása és informálása, valamint a viselkedésük mozgatórugóinak megértése, ezért különösen fontos a dohányzási szokásokkal kapcsolatos szakmai konszenzus, amikor kategóriákat alakítunk ki.