ÉLETKOR ÉS A FIZIKAI AKTIVITÁS HATÁSA A MELLRÁK TÚLÉLÉSÉBEN: SZISZTEMATIKUS ÁTTEKINTÉS

Fontein, D.B.Y. et al. (2013) Age and the effect of physical activity on breast cancer survival: A systematic review. Cancer Treatment Reviews, 39, 958-965.

készítette: Bodnár Vivien

Több vizsgálat kimutatta, hogy a fizikai aktivitás (PA- physical activity) javítja az életminőséget, edzettséget és erőnlétet, csökkenti a depresszió és fáradtság valószínűségét. Egyre több kutatás foglalkozik azzal, hogy a daganatos betegek körében a PA-nak milyen egészségügyi hatásai lehetnek, azonban a túlélés és a PA kapcsolatát az idősebb mellrákos betegek körében még nem vizsgálták. Jelen szisztematikus áttekintés 17 olyan kutatást foglal magában, melyek többsége a PA áldásos hatását mutatta ki az általános és mellrák specifikus túlélésben, továbbá ezen előnyök kifejezettebbnek mutatkoznak az idősebb mellrákos nők esetében. A PA és a túlélés interakciójának megértése lehet a kulcs a hatékony túlélést segítő terápiák kidolgozásában.

Bevezetés:

Több vizsgálat kimutatta, hogy a fizikai aktivitás (PA- physical activity) javítja az életminőséget, edzettséget és erőnlétet, csökkenti a depresszió és fáradtság valószínűségét. A mellrák növekvő mértékben jelentkezik az idősebb populációban, miközben a túlélők száma is hasonló mértékben növekszik. Például az Egyesült Királyságban a mellrákos betegek 45%-a 65 évnél idősebb a diagnózis megállapításakor. Az idősebb emberek specifikus, heterogén populációt alkotnak, esetükben magasabb a betegség specifikus halálozás és több, mint 65%-a a 75 év feletti mellrákos páciens esetében valamilyen, a daganaton kívüli tényező a halál okozója. Miközben a fiatalabb mellrákos nők esetében a rák mind fizikailag, mind pedig pszichológiailag nagyobb mértékű megterhelést jelent, addig az idősebbek inkább fizikai oldalról érintettek. Ezen tanulmány célja, hogy áttekintse a kurrens szakirodalmat a PA és a mellrákból való felgyógyulás kapcsolatában, különös tekintettel az idősebb mellrákban szenvedő páciensekre.

Eszközök és módszerek:

Kutatási stratégia: A vizsgálatba azok a PubMed, EMBASe, Cochrane és Web of Science adatbázisokban található vizsgálatok kerültek be, melyek 2012 November 9. óta lettek publikálva. A kereséshez a mellrák, fizikai aktivitás, túlélés és idősebb páciens fogalmakkal kapcsolatos kulcsszavakat használtak.

Szelekciós kritérium: Bevonási kritériumként kizárólag angol nyelvű tanulmányokat válogattak be, melyek a PA hatását nézték a túlélés tekintetében mellrákkal küzdő páciensek esetében. A PA-val kapcsolatos mind elsődleges mind pedig másodlagos kimenetet, általános túlélés, rák specifikus túlélést és a rákból való felépülést vizsgáló publikációkat bevonták. A PA definíciójába olyan fizikai aktivitások tartoztak, melyek az aerobic-val, állóképességgel, erősítéssel kapcsolatosak és melyeket rekreációs, háztartási, közösségi vagy munkavégzés céljából végeznek. A szisztematikus áttekintésből kizárták a jógával, Pilatessel, Thai Chivel és nyújtással kapcsolatos PA-kat, azokat a vizsgálatokat, melyek biológiai paramétereket alkalmaztak a PA mérésére, továbbá nem válogatták be a pilot study-kat és azokat a vizsgálatokat, ahol a fizikai aktivitást más intervenciótípussal kombinálták. A pontosabb eredmények elérésének érdekében a beválogatott vizsgálatok hivatkozásjegyzékét is áttanulmányozták.

Adatok kinyerése: Az adatok kinyeréséért 3 ember felelt, akik minden beválogatott vizsgálat esetében dokumentálták a vizsgálat típusát, a bevonási időszakot, a publikáció évét, az elsődleges és másodlagos eredményeket. A dokumentációt minden esetben két egymástól független ember végezte. A vizsgált adatok közé tartozott a PA-val kapcsolatosan a végzett aktivitás típusa, mérési egysége (gyakoriság, időtartam, intenzitás, melyeket ahol lehetett átkonvertálták MET (Metabolic Equivalent Task) órákká), továbbá a mérések időpontjai, az adatgyűjtés módszerei, a résztvevők száma, az életkor/ életkori övezetek átlaga és mediánja, a beválogatási és kizárási kritériumok, a tumorral és a páciensekkel kapcsolatos jellemzők, illetve ahol lehetett a BMI index és a menopausa státusz (menopauza előtt vs után) is szerepelt. Idős korúnak a vizsgálat a 65 éves és idősebb résztvevőket tekintette, az elsődleges, illetve másodlagos eredményeket pedig az általános, mellrák specifikus halálozás és a mellrákból való felgyógyulás jelentette.

Eredmények:

Résztvevők: 497 tanulmányból a bevonási és kizárási kritériumok címekre és absztraktokra történő alkalmazását követően 17 tanulmányt tartottak meg, mely 35,026 mellrákos résztvevőt jelentett. Egyedül egy tanulmány vizsgálta kizárólag a változókorban lévő mellrákos személyeket, a publikációk többsége az elsődleges diagnózist követő 1 év elteltével vizsgálta a résztvevőket. Két vizsgálat kizárólag korai stádiumú mellrákos személyeket vizsgált, míg 14 tanulmány előrehaladottabb állapotúakat.

Tanulmányok: A tanulmányok többsége prospektív kohorsz tanulmány, melyek közül kettő randomizált kontroll vizsgálatnak tekinthető. Egy vizsgálat retrospektív módon vizsgálta a PA hatását egy eset-kontroll vizsgálatban.

Kérdőívek: Minden tanulmányban önkitöltős vagy interjúkészítő által kitöltött kérdőíveket használtak, melyeket személyesen, illetve telefonon keresztül töltöttek/ töltettek ki, egy/ kettő vagy több alkalommal. A kérdőívek kérdéseket tartalmaztak a munkával, rekreációs tevékenységekkel és háztartási tevékenységekkel kapcsolatosan. Az adatgyűjtésben szerepeltek mind éppen zajló, pre- illetve, postdiagnosztikus PA adatok. A PA túlélésre gyakorolt hatásának vizsgálatához MET órákat alkalmaztak. A tanulmányok többsége validált mérőeszközöket alkalmazott (Modifiable Activity Questionnaire, Collaborative Women’s Longevity Study), továbbá kérdéseket tartalmaztak a tumor és a kezelés jellemzőivel, a szociodemográf adatokkal, szokásokkal (dohányzás, oktatás, foglalkozás, alkoholfogyasztás, stb.), menstruációs és reproduktív történettel, külső hormonadagolással és komorbid zavarokkal kapcsolatban.

Elsődleges eredmények: 14 tanulmány átlagos mortalitást vizsgált, 12 mellrák specifikus mortalitást és 3 pedig a mellrákból való felépülést, mint elsődleges eredményt. A 12-ből 8 tanulmány talált szignifikáns eredményt a PA és a mellrák túlélésével kapcsolatosan, melyek esetében 36-67%-al csökkent a halálozás rizikója a legtöbb PA esetén, szemben a PA hiányával. 3 vizsgálat nem szignifikáns pozitív hatásról számolt be, míg 4 tanulmány nem szignifikáns negatív hatást talált. A 14 általános mortalitást vizsgáló publikációból 10 szignifikáns pozitív eredményről számolt be, 14-56%-os rizikócsökkenés mellett, míg a többiben nem mutattak ki szignifikáns változást a PA hatására a mellrákosok körében.

Fizikai aktivitás hatásai idősebb pácienseknél: Nem volt olyan tanulmány, mely külön vizsgálta volna a 65 évnél idősebb mellrákos populációt. 8 kutatásban a menopauza státusz és az életkor mentén is elemezték az adatokat, egy csak a változókorban lévő pácienseket válogatta be a vizsgálatába és 5 a menopauza előtti és utáni csoportra osztotta a résztvevőket. 3 kutatásban szignifikáns rizikócsökkenést mutattak ki mind a mellrák specifikus, mind pedig az általános halálozás tekintetében az idősebb, változókorban lévők körében, a kizárólag menopauza utáni résztvevőket vizsgáló kutatás pedig szintén hasonló eredményeket mutatott közepes és intenzív fizikai aktivitás mellett. A maradék 5 tanulmány nem talált szignifikáns javulást a PA hatására.

Különbségek az eredményekben az előre és utólagosan diagnosztizált PA tekintetében: Összesen 9 vizsgálat foglalkozott a PA és az általános, mellrák specifikus és a betegség specifikus túléléssel, 3 utólagosan diagnosztizálta a PA-t, egy utólagosan, de több időpontban és 2 pedig mind az előzetesen, mind pedig az utólagosan diagnosztizált PA-t vizsgálta. Az előzetes diagnózis a 11-ből 5 tanulmányban jobb általános túléléshez vezetett, 3-ban pedig szignifikánsan jobb mellrák specifikus túléléshez. A többi kutatás is pozitív hatásokat talált még, ha ezek nem is szignifikánsak statisztikai értelemben.

Fizikai aktivitás a különböző BMI csoportokban: 9 tanulmány alkalmazott BMI csoportokat, melyekből 6 az általános, 2 az általános és mellrák specifikus, egy pedig kizárólag a mellrák specifikus mortalitásra gyakorolt hatásokat vizsgálta. A vizsgálatok BMI 25 alatt nem szignifikáns, felette pedig szignifikáns/ tendenciaszintű rizikócsökkenést mutatott ki a mellrák specifikus mortalitás és az általános mortalitás (4 vizsgálat) tekintetében. Egy esetben különös mértékű javulást találtak az 55 évnél idősebbek esetében.

Diszkusszió:

Jelen szisztematikus áttekintés olyan irodalmakat foglal magában, melyek a PA pozitív hatásait mutatták ki az általános és a mellrák specifikus túlélés kapcsán. Az utólag diagnosztizált PA volt a leghatékonyabb ezen tekintetben. A legtöbb vizsgálat középkorú pácienseket vizsgált, egy kivételével, mely kizárólag a változókorban lévő betegekre fókuszált. Annak ellenére, hogy nem találtak olyan vizsgálatot, melyben a résztvevők 65 évnél idősebbek voltak, azt találták, hogy az idősebb/ menopauzán átesettek esetében a legnagyobb a PA pozitív hatása. Az idősebb korral sok esetben mind a fizikai, min pedig a kognitív funkciókban való hanyatlás együtt jár, mely funkcionális korlátozottság önmagában felelős lehet a halálozásért, így esetükben a fizikai aktivitás egyértelműen protektív faktornak tekinthető. A háttérben lévő biológiai mechanizmusokban az inzulin játszhat főszerepet, mely magyarázhatja, hogy a nagyobb testsúllyal rendelkezők (magasabb BMI) esetében a PA miért hatásosabb, mint az alacsonyabb BMI-sek körében. A túlsúlyos, magas inzulin szinttel rendelkező és/vagy diabeteses idős páciensek fokozottan rizikós helyzetben vannak a mellrák kialakulását tekintve. A fizikai aktivitás csökkentheti az inzulin szintet a metabolikus folyamatok megváltoztatása, az endogén ösztrogének és a testsúly csökkentése révén.

Az idősebb mellrákos betegek fizikailag inkább vannak érintve a betegségük által, mint kognitíve, hiszen esetükben a fizikai működésmód jelentheti a független, önellátó életmód feltételét.

Jelen szisztematikus áttekintés korlátját jelenti, hogy az idős populációra vonatkozó specifikus tanulmányt nem jelenít meg, továbbá a későbbi kutatásoknak figyelembe kell vennie, hogy az idősebb emberek fizikai aktivitásának mintázata eltér a fiatalabbakétól.

Az áttekintés elsődleges célja volt, hogy új ismereteket nyújtson az időskori mellrákkal kapcsolatos prevalencia, funkcionális, kognitív és szociális hatások mentén, másodlagos célja pedig, hogy egy specifikusan idős mellrákban szenvedőknek tervezett fizikai intervenció kidolgozását támogassa.

Konklúzió:

Ez a tanulmány betegek heterogén csoportját fedi le, menopauza előtti és utáni pácienseket és különböző biológiai és klinikai tumor jellemzőket tekintve. A tanulmányok többsége mind az általános, mind pedig a mellrák specifikus mortalitás csökkenését mutatta ki PA hatására és ezen jótékony hatás kifejezettebb volt túlsúlyos páciensek esetében. Tehát bizonyos szintű fizikai aktivitás elősegíti a mellrákból való felgyógyulást és ez elővetíti egy ilyenfajta intervenciós program