Közvetítő változók vizsgálata egy fizikai aktivitást célzó intervencióban kettestípusú cukorbeteg nők esetében

Plotnikoff , R. C., Lubans, D. R.,  Penfold, C. M., Courneya, K. S.  (2014). Testing mediator variables in a physical activity intervention for women with type 2 diabetes, Psychology of Sport and Exercise 15, 1-8

Készítette: Ormos Fanni

Bezevezető:

A kettestípusú cukorbetegség egy súlyos krónikus betegség, a WHO szerint több mint 220 millió ember szenved diabetesben a világon. A rendszeres fizikai aktivitás kettestípusú cukorbeteg személyeknél növeli a glukóz kontrollt, csökkenti a kardiovaszkuláris megbetegedések kialakulását és a mortalitás esélyét. Sajnálatos módon a legtöbb cukorbetegnek nehezére esik a rendszeres fizikai aktivitás megkezdése vagy fenntartása, ezért az, hogy minél hatékonyabb stratégiákat találjunk a fizikai aktivitás növelésére közegészségügynek számít. Mindezekért átfogó és standardizált megközelítésekre van szükség, hogy megérthessük, hogyan és miért lehetnek sikeresek egyes intervenciók. Egészségmagatartást befolyásoló beavatkozások olyan teóriákon alapulnak, mint a Tervezett Viselkedés Elmélet, avagy a Társas Kognitív Elmélet. A közvetítő változók analízisével megismerhetjük ezeknek az elméleteknek a pontos szerepét, azonosíthatóvá válhatnak az elméletek azon komponensei, amelyek az intervenciók lényegét képezik, így a viselkedésváltozás pontosabb megértése válhat lehetővé.

Egy nem régiben lefolytatott tanulmányban a visszaeséssel való megküzdés, a szociális normákban való változás, a szociális modellek a családban és az énhatékonyság konstruktumok bizonyultak szignifikáns közvetítő változónak a kettestípusú cukorbeteg felnőttek fizikai aktivitás változásában. Más vizsgálatok a szociális támogatást, énhatékonyságot és a viselkedési stratégiákat emelték ki. Azonban az eddigi vizsgálatok önbevallós módszereket használtak, ami megkérdőjelezi az érvényességet és a megbízhatóságot, ezért volt szükség egy olyan vizsgálatra, ami objektív mérési módszereket alkalmaz, mint például a lépésszámláló vagy a gyorsulásszámláló. 

Az Alberta Diabetes and Physical Activity Trial (ADAPT) három fizikai aktivitást célzó intervenciós stratégiát hasonlított össze kettestípusú cukorbeteg felnőttek esetében.  Az eredeti ADAPT tanulmány azonban nem vizsgálta a kognitív kontrukciók hatását az eredményekre, így jelen tanulmánynak az elsődleges célja ezt pótolni.

Módszer:

A tanulmány az ADAPT szekunder adatait használta fel. Az ADAPT 12 hónapos kontrollált vizsgálat volt, 6 hónapos után követéssel.  A kettestípusú cukorbeteg vizsgálati személyeket véletlenszerűen 3 csoportba osztották. 1. csoport/ kontroll (44 nő) egy fizikai aktivitásról szóló nyomtatványt kapott, a 2. csoport (46nő) a viselkedésváltozás különböző állomásainak megfelelően (töprengés előtti, töprengés, előkészület, cselekvés, fenntartás szakaszok) kapott nyomtatványokat és lépésszámlálót illetve naplót, a 3. (49nő) csoport tagjai mindezeken kívül, tanácsadó telefonhívásokat is kaptak (első hónapban hetente, utána kéthetente, majd havonta 15 perces telefonhívás).

Az intervenciókat a Transzteoretikus Elméletre alapozták, beemelve egyéb viselkedés folyamatmodelleket: Védelem Motivációs Elmélet, Szociális Kognitív Elmélet, Tervezett Cselekvés Elmélet.

Validált társas-kognitív mérőeszközt használták a kiindulásnál, 6 és 12 hónap múlva, a következő kontruktumok értékelésére: végrehajtás szándék, szándék, eredmény elvárások (pozitív, negatív, semleges), attitűd, szubjektív normák, észlelt viselkedés kontroll, súlyosság, félelem, sérülékenység és énhatékonyság az akadályok leküzdésére.

A fizikai aktivitás eredményeket objektív és önbevallós eszközökkel is értékelték. Objektív eszköz: napi lépésmennyiség egymást követő három napban, a kiinduláskor illetve 6 és 12 hónap múlva. Az önbevallós módszerre egy validált kérdőívet alkalmaztak (Godin Leisure Time Exersise Questionnaire)

Eredmények:

A vizsgálati mintát képező személyek között nem volt szignifikáns különbség az életkor és BMI tekintetében. A harmadik csoport fizikai aktivitás eredményei szignifikánsan magasabbak voltak az első csoport eredményeihez képest. Az akadályok leküzdéséhez kapcsolódó énhatékonyság, az észlelt viselkedéses kontroll és a szándék bizonyultak mediátor változónak. Az akadályok leküzdéséhez kapcsolódó énhatékonyság (pl. akkor is fizikai aktivitásban veszek részt, ha kicsit fáradt vagyok) konzekvensen bejósolja a fizikai aktivitást, így az ezt megcélzó intervenciók nagyon fontosak lehetnek ezen populáció számára, mint ahogy  már több vizsgálat is bizonyította. Az énhatékonyság fontosságát, s Társas Kognitív Elmélet és a Védelem Motivációs Elmélet is hangsúlyozza. További vizsgálatok szükségesek az észlelt viselkedéskontroll, és az egész Tervezett Cselekvés Elmélet intervenciós szerepének alátámasztására, egyrészről azért, mert van egy kis fogalmi átfedés az énhatékonysággal, másrészről azért, mert még nincs elegendő vizsgálat az észlelt viselkedéskontrollal kapcsolatosan ebben a populációban. A szándék mutatkozott a legerősebb közvetítő tényezőnek, ami a Társas Kognitív Elméletben, a Védelem Motivációs Elméletben, illetve a Tervezett Cselekvés Elméletben egyaránt kiemelkedő fogalom.

A vizsgálat erőssége, hogy objektív mérőeszközt használt a fizikai aktivitás mérésére a korábbi vizsgálatokkal ellentétben, azonban a minta elemszáma nem elég nagy ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonhassunk le, további vizsgálatok szükségesek.