Kontrollált intervenció az egészség – és testnevelő tanárok körében
az egészséges testkép elősegítésére, az evészavarok kockázatának csökkentésére,
illetve a túlzásba vitt testedzés megelőzésének az érdekében.
Yager, Z., O’Dea, J. (2010). A controlled
intervention to promote a healthy body
image, reduce eating disorder risk and
prevent excessive exercise among trainee health education and physical
education teachers. Health Education
Research, 25, (5), 841-852.
Az összefolglalót
készítette: Nagy Violetta
Absztrakt
Jelen kutatás két intervenció hatását
vizsgálta az egészséges testkép elősegítésének, az evészavarok csökkentésének,
illetve a túlzásba vitt testedzés megelőzésének a céljából, egészség – és
testnevelő tanárok (170 fő) mintájában. A kutatók azért ezt a célpopulációt választották, mivel
ők az evészavarok és negatív testkép szempontjából fokozott kockázati
csoportnak számítanak. A kutatás első évében a kontroll csoport
kohortja (n: 49 nő, 20 férfi) a szokásos didaktikus egészség edukációs tananyagok sajátította el,
a második évben az 1.-es intervenciós kohort (n: 31 nő, 21 férfi) önbecsülést
növelő és média edukációs programmban részesült, végül a kutatás utolsó,
harmadik évében a 2-es számú intervenciós kohort (n: 30 nő, 19 férfi) kombinált önbecsülést növelő, média
edukációs és disszonanciára alapozó programban vett részt. A kutatás alapján a
2-es intervenció vezetett a legjobb eredményhez. A férfiak esetében szignifikánsan
növelte az önbecsülést, javította a testképet, viszont csökkentette az izmosság
iránti vágyat, a nőknél pedig az evészavarokat, a vékonyság iránti vágyat,
illetve a túlzásba vitt testedzést csökkentette. Az utóbbiak esetében a 6
hónapos követő vizsgálat során is konzisztenciát mutattak az eredmények.
Bevezetés
Figyelembe véve azokat a
lehetséges egészségügyi kockázatokat, melyeket a testképzavarok rejtenek
magukban, illetve azok hosszútávú költségeit, a prevenció egy rendkívül fontos
közegészségügyi edukációs célnak tekintendő. Az egészség – és testnevelő
tanárok fokozottan veszélyeztetett populációnak számít a testkép, illetve
evészavarok tekintetében. Egy recens kutatás pl. kimutatta, hogy ők gyakrabban
fogyókúráznak súlyvesztés céljából, és több rendellenes evési viselkedést is
mutatnak (hánytatás, hashajtó szedése, koplalás, túlzásba vitt testedzés). Ez
azért is problematikus, mert pont ők azok, akik szerepmodelként szolgálnak a
fogékony korban lévő iskolások számára. Ez által pedig lényeges szerepet
töltenek be a fiatalok pozitív testképének, illetve megfelelő evési
attitűdjeinek a kialakításában. Jelen kutatás elsődleges célja az volt, hogy
megtervezzen, kivitelezzen, és végül értékeljen két kontrollált intervenciót
ezen probléma megoldására.
Résztvevők
A kutatás során 170
harmadéves, végzős egészség – és testnevelés szakos tanuló (65% nő), összesen
három egymást követő éves kohort vizsgálatban vett részt. 3 vizsgálati csoport
volt, melyek a következőek: „Kontroll”, „Intervenció 1” és „Intervenció 2” . A résztvevők életkora 18,7
és 33, 5 között helyezkedett el, 21,6-os
átlaggal, és 2,3-as szórással.
Az intervenciós
programokról
A kontroll csoport a
szokásos didaktikus információ alapú programban részesült egy 12 hetes
szemeszter keretein belül. Olyan témákról volt szó, mint serdülőkori növekedés
és fejlődés, táplálkozás, súlykérdések, önértékelés és szuicid prevenció. Az
intervenciós csoportok szintén érintettek hasonló tartalmakat, de mindez sokkal
inkább tapasztalati, tanuló központú, probléma – és kortárs alapú aktivitások
formájában történt.
Az 1-es és 2-es
egészségpromóciós intervenció az Ottawai Okirat elvein alapul, amely pedig a
következő elméleti kereteket használja fel: tervezett viselkedés, szociális
tanulás, illetve szociál-kognitív elmélet. Az 1-es intervenció a média
műveltség, és önértékelés növelését tűzte ki célpontul. A 2-es számú
intervenció ez előbbieken kívül beépítette azon összefoglalók eredményeit is,
melyek szerint a vékonyság ideál és a média disszonancia programok is pozitív
attitüdinális, illetve viselkedéses változásokat eredményeznek. A disszonancia
alapú oktatás alatt azt a folyamatot értjük, amikor arra bátorítják a
résztvevőket, hogy olyan módon viselkedjenek, amely ellentmond eredeti
attitűdjüknek. Jelen programban ez osztályos, és online viták, illetve írásos
feladatok formájában történt.
Mérőeszközök
A standardizált
kérdőívek, mind a kontroll, mind az 1-es és 2-es intervenciós csoport esetében
háromszori alkalommal kerültek kitöltésre: az intervenció kezdeténél (T1), a 12
hetes intervenciós programot követően (T2), illetve egy 6 hónappal későbbi
utóvizsgálatnál (T3). Ezen időpontokban mérték a testtömegindexet (hordozható
digitális mérleg), az önértékelést (Globális Önértékelés Alskála – Harter
Felnőtt Szelf Percepció Profil), súllyal és alakkal kapcsolatos aggodalmakat
(Evési Zavar Vizsgálat Kérdőív – EDE – Q; Súly és Alak Aggodalmak Skálája),
illetve az evési viselkedést (Holland Evési Viselkedés Kérdőív – DEBQ).
Kitöltésre kerültek még továbbá a következő skálák is: Izmosság Iránti Vágy
(DFM), Vékonyság Iránti Késztetés (EDI), Kötelező Testedzés Kérdőív (OEQ),
Kinézet Értékelése (BAR). Végül a résztvevőknek arról is számot kellett adniuk,
hogy diétáztak-e az elmúlt 12 hónapban, ennek céljáról (súlycsökkentés/súlynövekedés),
illetve módjáról (koplalás, hashajtók, dohányzás, hánytatás, túlzásba vitt
edzés, fogyasztó tabletták).
Data analízis
SPSS-ben, a következő
statisztikai vizsgáló eljárások segítségével: Kolmogorov – Smirnov, ANOVA,
Pearson féle Chi-négyzet próba, ANCOVA. A vizsgálatban csak azoknak a
személyeknek az adatai maradtak benne, akik mindhárom alkalommal (T1,T2,T3)
részt vettek.
Eredmények
Férfiaknál
A 2-es intervenciós
csoport szignifikáns csökkentést mutatott az evészavaros attitűdök és
viselkedések terén, illetve növekedést a globális önértékelésben, ezenkívül az
evési viselkedésük is jelentősen javult (DEBQ). Mind az 1-es, mind a 2-es
intervencióban részesült személyeknél szignifikánsan csökkent az izmosság
iránti vágy, a kontroll csoport esetében pedig nem történt változás. Végül a
2-es intervenciós csoportban még a kinézet értékelésében is jelentős pozitív
irányú változást figyelhetünk meg.
Nőknél
Az 1-es és 2-es intervenciós
csoport esetében a vékonyság iránti késztetés szignifikánsan csökkent. Hasonló
trend volt megfigyelhető az evészavarok vizsgálatának esetében (EDE, DEBQ) is.
Érdekes módon a kontroll csoport DEBQ pontszáma nem csökkent, hanem nőtt az idő
előre haladtával. Az 1-es intervenciós csoportban szignifikánsan csökkentek ez
EDE pontszámok T1-ről T2-re. A 2-es intervencióban résztvevő nők túlzásba vitt
testedzére való hajlama szintén jelentősen csökkent a második alkalomra (T2),
mely eredmény a 6 hónapos követés során is megmaradt (T3). Az 1-es és 2-es
csoport vizsgálati személyei egyre pozitívabban értékelték a külsejüket
(T1-T2-T3 - BAR), mely azonban nem érte el a statisztikai szignifikancia
szintjét. Míg az intervenciókban résztvevő nők esetében a diétázás csökkenő
tendenciája figyelhető meg, a kontroll csoportban ez a hajlam egyre inkább nő
(az eredmények azonban itt sem szignifikánsak). A súly az 1-es és 2-es
intervenciós csoportban is végig stabil maradt.
Megbeszélés
A kutatás eredményei
ígéretesek, és azt mutatják, hogy effektívek és kifizetődők a testkép programok
az egészség – és testnevelő tanárok körében. A jelen kutatásban ugyan mindkét
intervenciós program jelentős pozitív változásokat eredményezett, de
elmondható, hogy a 2-es program valamivel hatásosabb az 1-esnél. Ez utóbbi
valószínűleg a plusz disszonancia programnak köszönhető.
Habár az egészség – és
testnevelő tanárok az evészavarok, a testtel való elégedetlenség, illetve a
túlzásba vitt testedzés szempontjából fokozott rizikó populációnak tekinthetők,
mégis voltak olyan vizsgálati személyek, akiknek az alappontszámaik is az
egészséges kategóriába tartoztak, ez pedig a vizsgálat statisztikai hatását
csökkentheti. Mivel azonban pont a 2-es intervenciós csoport érte el a
legnagyobb változást, ahol pedig az alappontszámok a legalacsonyabbak voltak,
így úgy tűnik, hogy a jelen kutatás eredményeit ez nem feltétlenül
befolyásolta. A vizsgálat erősségei közé tartozik a magas részvételi arány,
mind a pre, mind a post vizsgálatoknál, a kontroll csoport jelenléte, illetve a
magas belső reliabilitással rendkelkező standard és valid mérőeszközök
használata. Másfelől viszont problémás lehet, hogy a férfi résztvevők
túlságosan nagy arányban morzsolódtak le a 6 hónapos követő vizsgálat során.
Összességében tehát az
intervenciós program eredményesnek számít az egészséges testkép elősegítésében,
az evészavarok kockázatának csökkentésében, illetve a túlzásba vitt testedzés
megelőzésének az érdekében. Így tehát csupán az a lényeges válasz maradt még
megválaszolatlan, hogy vajon az egészség – és testnevelő tanárok körében
végzett programok valóban segítik-e a jövőbeli diákjaik egészséges testképének,
evési szokásainak, illetve egészséggel kapcsolatos műveltségüknek a növekedését
is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése