Az etnikai hovatartozás és attitűdváltozás HIV-vel/ AIDS-szel kapcsolatos
félelmet keltő reklámok hatására
Terblanche-Smit, M. & Terblanche, N.C. (2010). Race and attitude formation in
HIV/Aids fear advertising, Journal of
Business Reseach, 63, 121-125.
Készítette: Pintér Mária Gabiella
Bevezetés
A szerzők
célja, hogy a HIV vírusfertőzéssel és AIDS-szel kapcsolatok félelemkeltő
kommunikáció hatását vizsgálják. Kérdésük, hogy a félelemkeltés megnöveli-e az
esélyét annak, hogy a megcélzott populáció tagjai adaptív viselkedésre
váltsanak, valamint a különböző etnikai csoportokba tartozó személyek
félelempercepciója eltérő-e? A félelmet, a reklámokkal kapcsolatos attitűdöt, a
veszélyeztetettséget és az észlelt hatékonyságot vizsgálták különböző mértékű
félelemkeltés esetén.
A félelem és a félelemkeltés
A félelmet
úgy definiálják, mint magas arousal-al járó, negatív érzelmet, amelyet a
személy számára releváns és kellő nagyságú fenyegetettség szül. A félelemkeltés
alkalmazása a viselkedésváltozás előidézésében felveti a kérdést: Milyen
mértékű félelem keltése vezet az adaptív viselkedésre váltáshoz, és melyik túl
nagy mértékű, és vezet így tagadáshoz, elutasításhoz, melyik blokkolja le a
személyeket? A meggyőzésre használt félelemkeltéssel kapcsolatos elméletek két
eltérő útvonalat feltételeznek a félelem hatásával kapcsolatban:
1. lineáris kapcsolat feltételezése a
keltett félelem mértéke és a meggyőzés között
2. fordított U- alakú kapcsolat a
keltett félelem és a meggyőzés között, mely magyarázza az elkerülés és tagadás
megjelenését is (Barth&Bengel, 2000, Witte&Allen, 2000)
Tay, Ozanne
és Santiono (2000) javaslata szerint a félelemkeltés alkalmazásánál figyelembe
kell venni, hogy a populáció milyen részét célozzuk meg, ugyanis a populáció
különböző szegmenseire, különböző módon hat a keltett félelem. Más elképzelések
szerint a megcélzott populáció tagjait biztatni kell a rizikós viselkedés
megváltoztatására, adaptívra cserélésére, támogatást és megerősítést kell
alkalmazni (Fishbein, 2000, Lee& Green, 1991). A kiterjesztett párhuzamos
folyamat modell alapján a veszélyeztetettség cselekvést motivál, míg az észlelt
hatékonyság azt határozza meg, hogy a cselekvés a félelem vagy a veszély
kontrolljára irányul-e. Azon üzeneteknek, amelyek a hatékonyságot hivatottak
megcélozni, is két dologra kell fókuszálniuk: a felajánlott viselkedés
hatékonyságának hangsúlyozására, valamint arra, hogy a személy igenis képes a
viselkedés hatékony kivitelezésére. Továbbá a marketingkommunikációnak
figyelembe kell vennie az adott társadalom berendezkedését, szerkezetét és
eltérő etnikai csoportjait, mivel a társadalom különböző csoportjainak tagjai
rájuk jellemző és egymástól eltérő módon dolgozzák föl az üzeneteket és eltérő
módon reagálnak rájuk (Dines &Humez, 1995).
2003-as
kutatási eredmények alapján (Irwin, 2003) Dél- Afrikában, 46 millió lakosból 5
millió HIV fertőzött van, akiknek 50%-uk 20 éves kora előtt fertőződött meg. 1999-ben
indult a LoveLife nevű prevenciós program, ami a HIV ferőzés terjedésének
visszaszorítását volt hivatott megcélozni. 2005- ben viszont a programtól megvonták
a támogatást, mert nem volt kellő mértékű hatása a fertőzés terjedésének
visszaszorításában. Maga a program nem félelemkelésen, hanem edukáción és
információnyújtáson alapult, különös tekintettel az óvszerhasználat
népszerűsítésére és a pozitív szexualitásra (Green,2004).
A jelen kutatás célja, hogy vizsgálja a HIV-vel/AIDS-szel kapcsolatos
információközlésben a félelemkeltés hatását a különböző etnikai csoportokban, a
célok pontosan megfogalmazva az alábbiak:
1. az alacsony, közepes és magas szintű
félelem hatásának vizsgálata a félelemre, a reklámokkal kapcsolatos attitűdre,
az észlelt veszélyre és az észlelt hatékonyságra
2. vizsgálni az etnikai csoportba való
tartozás jelentőségét a félelemkeltést alkalmazó meggyőzés hatásában
3. a fentiek vizsgálata előre válogatott
írott és TV reklámok segítségével
4. a kiterjesztett párhuzamos folyamat
modell alkalmazása Dél-Afrikai közegben az intervenciók hatékonyságának
tesztelésére
Módszer
A szakirodalom áttekintése után a kutatás kvalitatív szakasza
következett. Kilenc írott/nyomtatott és tíz televíziós reklámot fókuszcsoportok
előtesztelésének vetettek alá. Minden reklámot a keltett félelem mértéke
alapján értékeltek, majd ezeket az alacsonytól a magas félelemkeltőkig mutatták
be, ezzel megakadályozva a deszenzitizációt.
A bemutatott és
értékeltetett reklámokat az alábbi módon választották ki: 50 olyan honlap
reklámjait alkalmazták, melyeket a ’HIV/ AIDS advertising’ keresőszavakkal
találtak meg, valamint a főbb Dél-Afrikai programok anyagait is átnézték. A
reklámokat a fókuszcsoport tagjai ezelőtt nem látták, kettőt kivéve, amelyek a
LoveLife program anyagából származtak. A reklámok beválasztásának fő kritériuma volt, hogy a benne szereplő
személyek 18-30 év közöttiek legyenek,
és különböző etnikai csoportokból származzanak.
A
fókuszcsoport tagjainak értékelése alapján választottak ki 3 nyomtatott és 3
TV-reklámot a további, kvantitatív kutatáshoz. A reklámok mind a két
csoportjába egy alacsony, egy közepes és magas félelmet keltő került. 3X2-es
between subject elrendezésben történt az adatfelvétel 360 fővel. A különböző
mértékű félelmet keltő reklámok bemutatásának hatását mérték a viselkedés
változásának valószínűgégére, az attitűd változására és a hatékonyságra. A vizsgálati személyek a reklámok megnézése
előtt és után is 1-5-ig tartó Likert skálát alkalmazó kérdőívet kellett
kitölteniük az adott rizikóviselkedéssel kapcsolatban. 3 csoport nyomtatott
reklámokat, 3 csoport pedig TV-reklámokat kapott intervencióként. A keltett
félelmet, az attitűdöt, valamint a válasz és énhatékonyságot a reklámok
megtekintése után mérték. A félelmet hangulatra vonatkozó melléknevek
segítségével, az attitűdöt korábban is használt mérőskálákkal (LaTour and
Rotfeld,1997, LaTour and Rotfeld, 2003). (A használt mérőeszközök nincsenek a
cikkben jobban bemutatva, ezt hiányosságának is érzem, ugyanis így nehéz lenne
reprodukálni a kutatást.)
Minta és mintavétel
A kutatásban
résztvevők 18 és 24 év közötti fiatalok voltak, akik a Dél-Afrikai lakosság
három legnépesebb etnikai csoportjába tartoztak. (fekete, fehér, illetve színes
bőrű). Az összesen 360 kísérleti személyt a megnézett reklámok tekintetében az
alábbi módon lett csoportokba osztva:
félelem mértéke
|
a reklám típusa
|
|
nyomtatott
|
TV-reklám
|
|
alacsony
|
60 fő (30nő, 30ffi)
|
60 fő (30nő, 30ffi)
|
közepes
|
60 fő (30nő, 30ffi)
|
60 fő (30nő, 30ffi)
|
magas
|
60 fő (30nő, 30ffi)
|
60 fő (30nő, 30ffi)
|
Minden 60 fős
csoportban 20 fekete, 20 színes bőrű és 20 fehér afrikai fiatal volt.
Eredmények
A keltett félelem és az attitűd
A
Tv-reklámoknak minden esetben nagyobb hatása volt, mint a nyomtatott
reklámoknak. Ennek oka lehet, hogy az előbbiek egyszerre vizuális és akusztikus
ingert jelentenek, az utóbbiak csak vizuálisat. Az etnikai csoportot is
figyelembe véve: minden csoport hasonló mértékű félelemről számolt be, ha
alacsony mértékű félelmet keltő reklámmal találkoztak. A fekete válaszadók
számoltak be a legmagasabb szintű félelemről abban az esetben, ha közepesen
félelemkeltő reklámot néztek meg, a színes bőrű válaszadók pedig a nagyon
félelemkeltő reklámok esetében mutatták a legmagasabb szintű félelmet. A fehér
válaszadók által átélt félelem az alacsonytól a magas félelemkeltő reklámokig
egyenletesen nőtt.
Látható, hogy
mind a színes bőrű mind a fehér vizsgálati személyek esetében a reklámmal
kapcsolatos pozitív attitűd és a reklám által keltett félelem között pozitív
trend írható le, míg a fekete vizsgálati személyek esetében a közepesen
félelemkeltő reklámok esetében találkoztak a legpozitívabb attitűddel, ami a
magasan félelemkeltő reklámok esetében körülbelül az alacsony félelmet keltő
reklámokkal kapcsolatos attitűd szintjére esett vissza.
Veszély
Az észlelt
veszély vizsgálatának esetében a veszély súlyosságát és a bekövetkezés
valószínűségét külön kezelték; adott esetben az utóbbit alkalmazták a
veszélyeztetettség jellemzésére. A veszélyeztetettség maga azt jelenti,
mennyire gondolják a személyek úgy, hogy ők is HIV fertőzöttekké válhatnak? Ahogy
azt a harmadik ábra is mutatja, a legalacsonyabb veszélyeztetettségről a fehér
vizsgálati személyek számoltak be, a legmagasabbról pedig a színes bőrűek. A
fekete bőrű válaszadók értékei a két másik csoport között helyezkedtek el. A
nyomtatott reklámok esetében nem találtak növekedést a veszélyeztetettségben a
reklám előtti és reklám megtekintése utáni mérés során.
Az óvszerhasználat és a biztonságos szex
Eredményeik
szerint a közepes és nagy félelmet keltő reklámok hatására a vizsgálati
személyek jobban féltek a HIV fertőzéstől és kisebb kontrollt éltek meg a
fertőzés óvszerhasználattal való kiküszöbölése fölött. A fekete és színes bőrű
válaszadók észlelt hatékonyságának változása azonos, míg a fehér válaszadóké
kissé, de nem számottevően eltérő trendet mutatott.
Következtetések
Az etnikai
hovatartozásnak fontos szerepe van abban, hogyan reagál a személy a
félelemkeltésre a HIV fertőzéssel kapcsolatban. A három vizsgált csoport eltérő
módon reagált; az észlelt veszély, reklámmal kapcsolatos attitűd, a félelem és
az észlelt hatékonyság tekintetében is, így bebizonyosodott, hogy a jövőben
szempontként kellene kezelni a félelemkeltés használatakor a megcélzott
populáció etnikumát. A fehér és fekete bőrű személyek esetében a nagy félelmet
keltő reklámok azok, amelyek megnövelik az észlelt veszélyeztetettséget,
annyira, hogy az akár már a biztonságos szexuális viselkedés felé terelje őket,
míg a színes bőrű válaszadók által észlelt veszélyeztetettség beavatkozás
nélkül is magas, így őket a hatékony válasz megismerésében és az énhatékonyság
érzésének növelésében lehet segíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése