2013. november 27., szerda

A  dohányzásról való leszokás tanácsadásának fejlesztése helyszíni (point-of-care)  egészségintervenciós eszköz segítségével

Strayer, S. M., Heim, S. W., Rollins, L. K., Bovbjerg, M. L., Nadkarni, M., Waters, D. B., Hauck, F. R., & Schorling, J. B. (2013). Improving Smoking Cessation Counseling Using a Point-of-Care Health Intervention Tool (IT): From the Virginia Practice Support and Research Network (VaPSRN). Journal of American Board of Family Medicine, 26 (2) 116-127.

Az összefoglalót készítette: Halász Alexandra


Bevezetés

A világ felnőtt populációjának egyharmada (több mint 1,1 milliárd ember) dohányzik, és évente 5 millió haláleset köthető a dohányzáshoz, amely 10 millióra emelkedhet hamarosan, amennyiben a dohányzás mértéke a jelenlegi ütemben emelkedik. Emiatt nagyon nagy szükség van a dohányzásról való leszokást segítő módszerekre, azonban a kutatók javaslatait nem könnyű átültetni a klinikai gyakorlatba. Ugyan már két évtizede kiváló iránymutatás érhető el a leszoktatáshoz, ennek papír alapú terjesztése az orvosok között kevés eredménnyel járt. Annak ellenére ugyanis, hogy a dohányosok kb. 70%-a évente jár orvoshoz, és az orvosok nagyobbik hányada (67-74%) beszél a páciensével a dohányzásról való leszokásról, segítséget (35%) vagy utánkövetést (8%) már sokkal kisebb részük nyújt.
A PDA-k és okostelefonok az orvosok segítségére lehetnek abban, hogy a helyszínen (a beteg aktuális tartózkodási helyén, azonnal reagálva) nyújtsanak információt a leszokáshoz, hatékonyabbá téve munkájukat. A dohányzásról való leszokást érintő háziorvosi munka fejlesztésére a kutatók kifejlesztettek egy előre megírt, algoritmus alapú programot, a Modular Lifestyle Intervention Toolt (magyarul kb. moduláris életmód-intervenciós eszköz, a továbiakban: MLIT). A program gyakorlatilag kétfázisú, az első fázisban rövid kérdésekkel felméri a beteg aktuális állapotát, majd az állapotnak megfelelő tanácsadási információkat ad az orvosnak, amely alapján megtervezheti az intervenció következő lépését. A kutatók hipotézise szerint az MLIT megkönnyíti a háziorvosok számára a személyre szabott, helyszíni információátadást a páciens részére.


Módszer

Résztvevők
A résztvevő orvosokat (összesen 55 számára volt hozzáférhető a kutatásban való részvétel) a Virginia Practice Support and Research Network-höz kapcsolódó 4 rendelőből választották ki. Mindannyian rendelkeztek PDA-val, és 4 hónapig használták a programot gyakorlásként. Dohányzással kapcsolatos rutintanácsadás és farmakoterápia nem volt széles körben elérhető a kutatás idején, valamint nem rögzítettek elektronikus kórtörténetet, habár a laborvizsgálatok és képalkotó módszerekkel szerzett információ számítógépesen visszekereshető voltak.

Eszközök
Egy előtte/utána önbevallásos kérdőívet dolgoztak ki és validáltak a kutatók a vizsgálathoz, amely felmérte az orvosok viselkedését, tudását, a dohányzási tanácsadásban való magabiztosságukat és hatékonyságukat, emellett pedig tartalmazott itemeket az obezitással és túlsúllyal kapcsolatos konzultációról is. A tartalom validitását 6, a viselkedésváltozásban és dohányzásról való leszotkatásban tapasztalt szakértő és egy előzményként szolágló, már validált teszt biztosította. Mivel az előző kérdőív jó reliabilitású volt az orvosi viselkedést (Cronbach-alpha 0,74) és az orvosi magabiztosságot (Cronbach-alpha 0,71) illetően, az itemek nagy részét átvették. A hozzáadott kérdések az előző kérdőív kisebb reliabilitású részeit célozták. A demográfiai változók között szerepelt a kézi számítógép használatának mértéke, a kor és a nem.
Emellett az eszközhasználatot a PDA-k rögzítették fájlokban, amelyeket a vizsgálat végén számítógépekre töltöttek le. Az aktivitási jelentések tartalmazták az alkalmakat, az alkalmanként megtekintett oldalakat, az oldalak tartalmát, minden egyes használat dátumát és pontos idejét, valamint a  használat időtartamát.


Eredmények

A kutatásban végül 24 orvos került be, és 71%-uk, 17 fő teljesítette végig a programot. A kérdőíveket mindannyian kitöltötték, ugyanakkor a program használatának adatai csak 14 orvostól voltak hozzáférhetőek a készülékek hibájából és adatvesztésből adódóan. Az orvosok mind a négy területet képviselték, az átlagéletkoruk 41 év, a szakmában töltött idejük átlagosan 20 év volt, 71%-uk férfi, és 71% ítélte közepesnek a számítógéphasználati készségeit egy háromfokú skálán kezdőtől a tapasztaltig. Az orvosok szignifikáns értékben megemelkedett hatékonyságról és magabiztosságról számoltak be az intervenció után. A program használata után a tanácsadói viselkedés egyes elemei, így a dohányzásról való leszokás tanácsolása, segítségnyújtás, 5A modell - ask (kérdezz), advise (tanácsolj), assess (értékelj), assist (támogass) arrange (szervezz) - használata, motivációs interjúk használata, leszokási szakaszhoz köthető intervenciók és farmakoterápia alkalmazása jelentősen javult. Meg kell említeni azonban, hogy az eredmények a leszokás tanácsolásának gyakoriságában mutatkozó emelkedésen kívül nem szignifikánsak. Az orvosok tudása a dohányzásról való leszokásról nem változott, azonban farmakoterápiai ismereteik bővültek. Az orvosok többsége (93%) használta a programot a rendelési idő alatt, és egy átlagos alkalom 21 perces volt.


Diszkusszió

A kutatók új eszközt hoztak létre a dohányzásról való leszoktatást érintő orvosi tanácsadás elősegítésére. Az eszköz használata megnövelte az 5A modell használatának mértékét, az orvos saját észlelt hatékonyságát és magabiztosságát a tanácsadásban. A program előtti munkájukkal kapcsolatban az orvosok a képzések, készségek és az idő hiányáról számoltak be a tanácsadás elmaradásának vagy hatástalanságának okaiként. A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy egy egyszerű, orvosi döntést támogató eszköz elháríthatja ezeket az akadályokat amellett, hogy oktatási feladatokat is ellát. Arra is egyre több a bizonyíték, hogy a kézi számítógépek irodai környezetben nagy segítséget nyújtanak az egészségfejlesztésben.
Ugyanakkor a szerzők felhívják a figyelmet a vizsgálat jelenlegi korlátaira is: kis számú orvost vizsgáltak, viszonylag kevés (4) területen, illetve minden részt vevő orvosnak saját PDA-val kellett rendelkezni – tehát az eszköz kezelésének hatékonysága adott volt a mintában. Emiatt a vizsgálati eredmények nem általánosíthatók. A kutatók javaslata az első két probléma feloldására, hogy több orvossal, a legkülönbözőbb munkakörnyezetben vizsgálják a programot. A számítógéphasználat mértéke a szerzők szerint az elektronikus eszközök, okostelefonok terjedésével hamarosan egyáltalán nem jelent majd problémát.

Arra az esetre, ha a jövőbeni, nagyobb és kiterjesztett mintán végzett kutatások is megerősítik az eredményeket, a szerzők  felvetik a lehetőségét egy szoftvergyártó céggel való társulásnak, illetve a program szélesebb körű alkalmazásának, kiterjesztve azt egyéb kórházi dolgozókra, például ápolókra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése